Zalamegyei Ujság, 1934. július-szeptember (17. évfolyam, 147-220. szám)

1934-08-26 / 193. szám

i934 augusztus 26. /jiiawte^yef Újság 3. Zala a Gyöngyös Bokrétában. Négy éve dobbantotta életre a főváros a Gyöngyös Bokrétát és azóta minden év augusztusában a legnagyobb magyar város bol­dog könnyezéssel ölelkezik össze a legkisebb faluk napsütötte arcú, ragyogó szemű fiaival. Négy év óta tudja a főváros, hogy a falu országunk egyik leg­értékesebb gyöngyszeme, mely telve van értékkel, kincssel. A falukban van szív, lélek és a vi­déken lehet megtalálni egyedül azokat az ősrégi szokásokat, ami az igazi magyart jellemzik. Az idei Szent István-napra 35 község Bokréta csoprtja ment fel Budapestre, hogy a Városi Szín­ház rivaldáján nyolc estén ke­resztül, zsúfolt nézőtér előtt mu­tassa be a vidék hagyományos szokásait. Zalát a Gyöngyös Bokrétában két község, Galambok és Kisko- márom képviselte, estéről-estére a legnagyobb sikert aratva. Az első estén a kiskomáromiak csoportja mutatkozott be, a hires regölésben. E régi zalai szokás interpretálói már az első estén meghódították a közönséget, kik lelkesen, tomboló tapsorkánnal fejezték ki elismerésüket a festői népöltözetben fellépő kiskomáro­miak nyolc tagú csoportjának művészete felett. Galambok bokrétáját Varga Já­nos tanító vezette. A 12 tagú kis csoport redős gatyákban, hímzett ingben, pitykegombos mellényben és árvalányhajas pörgekalapban mutatta be a zalaiak „pünkösd­járását“. Nyolc estén keresztül ismétlődött meg a szédületes magyar táncokkal tarkított „pün­kösdjárás“, amelynek többszöri ismétlését szűnni nem akaró ovációval követelte a közönség. A Városi Színházban esté­ken keresztül gyönyörködött a főváros népe a vidék művészeté­ben, s az elismerésből nagy rész jutott a Zalát képviselő két község Bokrétáinak. (HJ) Olcsó háztelkek. Uj ólai országút mellett, még a város belsejében száraz, egészsé­ges háztelkek eladók. Az építke­zés azonnal is kezdhető. A telek­könyvi biríokjog is azonnal meg­szerezhető. — Értekezni lehet a Hitelszövetkezetben, Zalaegersze­gen. i, 2 kétszobás, j vagy négyszobás lakás kerthasz- j náiattal nov. 1 - re olcsón kiadó, j Te?jes ellátást kelesek j VII. gimnazista fiam részére, j Körjegyző, Szeníadorján. Séta a szanatóriumban. — Délután nem jönnél ki a szanatóriumba ? Szép séta lenne, meg aztán bizonyára érdekel, milyen világ van ott most ? — Óh hogyne mennék, hogy­ne érdekelne ? Talán sikerül visszalopnom valamicskét az ott töltött szép napokból. S most új világ van a régi helyén! Az idők forgásában az a da­rabka föld immár harmadik ko­rát éli, mióta oda ajándékozta magát, mint egy szociális érzé­sektől áthatott ember, hogy ma­gához ölelje az élet mostoha gyermekeit. Három kép a mi életünkből, korunk három meg­döbbentő, kiáltó jellemzője: fo­golytábor, — tüdőbetegek szanató­riuma, — szegény sápadt, vér­szegény gyermekek üdülője. Ha keressük a kapcsolatot, bi­zonyára megtaláljuk e három, látszólag oly különböző intéz­mény között. Nyomorúságunk a háborúval kezdődött. (Talán ma már nem büntetnek e sóhajért: Oh, boldog békeidők !) A háború adta a foglyokat, kik először vit­ték életüket Zalának e csöndes, erdőkoszoruzta kis helyére. A háború okozta nyomorúság tette beteggé az embereket, akik jöttek ide, hogy lázas, szenvedő testü­ket megpihentessék, felerősítsék, hogy tovább bírják a robotot, a szenvedést; ez a háború okozta nyomorúság, — mellyel Trianon eljegyzett bennünket, s még min­dig hűségesen kitart mellettünk, — az oka, hogy a kisgyermekpa­lánták oly sápadtak, erőtlenek, vértelenek. Az idő szép volt, s az oly sokszor megjárt, jól ismert utón, amint közeledtünk a szanatórim felé, már messziről hallottuk a gyermekzsivajt. Örömmel hallot­tam. Ez ismerős hang ! Régen is, mikor vasárnap délutánokon mentem hazafelé, sokszor hallot­tam ezt a zsivajt, mert hiszen a nagyok is gyermekekké lesz­nek a szabadban való szórako­zás közben. A kapuhoz érve azonban megfogott az idegenség érzése. — „Az igazgató úrtól engedélyt kell kérni előbb a be­lépésre, csak azután nyithatom ki a kaput“ — mondotta a ka­pus. Az engedélyt természetesen megkaptuk, s ahogy beléptünk, már újra otthon voltam, egy ked­ves, vidám kör közepébe csöp­pentünk. A gyerekek előadást tartottak kint a szabadban, a fák alatt. Az igazgató, Balogh János, fővárosi tanár, barátságosan fo­gadott bennünket, s meginvitált az előadás végignézésére. Mond­hatom, nagyszerű szórakozás volt a sok kedves gyermek előadása. Mikor közéjük értünk, épen egy kis mesejátékot adtak elő, a va­rázsló boszorkányról, meg a jó tündérről. Mulatságos kis dalok, versek, komolyak és vidámak, szóló- és csoporttáncok, párjele­netek következtek egymásután, szinte kifogyhatatlanul. Bájosak, aranyosak voltak a gyermekek, kicsinyek, nagyok, amint igye­keztek szerepeiket komolyan meg­játszani, s közben lesték az igaz­gató bácsi tekintetéből a tetszést, vagy nem tetszést. Hát persze, hogy mind tetszett! Különösen kedves és tehetséges előadó volt a sok között Pub Ilona III. pol­gárista kisleány, aki saját szer­zeményét, „A gyermek imáját“ adta elő, melyben beteg édes­anyjáért könyörög Jézus szent Szivéhez. A gyerekek, mint mond­tam, kifogyhatatlanok voltak, s talán még ma is ott ülnénk, ha közbe nem szól a vacsorához hivó harang. Bármennyire jól érezték is magukat úgy az elő­adók, mint a hallgatók, a vacsora csábított, igy hát szépen sorba- álltak, mentek a mosdóba kezet mosni, azután be az ebédlőbe. Mi pedig az igazgatóval kö­rülsétáltunk a parkban, a fenyők között, amiknek növését, mi, a szanatóriumbeliek, úgy lestük, vártuk, hogy mire megnőnek, ott­hagyjuk őket. Ez évben az utolsó turnus van Évekig raktározható! Hosszú időn át használ­ható, végsőkig regenerálódik a anódtelep és zseb!ámpaelem Mindenütt kapható. most itt. Közel 290 gyermek. Az ellátásuk kitűnő, s oly bőséges, hogy az adagokat le kell szállí­tani, mert nem tudják elfogyasz­tani. A hálótermek ragyogóan tiszták, a felügyelet gondos, s amint láttuk, szeretettel, türelem­mel foglalkoznak a gyermekek­kel, mert az előadás ezt bizo­nyítja. Lelkigondozásban is ré­szesülnek, vasárnaponként van szentmise, s a főtisztelendő bá­csinak elég sok dolga akad a buzgón szentségekhez járuló gyermekekkel. Az, evangélikus lelkésszel az utón találkoztunk, délután volt kint a gyermekek közt. A szanatóriumban szép tere volt a szociális munkának, de ott A s k ó t végrendelete gyerekek csak Szombathely Király utca 3. — Zalaegerszeg Széchenyi-tér. Jön az országos hlrü zgggsmsmsis&aB Jön az országos hirü ——i—■— Az orazég legnagyobb vándorcirkusza. 80 személyzet. Számos idomított fajló. Saját zenekar. A cirkusz 3000 személyt befogadó kényelmes vízmentes sátorral, mely 3 póz­nával van felállítva, tribün berendezéssel felszerelve, úgy, hogy a közönség kényelmesen beláthat a porondra. A jövő héten tartja megnyitó díszelőadását, szenzációs világvárosi műsorral. nlrcA fiat f Szénát, zabot, szalmát vesz, napszámosokat és fuvarosokat, valamint a személyzet részére iNcpbZcrU UILSO liciyaraK • 40 bútorozott szobát keres a cirkuszi titkár. Lakásbejelentéseket elfogad a nyomda.

Next

/
Thumbnails
Contents