Zalamegyei Ujság, 1935. április-június (18. évfolyam, 77-147. szám)

1935-05-10 / 107. szám

XVISI évfolyam 107, szám. Ura m fillér 1935. május IO. Péntek. 9*> Fötisztelendö Gosztony i László Plótó«05 Utnak 54 Zalacsány relelős szerkesztőt Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Seéehenyi-tér 4.; ===== Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. BMUsraBB8flBii5BBB5Wi iiiwwriifiiiiiiiirTrwiä—MtW Előfizetési árak j egy hónapra 2 pengő, negyed« évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin nyilvánvaló. Azt azonban minden­esetre megkívánhatjuk, hogyha kritikát akarnak gyakorolni ka­tolikus javaslatok, egyházjogi kér­dések vagy pláne törvények fölött, akkor azt pontosan ismerjék is. Senkinek illetékességébe beleszólni nem akarunk, az állam jogait senki sem akarja megcsorbitani s nem értjük, mi van azon csodál­kozni való, ha a vallásosság el­mélyítését célzó szándékból, a házasságkötéseknél minden fele- kezetnek dönlő beleszólást aka­runk biztosítani a maga ügyeibe. Pilsudszky tábornagy nem fogadja Láváit. A külpolitika hirei. Raffay és a kánom jog. A Nemzeti Újság írja a követ­kezőket: A Magyarországi Evan­gélikus Lelkészek Egyesülete ked­den tartotta tavaszi értekezleté', amelyen Raffay Sándor feltűnő beszédet tartott az egyházi házas­ságról, a családvédelemről, a ká­nonjogról s az elromlott közszel­lemről. Ebben a beszédben töb­bek között Raffay a következőket is mondotta: — A közszellemen keresztül romlott meg a családi élet, tehát csakis a közszellem gyógyításával javítható meg. A római katolikus egyház kánonjogának érvényesü­lése a családok keretén belül egyenesen végzetessé vált. Ha egy egyház más egyház által megkö­tött házasságot ágyasságnak ne­vezhet, akkor senkinek sincs joga sopánkodni azon, hogy a családi élet tisztessége, komolysága napról- napra fogy, csoda, hogy csak ennyire romlott meg a családi élet. Meg kell tehát változnia nemcsak az egyesek, hanem a társadalom és a politika lelkének is, szigorúan kell érvényesíteni mindenkivel szemben az állam törvényeit, mert ezek erejét épen az adja meg, hogy a törvény mindenkivel szemben egyformán kötelező, minden család a törvény védelme alatt áll, s ezért az ál­lamnak kell elsősorban a csalá­dok nyugalmát biztosítani. E beszéddel kapcsolatban azon­nal az a kézenfekvő gondolat merül fel előttünk, hogy valósá­gos protestáns egységfront épült ki a hercegprímás határozott, de konciliáns javaslatával szemben. Átlag minden hétre esik egy fel­szólalás, melyekben, vagy félre­magyarázzák, vagy rosszul értik, vagy félremagyarázzák, vagy rosz- szul értik, vagy tendenciózusan állítják be a katolikusoknak a hercegprímás által előadott köve­teléseit. Raffay Sándor a katolikus ká­nonjogra hivatkozik, de beszédé­ből csak az világlik ki, hogy azt egyáltalában nem ismeri. Ha job­ban, azaz pontosan ismerné a kánonjogot, tudhatná, hogy a ka­tolikus egyház protestánsoknak protestáns pap előtt kötött há­zasságát épugy fölbonthatatlannak tartja, mint a magáét s csak ka­tolikusoknak protestáns pap előtt kötött házasságát nem ismeri el. A hercegprímás javaslata sem akart mást, mint ennek az álla­potnak törvényesitését, azaz min­den felekezetnek a maga portáján való illetékességét. Ha az állam ezt elismeri, akkor valóban egy­forma a törvény védelme. Nem is vitába szállni akarunk Raffay Sándor kijelentéseivel, amelynek megtételét csak sajnálkozással láthatjuk, hiszen tévedése s az abból levont következtetése is Páris, május 9. Laval külügy­miniszter ma utazik el Warsóba és Moszkvába. Útja 9 napig tart, s arra leánya is elkíséri. Moszkva, május 9. Feltűnő, hogy Pilsudszky tábornagy War- sóhan nem fogadja Láváit. Diplo­máciai körökben a hír nagy meg­lepetést keltett. Most azon fára­doznak, hogy az eredeti tervet megváltoztassák és Laval mégis megjelenhessék Ptlsudszky mar- sálinál. Párig, május 9. A lapok izga­lommal várják, hogy Németor­szág milyen álláspontot foglal el a francia-szovjet egyezmény ügyé­ben. Azt hiszik, hogy felszólítja Angliát, hogy a iocarnoi és fran­Vitéz Tabódy Tibor főispán szerdán délután Nagykanizsára utazott, hogy ott a városi dísz­közgyűlés keretében a hagyomá­nyos szokásnak megfelelően be­mutatkozzék Nagykanizsa közön­ségének. A díszközgyűlés a vá­rosháza nagytermében folyt le, melyen a képviselőtestületi tago­kon kívül megjelentek a hatósá­gok képviselői, a papság és a társadalmi élet vezetői. Vitéz Tahódy Tibor főispánt, akit megjelenésekor a közgyűlés tagjai nagy éljenzéssel fogadtak, először Krátky István dr. polgár- mester üdvözölte. Megemlékezett Nagykanizsa tradícióiról és arról, hogy ezt a várost Zrínyi és Deák szelleme irányítja. Meleg szavak­kal méltatta a féispán eddigi köz­életi szereplését. Hajdú Gyula dr. ügyvéd mon­dott ezután nagyszabású üdvözlő beszédet. Hangsúlyozta, hogy Nagykanizsa magáénak vallja a főispánt, mert ismerik és értéke­lik működését. A vármegye javá­ért folytatott munkájában minden­kor mellette állanak. Ezután vitéz Tabódy Tibor fő­ispán szólalt fel éljenzés köze­pette. Beszédében párhuzamot vont Nagykanizsa történelme és jelene között. Amint századokkal előbb cia szovjet egyezmény összefüg­gése ügyében határozottan kör­vonalazza felfogását. Bukarest, május 9. A Balkán Szövetség a közeli napokban az oláh fővárosban értekezletet tart. Az értekezleten tárgyalják Bulgá­ria felfegyverkezésének ügyét, ál­lást foglalnak a dunai értekezlet kérdésében, tárgyalják a balkáni államok viszonyát a szovjethez. Valószínűen megvitatják Magyar- ország és Ausztria fegyverkezé- bének ügyét is. A Balkán Szövet­ség és a kisantant tisztában van azzal, hogy bizonyos engedmé­nyeket kell tenniük a fegyverke­zés kérdésében. sok jó magyar véráldozata után a török fegyvertől elesett Nagy­kanizsa vára, úgy esett el Tria­non következtében a város gaz­daságilag. Forgalma meggyengült, lakossága szegényedett. De a reményt nem szabad elveszíteni. Nagykanizsának fel kell emelked­nie, mert arra hivatott, hogy külkereskedelmi gócpont legyen. A hála és szeretet hangján emlékezett meg a ferencesekről, akiknek szelleme, évszázados gondozása magyarrá tette ezt a várost. Nekik köszönhető, hogy a várost nem csatolták a zágrábi érsekséghez. Melegen szólt a piaristák értékes kultúrintézmé­nyéről, s a megbecsülés hangján beszélt a református, evangélikus és izr. hitközségek működéséről. Örömmel állapította meg, hogy a városban a béke uralkodik, ami példa lehet az ország előtt. Hangsúlyozta végül, hogy jó főispánja akar lenni Nagykani­zsának. Szívesen jön ide és szí­vesen segít a városon. A lelkes éljenzéssel fogadott beszédért Krátky polgármester mondott köszönetét, majd a köz­gyűlést bezárta. Vitéz Tabódy Tibor ezután küldöttségeket fogadott, majd este szükebbkörü vacsorán vett részt. Ma reggel a főispán ismét vidékre utazott. Elérkezett az idő, amikor már nyíltan föl­vethetjük a revízió kérdését. Föl­vetjük pedig azért, hogy igazság és béke legyen. Mert, amig ne­künk igazságot nem szolgáltatnak az arra illetékesek, addig békét teremteni, azt állandósítani, meg­szilárdítani nem lehet. Példa erre a békekötések idejétől eltelt más­fél évtized. Mi mindenkor készek voltunk a békére, nem fenyege­tőztünk, nem zavarogtunk és ren­det,, békét még sem teremthettek. A békének akadályát tehát nem bennünk, hanem rajtunk kívül kell keresni. A mi jogos tulajdo­nunkból kielégített szomszédok nem képesek megemészteni azt, amit elmartak tőlünk, mi pedig olyan életet folytatni, amely po­litikai és gazdasági téren kívána­tos volna az európai rend és béke érdekében, képtelenek va­gyunk. Nincs tehát más hátra, mint hozzányúlni ahoz, amit ed­dig nebántsvirágként kezelnek: a békeszerződésekhez. A velencei értekezletet új értekezlet követi — a legnagyobb valószinüség sze­rint — Rómában. Ettől várjuk a szanálást. Ezen az értekezleten kerül szóba a — revízió, amely­től olyannyira félnek szomszéda­ink. Ettől az értekezlettől várjuk, hogy kiküszöbölődjék az a csor­ba, amit vagyoni állományunkon és nemzeti tisztességünkön ejtet­tek a békekötésekkel. Elrabolták területeinket, elrabolták azt a jo­gunkat, hogy védekezési szerve­zetünket megállapíthassuk. Ez utóbbinál a kisántánt hajlandó volna „engedményeket“ tenni az­zal a föltétellel, ha olyan szövet­szövetséget kötünk vele, amely nemcsak azt kivánná, hogy mond­junk le területi igényeinkről, ha­nem azt is, hogy segítséget nyújt­sunk neki akkor, amikor valame­lyik tagjának területi épsége ve­szélyben forog. Vagyis: azért tarthatnánk a kisantant kegyes engedelmével nagyobb hadsere­get, hogy szükség esetén segít­sük neki megtartani azt, amit tőlünk elrabolt. Igazán nem ta­lálhatunk megfelelő kifejezést en­nek a gondolatnak megfestésére, azonban bizonyosra vehetjük azt, hogy ettől még a franciák is megundorodnak. Mi, mint cson­ka ország is követeljük minden téren a teljes egyenjogúságot és követeljük azt, hogy ami bennün­ket illet, annak birtokába vissza is helyezkedhessünk. Nem érde­melnénk becsülést még a félvad törzsektől sem, ha követélésünk­ből csak egy szemernyit is en­gednénk. Igaz, mint legyőzőitek kerültünk ki a világháborúból, de igaz az is, hogy nem a vitézség­nek, nem a hősiességnek, nem a tisztességnek, nem a becsületnek hiánya ütötte ki kezünkből a kardot. A nacionalizmusnak olyan hatalmas fellángolása idején, mint amilyent most élünk, meg kell Vitéz Tabódy Tibor főispán bemutatkozott Nagykanizsa díszközgyűlésén.

Next

/
Thumbnails
Contents