Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-03-24 / 70. szám

2. Zalamegyei Újság 1936. március 24. likus férfi a jelenkor kultúrájá­ban". A kölni érseki hatóság rende­leté szerint egyházi jóváhagyás­ban kell mindazon filmeknek ré­szesülniük, amelyeknek képei vagy szövegei valamiképen is az egy­ház tanításait érintik. Ezen elő­zetes jóváhagyás nélkül katolikus egyesületek előadásain a filmek többé nem szerepelhetnek. A szlovák teológiai fakultást és szemináriumot a jövő tanévtől kezdődőleg a pozsonyi jogi kar helyiségeibe telepitik. A felvidéki egyházi javak kezelését a Szent­szék végérvényesen a nyitrai püspökre és dr. Jantausch nagy- szombati apoätoli adminisztátorra bízta. Mivel pedig az egyházi javak eddigi központi intézőbi­zottsága Pozsonyban székeit, azért Jantauschnak is át kell tennie székhelyét Pozsonyba. A pozso­nyi káptalan rendelkezésére bo­csátja az eddigi kétemeletes pré­posti lakást. így azután Pozsony minden valószinüség szerint ha­marosan püspöki székhely lesz. Újjászervezik az olasz tábori lelkészséget. A világháború végén az akkori baloldali kormány mintegy 2000 olasz tábori papot bocsátott el, megfosztva őket katonai rangjelzésüktől. 1926-ban az új olasz kormány bizonyos korlátozásokkal újra szervezte a hadsereg lelki ellátását, rendeletéi azonban még mindig nem voltak megfelelők a iateráni egyezmény megállapításainak. A mostani új törvény azután véglegesen meg­oldja a sokáig húzódó kérdést. A vatikáni katolikus sajtó vi- lágkiálliiással kapcsolatban az olasz államvasutak messzemenő tarifakedvezményeket biztosítanak. Az „Osservatore Romano“ érdekes kimutatást közöl az an- angol katolikus egyház számbeli gyorapodásáról. V. György ural­kodása alatt Nagybriiannia katoli­kusainak száma 1910-ben 2,206.553, 1935-ben pedig 2,948.067. Az egész angol biro­dalomban pedig a katolikusok száma 12,155.885 ről 17,517.418- ra szökött. Berzeviczy Albert meghalt. Hosszú halálküzdelem után vasárnap hajnalban 83 éves ko­rában meghalt Budapesten a régi magyar politikai és tudományos világnak egyik legkiemelkedőbb alakja, Berzeviczy Albert, Ma­gyarország volt kultuszminisztere és a Magyar Tudományos Aka­démiának harminc éven át volt elnöke. A nagy férfiú csodásán szép életpályát futott be. A sárosme­gyei Berzevicze községben szüle­tett 1853. junius7 én és 23 éves korában lépett vármegyéjének szolgálatába. 27 éves korában vármegyei főjegyző s ugyanakkor jogakadémiai tanár lett Eperjesen. Eperjes város 1881-ben ország­gyűlési képviselőjévé választotta. 1884-bena kultuszminisztériumban miniszteri tanácsos, 1887-ben pedig államtitkár leit. Majd a képviselőház alelnökévé választot­ták. De bár a politikai élet na­gyon is lefoglalta idejét, a tudo­mány és irodalom terén mégis egyre nagyobb és szebb ered­ménnyel munkálkodott. 1903-ban vállalta a kultusztárcát, majd a szabadelvű párt bukása után minden idejét a tudomány műve­lésének szentelte. 1905-ben fog lalta el a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székét, amelytől csak pár héttel ezelőtt veit búcsút. A munkapárti uralom idején a budapesti II. kerület választotta képviselőjévé s akkor lett a kép­Az iparügyi miniszterhez ismé­telten panaszok érkeztek abban a tekintetben, hogy a bíróságok szá­mos esetben a végrehajtási tör­vényt a kisiparosokra hátrányo­san értelmezik. Az 1908 évi XLI. t. c. szerint ugyanis a végrehajtás alól ki vannak véve és még a végrehaj­tást szenvedőnek beleegyezésével sem foglalhatók le „a kisiparo­soknak, kézműveseknek, ipari (gyári) munkásoknak, napszámo soknak és általában azoknak, akik magukat kézimunkával tart­ják fönn, a keresetük folytatásá­hoz szükséges szerszámok, esz­közök, műszerek és állatok, to­viselőház elnöke. Berzeviczy Albertet a kormány a maga halottjának tekinti. Te­metése kedden ieBz az Akadémia csarnokából és tetemét Berze- viczére viszik, ahol nemzetségé­nek ősi kriptájában helyezik örök nyugalomra. vábbá a kisiparosok és kézmű­vesek feldolgozható anyagkész­lete kétszáz pengő erejéig". Ez a szakasz nem említi ugyan kifejezetten a kisiparosok és kéz­művesek gépeit, azonban kétség­telen, hogy a technikának időköz­ben bekövelkezett haladása, va­lamint a kisüzemek racionalizáló törekvései folytán ma már a leg­több kisiparos szerszámgéppel dolgozik. A bíróságok abban a tekintetben, hogy ezek a gépek a kisiparos keresetének folytatásá­hoz szükséges szerszámok közé tartoznak-e, eltérő gyakorlatot kö­vetnek, ezért most a miniszter felhívta az iparkamarákat, hogy a Jó szemüveg, jó fényképezőgép, BÁNFAI BÉLA optika és fotó szaküzletébeiu Pécs, Zalaegerszeg. Egy temesvári asszony azt jelentette a belügyminisztériumnak, hogy a főváros hírhedt sikkasztója, Kecskeméthy Győző Amerikában él. A békevilág Budapestjének egyik legszenzációsabb bűnügyi története volt a következő eset: 1901. november 11-én a IV. kerületi elüljáróság adópénztárá­ból 588 ezer koronát akartak a városházán levő központi adó­pénztárba küldeni. Zárral ellátott hatalmas bőrtáskába tették az összeget és a befizetéssel egy fiatal városi tisztviselőt, az arany- ifjúság körében közismert és so­kat szereplő Kecskeméthy Győzőt bízták meg. Egy fővárosi altiszt vitte a táskát, a kulcs pedig Kecs- keméthynél volt. Gyalog indultak a városháza felé. A Kálvin-téren Kecskeméthy egy trafik előtt pénzt adott a szolgának, hogy hozzon ki egy doboz cigarettát, addig ő fogja a táskát. Á szolga gyanút­lanul engedelmeskedett, de mire kijött, Kecskeméthy eltűnt. Egy ideig kereste a közeli üzletek előtt, majd elment a városházára, abban a reményben, hogy Kecs­keméthy már ott van, de ott is hiába várták. Végre jelentést tet­tek a főkapitányságon. A nagy nyomozás azonban csak annyit tudott megállapítani, hogy konfli­son lakására hajtatott, ott össze­csomagolt és egy másik konfli­son a pályaudvarra ment. Hiába rendelték el még külföl­dön is a legszélesebbkörü nyo­mozást, Kecskeméíhyről semmit sem sikerült megtudni. Bukkantak ugyan föl különféle hírek arról, hogy most itt, vagy amott látták, azt is beszélték, hogy meggyil- koliák, de minden hir valótlannak bizonyult. Az igazságügyi hatósá­gok 1907. julius 3-án a körözési eljárást jogerősen beszüntették. Most azután Schütz Mihályné, szül. Juhász Gizella, elvált asz- szony, aki Temesvárott lakik, le­velet irt a belügyminiszterhez, amelyben azt Írja, hogy tudja, hol lakik Kecske méthy Amerikában, álne­vét is tudja és hajlandó tartózkodási helyét is el­árulni. Megállapították, hogy az asz- szony tényleg Temesváron lakik és, hogy szavainak hitelt lehet adni. Most az illetékes fórumok azon tanácskoznak, mit kellene tenniük. Büntető utón Kecske- méíhy felelősségre most már nem vonható, a magánjogi fele- lösségrevonásra pedig lépéseket csak a főváros tehet. Kérdés azon­ban, megérné-e a fővárosnak az eljárás lefolytatása, vagyis hozzá­juthatna -e a 35 évvel ezelőtt el­tűnt pénzéhez? Nem foglalhatók le a kis­iparosok gépei. bíróságok idevonatkozó gyakorla­tát mutató határozatokat terjesz- szék fel hozzá, hogy ezek pontos ismerete alapján szükség esetén az igazságügyi miniszternél a to­vábbi lépéseket megtehesse. Megkezdődtek a tisztviselők lelkigyakorlatai. Marczell Mihály dr. egyetemi tanár, vasárnap este fél 7-kor tartotta meg első húsvéti szent- gyakorlatos beszédét a tisztviselő férfivilág részére a Kulturházban. A hercegprímásnak az eszter­gomi papokhoz intézett körlevelé­ből indul ki. Megkell ismerni az élet értéké*. Meg kell találni Isten tervét és az ember rendeltetését. Ezzel a pozitív gondolattal szem­beállítja a szovjet destruktiv meg­nyilatkozását, amellyel az élet ér­tékét eltiporja. Egy oroszországi lapra utal, amely annak a nagy hazugságnak csinál propagandát, hogy az ember a gép rabszol­gája. Nem kell esti harangszó, elég a szirénák bugása és a vö­rös zászló: az ember ünnepli a gépet. Fölteszi aztán a kérdést, mit keli tartani az emberi katolikus életről s mit kell tenni az ember­nek, aki Isten terve szerint akar élni ? Lelkigyakorlatos anyagát 3 es­tére beosztva, 3 tételben jelöli meg : 1. Megtalálni Istent. 2. Meg­találni Krisztust. 3. Megtalálni az Egyházat. Az ember igazi valóságát nem az anatómus adja meg, de nem is a művész a maga plaszticilást kereső feladatával, hanem a költő szava : az ember szemében csil­lan meg a lélek. Ez az emberben az igazi kincs. Ezért az embert nem a centiméter és kilogram mércéjével, hanem az örökkévaló­ság mércéjével kell mérni. Ebből két feladat következik az ember számára: 1. Az ember leikével jusson kapcsolatba Istennel. Úgy éljen az ember, hogy telje­sedjék ki benne az istenfiuság méltósága. Az ember a világ fe­lületével be nem éri. Az élet igazi lényege az istenkeresés utján rej­tőzködik, amely az embert Isten­hez viszi. Az ember mindenho­gyan Istenhez jut logikai okosko­dással és a vágyai világával egy­aránt. Nem az ember a rabszolga, hanem a gép az. Isten az embert uralkodásra teremtette. De a vi­lág felett uralkodó ember feltétle­nül függ az Istentől, még pedig nem elméleti függéssel, hanem magával a praktikus élettel. Isten az embernek kötelező törvényeket diktál. A Sinai-hegy Istene nem­csak a zsidókhoz szólott, hanem minden emberhez. Isten nincs messze tőlünk. A Sinai-hegy tör­vénye a bennünk szóló törvény. Ez a törvény arra kötelez ben­nünket, hogy életünk az ég felé virágban tudjon kibontakozni. Jaj annak az embernek, aki csak a földet nézi. Az ember olyan lény, aki szent gyűjtő munkát végez. Gyűjt s másoknak szolgál. Az ember nem élő muzeum, hanem tevékeny élet, hogy másoknak szolgáljon. Végső konklúzió: A földön járó ember azt a hivatottságot hordozza, hogy értelmével Istent megismerje, akaratával parancsát teljesítse. A nagyszámban egybegyült hall-

Next

/
Thumbnails
Contents