Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)
1936-02-23 / 45. szám
1936. február 23. Zalamegyei Újság «■■■■■aaMfl 3. II pacaai petíció tanúkihallgatásai befejeződtek. Másfél hénap múlva várható az Ítélet. Mint ismeretes, Bosnyák Andor misefái földbirtokos, a pacsai kerület volt kisgazdapárti képviselő- jelölt hívei megpeticionálták Hu- szovszky Lajos dr. (NÉP) képviselővé választását. Bőgős Lajos, a pécsi kir. ítélőtábla kiküldött bírája 22 napon át folytatta le a tanúkihallgatásokat. Ez idő alatt mintegy 350 tanút hallgattak ki ki Pacsán és Búcsúszentlászlón. A terjedelmes jegyzőkönyvet felbüldték a Közigazgatási Bírósághoz, amelynek ítélete másfél hónap múlva várható. A választó- kerület nagy érdeklődéssel várja a Közigazgatási Bíróság Ítéletét. A magyar közigazgatás mindenese B a jegyző. Harsányi Lajos Írja az Uj Korban az alábbi nagyon igaz sorokat a falusi jegyzőről: Eötvös őía probléma, re1*- és az összes hatóságok min, /'‘se. Középiskolai érettségit, két-ffarom évi gyakorlat után másféléves köz- igazgatási tanfoiyamot végzett, nem ritkán jogi doktorátusi szer zett vezető egyéniség. Régi óhaja neki is, a közvéleménynek is, magának a községnek is, hoyy ne az iskolázván falusi bíró, hanem a jegyző legyen a falusi közigazgatás feje, kisebb helyeken jegyzői, nagyobb helyeken „polgármesteri“ címmel : eddig még nem sikerült ezt a kérdést megoldani. Pedig a község autonómiáján nem esnék sérelem, ha a jegyző lenne a falu feje, hisz őt is, mint a bírót, a község, illetve annak képviselőtestülete választja, akárcsak a városi polgármestereket. A falu jegyzőjének minden felsőbb hatóság fölötíese. Hozzá, a községi irodába jön végeredményben minden rendelkezés, hogy azt a jegyző hajtsa végre. Egyszer a főszolgabíró, egyszer az adóhivatal, majd a pénzügyigazgatáság, a csendőrkerület, az árvaszék, az álíamépitészeli hivatal, hogy másokat ne is említsünk, halmozzák a rendeleteket és egymásnak adják a kilincsel, hogy rendelkezzenek, ellenőrizzenek, sjámonkérje- nek, hivatalt vizsgáljanak, bírságoljanak, fenyiísenek, büntessenek. Amit az egyes hatóságok külön értenek, azt neki mind értenie kell. De nem ez a legnagyobb baj. A faiu jegyzőjétől azt kivánja a modern közigazgatás, hogy ő legyen a faiu atyja, tanácsadója, szellemi és művelődési színvonalának emelője, a nép bizalmasa és barátja. De ezt még elképzelni is képtelenség addig, amig azt kívánják a falu állítólagos atyjától, hogy ő legyen egyúttal az a „gyűlöletes, személy, aki a kősadókat a falun behajtja. Aki arra van kényszerítve, hogy az adóiníések kikézbesítése után záiogoljon, felírja adótartozás behajtására az utolsó kehes malaco*, lefoglalja adóra a cséplőgépnél a gabonát, a sánta suszter egyetlen közlekedési eszközét, húsz pengő értékű kerékpárját s az állatok passzusára rácsapja a bélyegzőt, hogy az eladásra kerülő állat árát nem a tulajdonos kezéhez, hanem adóra a községi jegyző kezéhez kell lefizetni. Hiába magyarázza a jegyző, hogy adót mindenkinek fizetnie kell és hogy ő nem a maga számára szedi és hajija be az adót, hanem az ország számára, az adókkal túlterhelt egyszerű falusi nép őt okozza az adóprésért és j őt átkozza, ha egy-egv falusi ház udvarán megperdü! a dob. A jegyzőnek nem lehet szive, amikor adót szed, mert felettes hatósága őt szorítja az adó behajtására, sőt anyagilag felelőssé teszi. Szív nélkül pedig hogyan legyen a jegyző a falu atyja ? Itt a tizenkettedik óra, hogy a jegyzői visszaadják eredeti rendeltetésének : a közigazgatásnak, az adósiedést pedig bizza az állam a pénzügyi közegekre. Hiszen a jegyző nem is az állam alkalmazottja, hanem a népé, amely őt válaszíja és fizeti. Miért kell őt az adőszedéssel szembeállítani azzal a néppel, amely benne tanácsadóját, közigazgatási vezetőjét és jóakaró atyját szeretné látni, de hiába, csak a szigorú végrehajtói látja benne, akitől remegni ke!!, mert minden percben sújthat, vagy kegyei oszthat. Egyetlen hivatalban sem nőH meg annyira a munka a világháború vége óta, mint a községi irodákban. A földhöz juttatónak ügyein kezdve a legcifrább adósallangokig mindent a községi irodában kell végezni. A munkaszaporulaí ellenére az történt, hogy 1932 ben a községi tisztviselők számát apasztották s rendrzerint három: vezető-, segédjegyző és irnokgyakornokbó! álló községi tisztviselői karból egyet, vagy a segédjegy?.ő, vagy az irnokgyakornok állását megszüntették azzal az Ígérettel, hogy a községi munkái is apasztani fogják. Ez utóbbi azonban nrm következeit be, sőt a munka nap- ról-napra szaporodik, úgyhogy az országban nincs munkával annyira j túlterhelt hivatal, mint a falusi I jegyzőé. ? Megpróbálták a falusi jegyi ők • munkálatait szűkebbre szorítani s I bizonyos ügyeket ügyvédi hatáskörbe utaltak. Ez az intézkedés azonban nem segített az ügyvédeken, csorbította a jegyzők jövedelmét s nagy ellenszenvet váltott ki a falusi lakosságnál, aki nem akar minden csip-csup ügyben a városban lakó és sokkal drágább ügyvédhez fordulni. Épen a mai vdág nem alkalmas arra, hogy a falusi lakosságnak újabb és újabb terheket rakjunk a vállára. A vázolt és sok el nem mondott nehézség miatt a falusi közigazgatás szekere bizony igen nyikorog. A biró, a jegyzők, a négy-hat eíüljáró majdnem minden vasárnap gyülésezik. A gyűlés sokszor belenyúíik az istentisztelet idejébe s a gyűlésen résztvevők bizony rossz templombajárók. Rossz példát adnak a lakosságnak. Itt ott szinte úgy tűnik fel, mintha a községi iroda és a templom farkasszemet néznének egymással. Akárcsak a szentségi házasság és a polgári házasság. Ha a pap barátságosan figyelmezteti az irodát, hogy istentisztelet alatt ne tartson gyűlést és hivatalt, a munkával túlterhelt, ideges jegyzők közül a szelídebb a telefon-inspekcióra hivatkozik, a vérmesebb pedig kőny- nyen eldobja a szót: a pap nem parancsol a községházán. És kitör az ízetlenség, nem ritkán csúnya háború a falusi lelkipásztor és a falusi jegyző között, ami egyformán káros a falu lelki életére és a falusi közigazgatásra. Havonkinf, vagy a szükséghez képest bármikor összehívott községi képviselőtestületi ülés napján pedig gyülekezik a részben virilis, részben választod negyven képviselőtestületi tag a községházán. A tanácsteremben nagy az izgalom, aszerint, hogy milyen községi ügyek szerepelnek a tárgysorozaton. Egy-egy választás, korcsmu- jogkiadás, mezőrendőri kihágás sokszor alapjában feldúlja a község nyugalmát. De a teremben feláll a bíró, megnyitja a gyűlést és átadja a szói a jegyzőnek, aki egymás után terjesz?i elő a tárgy- sorodat pontjait. Megindul a vita. Többség és kisebbség összecsapnak, lármáznak, nem ritkán go- rombáskodnak. A biró kipirulva igyekszik a rendet fentartani. A jegyző, a gyűlés egyetlen tanult embere nézi, nézi a harc íornyo- sodó hullámait és lassan őszülni kezd a haja ... á francia szabadkőművesség ereje, Érdekes kimutatást közöl a francia katolikusok egyik heti lapja arról, hogy a francia kormányokban milyen hatalmas befolyásra tettek szert a szabadkőművesek s ezt a befolyást a mai napig megtartották. Közli egykét kormánynak ebből a szempontból való összeállítását. 1932- ben a Herriot-kormány 18 tagja közül 12, 11 államtitkár közül 7, volt szabadkőműves. Az 1933-as Paui-Boncourt-kormány 17 tagja közül 9, 12 államtitkár közül 7. Az 1933. évi Daíadier-kormány 18 minisztere közül 10, 5 államtitkára közül 2 ; az 1933. Sarrauí- kormány 18 minisztere közül 11, 7 államtitkára közű! 4; az 1934- es Chautemps kormány 18 minisztere közül 11, 8 államátkára közül 4 ; s az 1934-es Daíadier- kormány 17 minisztere közül 10, 8 államtiíkára közül 4; Dimmer- ge^ kormány 19 tagja közül 6 ; az 1934-es Flandin-kormány 20 tagja közül 5. 1935-ös Bouisson-kor- mány 10 tagja közül 8, az 1935- ös Laval-kormány 20 tagja közül 8. Közismert szabadkőművesek Herriot, Chauíemps, Paul-Bon- court, De Monzie, Dalimier, Mar- chandeaux, Paganon, Renault, Daladier, Bonnet, Frot, Cot, De Tésson, Lamoureux, Bibié, Bertrand. De Jouvenei, Berthod, Masquet, Roy, Buisson, Caillaux, Rousían, Frossard, Bonnet, La‘ font. Laval nem szabadkőműves. ♦ Cipőt, minőségben legjobbat, árban legolcsóbbat készít Ringbaue** József úri és női cipész Zalaegerszeg Apponyi Albert utca 24 sz.
