Zalamegyei Ujság, 1935. április-június (18. évfolyam, 77-147. szám)
1935-04-21 / 92. szám
XVIII. évfolyam 92. szám. Ära 10 fillér 1935. április 21. Vasárnap. Felelős szerkesztői Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. [ Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin Sírja pedig dicsőséges lesz! Irta a Németh János. Új világ teremtésére küldte Öt az Úr! E küldetést vállalta az Istenfia ! — Erre készült 40 napi böjtjével a Quarantánia kietlen pusztaságában és imáival az Olajfák hegyén! Mire ment vele ? — Megfelel a nagypénteki kereszt a Kálvárián s a Getszemáni kert szikláiba vágott új sir, ahová hu barátai eltemették. De amiről prófétája mondja, sírja pedig dicsőséges tesz! Úgy lett! Mert megcsujolhatták, meggyalázhatták, megkinozhatiák; megölhették benne az embert, de nem ölhették meg az Istent, a lelket! Harmadnap, Husvét hajnalán, mint azt előre megmondotta, dicsőségesen feltámadott s elhagyta sírját, mintahogyan a feltámadás angyala mondotta a korán reggel sírjához járuló jó telkeknek : „A názáreti Jézust keresitek ? — nincs itt, feltámadott, ime a hely, ahová tették Ötét.“ Nincs ott, mert mit is keresne az élő a holtak között! — Mert Krisztus, aki jeltámadott — többé meg nem halhat. Jogosan hirdeti tehát: Én vagyok a feltámadás és élet, aki énbennem hisz, ha meghal is, élni fog.“ Krisztus valóban feltámadott. A benne való hit megosztja velünk is győzelmét s reménységet menthetünk a mi jövendő feltámadásunkra is! A dicső feltámadás hite s az örök élei utáni ragaszkodás valóságosan fellázította az emberiséget s mintha tűzeső hullott volna a lelkekre, vértanukat avatott az örök élet hitéért! A vértanuk e hitért szenvedtek és meghaltak, mert. tudatában voltak hitük igazának és az örök élet valóságának. Ez a hit pedig Krisztus sírjából való s nem valami ősi mítoszokból. A hamvaiból újra éledt főnixmadár legendája régóta foglalkoztatta az emberek képzeletvilágát, de abból vértanúhalál nem lett! A tavasz régóta csattogtatta az életvágyat lehelő szerelmi énekét, de abból a halhatatlanság reménye sem fakadt! Semmiféle mithoszi dal nem volt elég erős ahhoz, hogy az örökélet hitéi s a feltámadás reménységét teremje ki! De az Úr Jézus feltámadása fényesen igazolta és meggyőzte az embereket arról, hogy az a hit, melyet Ö tanított, színtiszta és a szenvedések elviselésére egyedül álló! A pogány, akár görög, akár római kultúra csak az élet kapujáig kísérte az embert —, azután otthagyta szkepszisével, kétségbeesésével! Krisztus sírjában nőtt meg s virágzott ki a feltámadás hite s a remény, hogy halálon és síron túl is lesz viszontlátás. Ha ma olyan sivár, tartalmatlan és sokaknak értelmetlen az élet, az onnan van, mert közönyösségbe fagyasztott hitük nem tud tovább látni az élet határainál! Fonnyadt lelke rögzíti gondolatvilágát a föld rögéhez s itt akar magának, ha kell, milliók letiprásával is szovjet mintára földiparadicsomot — teremteni! Ez a szellem ghettóból való, melynek minden hitetlen söpredéke ott kuporgott, hullámzott a kereszt körül a római hatalom oltalma alatt. Ez a ghettószellem ásott sírt a Új-világ teremtőjének, de ez a sír mégis minden zsidó, római és görög erő ellenére a dicső feltámadás sírja lett! Innét indult el a feltámadás hite a győzelmes Krisztussal s robbantotta ki az örök élet dinamikus vágyát, amely szétdobta a bepenészesedett közönyösség repedezett kereteit s a lelki életnek olyan virágait termelte ki, mint az Ágnesek, Ágothák, Cecíliák stb. vértanuk hős csapata! Ez a hit viszi a lelkeket a nagypénteki szent- sirokhoz ma is, mert értik, sejtik és hiszik, hogy e sírnál már a Husvét fénye dereng. Ebben az ébresztő, nevelő, tavaszi légkörben a mi virágvasárnapi bárkánk, úgy mint a boldogabb más népeknek a pálma, a feltámadás örök jelvénye! Vigyázzunk, hogy hideg kézben, száraz szívben, sötét környezetben el ne hervadjon ez a mi tavaszi virágunk! Azért jár ma is a világban, mint a reményvesztette apostolok nagypénteken, annyi ember öntudatlan kétségbeeséssel! hagyjuk, hadd temessék a holtak halottaikat ! Mi a jövendő örök élet reménységében járjuk a Kálváriát, hogy megerősíthessük lelkűnkben azt a magasztos és igaz hitet, melyet az Úr Jézus feltámadásakor a Szent- sírból hozott a földön élő embereknek, hogy higyjenek tanításában és győződjenek meg hitünk igazáról, mely az örök életet öntudattal zárja lelkűnkbe. Nem halotti, nem temetési ének hangzik a sírokból, hanem a mi húsvéti Credonk éneke, mely elhallatszik az egész világ népeinek fülébe és dicsőségesen hirdeti az emberiségnek, hogy: Feltámadunk!
