Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-06-14 / 135. szám
1936. junius 14. Zalamegyei Újság 3. és a német népi öntudatot kell ismét sajátjukká tenni“. A bődü letesen elvakult „alldeutsch“ szerint tehát itt, pusztán egy vissza- németesedási folyamatról volna szó, más szóval — szinte — őseink németek voltak... Ugyanezt sürgeti a leghirhedíebb pán- germán iró, Lagarde is, aki szerint „minél gyorsabban pusztulnak el a tulajdonképeni magyarok, annál jobb nekünk“. Zalaegerszegi gazdák keszthelyi tanulmányi kirándulása. Tanulságos és kedélyes kirándulásban volt volt része a zalaegerszegi Gazdakör tagjainak Keszthelyen. A Zalaegerszegi Gazdakör elnöke Kováts Ferenc és az Alsó- dunántuli Mezőgazdasági Kamara járási előadója Pálvölgyi Pfeiffer István oki. gazda 24 zalaegerszegi és környéki gazdát vittek csütörtökön a MAVAUT különjáratával Keszthelyre, ahol az akadémia füveskertjét tekintették meg. A füveskertnél várta a kirándulókat Kolbay Károly akadémiai rendes tanár, aki 2 órás előadással szemléltette a zöldmező elve alapján létesitett kisérleti parcellákat. A tanulni vágyó gazdák nagy érdeklődéssel figyelték Kolbay professzor minden szavát és csodálattal szemlélték a szebbnél- szebb, gyönyörűen feijődött takar- mányféieségeket, füveket és nemesített gabonákat. Az első csodálatosan buja vállmagasságig nőit Csomós« ebi nevű fűféleség volt az osztatlan érdeklődés tárgya, majd Kolbay- tanár büszkesége a 4-es számú vőrös-csenkesz, amelynek tömött buja levélzete nem csak mennyiségre, de minőségre is versenyen felül áll. Nagy érdeklődéssel szemlélték a gabona nemesitési-parcellákat, melyekben tavassi rozs, őszi zab volt az érdeklődés központja. — Láttak itt érésben tevő tavaszi árpát síb. Az uj szántóföldi takarmányfé- iék között szenzációs újdonságként hatott a szemlélők elölt az úgynevezett takarmáüy_jnályva és az „édes“ csillagfürl, mely utóbbinak magja méregmentes, fehérje dús takarmányt szolgáltat. Kolbay professzor a füveskerti előadása után a délutáni órákban még egy másfél órai veíitetlképes előadással szórakoztatta törökországi uijáról a társaságot az Akadémia egyik tantermében. A mindvégig érdekes és tanulságos előadásért Pálvölgyi előadó mondott köszönetét. Keszthelyről Hévízre utazott a társaság, honnét a kedvezményes fürdési és egyéb szórakozási lehetőségek kihasználása után érkeztek meg a mindvégig példás fegyelmezettséget tanúsító gazdák Zalaegerszegre. Negyedmillió hektóliternél is t5bb lesz az iáén a s8pfogyasztás. A gazdasági élet fokozatos javulásának (!) egyik tünete, hogy a sörfogyasztás lassan, de állandóan emelkedik. A sörgyártásban a termelési év szeptember l én kezdődik. Az előző termelési időszakban, amely tavaly augusztus utolsó napjával végződött, 185.108 hektóliter sört adtak el a sörgyá- rak, 18.265 hektóliterrel többet, mint a megelőző esztendőben. Az új termelési évben a fogyasztás még jobban emelkedett, mert a szeptember 1-étől április végéig terjedő nyolc hónap alatt a fogyasztás már 163.288 hektóSiíer volt, ami az előző év megfelelő időszakával szemben 40.950 hektóliter emelkedést mulat. Figyelembe véve, hogy a sör- fogyasztás általában a meleg nyári hónapok alatt lényegesen nagyobb, számítani lehet arra, hogy a termelési év végéig, tehát szeptember 1-éig a sörfogyasztás lényegesen több lesz 250.000 hektó- liternél. Mindenesetre ez a meny- nyiség is csak egyharmadrésze a magyar sörgyárak termelési képességének. — Modern lakásberendezést bizalommal vásárolhatunk az ország legnagyobb és legrégibb cégénél: K Ö P 5 T EI N bútoráruházak, Nagykanizsa. Tökéletes gép és gépnálküli D H Q E i leszállított árban VERASZTá hölgffodpáfiinál. — Fővárosi látványosság a Sohfltz-Áraháa új kirakata. Ne mulassza el megtekinteni 1 Jó Biamüv©!, jó fényképoaiSgép, jó fényképkidolgozás BÁNFÁI BÉLA optika é® fotó ax^felizSetébeit Pécs, Zslaegorwzeg. NINCS NÉZETELTÉRÉS ASSZONYOK KÖZön abban, hogy kényes holmik mosásához LUX.szappan- pehely a legalkalmasabb. Aki egyszer mosott vele, hű marad hozzá. ^ hideg vízben is azonnal hab Ajándék. A szürkület a falu alatt leesett, hüs alkonyaiban hallgattak a házak s elcsendesült a poros, tágas ut, mikor egy törődött öregember nyitotta meg halkan a kiskaput. Vigyázva lépett fel a tornáclépcsőn görnyedt váltakkal, előrehajolva s fáradt kezében tele véka volt, kockás kendővel gondosan takarva. (Kiváncsi arccal figyelt rá a Hold.) Engem keresett- Ajándékot hozott. Remegő kézzel bontotta a kendőt s boldog mosollyal nyújtotta a vékát, színültig telve fehér, sima lisztlel . . . Egyszerű ember szerény ajándékát. Mert ö ismerte az Édesapámat s elmondja most is: milyen jókedvű volt, sötéthaj fürtu, karcsú kisgyerek . . . (Régen porrá lett ... Én a temetőben csak egy virágos dombot ismerek.) Hallotta, holnap visszahív a város, egy kis lisztet hozott . . . Fogadjam el, tudja, hogy nálunk minden drága ma . . . — Előtte álltam, de nem is tudom már, mit duruzsolt még reszkető szava. Néztem, néztem a finom, puha lisztet: tavaly ilyenkor a mezők ringatták s holnap kenyér lesz házunk asztalán, mert egy ősz ember ismerte Apámat, bár engem sohasem látott talán. Ó liszt! Drága, hófehér ajándék! Kenyér, kalács vagy, meleg piros vér vagy, nem, ennél is több, magad vagy az Élet, melytől az éhes, tikkadt földi vándor megenyhül, frissül, új erőre éled. És még valami vagy te nékem ó liszt; Apám kezének meleg simítása, mely időn, téren, ime visszaszáll. Bizonyság vagy te, hogy a szeretetnek nem állhat soha ellent a Halál. És most meleg könnyek fojtogatnak éS' ezer gondolat rajzik fel bennem, búgó, mély hála . . . színes szőözön . . . — De állok, állok s annyit súgok halkan: O, kedves bácsi, nagyon köszönöm. Háry Emma,
