Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-04-26 / 96. szám
1936. április 26. Zalamegyei Újság 5. Zalaegerszeg, mint megyeszékhely. Irta: Fára József dr. De nem csak az ellenség, hanem járványos betegségek is zavarólag hatottak a közgyűlések és ítélőszékek megtartására. így 1586-ban hatalmas járvány tizedelte meg Egerszeg lakosságát, úgy hogy csaknem két éven át 1585 augusztusától 1587 januárjáig kénytelen volt a vármegye részint Szentgróton, részint Bérben tartani ítélo- székeit és közgyűléseit. — Ebben az időtájban történik meg az is, hogy a töröktől egészében megszállott Somogy vármegye idegenbe kénytelen menekülni és Zalában keres menedéket. Ezt a történeti eseményektől kikényszerített egyesülést az országgyűlés is kénytelen az 1596:41, majd 1608:22 cikkellyel törvénybe foglalni és ettől ’kezdve 1715:86 te. meghozataláig, a mellyel a két vármegyét újból széjjel választják, Egerszeg nem csak Zalának, hanem a menekült Somogy vármegyének is székhelye. — Ezenközben a csapások mind sűrűbbben érik Zala- megyét is, úgy hogy a legmozgalmasabb időket éli. — 1600 október 22-én a török hosszú és kitartó ostrom után beveszi Kanizsa várát, a vármegye legnagyobb erőségét és ezzel súlyos csapást mér a vármegyére, az országra. Miként fogadta a megye ezt a csapást, nem tudjuk, közgyűlési jegyzőkönyveink ép ebből az időszakból, 1600-tól 1608-ig teljesen hiányoznak. Ebben az időközben zajlik le Bocskai szabadságharca is, amelynek eseményeibe Zala is belesodródott. Bocskai Zala megye rendjeit is meg akarja nyerni szabadságharcának. Egyik vezérének, Némethy Gergelynek hadai itt is járnak, végig dúlják a vármegye sok helyét, de hogy a megyei székhelyt érintik-e, erről hiányos feljegyzéseink nem szólnak. Bizonyos, hogy Zala vármegye Kanizsa elestének és a Bocskai hadak pusztításának a következményeit nagyon érzi és igen veszélyeztetve látja biztonságát. — Erre következtethetünk az 1608, évi január 3-án tartott közgyűlés egyik határozatából. Ebben kimondja a vármegye, hogy a közgyűléseket és az ítélőszékeket az országgyűlés idejéig még Egerszegen* tartják meg, azonban az országgyűlés lezajlása után a körülményekhez és a helyzethez képest alkalmasabb helyet keresnek a gyűlések és ítélőszékek megtartására. — Ez azonban egyelőre nem következett be. A megye továbbra is meg maradt Egerszeg mellett és bár a török Kanizsa bevétele után egész közel jutott Egerszeghez, 1622-ig tehát még két évtizeden át folytak a közgyűlések és az ítélkezések Egerszegen. Erre a rövid időközre esik a törököknek egy újabb támadása, amelynek következtében a vármegye ismét kénytelen menekülni Egerszegről. Az 1616-ik év az, amikor a török nagyon komolyan lépett fel Egerszeggel szemben. — Az említett év őszén, — a napot nem örökítette meg a jegyzőkönyv — egy erősebb török csapat megtámadja Egerszeg városát és csaknem teljesen feldúlta és felégette azt. Sem a közgyűléseket, sem az ítélőszékeket nem tarthatták meg, ezért az ítélőszék helyét a közeli Alsólendvára illetőleg Zalabérbe tették át, amelynek vára, illetve kastélya elég védelmet nyújtott. A közgyűléseket illetően pedig kimondják, hogy addig is, míg Egerszeget újból felépítik, — a főispán Lövőre hívja össze azokat, — Azonban alig múlik el pár hónap, az ítélkezőszékeket ismét az egerszegi kastélyban tartják meg. A főispán rendelkezésére a nemesség hozzájárulásával ott hagyják Zalabért és — amint a jegyzőkönyv mondja —- „régi szokás szerint“ — újból az egerszegi kastélyban ítélkeznek. Valószínű, hogy a vármegye azért tért vissza ítélkező székeivel ily hamar Egerszegre, mert a törökök csak a várost pusztították el, a megerősített várkastély azonban nem szenvedett kárt és így megtarthatták ott az ítélkezőszéket, — Sőt 161.7 november 25-én már a közgyűlést is Egerszegen tartják meg és ezen a közgyűlésen is ismételten akként határoz a megye, hogy a régi szokás szerint Egerszegen tartsák meg az ítélőszékeket és pedig vagy a városban, vagy a várban, aszerint, hogy melyik alkalmasabb. — Itt rá kell mutatnunk arra a körülményre, hogy több közgyűlési határozatban sűrű egymásutánban találkozunk oly kifejezésekkel, amelyek Zalaegerszeget az ítélőszékek és közgyűlések „régi“ színhelyének mondják. — így az 1617 január 18-iki közgyűlési határozat ekként szól erről: „Egerszegh locus nimirum antiquus celebrationis sedis judiciariae“; 1617 április 13-án tartott közgyűlés jegyzőkönyve azt mondja: „celebrabitur in castello Egerszeg secundum consuetudinem antiquam“; az 1617 november 25-én tartott közgyűlésen szintén elhatározzák: „sedes judiciaria juxta antiquam consuetudinem fiet et celebrabitur in Castello Egerszeg“. E szerint tehát hatvan évvel az Egerszegen megt?r- tott első közgyűlések és ítélőszékek után Egerszeg a köztudatban úgy s^repel, mint az a hely, ahol a gyűléseket régi szokás szerint tartják meg és ez a tudat annyira általánossá vált, hogy ezt a vármegye közönsége is elfogadta és a közgyűlési jegyzőkönyvek ettől az időponttól kezdve számtalanszor úgy említik Egerszeget, mint a közgyűlések és Ítélkező székek ősi színhelyét. — Zalaegerszeg tehát azon az úton volt, hogy a megye székhelyévé fejlődjék, — Ezt a fejlődést azonban egy időre meg akasztotta a török hatalom terjeszkedése. — A török Kanizsa elfoglalása után Zalában is be akar rendezkedni és a vármegye el nem foglalt részeit is hozzá akarja csatolni a hódolt területhez, — Ennek a terjeszkedni akarásnak az ország rendjei véghelyek, végvárak felállításával igyekeznek útját állani és az 1618. évi 35. cikkelyben felállítják a Kanizsával szemben fekvő őrhelyek egész sorát, amelyek közé az 1618, évi 49. cikkelyben Egerszeget is sorolják. — Ekként az eddig csak megerősített kastély lassanként nagyobb erődítménnyé —, rőzsekötésű földhányásokkal körülvett és árkokkal védelmezett végvárrá —, sárvárrá alakult át, tekintélyesebb számú gyalogos és lovas katonaságot kap és nagyobb vidékeket helyeznek védelme alá. A csendes városból ekként végvárrá lett Egerszeg mindjobban magára vonja a török figyelmét, de egyben bekerül az országos események sodrába is. Az 1619. évi november 25-iki közgyűlésen kétségtelenül izgalmat kelthetett az a négy irat, amely a megye nemességét az elé a kérdés elé állította, hogy törvényes királya és Bethlen Gábor között válasszon. A nemrég Bethlennek behódolt Forgách Zsigmond, az ország nádora, valamint Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is a Pozsonyban hirdetett ország- gyűlésre hívja meg a megye nemességét. Ugyanakkor II, Ferdinánd magyar király és Lipót főherceg óva intik attól a nemességet, hogy ezen, az ország törvényei ellenére egybehívott pozsonyi gyűlésen részt vegyen és leveleikben a zalai nemesség hanyományos királyhűségére utalnak. —- A zalai rendek engedelmeskednek a királyi szónak, nem küldenek ugyan követeket a pozsonyi országgyűlésre,, de a nádor és Bethlen Gábor megengesztelésére s eljárásuk mentegetésére két megbízottat küldenek ki Bessenyey István és Faj szí Ányos János személyében Bethlenhez és Forgách Zsigmondhoz. Ezt a nevezetes megyegyűlést követő évben a megye már csak két gyűlést tarthatott meg, mert Egerszeg vára 1620 augusztusában Bethlen Gábor birtokába kerül, aki rövid ideig hatalmában is tartja azt, A folytonos és — mint látjuk — több oldalról veszélyeztetett Egerszeg nem volt alkalmas arra, hogy a nyugalmat és biztonságot kívánó gyűléseket továbbra is ott tarthassák. Ezért a vármegye az 1622 évi október hó 12-én még Egerszegen megtartott közgyűlése után való gyűlésében, Alsólendván 1623 május 1-én kimondja, hogy ezentúl a két vármegye a közgyűléseket és ítélőszékeket másutt tartsa meg. A határozatot elmondja, hogy a töröktől' való félelem miatt Egerszegen nem lehet tovább ítélkezni és gyűlésezni. Az utak és ösvények sem biztonságosak, ezért amíg békeségesebb idők következnek be, a székhelyt onnan áthelyezi Körmendre, Vas vármegyébe, a másik ítélőszékhely pedig Szentgrót legyen. (Folytatása következik).
