Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-03-15 / 63. szám

1936. március 15. Zalamegyei Újság 3. Bécs vagy Wien. Névmagyarosítás fent és lent. Sopron megye közigazgatási bizottságában Wagner Mihály csornai főesperes rámutatott arra, hogy a körzeti iskolalátogatás súlyos terhet jelent az arra kine­vezett tanerőkre. Egy iskolaévben legalább 25 napot kell távoltölte- niök iskoláiktól, s ezáltal saját iskoláik tanulmányi előmenetele szenved. Az iskolalátogatók már szeretnének megszabadulni kitün­tetésnek szánt tisztségüktől. Ezután érdekes vita folyt le s azt az alábbiakban adjuk : Baán Jenő felsőházi tag szóvá tette, hogy az útjelző táblák már olvashatatlanok a megyében. Ki­fogásolta, hogy a burgenlandi községneveket nem magyarul, hanem németül Írják ki: tehát Pomogy helyett Pamhagen-t ír­nak, holott az mindig Pomogy marad. Ahogy Kolozsvár is min­dig Kolozsvár lesz a mi szemünk­ben és nem Cluj. Ostffy főispán (kijavítja): Kluzs. Baán Jenő: Akár Cluj, akár Kluzs, én ezt nem fogom meg­tanulni. Alispán : A táblákat egy Peí- rolignum nevű vállalat szállította. Mintának jókat küldött, de a többi mind rossz volt. Baán Jenő : Nem sült ki a két szemük ? Alispán: Nem, mert pestiek voltak. (Nagy derültség.) Azóta a gyár tönkrement, perelni se tud­juk őket. Pamnagen-t idegenfor­galmi okokból irtunk a táb­lákra. Az idegen a térképen el­végre is Pamhagen t látja és nem a Pomogy nevet. Östör József dr.: Egy régi. genfi egyezmény értelmében az államok az egymásközti nemzet­közi forgalomban kötelesek a hi­vatalos elnevezést használni. A belső éleiben azonban a magyar helységneveket keli használni, de nem­csak Pomogyot, Kismar­tont, hanem Bécset, Lip­csét, Boroszlót, stb. Sajnos, nálunk belföldi aktákon is azt olvassuk lépten-nyomon, wieni, eisensiadti lakos. Mikor Bécsben székelt annak idején az osztrák császár, aki magyar ki­rály is volt, minden magyar ak­tán ez volt olvasható: „Kelt Bécsben...“ Ma ellenben „Praha“ - ba, „Wien“-be nevezik ki a ma­gyar követeket. Pedig a nemzet nyelvében él vagy bukik. ÍK határmenti forgalomban pedig azt kell tenni, amit az osztrákok, akik az útjelző tábláikon ezt írják: Oedenburg (Sopron). Nekünk is Pomogy (Pamhagen)-* kel! Írni az útjelző táblákra. Rupprechí Olivér: Ha már a magyar követekről beszélünk, ak­kor azt is szóvá kell tennünk, hogy legnagyobb részüknek ide­gen neve van, Östör dr. : Amig alul forszí­rozzák a névmagyarosítást, addig odafönn csak úgy hemzsegnek az idegen ne- vüek, az ics-vics végű ne­vet viselők. Ostffy főispán is helyesli, hogy a megye ragaszkodik a régi ma­gyar nevekhez és maga is meg állapítja, hogy Őfelsége személye körüli minisztérium, mely Bécs­ben székelt, minden aktáját igy irta: „Kelt Bécsben...“ Ezzel az ülés V» 12 órakor véget ért A munkaadók a sztrájk megszüntetésére hívják fel az épitfimunkásokat. A zalaegerszegi sztrájkoló épi- tőmunkások megbízottai és a munkaadók tegnap délután ismét értekezletre ültek össze. Az érte­kezlet nem végződött megegye­zéssel, habár korábban már any- nyira közeledtek ez ellentétes ál­láspontok, hogy a sztrájk meg­szüntetését lehetett remélni. A munkások megbízottai közölték, hogy április 1-ig terjedő időre el­fogadják a munkaadók 10 száza­lékos béremelési ajánlatát, amely megegyezik a kollektiv szerződés rendelkezéseivel is. Április 1 -tői azonban további 10 százalékos emelést kívánnak, ami bérosztá­lyonként 5 fillér órabéremelkedést jelent. A munkaadók kijelentették, hogy ilyen megoldáshoz nem já­rulhatnak hozzá. Utaltak arra, hogy az életlehetőségek 10 szá­zalékkal emelkedtek a kollektiv szerződés megkötése óta. Ők az ennek megfelelő emelést felaján loúák, a szerződés lejártáig ter­jedő időié, s többet nem tehetnek. A munkások többletkivánsága már az életszínvonal emelésére irányul, ezt pedig nem teljesít­hetik:, mikor más fog­lalkozási k a tegóriáknál sincs meg a lehetőség az élet­színvonal emelésére, inkább az .bizonyos vonatkozásokban csök­ken. Felszólították a munkaadók a munkásokat, hogy haladéktala­nul vegyék fel a munkát, mert a munkaadók a kollektiv szerződés rendelkezéseinek ajánlatukkal már eleget tettek. Közölték, hogy áp­rilis elseje után azt a bért haj­landók fizetni, amit majd a hiva­talos munkabérmegállapitó bizott­ság megállapít. A munkások megbízottai kije­lentették, hogy nincs felhatalma­zásuk az ajánlat elfogadására, azért azt ismét az összmunkás- ság elé terjesztik és a sztrájk ad­dig is folyik. A munkaadók egyébként az egész bérviszályról és ajánlatuk­ról ma részletes iratot juttattak el a munkássághoz. Fogfájás gyakran elhanyagolás következménye. Tisztílsa fogait rendszeresen Ka i odo nt-fog­krémmé!. A Kalodont enyhe habja és finom tisztítóanyaga Hémfürdó' „Indiai Telepe." Krokodilusok a tóban. Elefánthajcsárok, bivalycsordások Hévizén. Külső kiállításra egészen mo­dern és csinos, belső tartalmára pedig egy rendkívül érdekes könyv hagyta el a napokban a sajtót. Szerzője Lendl Adolf dr., a székesfővárosi állat- és növény­kert Keszthelyen letelepedett ny. igazgatója. Az egész világ min­den zugát bejárt és olyan speci­ális tehetséggel és eredménydus múlttal rendelkező iró könyve ez, amilyent nemcsak európai, de világviszonylatban is keresni kell. S mégis az a csodálatos benne, hogy mondanivalóját cseppet sem a tudósok száraz, nehézkes stí­lusában adja, hanem olyan ér­dekfeszítően és könnyedép mondja el, mintha csak meglepetésekben gazdag útleírást olvasnánk. Azokhoz a tervekhez, amelyeket Keszthely vezetői tényezőinek ajánl, bővebben nem óhajtunk hozzászólni, mivel szakkérdések, de annyit mindenesetre megjegy- zünk, hogy egy, világot megjárt, sokat tapasztalt életnek a nagyon érdekes és nagyon tetszetős tervei. Az illusztris szerző Keszthelyt és Hévizet mindig együtt látja. Egyformán akarja föllenditeni ezt is, azt is. Ki akarja használni en­nek is, annak is természeti kincseit. Álljon itt a munkáról az a rész, miként gondolja Hévíz idegen- forgalmának a megnövelését, mi­ként gondolja Héviz forgalmának a megnövelését. „Tudjuk, hazánkban mindenütt, de különösen a székesfővárosban, meg egyes sikeresen törekvő vidé­ki városokban is észrevehető emel­kedésben van az idegenforgalom, bár ennek külföldi része épen mináiunk inkább csak átvonuló és takarékoskodó: a bőven költeke­zők, messziről jövők sokasága hiányzik mégl — Ha én volnék héviz sorsának intézője, arra tö­rekedném, hogy évenkint egy-két indiai maharadzsát, világjáró lor­dot, télire jómódú finneket, kösz- vényes norvégeket, idecsalogat­nék ... a többi azután magától jönne . . . elmondom, hogyan kezdeném a sokat ígérő munkát : Először is a köztudatba beve­zetném néhány nagyújság utján és képesfolyóiratokban, sőt nép­szerűén irt tudományos füzetek­ben is, hogy a hévízi meleg tó­ban piros lótuszvirágok nyílnak, dúsan diszlenek kora tavasztól késő őszig, akárcsak Indiában, ahonnét Dr. Lovasi Sándor ide szerezte. — Ezután elmondanám ugyancsak hazai és több külföldi újságban, (szívesen kőzlik az ilyen cikkeket), hogy a budapesti Állatkert egyszer egy súlyosan meghűlt, köszvényben szenvedő, fiatal elefántot küldött Hévízre s ez itt a meleg tóban teljesen ki­gyógyult fájdalmas bajából. — Továbbá rátérnék arra, hogy a melegvizü lefolyó csatorna köze­lében, valahol a közeli réten, jó­kora külön medencében, indiai krokodilusokat tenyésztenék ! Nem nagy dolog ez magában véve, mégis megemlékeznék róla, még pedig szívesen és kedvezően a világsajtó. Részletesen elmondom majd az érdeklődőknek, hogy mi ennek a módja és én hiszem, hogy évenkint néhány tucatnyi fiatal krokodilust adnánk el kül­földi állatkerteknek, mint idevaló különlegességet; melléjük tennők természetesen az üres tojáshéja­kat is, amelyből kikeltek; a to­jásokat Colombóból hozatjuk egy ottani állatkereskedőtöl és itt kel­tetjük a melegviz partján; a két- háromarasznyi kölyökszörnyetegek darabja 30 pengőbe kerülne; reklám fejében jutányosabban is adhatjuk. Nagy hire terjedne en­nek, mert Európában még sehol sincs ilyen krokodilus-szaporító és különösen beszélnének a fél­a fogzománcot hófehérré teszi. Hazánkban egyedül a Kalo­dont tartalmaz fogkő ellen sulforicinoleatot. világon a keszthely-hévizi hőfor­rásról, főként a hidegebb orszá­gokban, ahol több a reumás em­ber, mint bárhol másutt. — Ezek­nek a furcsa állatoknak ápolá­sára hozatnék egy-két hindu csa­ládot ; szép barna embereket, asszonyostól gyerekestől s ezek itt szemrevaló házi ipart folytat­nának ; a fürdőhelyen árusítható, apró és eredeti kézimunkákat ké­szítenének. Ha nem győznék a munkát, magyar csipkét, faragást stb. is árusítanának, vagy hozat­nánk a hazájukból bármennyi kész árut, ahogyan, ha kellene, eleven fiatal krokodilusokat is szerezhetnénk be Ceylonból. Én hozattam ilyeneket egyszer egy kosárral a budapesti Allatkertnek és bár az utón nem kaptak enni és nem gondozta őket senki, kár nélkül megérkeztek; tudom tehát, az ilyen rendelés nem kö­rülményes és nem költséges. — Az egész indiai telepnek, amelyet a meleg tó levezető csatornája mentén, az előzőkben leirt ter­melő telep szomszédságában lé­tesíthetünk és amelyet egyúttal kirándulóhelynek berendezhetünk, óű777Óws27Zűí/-rudkeritéssel néhány holdnyi külső területet adnék; ezen legeltetnék fekete bivalyokat Hiszen ezek is indiai állatok; nagyon szeretik a csádés, sáros szénát; épen nekik való hely és a legtööb német, aki erre jönne, sőt, a nagyvárosi magyarok sem láttak még ilyen lomha, fekete gulyát a szabadban. A kerítések egyvonaluságát megszakítanám helyenkint egy-egy kiskeretü bam­busznád ültetéssel. Az állatok istálóját közvetlenül a melegviz mellé építtetném, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents