Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)
1936-01-19 / 15. szám
6. Zalamegyei Újság i936. január 19. Gazdaság. Rovatvezető: a kehidai m. kir. gazdasági szakiskola tanári kara. Érdemes és lehet-e a Noah-szölőket átoltani ? Á Borászati Lapok közli az alábbi cikket: Fiatal éveimnek két nem épen kellemes eseménye merül fel emlékezetemben, amikor a fenti kérdést felteszem s egyúttal válaszolni is akarok rá. Az egyik 38 évvel ezelőtt történt. 22 éves voltam, orvosaim egy elég súlyos betegség után levegőváltozásra küldtek. Egy, a zalamegyei Bá- nokszentgyörgyön lakó rokonomhoz, az ottani községi és közjegyzőhöz utaztam Salgótarjánból, aki Zaalegerszegen várt rám kocsival. Este érkeztem, az éjszakát az eger- szegi Bárány-szállóban töltöttük, ott is vacsoráztunk hármasban. A vacsorához igen kellemes muskotálybort ittunk. Józsi bátyám sűrűn töltögetett s biztatott az ivásra : — Igyál öcsém, mert bizony hosszú időre le kell szoknod a borivásról. Nem kérdeztem az okát, miért, csak másnap, amikor már kocsin ültünk s utunk véges végig szőlők, présházak, gyümölcsösök mellett vitt el, jutott eszembe megkérdezni : — Miért kell leszoknunk a borivásról, hiszen itt minden faluban rengeteg sok a szőlő ? — Azért, mert ha szőlő terem is, bo.r nem igen lesz belőle, volt a kurta válasz. Nálunk csak a kántornál iszol majd bort, de ott is csak egyszer. Másodszor már nem kívánod meg. Igaza is volt. A kántornak állandóan volt egy pár hektolter bora. Ő is, a pap is szüret idejár megkapta a dézsmáf, ebből gyűlt össze a borkészlete. Ebből a borból tényleg csak egyszer tudott az ember inni, pedig igen szívesen kínálták. Oly savanyú volt, hogy az ecet szégyenkezett mellette. Forró nyári napokon szódavízzel feleresztve tudott az ember egy-egy pohárral lenyelni. Ilyenek voltak a zalai szőlők 40—50 évvel ezelőtt, amikor még nem ismerték a direkttermőket, a Noah-8zőlőt. A Noah-szőlőből készült borral j Hahóton, Magyarország egyik leg- i hosszabb községében, 20—22 év» vei ezelőtt ismerkedtem meg. Hivatalos kiküldetésben voltam ott, vendéglátó házigazdám — a község egyik legmódosabb gazdája — vacsorához odaállított egy kancsó elég szép bort. Amikor koccintottunk, ő szemrebbenés nélkül megitta az egész pohárral, nekem azonban, amikor az orromat és Ínyemet megcsapta a penetrans trágyaillat és iszapiz, az első korty is kifordult a számból, pedig nem voltam túlságos válogatós a borban. Házigazdám meglepődve kérdezte : — Talán nem izük, mi nagyon megszoktuk ezt a bort, egész Hahóton nem lehet mást kapni. Ezt a két dolgot tartottam szükségesnek elöljáróban elmondani, mielőtt a közlemény elmében felvett kérdésre termelői szempontból válaszolni próbálnék. A válasz nyílt és határozott, a Noah-szőlőket csemegére átalakítani talán lehet, de különösen Zalában, Dunántúl ama részeiben, ahol a legtöbb idegen szőlő van, igazán nem érdemes. Nem érdemes elsősorban azért, mert ott, ahol a legtöbb Noah- szőiőt ültették, olyan sajátságosak az időjárási és éghajlati viszonyok, hogy amint a borszőlő is csak a legritkább esetben tud beérni, ott egyetlen egy fajta csemegeszőlő se tud úgy megérni, hogy azt akár hazai, vagy pláne külföldi piacra szégyenkezés nélkül érdemes volna elvinni. Az 1933. évi statisztikai adatok szerint a direkttermő szőlők területe Magyarországon 28.000 kát. hold, ebből közel 21.000 hold a Dunántúlra, főleg Zala megyére esik. A , direkttermők közé tartozik az Otelló is. Ennek a szőlőfajtának a bora szintén nem valami kiváló. Azonban a bor színezésére kitünően felhasználható 8 még mint csemegeszőlőt is lehet elég jó áron értékesíteni. Az Otellónak akár oltásáról, akár kiirtásáról nem lehet szó mert az expcrrt-vörösbornál erre szükség van. Más a helyzet a Noah szőlőfajtával. A Noah val beültelett terület a legvérinesebb számítások szerint sem tesz ki többet 12.000 kát. holdnál. A Noah kétségtelenül bőtermő, betegségeknek és időjárásnak jóval ellentálóbb, mint bármelyik hazai fajta. Az átoltás nem segít, amint láttuk, mert olyan vidékeken van elterjedve, ahol piacképes csemegeszőlőt termelni semmi esetben sem sikerüL Kidobott pénz volna teljesen^ amit átoltásra forditanak, pedig tudhatja mindenki, hogy az átoltás kát. holdankint még ingyenes veszők mellett is elég szép összeget tesz ki. Az átoltás egyes szakemberek véleménye szerint különben is nagyon problematikus. A Noahba oltott európai fajtákat elrúgja és ezért az áloltás nem sikerül. Kísérletezni természetesen kell ez irányban, de ne Zalában, amely szőlővidékről megállapított tény, hogy bizony elég mostohaanyja úgy a bor-, mint csemegeszőlőnek. (? Szerk.) 10—12 ezer kát. hold szőlőterület rendezéséről van tehát mindössze szó. Ez a 10—12.000 hold legnagyobbrészt V*—1 holdas darabokban, csupa kisemberek kezében van. Nem nehéz tehát a segítés és szociális szempontból segíteni is kell rajluk. Ezt a 10 — 12.000 holdat meg kell váltania az államnak. Ha 500 pengőt fizetne holdankint, mindössze 5—6 millió pengő az az összeg, amire szükség van s ezzel a magyar bortermelésnek egyik nehéz kérdésén segíteni lehet. Cs. Ö. 1936/840 vght. Árverési hirdetmény. Dr. Kartsoke Alajos ügyvéd által képviselt Phönix Acélművek Blockmann J. E. javára 962 P tőke és több követelés járulékai erejéig a zalaegerszegi kir. járásbíróság 1932. évi Pk. 15563 számú végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedőtől 1932. évi augusztus hó lefoglalt 1210 P re becsült ingóságokra az árverést elrendeltetvén, annak végrehajtást szenvedő üzletében Zalaegerszegen leendő megtartására határidőül 1936. évi január Jió 27. napjának délelőtti 10 órája tűzetik ki, amikor a biróilag lefoglalt kovácsüllő s egyéb ingóságokat elfogom adni. Zalaegerszeg, 1936. évi dec. hó 30-án. Szalay István kir. jbirósági végrehajtó. Hirdessen a Zalamegyei Újságban. vaskereskedő üzletét, hol állandó nagy raktár van vadász- fegyverekben, kész patronokban, kerékpárokban, építkezési anyagokban, ipari szerszámokban, s: M. kir. lőporáruda. „Kühne“ mezőgazdasági gépek gyári lerakata. Telefon 54.
