Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)

1935-03-21 / 66. szám

CsfiÍJVrtőlt, 1335 március Sí. TlfniEHmiilf 3 Energikus jegyzéket fogalmaz a mai párisi minisztertanács Páris, március 20. (Az Uj Nemzedék párisi munka­társának telefonjelentése.) A helyzet súlypontja ma ismét Parisra toló­dott át. Nemcsak a minisztertanács miatt, amely délelőtt féltizenegy óra­kor kezdődött, hanem a tegnapi nap és éjszaka eseményei miatt is. Neve­zetesen kedden délután és éjszaka igen erős francia ellentáma­dás indult Londonban. A Németor­szághoz intézett angol jegyzék hang­ja ugyanis nagy elégedetlensé­get keltett a francia külügyminisz­tériumban, erre vonatkozólag meg­lehetősen energikus hangon közölte kormánya véleményét' a francia kö­vet Sir John Simon angol külügy­miniszterrel, akivel kedden kétszer is tárgyalt. A francia nagykövet hosz- szasan tárgyalt Grandival, az olasz nagykövettel is. Párisban La­val kétszer fogadta az angol nagy­követet, aki még este 10 órakor is a francia külügyminiszternél volt. Szá­mos telefonbeszélgetés bonyolódott le Páris és London között. A Foreign O f f i c e t felkereste az olasz, az orosz követ, a kisántánt államok mindegyik követe, sőt Ausztria kö­vete is és tudomására adta az angol kormánynak, hogy az angol jegyzék­ben Európa a gyengeség jelét látja. A szovjet nagykövet hangoz­tatta azt is, hogy egy esetleges né­met légi támadás esetén Angliá­nak is szüksége lehet Fran­ciaországra és Oroszország­ra. A francia nagykövet hangoztatta Simon előtt, hogy amennyiben An­glia nem volna hajlandó egységes álláspont elfoglalására és nem akar résztvenni a fiárom nagyhata­lom találkozásán, akkor Franciaor­szág kénytelen volna a Népszö­vetség tanácsát összehívni. A tanács ugyan nem tehet semmit Né­metország ellen, de igenis határoza­tot hozhat az angol jegyzék el­lent!), amely beleütközik a népszö­vetségi alapokmány 164. és 213. pont­jába. Mussolini állásfoglalása Mussolini is igen erélyesen állást foglalt Franciaor­szág mellett és most már való- szinü^hogy a nagyhatalmak észak- olaszországi tanácskozása megtörté­nik. Simon húzódozik ettől, mi­után csütörtökön jelen kell lennie az angol alsóház ülésén. Bizonyos azonban, hogy mielőtt az angol mi­niszterek Berlinbe utaznak, ez a hármas találkozó megtör­ténik, legalább is Párisban, ahova Mussolini maga helyett Suvichot küldené. Rómában és Londonban is hangoztatják, hogy amennyiben az angol miniszterek a hármas tanács­kozás kikerülésével utaznának Ber­linbe, akkor csak Anglia névé- b e n tárgyalhatnak és ez a tárgya­lás csupán Anglia és Németország magánügye lesz. Féltizenegykor összeült a minisztertanács Ami a ma délelőtt féltizenegy órakor kezdődött miniszterta­nácsot illeti, a francia közvéle­mény izgalommal elegyes várako­zással tekint az elfogadandó jegy­zék szövege elé. Sokan a kormány szemére vetik, hogy négy napot tétlenül hagyott elmúlni. Különösen a jobboldali körök hir­detik, hogy fait accojnplit kel­lett volna teremteni, mert Anglia mindig meghajlik a fait accomplik előtt A minisztertanács tárgysoro­zatának első pontja a jegyzék elfo­gadása. A jegyzék szövegén éjjel­nappal dolgoztak a Quay D'Orsayn. Jó forrásból értesülök, hogy a jegy­zék nagyon energikus, de a diplomáciai udvariasság formáit be­tartja. Kérdéseket tartalmaz, ame­lyeknek kedvezőtlen megválaszolása esetére szankciókat, illetve népszö­vetségi eljárást helyez kilátásba. A jegyzék kimerítően foglalkozik a német kormánynak azzal az állítá­sával, hogy a francia kamara hatá­rozata váltotta volna ki a német fegy­verkezés bejelentését. Rámutatnak arra, hogy a leszerelési konferencia jegyzőkönyvében, amelyet Németor­szág képviselője is aláirt, már 1930 decemberében belekerült az a meg­állapítás, hogy Franciaország és egyáltalán azok az államok, amelyek a háború következtében népes­ségi visszaesést szenvednek, az emberhiányos esztendők alatt a katonai szolgálati időt meghosz- szabbithatják. Ezt a jegyző­könyvet Németország is aláírta, tehát a francia kamara szavazása nem érte váratlanul. Valuta-szankciók ? A francia sajtó a diplomáciai jegy­zéktől függetlenül különböző intéz­kedéseket sürget Németországgal szemben. Németországból Francia- országba utazók ugyanis összesen tiz márkát vihetnek magukkal. Most Franciaországban azt akarják, hogy ugyanígy korlátozzák a Német­ország felé irányuló idegenforgal­mat. Ma reggel az angol és a francia külügyminisztérium erélyes hangú cáfolatot adott ki arról, hogy a ffrancia követ Londonban jegyzéket nyújtott volna át, amelyben Berlin­OSTENDE Kalmár LEGJOBB JAZZ LEGJOBB CIGÁNY ben tett lépését helyteleníti. Azt ál­lítja a cáfolat, hogy ez a lépés nem történt meg. Az a tény azonban, hogy ezt a cáfolatát szükségesnek tartot­ták, mutatja, milyen éles hangon folyhatott le a francia nagykövet és az angol külügyminiszter között a megbeszélés. Egy szenvedélyes interpelláció A szenátusnak is igen érdekes ülé­se lesz ma, amennyiben több inter­pelláció hangzik el a német kérdés­ben. Bourgeois szenátoron kívül Franklin Bouillon is felszólal. Szenvedélyes hangú interpellációjá­ról a következőket mondotta nekem: — A francia kormánynak még szombaton repülőgépet kellett vol­na bérelnie, de nem azért, hogy hód vadászatra utazzék Skóciába, hanem, hogy azonnal megtárgyalja az együttes lépést Angliával. A ma reggeli párisi sajtó igen éles támadásban részesíti An­gliát. Vezet e tekintetben az Echo de Paris. A Le Tempsbcn teg­nap este első oldalas cikk jelent meg Magyarországról, ezzel a cím­mel : Mi történik Magyaror­szág o n? Azt Írja a Le Temps, hogy diktatúráról beszélnek arra az esetre, ha Gömbös teljes többséggel vonul be a parlamentbe. Lehetséges, hogy azután olyan intézkedések fog­nak életbelépni, amelyek teljesen megváltoztatják Magyarország mai jellegét G. A. Két izgalmas nap és éjjel Berlinben... Berlin, március .20. (Az Uj Nemzedék berlini tudós Hó­jától.) A berlini angol, francia és olasz nagykövetségeken már szombat dél óta permanens szolgálatot teljesíte­nek a diplomaták. Az angol nagykö­vet legbizalmasabb munkatársai Hit­ler szombati proklamációja után csak hétfőn délben kerültek először lakásukba, mert két éjszakán keresz­tül kellett egyfolytában dolgoznioh a rejtjeles táviratok fordításán, il­letve visszafordításán. A diplomá­ciai telefonbeszélgetések órákon ke­resztül tartották lekötve a london— berlini kábeleket. Mindebből meg lehet állapítani, hogy bár az angol külügyminisztérium jóval Hitler közlése előtt értesülve volt valami nagyfotitosságu törvényszöveg ké­szüléséről, az általános védk ö tele­ző ti s ég energikus és föltételeket nem ismerő kimondása mégis meglepte. Az angol jegyzék Meglepetésként hatott a prokla­máció az angol kormányra, mert — mint sikerült megtudnunk— Német­ország február 3-án. aa akikori meg­beszélések folyamán kötelezte magát Londonnal szemben, hogy nem fog önhatalmúan hozzányúlni a versail- hsi békeszerződés V. fejezetéhez, a katonai rendelkezésekhez, hanem minden lépést Sir John Simon an­gol külügyminiszter berlini tanács­kozásától tesz függővé. Bármilyen komplikációk merültek fel később Berlin és London között — ezek a komplikációk tudvalévőén az angol Fehér Könyv közzétételéhez és Simon látogatásának elhalasztásá­hoz vezettek — az angol kormány a február 3-án vállalt kötelezettséget továbbra is érvényben levőnek tekin­tette. Ez magyarázza, hogy az a jegy­zék, amelyet hétfőn délután Sir Eric Phipps berlini angol nagykövet át­nyújtott, példátlanul éles és erélyes hangú volt. A jegyzék szövegét sem Londonban, sem Berlinben nem tet­ték közzé. Mindössze annyi került belőle nyilvánosságra, hogy az an­gol kormány kérdést intézett Német­országhoz; mennyiben hajlandó Ber­lin a történtek után is foglalkozni Sir John Simon látogatásának ere­deti céljaival. Berlin nem titkolódzik tovább! A német kormányt a.z angol jegy­zék és a németellenes európai front lármája hidegen hagyta. A Wilhelm- Strasse, miután gyors elhatározással túltett© magát Gerufen, tisztában van azzal, hogy a Népszövetség semmi körülmények között sem rendelke­zik olyan hatalmi eszközökkel, ame­lyek Németországot szándékainak kivitelében megakadlyozhatják. Mint tegnap jelentettük az Uj Nemzedék­ben, a német külügyi hivatal szá­molt a jegyzékek és tiltakozások gar­madájával, de teljesen bizonyos afe­lől, hogy még a konferenciázások sem érhetnek vele szemben célt, mert hiszen a nemzetközi fórumok nem­csak a hitleri Németországgal, ha­nem a német köztársasággal szem­ben is kudarcot vallottak. A helyzetet úgy jellemezhetjük, hogy Berlin nem hajlandó alakos- kodni és nem titkolódzik tovább. A német fegyverkezést már úgy sem lehetett leplezni, arról minden szom­szédos állam tudott s Hitler már nem tartotta összeegyeztethető.nek a nemzeti becsülettel, hogy hamis cá­folatokkal traktálja a világot. Sőt most kiderült, hogy a külföldi kém- jelentések még alá is értékelték a német /e; y ver es készültséget. Laval francia külügyminiszter alig néhány héttel ezelőtt még szenzációként je­lentette ki. hogy Németország a ver- saillesi tilalom ellenére 400.000 főnyi hadsereget tart készültségben. Ugyan-j ilyen adatokat emlegetett a.z angojf Fehér Könyv is. Most pedig a ler kancellár által törvényibe 12 hadtest, összesen 36 bade minimálisan 450.000 katonát di> a modern hadászati .s£g' szerint szükséges technih erőkkel együtt legalább 600. nát kíván. \ Göbhels szenzációs cikke Ezért, szinte gúnyosan irta Göb- bels propagandaminiszter tegnapi vezércikkében, amelyet valamennyi német lap közölt, hogy ime, a kül­föld, amelyet a német „titkos fegy­verkezés“ rejtelmei oly feleslegesen izgattak, megaqpta a választ érdek­lődéseire. Göbhels cikkében, amelyet a berlini szerkesztőségek minden koncktura nélkül adtak le — mint­hogy még a sajtóhibák kijavításától is remegnek —, kijelenti, hogy a kül­földnek egyenesen örvendenie kel­lene, hogy végre megnyugodhatik és megkönnyebbülhet. Maga a cikk a kitűnő tollú és remek taktikája új­ságíró-miniszternek egyik legsike­rültebb munkája. A német, proklamáció nem beszél a sztratoszférában repülő bombave­tőkről, a földalatti hangárokról és á föld alatt kiépített óriási repülő­gépgyáraikról, de az ántánt diplomá­cia szerint — ilyenek is vannak. Egy angol újságíró mondotta eií tünk: — Nálunk senki sem hajlamló hin ni, Németország békés szándékaiban. Hiába hangoztatja Hitler, fogadko­zásait sem London, sem Páris nem veszi készpénznek. Német probléma mindig lesz. A bizalmatlanság a nyílt kártyával való játék során is , megmarad s ez a bizalmatlanság el- j odázhat at tanul katasztrófával fog\ járni. Berlinben soha annyi újság n< fogyott, mint az utolsó három na-] pon. Hitler kancellár, Neurath külj ügyminiszter és Blombberg fab- nők, a hadügyminiszter hajnaltól késő éjszakáig együtt van és tanács­kozik, mert minden megnyugtatás ellenére a helyzet borotvaélen áll. Senki sem tudja, hogy mi következ- hetik, csak annyi bizonyos, hogy a versaiUesi békeszerződés a papírko­sárba hullt. A, B. T.

Next

/
Thumbnails
Contents