Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-03-10 / 58. szám

2.

Zalamegyei Újság

1936. március 10.

képviselővé 2415 szavazattal a kisgazdapárti Farkas Olivér 1601 szavazatával szemben. — Star- hemberg visszaérkezett Rómából Bécsbe. — Hirota japán miniszterelnök megalakította kormányát. — Kasmírban hógörgeteg zudult egy falura. A falu felét elpusztította és 25 embert megölt. — Az osztálysorsjátékon 40 ezer pen* gőt nyeri az 55.635 számú sorsjegy.

££S

tehát olcsó

Világegyház.

A katolikus misziók területén jelenleg 33.635 elemi iskola van, azonfelül 3565 közép és- szakiskola és 221 normáliskola működik. A tanulók száma 2.288.171. Legkimagaslóbb iskolák a nagy jezsuita kollégiumok Bombay, Kalkutta, Trichinopo'y, Madrasz és Mangalóreben, továbbá a shanghai-i, tokiói és pekingi katolikus egyetemek.

Az „Osservatore Ramano“ paphiányról panaszkodikamely a hivék egyre növekvő igényével szemben a római főegyházmegyében is mutatkozik.

Érdekes emléket elevenítenek fel a lapok VIII. Edvárd angol királyról. 1931-ben még mint walesi r herceg Lourdesba látogatott. Épen arra a körmenetre érkezett meg, amelyen a betegek áldásban részesülnek. A herceg — bár szakadt az eső — végignézte az egész körmenetet és áldáskor maga is letérdelt az utca közepén. Majd megtekintette a barlangot és ellátogatott az orvosi hivatalba is.

Hartfield angol birtokos nem katolikus létére is az angol bencéseknek ajándékozta az egykori salmestonei bencésapátságot, mely eredetileg a canterbury-i nagy szent Ágoston kolostorhoz tartó zott.

Palesztina angol kormányzója értesítette az angol kormányt, hogy a jeruzsálemi Szent Sir templom alapos javítása immár elkerülhetetlen. A nagymultu templomot ugyanis már-már az összeomlás veszélye fenyegeti.

Palesztina szakadárai között ismét a nemzetiségi széthúzás kisért. Az arab papság ugyanis elégedetlen, mert az utolsó pátriárka - választáson kifejezett óhajuk eile nére is görög származású prelá- tust választottak pátriárkává.

II. Photius, a konstantinápolyi egyetemes pátriárka meghalt. Ő volt a 265-ik viselője ennek a méltóságnak. Az egykor oly hatalmas pátriárkátus, amely magát még ma is „új Rómá“-nak nevezi, az ő uralkodása alatt feltar- tózhatatlanul lehanyatlott. Helyére most a herakleai metropolitát, Benjámint választották.

Szalmacsutak.

Az új tüzrendészeti törvényből kiérezhető államcentralizmust tettük szóvá és arra a Z. U. március 1. számában választ kaptunk. Annak szakszerűségre való hivatkozását megbecsülni kívánván, minden pontjára felelnünk illik.

Az ellenpontok ezek: 1.) A városok 110—150 új okleveles tüzoltótisztet, a falvak, elavult lévén a tűzrendészetük, több száz szakfelügyelőt kapnak, mert centia- lizmusra szorulnak. 2.) A biztositó a tűzrendészet terhét nem háríthatja át a biztosítottra, mert törvény gátolja. 3.) Elengedhetet len a kitűnő szalmacsutak. 4.) A hidrofornak „egyáltalán nincs vízmedencéje“ s a csutakot nem helyettesítheti. 5.) A veszprémi eset „szomorú iskolapéldája a fegyelmezetlenségnek.“ 6.) A Széchényi basa.

Kezdjük innen hátulról, hogy az első pont maradjon utoljára, mert a kifogásolt cikknek épen az volt az aktualitása, sőt az a pont lesz — fájdalom egyre ak tuálisabb a jövőben is. Széchényivel hamar végzünk. Mindenki tudja, hogy nagy hozzáértéséért (pedig oklevele sem volt) hívták meg, hogy az akkor is kitűnő magyar tűzrendészetet Törökországra is átültesse. Azt is említhetnénk, hogy parancsuralmas centralista szabályalkotást nem is tudott volna kitiporni, mert a magyar alkotmány márvány oszlopain az autonómiákon úgy is széttörött volna. De mindezeket felesleges emlegetni is, mert a tüzpltópararicsnokság és basái méltóság eszmei kapcsolása a kifogásolt cikkben tisztán szókép, aforizma, Mi, irók, ennek használatáról azért sem mondunk le, mert ez az irásművi forma a legkitűnőbb eszköz az eszmék „kidomboritására“, de azért sem, mert az olvasók mindig meg szokták ismerni, hogy az aforizma, mit betűire felbontani nem szokás és nem is lehet. Úgy esnék az ki, mintha valaki erre a mondatra, hogy „Napoleon az ő hadi gőzhengerével az egész Európát legázolta“, azt felelné, hogy dehogy is gázolta le: hiszen 1810 körül, hol volt még a gőz? Akkor még James Watt a Papin fazeka körül settenkedett, Trewith és Vivián a gőzhenger dugattyúján spekulált és a nagy Stephenson csak papiroson raj- zolgatta leendő masináját. Szóval, az aforizma . . . aforizma és nem csak az írásnak, hanem az olvasásnak is megvannak a szabályai.

Aki a veszprémi humoros esetet a fegyelmezetlenség iskolapéldájának nézi, az nem jól lát. A trombitaszóra talpon termő, ablakon ki, — tetőre feltörő — különben is sokszor kitüntetett- tűzoltóból a világon minden hiányozhatik, csak épen a fegyelemérzet nem.

Hidrofor ? Azok között, kik magasabb teknikai tudással bírnak, nem lehet vita, de a közönség kedvéért mégis meg kell állapítanunk, hogy mi a hidrofór. Mint a neve is mutatja, szivó- nyornó vízszállító gép, ellentétben a csak nyomó fecskendővel. Falun kevés a kút, kevés a vize és a pőre hidrofor félóra alatt kiszip pantja. Ezért gyártják a tartályos hidrofort mindkét oldalon holender csőkapcsolóval és egy váltócsappal, hogy a maga vizét is ki- lövelhesse. Nem a kereskedelmi elnevezés: kocsifecskendő, mozdonyfecskendő, vízszállító stb., hanem a műszaki fogalom adja a gépeknek, tehát a hidrofornak kritériumát is. Azt sem lehet mondani, hogy kezdő tűznél nem helyettesítheti a szalmacsutakoí. Azt ugyan minden helyettesítheti, a kisebb 800 literes gép 0 80 hengerbőséggel 80 liter vizet lő ki és majdnem egynegyed óráig dol- gozhaiik. Hogy ez mit jelent a kezdő tűznél, mindenki fölérti, aki kazalkigyuladást látott.

Itt említem a Válasz szakszerű oktatását a tűz „lefeketitéséről*. Csak ismételnem kell, hogy a például felhozott nagy tűzné! épen nem elfeketitést végzett a városi csapat, hanem, háztetőhöz lévén szokva, szétzilálni akarta az égő kazlat. A kivezényelt katonaság parancsnokát kellett kérnünk, hogy lépjen közbe. A kazal át- bontása csak lefeketités után kö- vetkezhetik, mert a villás falusi nép az égő kazalt meg sem közelítheti. A Válasz tehát nemcsak hibás, hanem tárgytalan is, ami bizonyára a cikk felületes elolvasásából eredhetett

Sorra jöhet a szalmacsutak. Háromezer egynéhány falunkban félmillió szalmacsutak támaszkodik az utcai kerítésnek, csak azért, hogy a cirkáló csendőrt a kisajión kívül tartsa. Egészen bizonyos, hogy kilobbanó lángot vele sohasem oltottak el. Félszázadon át lakom a falut, de egyetlen példára sem emlékszem. Ha földön futó tüzet vesz a magyar észre, rátipor, vagy a kabátját dobja rá, pedig az égés törvényeiről fogalma sincs. Ha nagyobb a baj, a konyha vizeskannájáva! olt, ha még nagyobb a baj, tüzet kiált, toronyba fut és a kongatásra rohan a villás, lapátos, kannás tömeg s utoljára a tűzoltó csapat — egészen természetesen, hiszen az előbb öltözködik, azután a szerekért megy a tüzoltótorony- hoz, ami rendszerint a község közepén, a községháza körül van,

Jé szemüveg, jé fényképezőgép,

BÁNFAI BÉLA

optika és fotó szaküzletében^

Pécs, Zalaegerszeg.

a tűz pedig százból kilencven esetben a fa*uvégen, a nádtetők és szalmásólak fertályában. Ez a legjobb esetben is félórai késés és hogy mit müvei az égő kazalon, mindenki tudja. No és a csutak ? Pokoli flegmával vigyorog ki az utcára, hogy hogyan öltenek kiáltanak és futnak a népek. Megérdemelné, hogy nevét se említsük. Dehát muszáj, mert dolgunk lesz vele alább.

A Válasz szerint a biztositó intézet nem háríthatja át a tűzrendészet költségét a félre, mert törvény tiltja. Jóhiszemű feltevés. A törvény az illetékek megállapításának labrintusába bele se hatolhat, de nem is erről van szó, hanem arról, hogy a tűzrendészet, akár állami, akár kommunális, a biztosító intézetek százasait és ezreseit menti ki a megelőzött vagy eloltott tüzből, a tűzrendészet terhét pedig a biztosított, mint adózó fizeti meg.

Itt kell megemlítenünk a Válasz szerint „elavult“ falusi tűzrendészetet is. Minden községnek megvan a maga szabályrendelete a tüzőrségről és tűzoltóságról és azok alapja az 1868:4209, 1869: 3365, 1870:2970, 3339 sz. rendeletek. Aki ezeket elolvassa, láthatja, hogy azok annyi aprólékos gonddal sorolnak föl minden tennivalót, hogy azokhoz újat csatolni szinte már nem is lehet s amit hozzácsatolnak, bizonyára zaklatás számba mehet. A falusi tűzrendészet tehát nem elavult, csak a végrehajtása hiányzik nem a szakvezetés hiánya, hanem a falvak anyagi csődje miatt. Ezen kell segíteni. Ft említem föl, hogy a Válasz, amikor az állami biztosítást helyesli, mélyen hallgat a még ideálisabb szövetkezeti biztosításról. Kétségtelen, hogy az államcentralizmus hive. Mi annak, a történelem példáin okúivá, sem lehetünk hívei. A Vikramaditák, Fáraók, Cézárok, Napoleonek centrális parancsuralmának csak a hire- hamva maradt. Ebbe a hamuba temetkeznek a jelen és jövő diktátorai is és az Isten képére teremtett individuum szabad összefogása túléli azokat. Ez nem hit, hanem törvényben fekvő igazság.

A sorozat végére értünk. A Válasz a sok új felügyelőnek örül nemcsak azért, mert oklevelük van, hanem azért is, mert az értelmiség munkanélküliségén segít valamit. Ez az öröme nemes, le is vesszük előtte az elismerés kalapját, de nem tehetek róla, ha e kalapemelés közben az a bolondos szalmacsutak jut az eszembe. Mert bizony az a néhány száz okleveles elhelyezkedés alig segít többet, mint az égő kazalon ... a szalmacsutak. A tanácstalanság nyúl csak a politikai parazitizmus kétélű fegyveréhez. Az értelmiség elhelyezkedésének egészen másfelé van az útja.

Mi diplomákat adunk, az élet apostolait ordináljuk ... ad ti- tulum paupertatis, mint a taliánok, fáré hiányában a kolduló papokat. Pedig sok a bozótba rejtőző fáré. Ilyenfélék is :

1. A nők visszatérése hivatásukhoz, 2. álláshalmozók kiirtása,

3. nagy fizetések eldarabolása,

4. nyugdíjasok nyugalomba küldése, 5. a tőkepénzes, de különösen a földbirtokos tisztviselők végelbánása, 6. az elméleti iskolák nagyobb részének szakisko-