Zalamegyei Ujság, 1934. július-szeptember (17. évfolyam, 147-220. szám)

1934-07-21 / 164. szám

XVII. évfslfaii; 164. szám* Í934. július 21. Szómba! ára 10 fillér Felelős szerkesztőt Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128, POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban., Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin A nyaralás vámszedői. Szezon közepén vagyunk s igy már most megállapíthatjuk, hogy a nyaralók száma az idén sem haladja túl a múlt évi arányt. A súlyos gazdasági gondok és a nagy pénztelenség még azok közül is sokat visszatartott, akik máskor a nyaralás luxusát meg­engedhették maguknak! Ami a figyelmes szemlélőnek szembetűnik, az, hogy a nyara- lóknak egy új típusa jelent meg a strandon, amelyik a — más pénzéből akar nyaralni. — Ez a típus a nyaralók új zsánerét ter­melte ki: a nyaralás vámszedői­nek zsánerét! Akiknek a pénz nem okoz gondot, mig másoknak van! Legfölebb csak a?, hogy hol nyaraljanak! Melyik fürdő a legalkalmasabb a balekfogásra, akit jól megvághatnak ! Létező és nemlétező vállalatok képviselőiként jelennek meg a kiszemelt fürdőhelyen, hol meg­felelő terepszemle után kartoték­kal a kezükben szemlét tartanak a nyaralók között, kiknél kezd­hetik meg a megrendelések gyűj­tését. Ha az óvatos nyaraló klauzu­lát léptet életbe, hogy az alkal­matlan idegenek nyugalmát ne zavarják, mindig találnak modus vivendit, hogy a kiszemelt áldo­zat ki ne tudjon siklani kezeik­ből. Ha azt elérték, hogy valaki szóbaáll veiiik, akkor már nincs szabadulás. Addig gyúrják a bol­dogtalant, mig a sok szóbeszédbe beleszédül, az eléje kitett meg­rendelési ivet olyan árucikkekre is aiáirja, amikre soha az életben nincs szüksége. A nyaralás vámszedői ilyen módon 20—30 pengő napi juta­lékot biztosíthatnak maguknak. Tehát egészen alkotmányos mó­don metszik meg a nyaralók zse­bét s nyaralnak vígan — a má­sok pénzén. Az éttermekben olyan fogásos ebédeket íogyasztanak, amilyen más szegény halandónak Kará­csony napján sem igen jut. Ter­mészetesen feketekávéval és po­cakos szivarral! Ez azonban nincs rendén, mert, aki nyaralni megy, nyugodni és üdülni akar! — Nem volna sza­bad tehát megengedni, hogy bár­ki is nyugalmában zavarja. Leg­kevésbé volna megengedhető, hogy a hatóságok jóhiszemű aján­lásokkal az ilyen erőszakos üzé reket a közönségre valóban rá­szabadítsák 1 A fürdők rendje ér­dekében a kéregetőktől, munka- nélküli vándoroktól megtisztítják a fürdőket, miért ne lehetne ugyanezt a nyaralás vámszedői­vel szemben is alkalmazni. A nyaralni, üdülni, pihenni vá­gyó közönség egész éven át úgy is igénybe van véve a legkülön­bözőbb társadalmi akciókra, gyűj­tésekre és adakozásokra, megkí­vánhatja fehát, hogy úgyis rövid- reszaboíí pihenésében ne zavar­hassák a nyaralás vámszedői 1 A kormány egy legközelebb kibocsátott rendeletében inti a falusi lakósságot, hogy óvakod­jék az uzsorásoktól! Nem lehetne ugyanezt megtenni a nyaralókö­zönséggel ?! Ha a házalás bizonyos rend­szabályokhoz van kötve, vagy London, julius 20. A Daily Herald jelentése szerint Barthou dübe gurult é3 Simons angol külügyminiszter boszankodik, hogy a keleti Locarno megvalósítása nem megy olyan simán, mint tervezték. A lap levelezője meg­jegyzi, ezt jórészt csakis saját súlyos baklövéseiknek köszönhe­tik, Úgy látszik, Anglia és Fran­ciaország azt hiszik, hogy, ha va­lamit fejükbe vesznek, azt meg is parancsolhatják más államok­nak, pedig az ily diktatórikus el­járás nem vezet jóra. Németor­szágot és Lengyelországot a leg­épen tilalmazzák, miért engedik akkor a hatóságok a házalást — pont a fürdőhelyeken, vagy ajánlá­saikkal miért mozdítják még elő aztl Különben csak azt tanácsolha­tom mindenkinek, óvakodjunk a nyaralás vámszedőitől, ha nem akarjuk nekik megszerezni azt az örömet, hogy a mi pengőinken nyaraljanak s aztán, mint akik jól végezték dolgukat — a mar­kukba nevessenek! Keszthelyi. nagyobb diplomáciai művészet­tel lehetett volna rábirni az alá­írásra. A parancsoló mód nem jó rendszer, először csendben kellett volna tárgyalni. Lehetséges azonban, hogy Franciaország ki akarta provokálni a német vissza­utasítást, hogy aztán Németor­szágot, mint a béke ellenségét állíthassa Európa elé és ezzel megakadályozza a német fegyver­kezési egyenjogúság megadását, Angliát pedig a szovjet-francia szövetkezéshez való csatlakozásra birja. költségvetését 631.603 P szük­séglettel és 518.326 P fedezettel, tehát 113,277 P hiánnyal hagyta jóvá, s ez a hiány 190.530 P adóalap után kivetendő 60 száza lékos pótadóval lett volna fede­zendő. Rövid táviratok. Gömbös miniszterelnök a vá­lasztójogi kérdés ügyében elej­tette az elektorok választásának eszméjét. — A madocsai csend­őrgyilkost még nem sikerült kézre- keriteni. A csendőrséget megerősí­tették és katonai segítséget is kér­tek. A nyomravezető 300 pengő jutalmat kap. — A sanfranciscói sztrájk összeomlása nagyban emeli a polgárság önérzetét. A sztrájk­nak 11 halottja, 197 sebesültje és 150 millió dollár anyagi kára van. — Dolífuss nyi­latkozott arról, hogy Ausztriában teljes rend és béke uralkodik. Örül, hogy Ausztria és Magyar- ország között élénk az utasfor­galom. Cserkészek Salomváron. Szombathely, julius 20. Lélek­emelő szép ünnep volt Salom­váron. Árva magyarságunkban, szegénységünkben, a szomorúan pengő magyar kasza hangja után boldog melódiák hangja Iepód- zott a szivünkbe. Egy pillanatra megfeledkezve a gondokról, csupa derűs, mosolygós arcok. A lelkek ünnepe volt az. Két héttel ezelőtt megérkeztek a cserkészek. Ezelőtt hosszabb tartózkodásra még soha sem vol­tak közöltünk és ezért kíváncsi­sággal vártuk érkezésüket. A bu­dapesti 347-es „Uj magyarság“ cserkészcsapat 120 taggal jött le hozzánk nyári táborozásra. Köz­vetlen a falu feletli erdő szélén verték le sátraikat. Alig telt el pár nap és máris éreztük, hogy kölcsönösen szivébe zárta egy­mást a falu küzdő népe és a bu­dapesti cserkész. Lehet, hogy a mindenütt nagy szimpátiának ör­vendő cserkészekkel ez máshol is igy van, mégis nagyon gyor­san megtörtént a baráti össze- ölelkezés. Amióta nálunk vannak, a tá= borukhoz vezető ut mindig né­pes, vagy ők jönnek hozzánk le, vagy mi megyünk fel hozzájuk. Úgy látszik szeretnénk mindig együtt lenni. De ez, sajnos, nem lehet, hiszen az egész napot gon­dos, lelkiismeretes munkával töl­tik, minden órának megvan az előirt programmja; viszont a nyári nagy munkák a falu népét lefoglalják s igy csak munka után, este lehet hozzájuk elláto­gatni. Aki pedig ellátogatott tá­borukba, kedves emlékekkel tá­vozik onnan. Örökké derűs han­A belügyminiszter 50 százalék' ban állapította meg Zalaeger< szeg folyó évi pótadóját. I Zalaegerszeg megyei város 1934. évi költségvetése ma érke­zett le a belügyminiszlertöl az alispánhoz. A miniszter mindenekelőtt ki­fogás tárgyává teszi, hogy a vá­ros képviselőtestülete a költség- vetést csak 1933. október hó 20- án tárgyalta le, tehát a törvény­ben megállapított határidőt nem nem tartotta be. Nyomatékosan felhívja az alispánt, intéz­kedjék, hogy a törvényes határidő a jövőben pontosan betarítassék. Az alispán által módosított költségvetés szerint, — mondja a miniszter —az 1933. évhez viszo­nyítva a szükségletek végösszege 33.528 P-vei, a fedezet 32.040 P vei és a hiány P498 P-vel csökkent. Minthogy ez az arány­lag csekély összegű csökkenés a pótadóra kihatással, nincs a város adózóközönségének érde­kében a kiadások további mér­séklésére van szükség. A különféle cimeken eszközölt változtatások után a miniszter a város háztartási alapjá­nak költségvetését 592.3í7 pengő szükséglettel és 499.076 P fedezettel, tehát 93.421 pengő hiánnyal ál­lapította meg és e hiány fedezésére a 190.000 pen­ff gő adóalap után 50 szá­zalékos pótadó kivetését engedélyezte. Hangsúlyozza a miniszter, hogy a polgármester által javasolt vál­toztatásokat azért fogadta el, hogy a pótadó az adózó közönség ér­dekének megfelelően csökkent­hető legyen. Megjegyzi azonban, hogy a módosításoknak a költ­ségvetés reáiitását érinteniök nem szabad és a háztartási egyen­súlynak a polgármester által ja­vasolt keretek között való bizto­sításáért már eleve is a polgár- mestert és főszámvevőt teszi fe­lelőssé, mint akik kötelesek gon­doskodni arról, hogy az általuk javasolt költségvetés keretében és 50 százalékos pótadó mellett a városháztartás pénzügyi egyen­súlya főntartható legyen. A városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére az 1927. V. t. c. 49. §a alapján engedélye­zett mellékilletmények összege a pótadó alapjául szolgáló állami adóalap 10 százalékát nem halad­hatja meg. Ha tehát az adóalap csökkenne, valamint akkor is, ha valamely oknál fogva a költség- vetés egyensúlya 50 °/o os pót­adóval nem lesz biztosítható, a mellékilletményeknek további csök­kentésével számolni kell. Az alispán a háztartási alap „Barthou dühbe gurult, Simons bosszankodik“.

Next

/
Thumbnails
Contents