Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)

1935-02-26 / 47. szám

XVI I évfolyam 47. szám. Ura 10 fillér 1935. február 26. Kedd. TOrkeszW« Herboly Ferenc. Szét^csztóség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128 POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak ; egy hónapra 2 pengő, negyed* évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Horváth Istvánt választották újból ipartestületi elnökké. Az iparosság nem bálba menni, de dolgozni akar, — mondotta az elnSk. A zalaegerszegi iparteslület va­sárnap délután 2 órai kezdettel tartotta évi rendes közgyűlését Horváth István elnök vereiése mellett. A tagok nagy számban jelentek meg a gyűlésen, amely­nek legérdekesebb tárgya volt — kétségtelenül — a tiszt újítás. Az iparhatóságot Mikuta Szigfiid dr. városi főjegyző, iparhatósági biztos képviselte. Horváth István elnök a Hiszek­egy elmondása után megemléke keit arról a súlyos csapásról, amely az alispán családját érte. Mély fájdalmukbanőszinte részvét- telosztozik a vármegye, a város kö­zönsége és iparostársadalma is. A közgyűlés részvétének felál­lással adott kifejezést. Horváth elnök ezután arról szólott, hogy azon a helyen, ahol áll, a mai körülmények között senki sem tudott volna többet tenni, mint amennyit ő és a ve­zetőség tett. A tekintélyt nem lerombolni, de azt építeni volt mindig a célja. Becsületesen szol­gálta az iparosérdekeket. A tes­tületet állítson élére most majd olyan egyént, akitől a tekintélyt nem kell félteni. — Fölkérte vé gül a tagokat, hogy esetleges fölszólalásaikat a lehető legrövi­debbre korlátozzák, mert az az óhaj, hogy a temetésen testületi­leg vegyenek részt. Ezután Lakatos Qyuia fölol­vasta az elnöki jelentést. amely sajnálkozással állapítja meg, hogy a magyar kisiparos éleiének legszebb 1—2 évtizedét az ered­ménytelen életküzdelmekkel tölti el és a mindennapi kenyér- és adógondok őrlik föl idegrendsze­rét jjis akkor, amikor a jövőjéről, öregnapjairól kellene gondoskod­ni«. Mindenki jobban van bizto­sítva öregsége és munkaképtelen­sége esetére, mint az önálló kis iparos. Az iparosproblémáknak egyik legfontosabbika épen ezért az öregségi és rokkantsági kérdés, amit intézményesen rendezni kö­telessége az államnak. A gazda­sági téren várt javulás még ed­dig nem következett be. Sokszor úgy érzi az ember, hogy itt van a küszöbön tényleg a javulás, de mire a reális életben keresi azt a munkára szomjazó iparososztály, csak délibábot kerget, mert a nyomasztó és fulasztó pénzhiány megakaszt minden munkát, meg­dönt minden teóriát. Nagyon fontos a hivatalos helyről elindí­tott reménykeltés, a biztatás, de ez még nem biztosítja a közgaz­dasági élet javulását. Rátér a jelentés az adósérel­mekre, az OTí járulékokra, hitel- szükségletre és köszönettel adó­zik az iparosság érdekében kifej­teit munkájáéit az IPOK-nak, majd részletesen ismerteti a tes­tületnek egész évi munkáját, ami annak a bizonyítéka, hogy a ve­zetőség egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy szolgálhassa úgy tagjainak, mint az összipa- rosságnak érdekeit. Az Ipartestü­leti S ék az elmúlt évben kezdte meg működését és a felek teljes megelégedésére négy esetben egyenlítette ki az ellentéteket s akadályozla meg a kellemetlen következményeke;. A testület ke­belében működő Önsegélyező Cso­port működéséről is elismeréssel emlékezik meg a jelentés, Köszö netet mond az elnökség Czobor Mátyás polgármesternek, vitéz Tamásy István dr. polgármester- helyettesnek, Mikuia Szigfrid dr. városi főjegyzőnek, Fülöp László dr. városi tanácsosnak és Brig- levies Károly dr. testületi ügyész­nek az iparosság érdekeiben ki­fejtett munkásságukért s az ipa­rosság iránt mindenkor megnyi­latkozott rokonszenvükéit. Öröm­mel számol be végül az elnökség arról, hogy az közeljövőben meg­valósul az iparosság régi álma a külön iparügyi minisztérium fölállításával. Isten áldását kéri a testület további munkájára. M a 1 e k Rudolf a jelentéssel kapcsolatosan elismeréssel emlé­kezett meg az elnökség és elöl­járóság működéséről és javasla­tára a közgyűlés köszönetét és háláját fejezte ki Horváth István elnök iránt. A közgyűlés a jelentést elfo­gadta. A zárószámadásokat és a költségvetést is elfogadta a közgyűlés. Tisztújitás. Horváth István elnök azt a ja­vaslatot tette, hogy a vendéglő bérletének ügyét a tisztújitás után tárgyalják. A közgyűlés ehez hoz­zájárult. Bejelentette ezután az elnök, hogy úgy az ő, mint az alelnök és 1 számvizsgáló man­dátuma lejárt, az elüljáróságnak 8 tagja kilép, köszönetét mondott tehát a támogatásért és felhívta a közgyűlést, hogy korelnök ve­zetése mellett a megüresedett tagsági helyeket töltse be. A közgyűlés Lakatos Istvánt választotta korelnökké, aki elren­delte a titkos gzavazást. A szava­zás megtörténte ulán a korelnök kihirdette, hogy leszavazott 240 tag, s Horváth Istvánra 127, Ka­kas Ágostonra 113 szavazat estt és igy Horváth Istvánt 14 szó­többséggel újra elnökévé választotta az ipartestUlet. Szűnni nem akaró éljenzés volt a válasz a korelnöknek kijelenté­sére. Az újonnan megválasztott Horváth Istvánt lelkesen ünnepel­ték. A többi tisztséget csekély elté­réssel ugyanilyen arányban töl­tölték be. Alelnök lett Oláh Ist­ván, számvizsgáló Stroboi Alajos, elüljárósági rendes tagok : Siposs Dezső, Groll József, Jákly Kál­mán, Kapossy János, Riszt Sán­dor, ifj. Schnatter Antal, Grün- baum Rezső, Tóth István; pót­tagok : Papp Béla, Hevessy Imre, Prikler Károly, Balogh József. Horváth István az elnöki széknek újból való elfoglalásakor hálás köszönetét mondott a tes­tületnek úgy a maga, mint meg­választott tisztlársai nevében az irányukban megnyilvánult biza­lomért. Soha hűtlenek nem lesz­nek ahoz a megbízatáshoz, ame­lyet vállalnak. A választás előtt beszéllek tekintélyüszleletröi ; hát ő mindenkor tisztelője volt a te­kintélynek, iparkodott tekintélyt is szerezni az iparosságnak. Ezt a testület a mostani választással is elismerle. Ajtaja mindenki előtt nyitva áll, segítségére mindenki számolhat, aki segítségre szorul. Nem azt nézzik, ki vezeti „föl­felé“ az iparosságot, hanem, ki ad szerszámot a munkás kezébe. Majd emelkedett hangon folytatta: Nem bálba menni, hanem dolgozni akarunk! (Dörgő éljenzés és taps). Dolgo­zunk igaz hittel és remény­séggel az iparosság jólé­téért és Magyarország föltámadásáért. Utunkat kijelöltük. A becsületes munkának útja az. Hűtlenek ahoz nem leszünk. Az elnök szavait kővető helyes­lés és éljenzés után Mikuia Szigfrid dr. üdvözölte az újon­nan megválasztott elnököt s kérte úgy őt, mint a testületnek min­den tagját, fogjanak össze, váll­vetett munkával tegyék lehetővé a maguk elé tűzött nagy célok elérését. Haladjanak azokon a nyomokon, amelyeken néhai Jády Károly járt s akkor békés egyet­értés és eredményes munka ko- szoruzza működésüket. (Éljenzés). A vendéglő bérletére vonatkozóan ez elnök bejelentette, hogy az ügyben rendkívüli köz­gyűlés hiv össze. Meg keli jegyeznünk, hogy Mikuia Szigfrid dr. főjegyző ta­pintatos eljárásával nagyban hoz­zájárult az ügyek gyors lebonyo­lításához. A közgyűlés ezzel befejeződölt s a testület tagjai gyászlobogó alatt vonultak ki a temetésre. Bődy Mária temetése. A mélyen sújtott aiispáni csa­lád iránt megható módon, igen nagy arányokban nyilvánult meg megyeszerte a részvét, miéta el­terjedt a hire Bődy Mária halá­lának. A kis halottat még pénteken este felravalalozfák az aiispáni lakás szalonjában és két napon keresztül ott feküdt a kedves ha­lott örökzöld növények és égő gyertyák között. Két napon ke­resztül százan és százan keresték fel a ravatalt, főleg a volt diák­társak. A sok leány, akik két hé­ten keresztül minden nap meg­jelentek a megyeházán, hogy ér­deklődjenek a beteg állapotáról, sirva tekintettek a kis halottra, aki nyugodt arccal feküdt a ravatalon, mintha csak aludnék. A szülőket és hozzátartozókat egymásután keresték fel a jóbarátok, mig az ismerősök és tisztelők serege az előcsarnokban kitett iveken fejezte ki őszinte részvétét. Bődy Mária temetése vasárnap délután folyt le Zalaegerszegen még soha nem látott nagyarányú részvét mellett. Az utcákon már 3 órakor áramlott a tömeg az újtemető felé, s a temetőkereszt körüli terel, az odavezető utakat négyórakor többezer főnyi gyászoló közönség lepte el. A halottas ház előtt díszes ravatalon, örökzöldek és lobogó lánggal égő kandelá­berek között emelkedett a koporsó, melyet körülvett a sok sok ko­szorú és virág: a szeretet, az em­lékezés megnyilatkozásai. A csa­lád koszorúin kívül koszorút kül­dött a megyei tisztikar, a külön­böző testületek és intézmények, Batthyány Pálné grófné, a Notre Dame iskolák, a gimnázium V. osztályt, valamint a jóbarátok, s a tisztelők sokasága. A temetésen Gyömörey György főispánnal az élén testületileg jelentek meg a megyei hivatalok tisztviselői, 0tt volt Kray István báró országgyűlési képviselő, aki Bécsbil érkezett meg a temetésre; ott volt a honvéd- és csendőrtisz­tikar, a város és a többi hivata­lok tisztviselői, a törvényhatósági bizottságnak igen sok tagja hely­ből és vidékről, a főszolgabirák, Nagykanizsa város, valamint a megye községeinek képviselői, a jegyzők számosán, a Notre Dame iskolák növendékei, a gimnázium V. osztálya testületileg, sok vidéki földbirtokos. Ott voltak az egy­házközség képviselői és a cser­készek, akik színién le akarták róni részvétüket megyei elnökük iránt; ott voltak a Szociális Missziótársulat tagjai, hogy kife­jezést adjanak szeretetüknek el- nöknőjűk iránt. Zászló alatt je­lentek meg a vasutas egyesület tagjai, sokan voltak ott az ipar- testület és a Kereskedelmi KSr

Next

/
Thumbnails
Contents