Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-05-24 / 119. szám
4. Zalamegyei Újság 1936. május 24. Zalaegerszeg, mint megyeszékhely. Irta: Fára József dr. Művelődési szempontból is fontosabb Kanizsa. — Gimnáziuma (Egerszegen csak 1896 óta van gimnázium), kereskedelmi iskolája, megyei tanfelügyelősége (abban az időben ott volt a kir. tanfelügyelőség) emelik művelődés szempontjából is jelentőségét. Igazságszolgáltatás szempontjából is jelentős Kanizsa, mert már 1695 óta van önálló bírósága is és ennek folytán állították fel benne 1872-ben a kir. törvényszéket is. Ezzel kapcsolatban kívánja emlékiratában Nagykanizsa, hogy a pénzügyi okokból feloszlatandó Csáktornyái törvényszék területe hozzácsatoltassék a kanizsaihoz, nemcsak azért, mert Kanizsa közelebb fekszik Csáktornya vidékéhez, de azért is, mivel — az emlékirat szerint — Kanizsa századok óta erős védőbástya a szláv törekvések ellen. De, ha tekintetbe vesszük a lakosság és az adózás arányát, — folytatja tovább az emlékirat — ezek is csak Kanizsa mellett szólnak. Még egyéb gyakorlati okok is kézzelfoghatóvá teszik ^ azt, hogy előnyösebb Kanizsát megtenni székhelynek. így például: Zalaegerszeg kicsiny voltánál fogva még a gyűlésekre összejövő bizottsági tagok ellátásáról, illetőleg elszállásolásáról, sem képes gondoskodni. Ezek alapján azt hiszik — írja a memorandum — „hogy Zala megye összes hatóságainak Nagykanizsára való áthelyezése nemcsak a kor kívánalmainak felel meg, hanem valóban az eszélyes politica követelménye és valamint hatalom szóval központot decretalni nem lehet, úgy másrészt a törvényhozást az ősi gyakorlat legkevésbé se kötheti, hisz nem csak meg lehet, de őseink iránti kegyeletből szívesen megengedjük, hogy ők hajdanában a leg- bölcsebben intézkedtek akkor, midőn Zalaegerszeget vá- lasztják-e megye székhelyévé, de másrészről az is elvítáz- hatatlan, hogy hatósági székhelyet nem a történelmi múlt, hanem a haladási, különösen a forgalom és magánviszonyok és kívánalmak kielégíthetésének összpontosúlása jelelnek ki.“ Nagykanizsa emlékiratára, amelyről az egerszegiek csak napi sajtó útján értesültek, Égerszög is megmozdult és hasonlóan emlékirattal fordul a képviselőházhoz. Ebben az emlékiratban részletesen, csaknem ponton- kint igyekszik Egerszeg városa a Kanizsa által felhozott okokat megdönteni és rámutatni arra, hogy sem országos, sem megyei érdek nem indokolja azt, hogy Zalaegerszeget ősi megyei székhely jellegétől megfosszák. Utal arra, hogy a Muraköznek csak egy része közelíti meg könnyebben Kanizsát, mint Egerszeget, mert nagy része Zalaegerszegtől is és Kanizsától is egyaránt messze fekszik. Rámutat arra, hogy Egerszeg fegvésénél fogva oly központ, „ahova a lakosság legnagyobb részét érdekei vonzák“, hogy míg Nagykanizsa jobbára egy másik vármegye — Somogy vármegye — egyik vidékének a piaca, addig Egerszeg kereskedelme, ipara igen tekintélyes zalai terület lakosságának érdekeit szolgálja. Rendre taglalja az emlékirat a Nagykanizsa által felhozott okokat és mutat rá azokra az előnyökre, amelyek a megyei székhelynek Zalaegerszegen való megmaradását megokolják. A két város közönségének ebbe a versengésébe a vármegye is beleszól és bár nem kimondottan a megyei székhely kérdésében, hanem a megyék rendezéséről szóló javaslat letárgyalására 1874. évi február hó 3-án tartott közgyűlésében külön bizottságot alakít, amety részletesen foglalkozik a megyei székhely kérdésével is. Ennek a bizottságnak javaslatára felirattal fordul az országgyűléshez és ezt a feliratot megküldi az igazságügyminiszternek és az összes zalamegyei orsz. képviselőknek is. A felirat a megyeszékhely kérdésére bővebben nem tér ki. A hozzá leküldött törvényjavaslat ugyanis Zala vármegye székhelyéről említést sem tesz, hanem elfogadja az akkori állapot szerint Egerszeget székhelyül. így a bizottság sem tartotta szükségesnek, hogy bővebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel, csak arra mutat rá emlékiratában, hogy e tekintetben a törvényjavaslatot nagy megnyugvás-- sál fogadja, mert — úgymond — úgy megyénk múltja iránti kegyelet, valamint a több százados szokás, mely ezt (Egerszeget) megyénk székhelyéül tette, megyei épületeinknek, levéltárunknak itt léte, a székhelynek további itt maradását követelik. Úgy látszik, hogy a megye közgyűlésének ez az emlékirata eldöntötte a kérdést. Nagykanizsa egész fáradozása hiábavalónak bizonyult, a vármegyék rendezéséről szóló törvény a megye és Egerszeg óhaja szerint határozott és az eddigi állapoton nem változtatott. Ezzel a megyeszékhely áthelyezésére vonatkozó kísérletek sora le is zárul. Ezen a két komoly kísérleten kívül szükségesnek vélem azonban még megemlíteni, — bár részleteiben, megfelelő adatok híján, nem ismertethetem — az 1918— 1919. évek folyamán felmerült gondolatot: a vármegyének kettéválasztását Eszakzalára és Délzalára. A Károlyiforradalom alatt merült fel ez a gondolat, a kommunizmus pedig igyekezett azt valóra váltani, a keresztülvitelre azonban nem került rá a sor. Ezzel a megoldással mindkét város megyei székhely lett volna; / Zalaegerszeg megőrizte volna szerzett ősi jogait, mint Északzala székhelye, s Kanizsa vágyai is — bár mérsékelten — teljesültek volna azzal, hogy a ketté szakított Zala déli részének lett volna székhelye. A trianoni békeszerződés után a megyeszékhely ügyében változás nem következett be, de annál nagyobb csapás érte a vármegyét, amely elveszítette az ezer év óta hozzátartozott Muraközt s a vendséget. A közigazgatás újabb rendezéséről megalkotott 1929:30 te. és az ezt módosító újabb rendelkezések sem érintették a megyeszékhely kérdését. így Zalaegerszeg, a hová a történelmi események századokkal ezelőtt Zala vármegye rendjeit vetették, továbbra is a megyei élet központja és lüktető ere marad. S most már nem csak a hagyományok és a történelmi múlt jogán, hanem többszörös törvényes intézkedés alapján Zala vármegye székhelybe, ahol csaknem minden talpalatnyi hely beszédes tanúja a megyei múlt történelmi eseményeinek. (Vége.) A »»édicsi vonat Zalabesenyőnél elütStt egy szekeret. Súlyosan megsebesüli egy zalaegerszegi kereskedő. Pénteken este Zalabesenyő községben súlyos vonaígázolás történt. Schlesinger Jenő 38 éves zalaegerszegi kereskedő és Cse- lesznik János zalaegerszegi mészáros este negyed 8 óra tájban a zalabesenyői Mihályi birtok m&gánútjáró! szekéren a törvényiig lóság; útra igyekeztek. xMikor arra a pontra értek, ahol az utat a zalaegerszeg—rédicsi vasútvonal keresztezi, épen akkor érkezett oda a Rédicerő! Zalaegerszegre tartó személyvonat. A slekér utasai későn vették észre a vonatot, amely igy elkapta a szekér hátsó részét és összezúzta. A lovak leszakadtak a szekérről és sértetlenül szabadultak, a két utas pedig az útra zuhant. Cselesznik Jánosnak nem történt különösebb baja, ellenben Schlésinger Jenő súlyos belső sérüléseket, azonkívül koponyaalapi törést és agyrázkódást szenvedett. Értesítették a mentőket, akik a kereskedőt beszállifották a zalaegerszegi kórházba. A csendőrség megindította a nyomozást. Jé szensiiveg, jó fényképezőgép, jó fényképkidolgozás BÁNFAI BÉLA optika és fotó szakuzletébeiu Pécs,
