Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)
1936-02-14 / 37. szám
XIX évfolyam 37. szám. Apa 8 füléi* ____________________1336. február 14. Péntek. Fel elős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. = —...........Telefonszám 128. PO LITIKÁI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak*, egy hónapra T50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. A törvényhatósági bizottság izgalmas szavazás után elvben kimondotta a zalaegerszegi kórház átvételét. A főispán megemlékezése Deák Ferencről. — A NÉP szervezkedése, a vármegye szociális problémái, a nyilas gyűlések Ugye, gazdasági kérdések a megyegyűlés előtt. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága ma délelőtt tartotta év- negyedes közgyűlését vitéz T a- b ó d y Tibor főispán elnöklete mellett. A gyűlésen a bizottsági tagok szép számban jetentek meg. A Hiszekegy elmondása után vitéz Tabódy Tibor főispán a következő beszédet mondta: — A jövő hónap elején egy esztendeje lesz, hogy elfoglaltam ezt a díszes széket és átvettem a vármegye kormányzását. Minden törekvésem az volt, azt tartottam legelső kormányzási feladatomank s azzal akartam legigazabban szolgálni a nemzeti egység feltétlenül szükséges és ideális nagy gondolatát, hogy szeretetet és egymás iránti megértést hirdetve társadalmi békéi teremtsek, hogy igy lehetővé váljon minden vonalon, a hivatalokban, műhelyekben, gazdaságokban a békás, harmónikus munka. Ez, hála Istennek, nagy részben sikerült. Tudom, hogy véges emberi erőmmel egyedül, segítség nélkül, ezt nem érhettem volna el. Elsősorban hálás köszönetét mondok az alispán úr Öméltóságának, aki páratlan köteles- ségteljesitéssel, nemes leikével és aranyszivével, minden tekintetben mellettem á 1 1 c t t és segítségemre volt, de hálás köszönetét mondok a vármegye tisztviselői karának, akik a köte- lességteljesités magaslatán, mindig a közérdeket nézve, súlyos és nehéz viszonyok között végzik el a hivatalukkal járó munkát. De köszönetét mondok önöknek is tekintetes törvényhatósági bizottság, akik megértéssel viseltetnek törekvéseim iránt. Mennél inkább érvényesülnie kell annak, hogy a személyi érdekeket rendeljük alá a vármegye egyetemes érdekeinek, evvel tesszük a legnagyobb szolgálatot a vármegyének és az egész nemzetnek a harmónikus, békés munkával teremtünk a vármegyének megfelelő súlyt és tekintélyt, törekedjünk tehát minden erőnkből a vármegye egyetemes érdekeit szolgálni. — Evvel a hálával a szivemben is ezekkel a gondolatokkal üdvözlöm a tekintetes törv. hat. bizottságot és a közgyűlést megnyitom. (Éljenzés) Ezután elparentálta Takács Imre és Szmodiss Viktor nyug. főszolgabirákat, id. Árvay László dr , id. Tamás János, Mihályi Gyula, Vizsy Boldizsár és Práger Ferenc elhunyt törvényhatósági bizottsági tagokat és bejelentette, hogy az elhunyt tagok helyére kiket hívtak be. Bejelentette továbbá a tb. kinevezéseket, amelyeket annak idején már közöltünk. Megemlékezés Deák Ferencről. Ezután a következőket mondotta a főispán : — Most pedig méltóztassék megengedni, hogy megemlékezzem egy évfordulóról, még pedig arról, hogy január hónapban muH 60 éve, hogy Deák Ferenc, a haza bölcse, elhalálozott. Február 7-én volt 60 éve annak, hogy gyászülésre jöttek össze a törvényhatósági bizottság tagjai Zalaegerszegre, hogy leirójják hálás kegyeletüket Deák Ferenc államférfim és emberi nagysága előtt. Immár sárguló jegyzőkönyvek örökítik meg az akkori gyászülés lefolyását és az ott akkor elhangzott gyászbeszédből tűnt fel az az elhangzott mondás: „Deák Ferencet Zala vármegye adta a nemzetnek, de azért Deák mégis a nemzeté lett, mint Zala az egész országé. Deák Ferenc, bár pályáját e vármegye közéletében kezdte, mint az akkori kor kifejezése szerint először a vármegyének „becsületbeli“ ügyésze, majd táblabirája és országos nevű követe volt, de mégis nevét az egyetemes magyar nemzet érdekében tett szolgálatai tették és • emelték a magyar halhatatlanok legelsői sorába. Hatvan évvel ezelőtt ünnepélyesen nyilatkozott meg a gyász a vármegye közgyűlésében, hat heti hivatalos gyászt tartott vármegyénk és akkor határozta el, hogy a haza bölcsének szobrot emel. A régi megyeháza előtt áll ma 1879 óta Deák Ferenc érc- alakja és hirdeti ennek a sok sorscsapástól sújtott vármegye fiainak a polgári kö- teiességteljesités uíját és a követendő hazafiui erényeket. • — Áldozzunk mi is mai közgyűlésünkből pár szót az ő halhatatlan emlékének. Deák Ferenc szintén átélte azt a kort, amikor a vármegyének ma is tőlünk elszakított része nem tartozott a történelmi Zala vármegyéhez. Az akkori zalai magyarok bizonyára szintén Deák Ferenc házasságából és hitéből merítettek reményt a szebb jövőbe. Mert ismert volt előttük Deák Ferencnek ez a mondása : „tűrni fog e nemzet csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy mfcgvéd- hessék az ország jogát.“ — Deák Ferenc haláláról és államférfim nagyságáról történő megemlékezésünket fejezzük be azzal, hogy a nehéz időkben tudjunk küzdelmesen is élni, de reményünket a nemzet szebb jövője iránt sohasem szabad feladnunk. Az Isten áldja, óvja és védje hazánkat és ezt a sok megpróbáltatáson átment magyar nemzetet. A közgyűlés tagjai felállva hallgatták végig a főispán beszédét. Az alispáni jelentés következett ezután, amelyhez elsőnek Farkas Tibor dr. szólott. A főispán — mondotta — megemlékezett egy évi működéséről és megmlitetíe, hogy ez alatt az idő alatt nyugodtan folytak a közgyűlések. Igaza van, a vármegye alkalmazkodott ahhoz a vezetéshez, amelyet látott. Látta, hogy a közügyeket megértéssel igyekeztek kezelni. Deák Ferencről is megemlékezett és ő Deák Ferenc szelleméhez tartja magát. Deák Ferencnek vezéreszméje az volt, hogy a hatalmat pártpolitikai célokra igénybe ne vegyék. Ennek a nagyszerű gondolatnak megvalósulását azonban nem igen láthatjuk, mert vannak itt-ott ezzel ellenkező jelenségek. Pártpolitikai propagandairatok kerülnek a főszolgabirák és jegyzők utján továbbításra. Az alispán nézzen utána, hogy ezek megszűnjenek. Példákat hoz fel arra a keze között levő adatok alapján, hogy a pártvezetőség pártügyet csinál még az adás-vételnél is, amikor azt rendeli, hogy kereskedők és iparosok 10—20 százalék engedményt adjanak azoknak, akik az egységespárt jelvényét hordják. Ennek nemcsak politikailag, hanem gazdasági szempontból is furcsa következményai lehetnek. Miből fedezik az illetők azt a különbséget, arriely az ilyen kedvezmények nyújtásával előáll ? De azt is rendeli a pártvezetőség, hogy karácsonyfa ü n nepélyeket rendezzenek, pártműhe- lyek legyenek, sőt szülőotthonok is pártszempon- tok szerint munkálkodjanak. Az alispán a múlt évben rendeletet adott ki, hogy a községi és törvényhatósági tisztviselők hivatalos működésűk közben pártjelvényeket ne hordjanak. Foganatja ennek alig volt. Rendkívüli időket élünk és azért az alispánnak e rendelkezéseiért köszönetét szavaz, amiért normális időkben köszönet nem járna. Ez az állapot nem egészséges, mert mindenki azt hiheti, hogy politikai okokból itt mindent szabad. Ennek demoralizáló hatása lehet a tisztviselőkre, akiket nem félt ugyan, de ezzel a szokással éppen a leggyengébb tisztviselőket erősitik, akik nem kötelességteljesitésben hanem politikai szolgálatok á tál számíthatnak elismerésre, előmenetelre. Lássa mindenki egyszer már azt, hogy olyan reformok utján indultunk el, amelyek több erkölcsöt és tisztességet visznek a közéletbe. Szociális kérdések. P e h m József apátplébános az alÜ^áni jelentésből a közigazgatás szociális tevékenységét állapítja meg. Szociális szempontoknak kell érvényesülniük a közigazgatáshoz közelálló ügyek kezelésében is. Örömmel állapítható meg, hogy az analfabétizmus terén vármegyénkben 1920—1930-ig terjedő időszakban igen kedvező javulás mutatkozott. 25'2-ről 10 5- re szállott az analfabétizmus és ebből a munkából a közigazgatás kivette részét. A letenyei járásban pl.: egy napon 16 új iskola nyílott meg. Á közlekedés terén is mutatkozott a szociális közigazgatás hatása, amikor 30 bekötő út épült és 39 község jutott bekötő utakhoz. Az ínségesek meg segítésére a főispánok bevonásával uj segítő alap létesül. Ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy nálunk egyes járások szociális berendezkedése hiányos. Ajánlja az új Ínséges alap figyelmébe a kisebb birtokosoknál alkalmazott konvenciós cselédek ügyét. Példát hoz fel arra, mi
