Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-02-27 / 48. szám

XIX évfolyam 48. szám* Ara 8 fillér 1936. február 27. Csütörtök. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra I-50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. A katolicizmus és Duna-medence. Irta: Dr. Dsida Elemér. Napjainknak egyik legfontosabb problémája a középeurópai kér­dés és ennek keretén belül is mindenekelőtt a Duna-medence kérdésének új rendezése. Mind­nyájan érezzük, hogy a mai hely­zet változatlanul fenn nem ma­radhat. Nemcsak magyar nemzeti igényeink várják jogos kielégíté­seiket, hanem az európai nyuga­lom és kultúra biztosítása is új rendezést követel. A cikkíró pár hónappal ezelőtt nagyobb utat tett Ausztriában és Németországban, a salzburgi ka­tolikus egyetemi hetek és ünnepi játékok, valamint a bécsi nem­zetközi szociális kongresszus al­kalmából találkozott Európa úgy­szólván valamennyi nemzetének egy egy olyan érdemes tagjával, aki a középeurópai kérdéssel po­litikában és tudományban egya­ránt foglalkozik. Ezek a találko­zások teljesen meggyőző erővel mutatták, hogy a katolikus szlávok, katolikus németek, sőt a nyugati nagy nemzetek tagjai egyaránt szükségesnek tartják a Duna-me­dence kérdésének rendezését. Schuschnigg osztrák kancellár kö­zépeurópai katolikus államszövet­ség megszervezéséről beszélt; Ausztria hivatását abban látja, hogy összekötő kapocs legyen a latin és a katolikus szláv fajok között, továbbá, hogy a németség keleti előőrseként történelmi misz- szióját azáltal is teljesítse, hogy kijegecesedési központ legyen Közép Európában. Xavier Vallat francia képviselő, Vladimir d’ Ormesson, a hires francia iró, Halecki lengyel történeítudós, Iván Kologrivof, a volt orosz katona­tiszt, most jezsuita páter, jeles iró, a katolikus sziávság egyik leg­kiválóbb reprezentása és sokan mások egyaránt hirdetik Közép- és Nyugat Európa népei­nek testvéri megértését, egyrészt Európa kultúrájának biztosítására, másrészt az európai kereszténysé­get fenyegető veszélyek elhárítása céljából. Mindenekelőtt ezen tágabb kereten belül is a Duna-medence népeinek kell gazdaságilag is, po­litikailag is minél szorosabb kap­csolatot alkotni, hiszen a nagy európai kérdések elintézése min­denekelőtt ezen a területen aktuális. Ennek a területnek feladata első­sorban a már említett veszélyek elhárítása is. Gondolunk itt min­denekelőtt pángermán-hitlerista törekvésekre, amelyek az európai egyensúly megbontásával, hóditó törekvéseikkel kelet felé törnek, azután a pánszláv törekvésekre, amelyek hatalmas erejükkel és mindent elnyelni akarásukkal ugyancsak veszélyeztetik az euró­pai egyensúlyt, békét, mindenek­előtt nemzetünk létét, jövendőjét. Mi vagyunk az ütköző pontban, a legkritikusabb területen és a leg­veszedelmesebb körülmények kö­zött. Számolnunk kell természetesen az orosz bolsevizmus veszélyével és általában a közelebbi és távoli keletről mutatkozó törekvésekkel is, akár a mohamedánizmus ter­jedésére, akár a japán előretö­résre gondoljunk. Ezek a keleti veszedelmek egész Európát érintik, de az átlagosnál nagyobb mérték­ben ismét csak minket, hiszen mi most is épen úgy útban vagyunk, mint a tatár és török időkben. Törekednünk kell tehát egye­temes célok mellett és megerősö­désünk céljából is a Duna völ­gyében új középeurópai birodal­mat megalkotni. Ennek a biroda­lomnak tagjai legyenek a magyar­ságon kívül az osztrákok és a katolikus szlávok. Ilyen módon sikerül meggátolni a nagyszláv és a nagynémeí törekvéseket, sőt egy középeurópai birodalom na­gyon jó gát lesz a kelet felől jövő veszélyekkel szemben is. Egyúttal központi elhelyezkedésünk­nél fogva megfelelő szerephez fo­gunk jutni, úgy gazdaságilag, mint politikailag. Nemzetünkre már csak földrajzi fekvésénél és kultúrájának elsőszülöttségi jogá­nál fogva is nagyon fontos sze­rep vár ebben az új Dunai biro* dalomban, ez a súlyos szerepe biztosítani fogja jövendőjét is. Természetesen az uj középeurópai birodalomban minden nemzetiség számára egyenlő jogoknak kell ér­vényesülni. Szó sem lehet arról, hogy az egyik nemzet a másikat elnyomja, hiszen egy olyan terü­leten, aholy olyan sokféle nemze ­tiség él együtt a Gondviselés ren­deletéből, csak akkor uralkodhatik gazdasági, kulturális jólét, harmó­nia és béke, hogyha a nemzeti­ségek teljes egyenjogúságban és testvéri megértésben élnek egymás mellett. Épen ezért veszedelmes a faji gondolatnak túlságos hang­súlyozása, amely, amellett, hogy keresztényellenes, mindig elvá­lasztó is, különben is történelmet csinálni, az emberiség boldogu­lását elősegíteni mindenkor csakis nagy erkölcsi eszmék, gondolatok voltak képesek. Minden nemzet a maga hivatását is csak erkölcsi alapon, a krisztusi eszmék dia­dalra juttatása utján tudja szol­gálni. A faji gondolattal szemben a katolicizmus nagy eszményéhez kell folyamodnunk, ez a nagy összekötő tényező. A katolicizmus amellett, hogy a hazafiságot szent kötelességnek tekinti, épen egye­temességénél és nemzetek fölötti- ségénél fogva a legjobb össze­kapcsoló erő. A középeurópai népeknek: a magyarságnak, a ka­tolikus németségnek és szlávság- nak összekapcsolásában is fontos szerepe kell, hogy legyen. A Duna-medence katolikus rende­zése utján nem csak nemzetünk­nek, hanem az egész európai ke­reszténységnek és a béke gondola­tának is nagy szolgálatot tehetünk. Hogyha az egyetemes európai és magyar érdekek találkoznak, leg­biztosabban járjuk a reálpolitika útját is. Apponyi Albert gróf, az elmúlt évtizedek legnagyobb ma­gyarja, számtalanszor hirdette, hogy nemzeti törekvéseinket ak­kor tudjuk megvalósítani, hogyha a magyar és európai érdekek egy síkon mozognak. Ehhez hozzáte­hetjük még, hogy a magyar és katolikus érdekeknek is mindenkor egy síkon kell haladniok. A Duna- medence katolikus újjászervezésé­nek gondolatában a nemzeti, ka­tolikus és egyetemes szempontok találkoznak. Ez a haladás útja, ezen kell járnunk, igy a legbizto­sabban célhoz jutunk. Katonai zendölők meggyilkolták a japán miniszterelnökül, a tengernagyot. Hagyafányu katonai zendülés tőrt ki Tokióban. — A katonaság háborút követel a szovjet ellen. Sanghai, február 26. A Reuter iroda tokiói jelentése szerint a jlfpán fővárosban a harmadik gyalogezred háromezer embere fellázadt. Ma hajnalban hatal­mukba kerítették a miniszterel­nökség, a belügyminisztérium, a külügyminisztérium és a rendőr­főnökség épületét. A császári testőrséget vezényelték ki a zen- dülők ellen, s az egész országra ostromállapotot hirdettek ki, to­vábbá sajíócenzurát rendeltek el. így csak kerülő ufón érkeznek hírek, amelyek nagyrészt ellent­mondók. Egy híradás szerint a zendülők meggyilkolták Ogado tengernagy, miniszterelnököt, a belügyminisztert, Koto földmüve- lésügyimininísztert és a pénzügy- minisztert. Más hirek szerint a miniszterek zendülők foglyai. Egy későbbi híradás szerint a japán külügyminiszter megerősí­tette azt a hirt, hogy a zendülők megölték a miniszterelnököt, a belügy­minisztert és Sato tenger­nagyot. Singaporei jelentés szerint a zendülés kisebb horderejű. Ezzel szemben a Reuter iroda jelentése nagyhorderejűnek mondja a zen­dülést. Maniilai jelentés szerint az ottani japán konzul közlést kapott, hogy a helyzet a japán fővárosban nem aggasztó. Nankingi jelentés szerint a zen­dülést egy nagyarányú katonai akció előjátékának tekintik és an­nak a fékező szellemnek tulajdo­nítják, amellyel a japán államfér­fiak ellenezték a szovjet megtá­madását akkor, amikor még a keletázsiai szovjethaderők nem tudtak volna komoly ellenállást tanúsítani. A japán katonai párt régóta a szovjet elleni katonai fellépését sürgette Japán kínai terveinek biztosítására, de az ál­lamférfiak ellenezték ezt. Ezek az ellentétek a legutóbbi választások során is felmerültek a szélső na» cionalisták és a mérsékelt irány tagjai között s a zendülés volta- képen ezeknek az ellentéteknek a kirobbanását jelenti, mert a hadsereg elégedetlen volt amiatt, hogy erősza­kosan visszatartották a szovjet elleni fellépésétől. Ha a zendülés eredményeképen a katonai part kerülne uralomra Japánban, akkor rövidesen erős katonai támadás várható Kína és a szovjet ellen. Singapore, február 26. A japán külügyminisztériumból táviratoz- zák: Ma hajnali 5 óra 20 perc­kor egy katonai csoport felsőbb parancs nélkül önálló vállalko­zásba kezdett. Saito gróf tenger­nagyot, Okada miniszterelnököt és Takahasi pénzügyminisztert megölték, súlyosan megsebesí­tették Vatanabe tábornokot, a ka­tonai kiképzés főfelügyelőjét. Meg­támadták Makino grófot és Su­zuki főkamarásí, de ezeknek si­került megmenekülniük. A csá­szár személyi minisztere és a had­ügyminiszter szintén sértetlenek maradlak. A zendülés élén Manola százados áll. Arról nincs hir, hogy a zendü- lőknek sikerült-e teljesen maguk­hoz ragadni a hatalmat. Az os­tromállapot kihirdetése után ka­tonaság szállta meg a tokioi pos­tahivatalokat. Sanghai, február 26. A zendü­lők számos középületet elfoglal­tak. A miniszterelnöki palotát megostromolták, s a miniszterel­nököt meggyilkolták. Mandzsúriái jelentés szerint a zendülés nem irányul a trón ellen, s a katonák hűek a császárhoz. Az egyes mi­nisztériumok elfoglalása alkalmá- vál alig találtak ellenállásra. Ké-

Next

/
Thumbnails
Contents