Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)
1936-01-26 / 21. szám
XIX évfolyam 21. számi Ara 8 fillér 1936. január 26. Vasárnap. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szei s kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. = - = = Telefonszám 128. POLITIKÁI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra T50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Az ifjúságtól jó modort, illemtudást kíván a kultuszminiszter. De, amikor erre vonatkozóan rendeletet intéz a főigazgatókhoz, ugyanabban a rendeletben súlyosan elitéli a felnőttek viselkedését is. A miniszter bátran kimondja, hogy a felnőttek erősen kifogásolható viselkedésének okát is abban kell keresnünk, hogy annak idején kellő kioktatásban nem részesültek és nevelésük nélkülözte azokat a helyes szempontokat, amelyek pedig a művelt ember lelkiségének kialakításánál alig mellőzhetők. A gyermek és általában^ a fiatalság pedig csak azt cselekszi, amit a felnőtteknél tapasztal és megfigyel. A rendelet tehát tulajdonképen a felnőtteknek szó!: ne mutassanak rossz példát az ifjúságnak. A felnőttek tanulmányaik és tapasztalataik alapján pótolhatnák azt, amit fiatal korukban nélkülöztek. Sajnos, a felnőttek semmit sem, vagy csak nagyon keveset változtattak gyerekkori viselkedésükön, ami épen olyan kifogásolható, volt, mint a mai ifjúságé és a — felnőtteké. A miniszter a felnőttek viselkedésének bírálatánál arra mutat rá, amit nap-nap mellett tapasztalhatunk jártunkban-kel- tünkben : a templomokban, a közlekedési eszközök megállóhelyein lökdösve törnek utat maguknak s a bejáratoknál, de általában az utcákon is csoportokba verődve és összetömörülve akadályozzák a szabad forgalmat, a járómüvek belsejében tolakodva keresnek helyet. Három évvel ezelőtt sorozatos cikkekben tettük szóvá a felnőttek és az ifjúság viselkedését. Megírtuk azt, amit a zalaegerszegi utcákon tapasztaltunk. Serdülő ifjak négyesével-ötösével összefo- gózkodva rohantak végig az esti órákban a gyalogjárókon és a velők szembejövőket arra kény- szeritették, hogy lépjenek le a kocsiutra, mert ők nem kerültek, nem adtak nekik helyet a gyalogjárón. Aki nem lépett le előlük a kocsiutra, azt jól meglökdösték. Aki reájok szólt, azt kinevették, vagy olyan választ kapott tőlük, hogy szégyenkezve kellett menekülnie a rakoncátlankodók elől. Ez a helyzet még máig sem változott meg. De majdnem hasonló esetekkel találkoztunk, sőt találkozunk ma is a felnőtteknél is. Ha háromnégy felnőtt — mondjuk úri — embernek az utcán beszélnivalója van egymással és vagy állva, vagy járásközben folytatják le beszélgetésüket, csak a legritkább esetben adnak utat másoknak. Állanak rendületlenül egy helyben, vagy mennek négyesével a gyalogjárón. Annyit meg nem tesznek a világért sem, hogy csak egyikük is hátrább lépne és így utat engednének másnak. Nem. Aki nem tartozik a csoportba, annak le kell térnie a gyalogjáróról. Amikor mindezeket szóvátettük, több oldalról neheztelést kaptunk. Mintha mi lettünk volna okai annak, hogy a jó modorról, az illendőségnek legelemibb szabályairól egy csomó ifjú és felnőtt megfeledkezett! Amilyen állapo tok uralkodtak ezen a téren Zalaegerszegen, ugyanolyanok voltak tapasztalhatók másutt is, mindenütt, mert különben nem jelent volna meg ez a miniszteri rendelet. Elképzelhető, mennyi panasz érkezett a minisztériumba, ha a miniszter kényszerült ennek a rendeletnek kibocsátására ! Hogy azonban nemcsak a jó modor, az illemtudás hiányzik a magyar közönségnek egy, nagyon is tekintélyes részénél, hanem Most jelent meg Mikes János gróf utolsó pásztorlevele, amelyben az egyházmegye kormányzatáról lemondott főpásztor elbúcsúzik papjaitól és híveitől. Papjaihoz többek között ezeket írja : Nehezemre esett az elhatározás, hogy szeretett egyházmegyém kormányzatáról és főkép jó, hűséges papságom vezetéséről lemondjak, de meghoztam ezt az áldozatatot abban a hitben, hogy ezzel csak egyházmegyém javát szolgálom. A jó Isten betegséggel látogatott meg, amelynek következtében az igehirdetés, a hivek közt való megjelenés, a papsággal való sűrűbb érintkezés és főleg a kormányzattal járó izgalmak és gondok viselése lehetetlenné vált nekem. Én pedig mindig azt az elvet vallottam, hogy az, aki helyét már nem tudja betölteni, adja azt át másnak. Nagyon nehezemre esik Tőletek, Kedves Testvéreim és Fiaim búcsúzni, akikkel egy negyedszázadon keresztül együtt dolgoztam ; hosszú idő ez, hiszen azok, akiket elsőknek papokká szenteltem, már ezüstmiséjük küszöbén állanak. E hosszú idő alatt irántam engedelmesek voltatok, szavamra hallgattatok és főképpen mióta egészségem megrendült, állandó szeretettel, imádsággal vetettek körül engem. Fogadjátok ezért atyai hálámat és azon Ígéretet, hogy ha ezután az egyházmegye kormányzatában nem is veszek részt, mint atyai jóbarát köztetek maradok. Ha valakit kö- zületek nem akarva megbántottam volna, vagy szigort mutattam volna ott, ahol szeretettel is célt lehetett volna érni, bocsánatot kérek tőle épugy, amint én is tiszta szívből megbocsátok mindenkinek, aki akarva nem akarva bánatot okozott nekem. hogy a léleknek veszedelmes fattyúhajtásai is nagyon megerősödtek már, arra szomorúan világítanak rá a rendeletnek eme kitételei : Elfoglalt helyüket az idősebbeknek, rokkantaknak vagy betegeknek nem adják át. Arra is van eléggé el nem Ítélhető példa, hogy az együtt utazó szülő maga biztatja gyermekét, hogy helyét ne adja át senkinek (vasúti fülkében). Itt tehát már sokkal súlyosabb esettel állunk szemben, mint a jó modor és illemtudás hiányával. A miniszter rendeletétől várjuk, hogy úgy a felnőttek, mint az ifjúság viselkedése mihamar megváltozik s felnőtt és ifjú egyaránt olyan magatartást tanúsít, amilyent a lovagias magyar nemzet fiaitól joggal elvárni lehet. Visszapillantva erre a 24 esztendőre, hálát adok a jó Istennek, ezen egyházmegyének egy papi nemzedékét láthattam felnőni, amely nemcsak papi erényekben, de tudásban és műveltségben is tündökölt. A jó Isten kegyelméből sok alkalmam volt az Ur szántóföldjébe a magot elhinteni s ha nem is láthatnám meg a termést, kérem a jó Istent, adja meg a növekedést. A híveihez iníézelt búcsúszózatban többek között igy ir a főpásztor: Nagy keserűség nekem, hogy meg kell válnom szeretett egyházmegyém kormányzatától, miután jó papságom és Ti, Kedves Hivek, annyi éven át engedelmességgel és odaadással ragaszkodtatok hozzám, szereteteteket pedig legjobban éreztem, amióta a jó Isten betegséggel látogatott meg engem. Tehát, Szeretett Híveim, fogadjátok hálás köszönetemet azért a sok lelki örömért, amit nekem szereztetek. Huszonnégy év alatt a mély hitnek, a tiszta erkölcsnek, az áldozatkész önzetlenségnek, az alázatos gyermeki engedelmességnek annyi szép példáját láttam egyházmegyémben, hogy ez bátorsággal fog eltölteni egykor engem, amidőn az Isteni Biró előtt híveimről számot kell adnom. Ragaszkodjatok ezután is hű odaadással szent Egyházunkhoz és ne felejtsétek el, hogy Krisztus Egyháza isteni alkotás, amely örök és csalhatatlan ; ezen isteni alkotásnak földi hordozói gyarló emberek, akik természetüknél fogva hibázhatnak és hibáznak is, de ha gyarlók és bűnösök lennének is, mégis Isten szolgái s az isteni kegyelemnek kiszolgáltatói. Szeressétek Egyházatok elöljáróit s ahelyett, hogy bírálnátok, támogassátok őket imáitokkal. Egy másik kérésem az, hogy erős, meggyőződáses katolikus hiteteket az utódaitok, a jövő nemzedék számára is biztosítsátok. Adjátok otthon gyermekeiteknek a béke és szeretet, az önzetlenség és imádság, az Istenbe vetett rendületlen bizalom példáját és gondoskodjatok arról, hogy a gyermekek katolikus iskolában katolikus tanítók által tiszta forrásból tiszta igazságot meríthessenek. Éljetek békében és szeretetben egymás között, mert Isten áldása csak ott lehet, ahol szeretet, békesség és egyetértés honol. A gyűlölködés és széthúzás már itt a földön erkölcsi és anyagi romlásba viszi az embereket. Legyetek tisztelettel viiági elöljáróink iránt is és ne felejtsétek el, hogy minden magában meg- hasonlott ország elpusztul és ház házra omlik. (Máté, 11, 14.) Az Isten utján járó törvény- tisztelet fogja szegény hazánkat fentartani és üldözött nemzetünknek erőt adni arra, hogy a Gondviselés által neki szánt küldetését teljesítse. Szent István birodalmát Isten keze fogja ismét feltámasztani, s a Szentkorona fénye be fogja még ragyogni nemzetünk jövőjét, ha hivek maradtoK a magyarok ősi jelszavához: Isten, Király, Haza. A londoni temetésre utazó román és bolgár királyok Budapesten. Budapest, január 25. Boris bolgár király a londoni királytemetésre utaztában ma reggel átutazott Budapesten. Amíg a vonat a fővárosban állt, a hálókocsiban maradt. Negyed tiz órakor Budapestre érkezett Károly román király is, aki szintén a londoni temetésre utazik. A király megjelent a különvonat szalonkocsijának ablakában és üdvözölte a pályaudvaron tiszteletére megjelent előkelőségeket. Az újságírók a szárnysegéd utján kérték, hogy a királlyal beszélhessenek. Károly király ehez hozzájárult és francia nyelven mondotta, hogy mint király most van először Magyarországon. 1919 ben már volt itt s a legkellemesebb emlékei vannak Magyarországról. A király ezután megengedte, hogy a fotóriporterek lefényképezzék. A londoni temetésre ma utazott el a magyar küldöttség, melynek tagjai: Kánya külügyminiszter, Keresztes Fischer Lajos tábornok, a kormányzó katonai irodájának főnöke és Csáky István gróf kö- vetségi tanácsos. Mikes püspök búcsúja papjaitól és híveitől
