Zalamegyei Ujság, 1934. július-szeptember (17. évfolyam, 147-220. szám)

1934-09-21 / 214. szám

XVII1 évfolyam 214. uAm Ära SO fillér 1034. szeptember 21. Péntek Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ,;jr= Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak ? egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 8 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint téseknél, gyökeresen orvosolják. Olasz- és Franciaország között egyre barátságosabbá válik a vi­szony; már-már szövetségről is beszélnek, amelynek létrejötte cse­lén nincs szüksége Franciaország­nak a kisántántra, erre a vesze­delmes viperafészekre. Elégtételt szolgáltathat tehát Magyarország­nak, mert Nagymagyarország Európa és a kultúra szempont­jából sokkal többet jeleni, mint a hazugságokon fölépült és balkáni erkölcsökkel összeraggafott kis- ántánt. Ezekre kell most figye­lemmel lennünk és áldozatkészsé­get tanúsítanunk a revízió ügye iránt. A Revíziós Ligának a kül­földi sajtó informálására és a titkárságok hatásosabb működte­tésére pénz kell. Ha tehát valaki azt a csekély egy pengőt, a re­víziós pengőt még nem fizette volna be, fizesse be, hogy most ne legyen fönnakadás, most, ami­kor látjuk, hogy a józanész kezd úrrá lenni nyugaton, keleten pe­dig szintén jelentkezik a jóbarát, Lengyelország, a közös magyar — lengyel határ óhajtásával. Reví­ziós célra kell lenni egy pengő­nek. Lehetséges, hogy rövid idő múlva mar élvezhetjük ennek a befektetésnek kamatait. Tiz perces harangzúgás jelzi a Katolikus Nagy­gyűlés kezdetét az egyházmegye templomaiban. Mihalovics Zsigmond nyilatkozata a katolikus tömeg megmozdulásáról. Ä revízió kérdésében nem kellett különleges akcióval egységet teremteni, mert elkép­zelhetetlen, hogy volna az ország­nak olyan lakósa, a magyar ál­lamnak olyan polgára, a magyar nemzetnek olyan tagja, aki ne kívánná a reviziót. Kívánják azt még az elcsatolt vidékeknek nem magyar ajkú lakósai is. Az úgy­nevezett utódállamokban azért dühöng annyira a revizióellenes mozgalom, mert tudják, hogy a régi magyar határok között élő ma­gyar népeknek lelkében csak az az egy hő óhaj él, hogy megint egy egységes államot alkothassanak. A magyar revíziós mozgalomnak nem az a célja tehát, hogy egy­séget teremtsen, mert ez az egy­ség meg volt már akkor, amikor szétrombolásunk megtörténi. A Magyar Revíziós Ligának pedig feladata az, hogy minden, ren­delkezésre álló eszközzel iparkod­jék a külföld előtt bebizonyítani, mennyire igaztalanok voltak ve­lünk szemben a békekötések al­kalmával, mennyire igaztalanok most is, mennyire nem tartják tartják meg az utódállamok a magyar kisebbségekkel szemben fönnálló kötelezettségeiket. De az erre a célra szükséges eszközö­ket eiő is kell teremteni, ami pe­dig pénzbe kerül. Tehát pénzt is kell szereznie a Ligának. A külföldnek fölvilágositása a, sajtó, s különböző társadalmi és tudo­mányos egyesületek, titkárságok utján történhetik csak. Mindéhez pedig pénz kell. Ezt a pénzt csak a magyar társadaiom adhatja s mivel a magyar ma olyan sze­gény, keveset adhat. De talán azért mégis adhatna többet, mint amennyit eddig adott, ha meg­gondolja mindenki, miről van itt szó. Arról, hogy a magyar nem­zetnek és az ezer éves államnak életét biztosítsuk. Magyar állam alatt persze nem a mai cson­kot, hanem a régi Nagymagyar- országot kell érteni. Szent István birodalmát. A Magyar Revíziós Ligának azonban évenként leg- fölebb 100 — 120 ezer pengő áll rendelkezésre, mig ezzel szem­ben ellenségeink az antireviziós propagandára milliókat áldoznak. A cseh, oláh és szerb államok költségvetésében körülbelül 50 millió pengőnek megfelelő érték szerepel antireviziós célokra. Hogy tehát ez ellen a propaganda ellen sikeresen küzdhessünk és a re­viziót diadalra juttathassuk, első sorban a magyar társadalom fo­kozottabb áldozatkészségére vol­na szükségünk. A revízió kérdése jó utón van. Angolországból na­gyon kellemes hirek érkeznek. Ott szintén bátran kimondják, hogy a Dunamedencében rend csak ak­kor lesz, a háborút csak akkor kerülhetjük el, ha azokat a ször­nyű igazságtalanságokat, amelyek Magyarországot érték a békekö­A huszonötödik jubiíáris ka­tolikus nagygyűlés szombaton délután kezdődik meg Budapes­ten. Ebből az alkalomból Mikes János gróf szombathelyi megyés­püspök elrendelte, hogy szomba­ton az esti harangszó után tiz percen át az egyházmegye min­den templomában harangzúgás jelezze a nagygyűlés kezdetét. A megyéspüspök a katolikus ta­nítóknak megengedte, hogy a nagygyűlésen résztvegyenek. A résztvevők iskoláiban erre az időre, amennyiben a helyettesítés nehéz­ségekbe ütköznék, szünetet enge­délyezett. Lázas munka folyik az Actio Caiholica központi irodájában, ahol az utolsó simításokat végzik a jubiláns katolikus nagygyűlés rendezése körül. Kérdést intéztünk Mihaiovich Zsigmond tb. kano­nokhoz, az Actio Catholica or­szágos igazgatójához a jubiíáris nagygyűlés rendezésével kapcso­latosan, aki kérdésünkre a követ­kező nyilalkozatot tette : — Mindössze néhány nap vá­laszt e! bennünket a magyar ka­tolikusok grandiózus magmozdu­lásától, a jubiíáris Katolikus Nagy­gyűléstől, s ennek a nagyszabású eseménynek kontúrjai már vilá­gosan látszanak a rendezőség előtt. Különösen nagy és nem várt érdeklőnés mutatkozik a vi­dék részéről, amely a magyar ember természetéhez híven az utolsó napokban jelentkezik im­ponáló nagy számban. Eddig 11 keresztes gyors érkezése van biztosítva, ami már felülhaladja azt az elgondolást is, amely a szervezés kezdetén a rendezőség szeme előtt lebegett, de minden jel meg van arra, hogy a közeli napokban más vidékekről is újabb keresztes gyorsok beállítása válik szükségessé. Egészen érthető, hogy a vidék érdeklődését mesz- sze felülmúlja majd a főváros és Pest környéke katolikus tömegei­nek felvonulása, ami érthető is, hiszen különös látvány volna csak a vidékiek demonstrálása. Ma már semmi kétség sincs aziránt, hogy a főváros plébániáiról és Pest környékéről olyan hatalmas felvonulás történik az Ügetőver­senypályán tartandó ünnepélyes Veni Sanctera és megnyitó disz- gyülésre, nemkülönben a vasárnap délu'án programmba vett Eucha­risztikus körmenetre, aminőre az elmúlt esziendők folyamán még az előző Katolikus Nagygyűlésnek hasonló demonstrációin sem volt példa. A katolikus tömegeknek ez a jóleső érdeklődése őszinte örömmel tölti el a siker érdeké­ben fáradozók hatalmas táborát, ma már mindenki biztosan látja a jubiíáris Katolikus Nagygyűlés­nek külsőségekben is megnyiivá- nulő óriási sikerét. zási ágak között fönnáll. A mai kortól, amelyben a nitközöoy, hi­tetlenség nagy arányokat öltött, más nem is várható. Kétségbe kellene esnünk mindezek fölött, ha nem élne bennünk a remény, hogy Isten, ki a csapásokat ránk mérte, azokat el is hárítja rólunk. Majd kitért a hazai viszonyokra, amelyeknek terén némi javulás tapasztalható. Köszönetét mon­dott mindazoknak, akik az ev. egyházi élet fejlesztésén közre- munkátkodtak, köztük elsősorban Kapi Béia püspöknek. Fölhívta a figyelmet arra, hogy az egyházi alkotmány átalakításra vár s ezt a november 10 iki zsinat lesz hi­vatott elvégezni. Ismerteti nézetét az egyházi alkotmány reformját illetően. Végül rövidesen megem­lékezett az elmúlt év nevezetesebb eseményeiről. A megnyitó beszédei Kapi püspök javaslatára teljes terje­delmében a jegyzőkönyvhöz csa­tolják. Nagy Miklós zalaegerszegi lelkész zalaegerszegi gyülekezet nevében köszöntötte a kerület ve­zetőségét. Az üdvözlésért a püspök mondott köszönetéi. Kijelentette ezután Kapi püspök, hogy a gyűlés összehívása sza­bályosan történt, kijelölte a jegy- zőkönyvhitelesitő bizottságot s bemutatta a tanítóság képviselői­nek megválasztásáról szóló jegy­zőkönyvet. Mély sajnálkozással jelentette, hogy Ajkay Béla dr. elhalálozásával megüresedett a világi főjegyzői állás. Meleg sza­vakkal parentálta el Ajkay Bélát s azután rátért püspöki jelentésének ismertetésére. A jelentés általános helyzetké­pet fest az egyház helyzetéről. Négy szempontból világítja meg ezt a helyzetképei és pedig: az egyháznak az államhoz való vi­szonyáról, a felekezetközi hely­zetről, az egyház belső helyzetéről és az egyház világhelyzetéről. Az evangélikus egyháznak az állam­hoz való viszonyáról igy nyilat­kozik : A kormány a vailásegyen- iőséget biztositó törvények alapján áll, az egyház jogait elismeri, munkáját megbecsüli, nemzetépitő törekvéseit anyagilag és erkölcsi­leg támogatja, A kormány anyagi politikájában azonban ma is több a jóakarat, mint az anyagi tehetség. így azután az egyház jo­gos kívánságai kielégítet­lenek maradnak. Vannak azonban — úgymond — olyan egyházi szükségletek, melyeknek a kielégítése elől még a mostani nehéz gazdasági vi­szonyok közt sem lehet elzárkóz­nia a kultuszkormánynak. Többek között ilyen a hitoktatók gyomo- ruságos díjazása. A felekezetközi helyzettel kap­csolatban ezeket mondja a jelen­tés : A felekezetközi helyzet min­Evangélikus egyházkerületi közgyűlés Püspöki jelentés. — Világi főjegyzőválasztás. A dunántúli evangélikus egy­házkerület ma délelőtt tartotta közgyűlését a gyülekezeti székház nagytermében. Gyűlés előtt a templomban istentisztelet volt, amelyen Németh Károly egyház­kerületi főjegyző, püspökhelyettes mondott imát. Megnyitó. A közgyűlésen D. Kapi Béla püspök és Mesterházy Ernő ke­rületi felügyelő elnököltek. A gyű­lést Mesterházy felügyelő nyitotta meg. Megnyitójában találó képet festett a mai bizonytalan külpo­litikai helyzetről. Húsz éven át hiába vártuk a békés kibontako­zást ; nem következett be. A Nép- szövetség nem váltotta be a hoz­záfűzött reményeket s a szovjet­nek behívása után sem várható tőle eredmény, Rámutatott ezután azokra a szomorú állapolokra, amelyekben a mai nemzedék ten­gődik, arra a megnemértésre, ami az egyes társadalmi és foglalko­

Next

/
Thumbnails
Contents