Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-01-05 / 4. szám

2. Zalamegyei Újság 1936. január 5. A királykérdés alkotmányjogi rendezése.* Tervezetem a jogfolytonosság helyreállításához. Az 1920. I. törvény, mely a forradalmi jelenségek után az al­kotmányos életre való visszatérést célozta és amely az állami főha­talom gyakorlását ideiglenesen rendezte, a bevezető soraiban a következő megállapítást tette : „a nemzetgyűlés, mint a nem­zeti szuverénitás kizárólagos, tör­vényes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakor­lása 1918. november 13 ika óta megszűnt, továbbá, hogy Magyar- országnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és orszá­gokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtok- lása a bekövetkezett események folytán megszűnt. A nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó következmények megállapítását a békekötés utáni időre tartja fenn magának.“ Az 1920. I. törvény, amint an­nak indokolása is kijejtette, azt célozta, hogy a forradalmak után a nemzeti életet az alhotmányos mederbe terelje. Minthogy, mint a törvény Bevezetése megállapítja, akkor „az állami főhatalom az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált“, intézkedett az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes módjáról és a nemzet­gyűlés feladatául tűzte ki, hogy alkalmas időben azt végleg is rendezze. A nemzetgyűlés és a jogkörébe lépett kétkamarás országgyűlés mindezideig e jogával nem élt, mert az európai külpolitikai vi­szonyok miatt ezt nem tartotta időszerűnek. Félni lehetett attól, hogy a nemzet szuverén elhatá­rozását idegen hatalmak megpró­bálják befolyásolni vagy meg fog­ják akadályozni. Az országgyűlés azonban most elérkezettnek látja az időt, hogy az 1920. I. törvény rendelkezésének eleget tegyen . .. Ezért készült az alábbi törvény : Törvényjavaslat az ősi alkotmányosság hely­reállításáról és az államfői hatalom gyakorlásának rendezéséről. Az 1920. I. te. a bevezető so­rokban a következő megállapítást tette: „a nemzetgyűlés, mint a nem­zeti szuverénitás kizárólagos, tör­vényes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakor­lása 1918. november 13-ika óta megszűnt, továbbá, hogy Magyar- országnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és orszá­gokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtok- lása a bekövetkezett események folytán megszűnt. A nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó kö­vetkezményük megállapítását a békekötés utáni időre tartja fenn magának, “ A nemzetgyűlés jogkörébe lé­pett országgyűlés most találta az időt alkalmasnak arra, hogy e fentartott jogával éljen s ezért az ősi alkotmány szellemében az ál­* Részlet a szerzőnek most megje­lent „Külpolitika és királykérdés c. munkájából. lamfői hatalom gyakorlásáról a következőkben rendelkezik : ELSŐ FEJEZET. A magyar királyi hatalom örökléséről. 1. §. Minthogy a független, önálló Magyarország — csonka állapotában is — fenn kívánja tartani a monarchikus államfor­mát, az ezeréves királyi intéz­ményt, az ősi alkotmány értelmé­ben az utolsó megkoronázott ma­gyar királynak, az 1922 április 1 én elhalálozott IV. Károly király őfelségének elsőszülött fiát, Ottó királyi főherceget a magyar trón örökösének ismeri el és megálla­pítja, hogy a magyar királyi szék jogszerűen őt illeti meg. 2. §. (1) A nemzet Ottó királyt a Királyi Ház fejének nyilvánítja és törvényes, katolikus leszárma- zottainak és ezek hiányában fitest- véreinek és azok törvényes, kato­likus, egyenes leszármazotlainak trónöröklési jogát elismeri. Ha Oiíó király vagy testvérei család­jának magva szakadna, a trón - öröklési joga Habsburg-Loíharin- giai Házból Frigyes, illetve József királyi hercegek és iörvényes, ka­tolikus, egyenes leszármazoítaira szád át, (2) Az örökösödés szempont­jából törvényes leszármazottnak az tekinthető, aki olyan házasság­ból származiK, melyhez a királyi ház feje hozzájárult. A király és a trónörökös házasságához az or­szággyűlés hozzájárulása is szük­séges. A király és a királyi csa­lád tagja pedig idegen uralkodó­ház házi törvényeinek nem lehet­nek alávetve. Alternativ szöveg: 3. §. (1) Az örökös király a Szent István koronájával történő, tör­vényszerű, hat hónapon belül esz- közlendő koronázás állal lép a királyi jogok teljességének birto­kába, úgy, amint az 1790. III. t. c. megállapítja. A koronázás előtt a nemzet törvényhozásával egyet­értőén királyi koronázási hitlevél adandó ki, melyet az oiszággyü lés becikkeíyez. 3. §. (1) Az örökös király a Szent István koronájával történő, törvényszerű, hat hónapon belül eszközlendő koronázás által lép a királyi jogok birtokába. Addig csak a király iránt való alattvalói hűség kötelez, ami azonnal meg­szűnik és a királyi szék a követ­kező utódra száll, ha az örökös király magát megkoronáztatni vo­nakodik­(2) A nagykorúság a betöltött 18 évvel áll be és a királykoro­názásnak csak akkor van helye. 4. §. A független Magyaror­szág királya más országokban államfői tisztet csak a magyar országgyűlés hozzájárulásával fo­gadhat el és tölthet be. 5. §. Minthogy a történelmi események azt az osztrák biro­dalmat, mely az osztrák birodal­mi tanácsban képviselt királysá­gokból és országokból állott és amely felett Ottó király ősei ural­kodtak, felbomlasztották, illetve megsemmisítették és új helyzetet teremtettek, az 1723. I., II. tör­vények (az úgynevezett pragmatica sanctio) hatályukat vesztik. 6. §. (1) Megszűntnek tekin­tendő az 1867-iki kiegyezés, vagyis az 1867. XII. t.-c., mely | az Ausztriával közös érdekű vi­szonyokról szól. Hatályát veszti az 1863. XXX t.-c., mely a Hor- vát—Szlavón — Dalmátországok- kal való egyezményt tartalmazza. (2) Magyarország kijelenti, hogy mindenkor kész a szomszédos or­szágokkal, az önálló állami éleTe berendezkedett szabad nemzetek­kel szorosabb vagy lazábbb ksp- csoiaiot teremteni a kisebb népek biztonsága és boldogulása érde­kében. Úgyszintén Magyarország a teiüie én lakó nemzeti k'sebb ségek kisebbségi jogát mindenkor biztosítani fogja az 1868. XLIV. t.-c. rendelkezésein tulmenőleg is. 7. § Ezen törvény életbelépte­tésével hatályukat vesztik az ösz- szes törvények ellenkező rendel­kezései, nevezetesen az 1920: I. 1, 2., 3 , 4., 5., 12, 13, 14 , 15., 16, 17., 18., 19., 20. §§-ai, az 1920: XVII. és a külföldi erő­szakos nyomás alatt készült 1921 : XLVII, t. c. is. MÁSODIK FEJEZET. A király hatásköre. Megjegyzés. Minthogy az 1920. 1. t.-c. meg­hozatalakor a kormányzói hata­lom nemcsak azért korlátoztatott, hogy a kormányfői hatalom ki­sebb legyen a királyi hatalomnál hanem azért is, hogy a nemzeti akarat mindenkor érvényesüljön pl. a hadüzenetnél, a törvények meghozatalánál stb. Azért a ki­rályi hatalam hatásköre hasonló­kép megszükithetö az-1920. 1.13. f9em előtt tartásával. Ez a II. fejezet külön kidolgozandó. HARMADIK FEJEZET. A nádori méltóság. Az 1867. VII. t. c. 2. § kimon dotta, hogy mindaddig, mig a nádori méltóság hatásköre a fe­lelős kormányzat elveivel meg- egyezőleg törvény által szabá­lyozva nem lesz, a nádorválasz­tás elhalasztatik. A nádori hatás­kör most a következőkben sza­bályoztad : 8 §, Jelen törvény kihirdetése, különben pedig a nádor halála után egy hónapon belül az or­szággyűlés nádort választ. 9. §. Ha a nádorválasztás kis­korú vagy még meg nem koro­názott király alatt történik, vagy ha a király nem tartózkodik az országban, akkor az országgyű­lés két háza együttes ülésben vá­laszt nádort. Különben az ország­gyűlés a király hármas jelölése alapján választ nádort. 10. §. A király kiskorúsága,, az uralkodásra képtelenné tevő testi vagy lelki betegsége, a királynak az országon kivül való tartózko­dása ideje alatt, továbbá a király elhalálozása vagy lemondása után a koronázás megtörténtéig a ná­dor, mint királyi helytartó a tel­jes királyi hatalommal rendelke­zik, kivéve a nemességek adomá­nyozását. A király betegsége ese­tében az országgyűlés állapítja meg, hogy mikor tölti be a ná­dor a királyi helytartó szerepét. 11. § Ha a megkoronázott ki­rály nagykorú és az uralkodást az országban személyesen gyako­rolja, a nádor a felsőház vagy az országgyűlés két házának együt­tes ülésén elnököl s a király, ha bármely államfői teendőt nem tudna vagy nem kivánna szemé­lyesen végezni, a nádor által he- lyettesitteti magát. 12 §. A nádornak az ország­gyűlés liszteletdijat szavaz meg és mint királyi helytarlónak ud­vartartásáról a törvényhozás költ- ségvetésileg gondoskodik. 13. §. (1) A király mellett az országon kívül való tartózkodása idején a király és a nemzet, illetve a nádor és a király közt- kapcsolat fenntartása végett, a király sze­mélye körüli miniszter tartózkodik. (2) A királyi helytartó nádor hatásköre addig tart, mig a nagy­korú király a hatalmat az ország határain belül újra gyakorolja. 14. § Jelen törvény életbelép­tével megszűnnek az ellenkező rendelkezéseket tartalmazó s a nádori méltóságra vonatkozó tör­vények. NEGYEDIK FEJEZET. Ottó király megkoronáz­fatásának ideiglenes aka­dálya és a királyi hitlevél. 15. §. (1) Ha Ottó örökös ki­rály egyes európai natalmak erő­szakos fellépése, tehát vis major miatt, nem tudna eleget tenni annak, hogy hat hónapon belül magát megkoronáztassa, ezt az országgytílés az ország jogaiba való erőszakos beavatkozásnak minősiii. Egyben hajlandó a ko­ronázást elhalasztani arra az időre, mikor az erőszak megszűnik. (2) Ottó király Őfelségére nézve a halhónapon belül való megko- ronáztatás kötelessége és ennek elmulasztása esetén a jelen tör­vény 3. §-ában megállapított jog- követelmény azon naptól fogva áll be, midőn a vis major nem akadályozza az országba való jövetelét. 16. § A királyi hitlevelet Ottó király azonban már most kiadja és azt a nemzet törvénybe iktatja. Ezzel a nemzet Ottó királyt a ko­ronázás megtörténtéig is, a vis major fennforgásáig, alkotmányos, törvényes királyának tekinti és amivel a koronázás vis major következtében maradt el, a nádori méltóságra a jelölési jogát elis­meri. 17. §. A királyi hitlevél, melyet Jó szemüveg, jó fényképezőgép, BÁNFAI optika éa totó szaküzletében. Pécs, Zalaegerszeg. BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents