Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)
1936-02-28 / 49. szám
2. ____ Zalamegyei Újság 1936. február 28; A szép csomagolás. A keszthelyi Credo férfi teaestje. Á Credó fennállása óta annyi embert egy tömegben még nem zártak egybe a katolikus legény- egylet falai, mint hushagyókedden, amikor is a Credó férfi gárdája iátta el a háziurak tisztjét. Ez alkalomra összejött Keszthely társadalmának minden rétege, igazolva azt, hogy a katolikus együftlétben érzi jól magát és szívesen látja, szívesen szórakozik ott, ahol igaz katolikus szellemben folyik a társalgás és kultur- munka. Emelte az est hangulatát és fényét, hogy sokfelé voltak szórakozások, s a gazdasági akadémiának mindhárom évfolyama majdnem ‘eljes létszámban jelent meg, úgy hogy d. u. 5 órakor már ülőhelyet sem lehetett kapni. A hangulat olyan kiváló volt, hogy kétizben is vállukra emelték a gazdászok tanárjukat, Kukuljevic József dr-t, a Credó alelnökét, aki az estnek egyik rendezője volt. A hallgatóság ezen spontán .szeretetnyilvánitásába beíevegyült a közönség éljenzése is. Az esten négyszáz tea fogyott el, a későbben jövőket már alig tudta a vezetőség kiszolgálni. Vasárnap kezdi meg a Credó szokásos kulturestjeit, melyek iránt már most igen nagy érdeklődés nyilvánul meg és a jegyeket már elkapkodják. Keszthely katolikus életének erős lendületű kimélyülését bizonyítja ez is. A Népszövetség háza. Genfben, hosszas tervezgetés, mindenekfölött hosszas építkezési munka után készen áll a Nép- szövetség háza, vagy palotája A Népszövetségben részes államok pénzéből épült, — igen rangosán — az új palota. Az irodai és egyéb helyiségek száma 900, az ajtóké 1700, az ablakoké 1650, a személy és teherfelvonók száma 21. A palota jókarbantartási és személyzeti költségei évenkint 750.000 svájci frankra rúgnak; ezt az összeget a Népszövetség legutóbbi közgyűlése már megszavazta. Már most csak az a kérdés, mi lesz ezzel a palotával, ha majd a Népszövetség felbomlik ? Mert ez is bekövetkeznetik, valamikor. Meghívó. A pusztamagyaródi tejszövetkezet igazgatósága ezennel meghívja tagjait a pusztamagyaródi községháza tanácstermében 1936 március hó 9-én délelőtt 9 órakor tartandó közgyűlésére. T árgy sorozat. 1. Az igazgatóság jelentése az üzleteredményről. 2. A felügyelőbizottság jelentése az üzleteredményiől. 3. Az 1935-ik üzleteredményének a bemutatott zárszámadások alapján való megállapítása. 4. Az igazgatóságnak és felügyelőbizottságnak a felmentvény megadása. 5. Indítványok. Virógh Ferenc elnök. A szemrevaló porléka a többi érzékeket is megvesztegeti. Ki is használja ezt az élelmesség és szép csomagolásban sok vacakot varr a publikum nyakába : a bonbonná cukrositott keményítőtől a francia király papucsáig, amelyről XIV. Lajos szakácsa azt mondotta, hogy még a királyi asztalra is feltálalja — jó mártással. Ebben természetesen legnagyobbak a politikai szakácsok. Reformjavaslataikat úgy becsomagolják, úgy ki- diszitik a közérdek és haladás vignettáival, hogy a nemzet gondtalanul veszi be s akkor sern fog gyanút, amikor már hasrágást kap tőlük. A sok közül az épen most soros tüzoltőreformot kell fölemlítenem. Hogy szociális címke van van rajta, nem is kell mondani* mert köztudomású, hogy nem is annyira állástalanok elhelyezésére, hanem inkább kiváltságos urak politikai érdemeinek megjutalma- zására készült. Ennyi a csomagoló papír alul is kilátszott. A valóságom tölteléke azonban már gondosabban van kandirozva. Ezt már látó és tapintó szerv helyett orrunkkal kell kitapogatni, mint az ezüslpapirba csomagolt roma- durt. A szaga árulja el, hogy az bizony nem más, mint a világszerte felkapott centralizmus. Ez a szérum az, amelytől minden egyéni és autonóm energia elhervad. De nemcsak az alattvalót stelirizáija, hanem tőle a köipon- tositón a tyrannomania jelei törnek ki. Ennek a járványos bajnak a legkisebb cseppje is államszervi zavarokat okoz, azért mindent, ami a központi hatalmat felelőtlen parancsjoghoz segíti és a függő- szolgaságot fokozza, kerülni kel- ene. A városoknak mindig volt annyi intelligenciájuk, hogy a tűzrendészetben sem szorulnak hatalmi gyámkodásra. A falvaké bizony silány, de hiszen az egész életük elmaradott és azt parancsuralmas tűzoltóval nem lehet föifejleszteni. Ha már megkegyelmeztek a falusi tűzoltó kékesi kos zubbonyán büszkélkedő Ö. T.-nak, adjunk alkalmas fölszerelést neki. Ha a feltételeit megadják a falunak, maga is megszervezi azt. A tűzoltó a valóságban nem a biztosított^ hanem a biztosítótársaság javát menti. Az öntudatos biztosító Tőkének magának kellene fölértenie, hogy a tűzoltás eszközeit neki kellene beszereznie. Persze ehez nem a társaságok immorális karteljét kellett volna az erre hajlamos kormánytól kipolitizálni, hanem, ha már merkantil fogásokra alapította a jólétét, inkább a másik manővert, a rajónozást hajtotta volna vegre és osztotta volna föl maga között a kerületeket. De aztán a megszálló társaság a maga megszállott területét volna köteles védelmi fölszerelésekkel ellátni. Szűkkeblű kibúvás az, mikor most a biztosítási dij egy kis százalékát a kincstárnak adja le, de azt a feleken — egészen biztosan — be fogja vasalni. Ezzel a dijlea- dással — mint más állami haszon- részesedések valamennyi fajtájánál történik, — csak több jogot vásárolt magának s a most mondott kötelességeitől is megszabadult, sőt a saját vagyonának védelmét ii az ország nyakába varrta. A legideálisabb tűzbiztosítás az államosítás tenne, de erre a mai centrális, parancsuraimi járvány idejében gondolni is hiba. Egészen biztosra vehetjük, hogy az Ö. T.-ból OTI lenne annak minden hibájával. A díjbeszedésekre pedig egy újabb fegyvernemet mozgósítanának. Az sincs kizárva,, hogy a biztosítási dijak hatalmas milliói úgy kerülnének az állam- háztartás borzalmas méretű serpenyőjébe, mint akárcsak a dohány, szesz, cukor, kenyér és száz más életszükséglet terhelése egészen az ebadóig. És mivel a mi közterhelési morálunk az ö«nön gátjait nem ismeri, a folytonosan pótlékolt biztosítási kirovások az ország elnyomorodásához új utat ásnának. Az állami biztosítás adminisztrációs kiadásait még felemlíteni sem merjük. A legtökéletesebb tűzbiztosítás formája a szövetkezet volna, még pedig falusi szövetkezetekkel és egy központtal, amely a felső ellenőrzést végezné s mintegy viszontbiztosító pénztár szerepelne. A szövetkezetek rezsijét a községi kezelés jóformán a nullára csökkentené, a jelentkező nagy maradvány pedig a tűzrendészetet és fizikai fölszerelését tökéletesítené. A roppant arányú dijkiadásoknak kézben maradására gondolva a hálózatos szövetkezet jövőjéről vonzó képet lehetne idekarcolnj, ha hely volna rá és ha remélni lehetne, hogy azt illetékes helyen felérteni tudják, vagy akarják. Mivel ilyen reményünk nincs, inkább a most született reform- tűzoltás árnyképeiről vetünk kártyát, mert a hatósági beavatkozások egyikéről-másikáról már van is egy csomó kabinet-kártyánk. Jön a csendőr és felírja a leszi- j dott gazdát, mert asztaga mellett ! nincs ott a bordó és a szalmacsutak. A gazda mutogatja, hogy ott áll a vízzel teli, harminc méterre hordó hidrofórja. Mindegy: szalmacsutak van előírva — és a gazda fizet. A másik gazdát azért hurcolja meg a hivatalos hatalom, mert szivógázmotorának faszenét a masina mellett tartja és nem távoli fedezékben, ahová a benzint parancsolják be. Egy év telett bele, mire sikerült beláttatmV hogy a faszén se nem benzin, se nem dinamit. A gazda a büntetést talán ma sem kapta vissza. Láttam városi csapatot falusi kazlat oltani. Nem „elnyomták“ a tüzet, hanem csáklyakkal piszkálták föl, mint a falusi böllér az égő szalmái a disznó hátán, mert ez a főrsrift. Azzal sem lehetne a dolgot szépíteni, hogy a tűzoltásból is kiszorították már a csák- lyásokat és épen az újvilág élharcosainak érvényesülése van a. napirenden. Mit használ azonban az, ha ők érvényesülnek és nem „a szakszerűség“, ahol is a gyakorlat teszi a mestert, — ahogyan a német mondja. Hiába! A tűz körül lótó futó bürokrácia „ü“1 betűjéről nagyon könnyen lerázó- dik a két pont és bürokrácia lesz belőle. Az pedig már spanyolul van mondva és a burro olyan élőlény neve, aki bizony nem találta föl a spanyolviaszkot. A falusi műveltséget le szokás sajnálni, pedig a természetes ész a bagványsipka alatt is úgy terem, mint a borsalino kalap alatt. Azt sem mernénk állítani, hogy a reform-tűzoltóban több bátorság és lelkesség lakoznék, mint az Ö, T.- ban. Aki ezt tagadná, annak fogalma sincs a falusi önkéntes tűzoltó szivbeli virtusáról. Majd egy kis történettel meg is bizonyítjuk : Régen, egészen a csáklyás jóvilágban Veszprémben folyt le az országos íüzoltókongresszus a hozzávaló vakparádéval és, — természetesen — áldomással is. Azt. nemcsak a vakparádé után, hanem előtte is szigorúan; megtartották. Alaposan megtartotta azt H. alparancsnok, kötelesmester is, még pedig annyira, hogy mint tűzoltó, mászóképtelen lelt, de nem mint kötelesmester, meet a maga négykézlábán mászott föl az ágyába, ahol is a felesége kimentő áldások közben gondosan betakarta, sőt elővigyázatosan az ajtót is rázárta és nyugodtan ment el a vakparádéra. Harsogott a kürt, tetőre kúszott a legénység* zuhogott közöttük a vizsugár, ki- feszitve a mentőponyva, hogy a kémény mellé dugott szalmabábot estében felfogj^. Az asszony rémülve látja annak gurulását-zuha- nását és rákiált: „(Jgy-e gazember, mondottam, hogy maradj az ágyban. Mi lesz most a nyolc gyerekeddel ?“ Mert az alparancsnok ur bizony kimászott az ablakon, felmászott a tetőre s végigcsinálta a vakparádét. Aki egyszer önként veszi föl a csikós zubbonyt és teszi föl a rezes csákót, olt az nemcsak pityókosan, hanem — mindhalálig. Szinte kár is ezt a virtusromantikát irodaszagu diktálásokkal elirtani. Mikor az Ö. T. aranykora virult még a hazában, a mindenkitől szeretett Széchenyi gróf is büszkén viselte a főparancsnoki rezes csákót, sőt a kardot is. Pedig akkor nem is lehetett, de nem is kellett diktálni, hanem csak lelf kesedéssel arattak győzelmeket a tüz-elem fölött. Mikor megszállta a parancsuralom kisértete, inkább kivándorolt Törökországba — basának. Bizonyosan érezte, hogy Magyarországon basáskodni nem tudna, mert azt sem a basa, sem a magyar ember lelke el nem]birja. (Sz). Jó szemüveg, jó fényképezőgép, Jé BÁNFAI BÉLA optika és fotó szaküzletében. , Zalaegerszeg.
