Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)

1936-05-07 / 105. szám

XIX. évfolyam 105. szám. Ära 8 ííliér ___________1936. május 7. Csütörtök, Fe lelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, zéchenvi-tér 4. ==.......—: Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra T50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Addis Abeba elfoglalásának hatása alatt rövidesen meg­szüntetik a megtorlásokat. London és Páris nyugodtan fogadta az abesszin főváros elfoglalásának hírét és fföussolini beszédét. Róma, május 6. Az olasz csa­patok kedden délután Badoglio tábornagy vezetésével bevonultak Addis Abebába és megszállották a főváros területét. Elsőnek Bot- tai római kormányzó vonult be a * Sabauda hadosztály élén. Rómában és egész Olaszország­ban óriási lelkesedéssel fogadták az abesszin főváros elfoglalásának hírét, amely a háború befejezését jelenti. A Duce azonnal megadta a jelet az általános gyülekezésre. Este hét órára egész Olaszország készültségben volt. Az üzemek, mozik beszüntették működésüket, a kapitóüumi harang és a sziré­nák megszólaltak, hogy jelezzék a győzelmet. Nyolc óra előtt Mus­solini megjelent a Palazzo Vene­zia erkélyén és a iéren össze­gyűlt lelkes tömeghez, valamint rádión keresztül az egész olasz néphez szózatot intézeti. Bejelentette Addis Abeba elfog­lalását és kihirdette, hogy ezzel a háború véget ért és a béke helyreáíiott. Hangsúlyozta, hogy az olasz nép békéjéről, a római békéről van szó, amely vissza­vonhatatlan és végleges alakban ezt fejezi ki: Abesszínia Olasz­országé. Leírhatatlan lelkesedéssel fo­gadta a tömeg Mussolini beszé­dét és perceken keresztül ünne­pelte a Dúcét, akinek vezetésével Olaszország az értékes győzelmet kivivta. Addis Abeba elfoglalása és Mussolini bejelentése külföldön is nagy hatást kelteit. A párisi lapok vezetőhelyen foglalkoznak az új helyzettel. A félhivatalos Petit Párisién megállapítja, hogy a háború megszűnt, ennek követ­keztében nincs értelme a meg­torlások fentartásának. A nép* szövetségi alapokmánynak nincs olyan cikkelye, amely a megtör- lásokat jogossá tenné olyan nem­zettel szemben, mely többé nem áll háborúban. Nincs olyan cik­kely, mely a győztest büntethetné. Remélhető, hogy Anglia ezekután felújítja az együttműködést Olasz­országgal az európai biztonság érdekében. A londoni sajtó óvatosan ir az eseményekről. A Morniogposí sze­rint legfontosabb annak tisztá­zása, hogy Anglia milyen maga­tartást tanúsítson a Népszövet­séggel kapcsolatban. Valószínű, hogy Anglia a megtorlásokról egyoldalúan nem dönt, hanem csatlakozik a tanács többségének határozatához. Eden lapja, a Daily Telegraph szerint az Olaszország elleni megtorlásokat rövidesen visszavonják. Az angol kormány tudatában van annak, hogy Mus­solini komolyan kívánja az Angliá­val való jőviszonyt. Az angol kormány valószínűen elismeri, hogy Abessziniában csak Olasz­ország rendelkezhetik, amely ké­pes is arra, hogy az országban a nyugalmai megteremtse. Addis Abeba, május 6 Az abesszin fővárosban az éjjel fél 11 óra körül az amerikai követ­ség mellett még lövöldözés volt, amelyben a benszülölt lakosság is résztveit. A követség személy­zete a tüzelést viszonozta. A tá­madást az telte lehetővé, hogy az olasz csapatok ekkor még nem szállták meg azt a város­részt, melyben az amerikai kö­vetség van. Az amerikai követség segítséget kért az olasz csapatok­tól, amelyek éjfél után meg is érkeztek és helyreállították a ren­det. Róma, május 6. Az olasz ki­rály és Mussolini üdvözlő távira­A fenti címmel a Kolozsvárott megjelenő „Hírnök“ cimü folyó­irat érdekes cikket közöl a német nemzeti szocializmus és a vallás viszonyáról. A cikkből közöljük az alábbi részletet : Egyik legnagyobb szálka a nemzeti szociálisták szemében a katolikus ifjúsági egyesületek mű­ködése. Annak idején az olasz fasizmus vezetői is maguknak ítélték az ifjúság vezetésének ki­zárólagos jogát, még a tisztán vallásos egyesületekkel szem ben is, mint például a Mária- kongregációk. — Ott azonban a Szentszék határozott fellépése jobb belátásra birta a teljesen katolikus olasz népet és vezetőit. Viszont a nagyobbrészt protes­táns, sőt inkább racionalista, sza- badgondolkodő, sőt már a po­gánysággal is kacérkodó német­ség hevesen támadja a katolikus egyesületeket, amelyek semmiféle politikával nem foglalkoznak ugyan, de borzasztó „bűnük“ az, hogy miért haladnak a maguk külön erkölcsi utján s miért nem olvadnak bele vakon a vezér-dik- tálta egységes modern áramlatba. Akik Németországban jártak s a helyzetet alaposan ismerik, tanú­ságot tehetnek arról, hogy az ot­tani test-kultusz a maga mezte­lenségével s a fiú- és íeányifju­tot küidtek Badogliohoz. Olasz­országban háromnapos zászlódiszt rendeltek el. Az abesszin főváros elfoglalá­sáról jelentik, hogy amikor az olasz csapatok bevonultak, a fő­város felett 50 repülőgép kerin­gett. Az olaszok gyorsan elfoglal­ták a hadászatiig fontos ponto­kat : a pályaudvart, a rádióállo­mást, a minisztériumokat, a lak­tanyákat. Minden rendzavarást, ellenállást elfojtottak az olasz csapatok, a békés lakossággal pe­dig nagylelkűen bántak. Az olasz lobogót felvonták a császári palo­tára. A gyarmati államtitkár táv­iratot küldött Mussolininak és ebben közli, hogy a főváros la- kóssága barátsággal és hálával fogadta az olasz csapatokat. Jeruzsálem! jelentés szerint a négus 6 hétig Palesztinában ma­rad, majd 2 hétre Londonba uta­zik, onnét pedig Genfbe megy, hogy a népszövetségi tárgyaláso­kat figyelje. Páris, május 6. A mérsékelt lapok örülnek, hogy Mussolini a győzelem után visszatér az euró- pa; együttműködéshez. Á népszö­vetségi tanács majd sajnálkozhat, de most már olyan tények előtt találja magát, amelyek ellen sem­mit sem tehet. säg szabad ősszeereszíáse nagyon is közel áll a szovjet szabadsze- relsm-intézmányéhez s ha a kato­likus erkölcstan ez ellen föl nem szólalna, az ifjúsággal együtt a családi életet s ennek nyomán a nemzetet is gyökerében veszélyez­tetné. De hát a demagóg szájasko- dóknak előrelátása rendesen csak orrukig, vagy legfölebb a zsebükig ér. így aztán érthető, hogy abban a művelt és praktikus államban is képtelen csodabogarak és agy­rémes szörnyetegek látnak napvi­lágot. A Frankfurter Zeilung jelentése szerint pl. az ottani munkafront igazgatója, Willy Becker, a lóver­senytéren összegyűlt nácik előtt a kővetkező szóbombát pukkasztotta el: „Csak a jövő fogja tisztán látni, hogy Krisztus nagy volt, de Adolf Hitler még nagyobb volt /“ Nem is kell hozzá katolikum, csak egy kis intelligencia, hogy müveit embert hasonló káromlá­soktól visszatartsa. A tömeg azon- bán ész nélkül tapsol a görög- tüznek vélt szórakétáknak s nem veszi észre, hogy azok bizony gyújtani is képesek. így történt, hogy a katolikus Freiburgban formális vallásüldö­zés tört ki. Az egyik plébánia­épület köré 20 méter hosszú és 1 méter széles plakátot vontak ezzel a felírással: „Akasszátok föl a fekete árulókat!“ értsd a katolikus papokat. A papnevelőről egy 15 m hosszú belüsáv igy ordított: „Le a sötétség hirdetői­vel 1“ A kanonoklakások előtt 8 m hosszúságban csalogatták a hiszékeny olvasókat a „Los von Rom ! — El Rómálól !“ jelszóval, amelyet az érseki palotára is ki- feszitettek. S mindezekre a hiva­talos miniszteri cáfolat azt mondja, hogy az Egyházat senki sem bánija, mert Németországban a lelkiismereti szabadság szent! Az tény, hogy a fenti kihágá­sok miatt senkit se bántottak, el­lenben igaz, hogy bezártak egy ferencrendi szerzetest, akinek volt bátorsága (jobban mondva köte­lességtudása) rámutatni az Egyház szenvedéseire s biztatta híveit a további kitartásra. A belügyminiszter nemrég ren­deletet adott ki, ameiy szerint a tanulók föl vannak mentve a val­lásos jellegű ünnepélyek és tény­kedések alól, nemcsak hétközna­pokon, de vasár- és ünnepna­pokon is, még pedig a vallás —* felekezeti iskolákban. Viszont az új rendszer programjába vette a „pozitív (?) kereszténységet, amelynek semmi köze a dogmák­hoz I...“ más szóval semmi köze a megváltáshoz, Krisztus istensé­géhez, az Egyházhoz síb. íme a bolsevizmus nyugatibb formája. Nem csoda, ha ez ellen a lu- teránusok is protestáltak s bajor tartományfőnökük, Maiser, a kö­vetkező módon nyilatkozott: „Az emberi hit csak emberi értékkel bir, tehát múlandó s ennélfogva minden egyéb múlandó dologgal le fog tűnni. Ellenben a keresz­tény hit Isten műve és ajándéka, jelenti a hitet Jézus Krisztusban és az ő dogmáiban (tanításában) s akiket emiatt üldöznek, élő ta­núi a keresztény hit győzelmes igazvoltának.“ Akik a nemzeti szociáiizrnust „vallásos“ ruhába akarják öltöz­tetni, azt hirdetik, hogy „elég a Führerben s a hazában való hit!“ Érre a „Deutsche Evangelische Korrespondenz“ igy válaszol: „Nem lehet az Isten-kultusz he­lyébe ember-kultuszt tenni s a Teremtőt a teremtménnyel föicse- rélni; ezért tilos az evangélikus ifjúságnak a keresztény hit ellen hirdetett új vallás!“ Hát ha a többségi protestantizmus is kikel a (úlkapások ellen, gondolhatjuk, mit kell akkor a katolikusoknak türniök ! S az egyéni eltévelyedés bom­lasztó hatása már a családban is kezd mutatkozni : divatba vették az „ősnémet“ házasságot, vagyis pogánymódra állnak össze, sőt Halléban egy ilyen újpogány vő­legény felszólította a jelenlevőket, hagyják ott a keresztény vallást A nemzeti szocializmus és a vallás.

Next

/
Thumbnails
Contents