Zalamegyei Ujság, 1934. július-szeptember (17. évfolyam, 147-220. szám)
1934-09-12 / 206. szám
Felelős szerkesztő: Herboiy Ferenc* Xtflf* évfoigrnm 206. szám. Ara 10 fillér Főüs Gos/Aonyi i László plébános útnak Zalacsány 1134. szeptember 12. Szerda. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. == Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak i egy hónapra 2 pengi, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint ia A vármegye nem engedi nyugdíjazni az alispánt. Festetics herceg örökös törvényhatósági bizottsági tag. — Zala- megye feliratban is üdvözli a kormányzót. — Tiltakozás Barthou kirohanásai ellen. Vármegyénk törvényhatósági bi zottsága ma délelőtt 10 órai kezdettel tartotta évnegyedes közgyűlését Gyömörey György főispán elnöklete mellett. A gyűlésen a tagok szép számban jelentek meg. A Hiszekegy elmondása után a főispán meleg szavakban pa- rentálta el a törvényhatóság halottad: Kolbenschlag Bélát, aki hosszú megyei szolgálata alatt az alispáni és főispán! tisztet is betöltötte és aki különösen a trianoni határok kitűzésénél iparkodott hazánk részére kedvező eredményeket biztosítani; Batthyány Pál grófot, aki szintén főispánja volt a vármegyének és nevét már a nemzeti küzdelem idején ismertté tette az alkotmány védelmében; a fiatalon elhalt Fangler Béla dr. tb. szolgabirót, a megyei tisztikar egyik munkás tagját, Tu- boly Jenő dr. ügyvédet és Pon- gor Henrik vezérigazgatót. Az elhunytak emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvben örökíti meg s hátra- maradottaikhoz részvéttáviratot intéz. Beszámolt ezután a főispán a gyenge termés folytán is fokozódott gazdasági nehézségek enyhítése érdekében tett intézkedéseiről. Ennek kapcsán bejelentette, hogy a földművelési miniszter a viszonyoknak közvetlen tanulmányozása céljából október folyamán Zala megyébe érkezik. Az inségakció előkészitő munkálatai megkezdődtek. Ezeknek tudomásulvétele után áttértek az alispáni jelentésre, melyhez elsőnek Szerecz János szólt hozzá. Foglalkozott a törpe- birtokosok és mezőgazdasági munkások nehéz helyzetével. Utalt arra, I hogy a rossz termés miatt megélhetésük még újévig sincs bizto- 8itva. Sok helyen nem termett meg a vetőmag és a kenyérnek való. Majd az adóbehajtás módját kifogásolta és azt állította, hogy a pénzügyigazgató olyan adózóknál is foglalást rendelt e), akik negyed évenként pontosan fizetik adójukat. Kíméletet kért, mert a gazdák úgyis fizetnek, ha tudnak. Majd szóvátette, hogy a falusi lakósság cseléd része nem szegődik el, hanem marhahajcsár- nak megy és koldul. Intézkedést kért ez ellen az alispántól. Takács Mihály feliratot javasolt, hogy a lisztforgalmi adóalap egy részét az állam fordítsa a gyenge tejárak megjavítására. Bosnyák Andor nagy elismeréssel szólt a mezőgazdasági munkásság emberfeletti munkájáról és sajnálattal állapította meg, hogy ez az osztály egyre szegényebb lesz. Keresetük az idén különösen nem elégíti ki a szükségletet. Kérte az alispán segítségét. Kérte továbbá az elbocsátott ut- kaparók újból való alkalmazását. Á r v a y László dr. a zalaegerszegi Gazdakör kérésére szólalt fel és kérte, hogy a Gazdakörben felállított járványkórházat mielőtt szüntessék me. Kérte továbbá, hogy a vármegye állítson fel mozgó járványkórházat, amelyet mindig a veszélyeztetett vidéken hoznának üzembe. Szabó Károly az állaUenyéez- íés érdekében kérte a Zala-sza- bályozás végrehajtását az inség- munkások bevonásával, mert a sok áradás rontja a réteket. Úgy gondolja a dolgot, hogy az állam előlegezné a költségeket. Az alispán válasza. Bődy Zoltán alispán részletesen válaszolt a felszólalásodra. Kijelenteletíe, hogy a marhahajcsárokat igyekszik a rendes munkához visszaszorítani. Javasolta, hogy a tejkérdésben írjanak fel a földművelésügyi miniszterhez. A szegény kisgazdatársadalom és a munkásság helyzetét a szivén viseli és senki sem fog kenyér nélkül maradni a télen. Az ut- munkásokat a csekély fedezet miatt inkább ősszel és télen alkalmazzák, amikor egyáltalán nem kapnak más munkát. A járványkórházat szükségből helyezték el a Gazdakörben. Reméli, hogy az mielőbb felszabadul. Az állandó járványkórház ügye megvalósítás előtt áll és ahoz a vármegye is támotást nyújt. Várkony Rezső pénzügyigazgató kijelentette, hogy a Szerecz által említett rendelkezést nem adta ki, tehát, ha fizető gazdáknál foglalás történt, ez törvénytelen. Kérte a konkrét adatokat, hogy intézkedhessél Gyömörey György főispán. a Zala szabályozása ügyében válaszolt. A földművelésügyi miniszter tapasztalata szerint a folyószabályozások sok helyen rontottak a rétek állapotán. Legutóbb a Kerka-vidéki érdekeltség is épen ezért kérte a szabályozás abbanhagyását. A Zala folyó mentén is először vizsgálatot végeznek és, ha a rétek romlása nélkül végre lehet hajtani a szabályozást, akkor igyekszik államsegélyt kieszközölni. Az alispáni jelentést ezután tudomásul vették. A napirend következő pontja volt egy örökös tag választása. A kijelölő bizottság az örökös törvényhatósági bizottsági tagságra Festetics György herceget ajánlotta, akit a közgyűlés köz- felkiáltással meg is választott. A kormányzó 15 éves jubileumán a vármegye 50 tagú küldöttséggel vesz részt és fölkéri a Muraközi Szövetséget, hogy a küldöttséghez csatlakozzék. Brand Sándor dr. főjegyző, előadó a tárgy ismertetése után fölolvasta azoknak a névsorát, akiket a küldöttségben való részvételre fölkértek. A küldöttséget a főispán vezeti. Az indítványhoz Gyömörey Sándor szólt hozzá, aki elismeréssel szólt a kormányzó 15 éves munkásságáról és indítványozta, hogy a küldöífségen kívül a törvényhatósági bizottság feliratilag is üdvözölje a kormányzót, kiemelve annak alkotmányos érzületét. Ezt az utalást egyúttal szükségesnek tarja annak megállapítására is, hogy a magyar nemzet nagy többsége nem kíván a magyar alkotmány talajáról soha letérni (Taps). Ha másutt értek is el bizonyos sikereket a vezéri elvvel, nálunk ehez az előfeltételek nincsenek meg. Magyarországnak megvan az ősi alkotmánya, melyhez tartanunk kell magunkat, s ez legyen az iránytű a jövőben is. Gyömörey főispán válaszában hangoztatta, hogy nincs szükség ilyen figyelmeztetésre, mert a kormányzásra hivatott tényezők nem szándékoznak az alkotmányos alapról letérni. A közgyűlés ezután a felirati indítványt egyhangúan elfogadta a kormányzó üdvözléséről. Az alispán ünneplése. Tomka János dr. másodfőjegyző ismertette ezután a belügyminiszter leiratát, amely szerint a korhatárt meghaladott tisztviselők nyugalomba helyezhetők, de közérdekből vissza is tarthatók. Farkas Tibor szólt hozzá a leirathoz. Kijelentette, hogy a leirat többféleképen magyarázható, ezért szükséges azt tisztázni zalai vonatkozásban. Bármily szükséges is az ifjúság elhelyezése, másrészt figyelembe kell venni, hogy a korhatárt betöltő vezető tisztviselők nyugdíjazásával esetleg a közérdek károsodnék. Az öregemberek tapasztalatainak olyan értékük van, melyeket egy közűiét sem nélkülözhet. Kéri, hogy a decemberi közgyűlésre az alispán hozzon kimutatást a korhatárt betöltő tisztviselőkről, hogy azután akkor dönthessenek. A korhatárt betöltött tisztviselők között van a vármegye alispánja. De ő már most előrebocsátja, hogy amit ő eddig az alispán működéséről látott (nagy éljenzés és taps), az feltétlen indokolja az alispán maradását. Véleménye szerint ép igy visszatartandó volna az érde- demes árvaszéki elnök, valamint nem látja indokoltnak a tisztifőorvos távozását sem. A közgyűlés ismételten nagy ünneplésben részesítette az alispánt, majd elfogadta Farkas Tibor dr. javaslatát. Barthou kirohanása. Ezután a törvényhatóság foglalkozott Pehm József apátplébános javaslatával és Zemplén vármegye átiratával Barthou francia külügyminiszter támadásának megbélyegzéséről. Pehm József hosszabb beszédben okolta meg javaslatát. Utalt arra, hogy három hónapja lesz a francia külügyminiszter támadásának. Azóta világszerte nagy események történtek, de ezek sem tudták kitörölni a magyar nép leikéből az elkeseredést. Barthou azt állította, hogy a románok csak azt vették el, ami az övéké volt, s megfenyegetett bennünket háborúval, ha a revízió hangoztatásával fel nem hagyunk. Rendkívül bántók e kijelentések, hisz a magyar nemzet már akkor világtörténelmi missziót töltött be, amikor az oláhság még ki sem lépett a törzsi kereteiből. Erdély sohasem volt az oláhoké, oda csak a magyarság fogadta be az oláh pásztorokat. Falsum a dá- kóromán elmélet is, mert Dácia és a mai románság között oly szakadék van, melyet még Barthou történelmi tudatlanságával sem lehet betölteni. Bántó önérzetünkre, hogy felelős államférfi a szegény kifosztott nemzetet háborúval fenyegeti, vagyis az élet jogát nem ismeri el számunkra. Annál bántóbb ez, mert mi a sebet hordó nemzetekkel szemben mindig egészen más magatartást tanúsítottunk. Barthou kijelentései annál súlyosabbak, mert lovat adott egy, még balkáni nívón élő népnek, hogy folytassa az inzultusokat erdélyi testvéreinkkel szemben. Ismeretes, hogy, mióta e kijelentés megtörtént, még fokozottabban zavarják ki az erdélyi magyarokat a hivatalokból, birtokaikból, még inkább elbuktatják diákjainkat, sőt most már a hittant sem engedik az anyanyelven tanítani, amire még sem egyházi, sem állami szempontból nem volt példa. Indokolt, hogy JJe kijelentés és erőszakosságok ellen
