Zalamegyei Ujság, 1934. július-szeptember (17. évfolyam, 147-220. szám)

1934-07-07 / 152. szám

Felelős szerkesztői Her boly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, POLITIKÁI NAPILAP Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128. Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési arak 2 egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin Teljesen bizonytalan a mai élet. Senki sem tudja, mire virradunk holnap, A mai átkozol» túl mozgalmas korunkban senki­nek sem jutott az a kellemes osz­tályrész, hogy a biztonság párná­ján szenderegjen. Sem népnek, sem egyes embereknek. Komor felhők szállnak mélyen, szinte rá­nehezednek az emberek görnyedt vállaira és lefelé nyomják. Máról holnapra véres, világraszóló erő­szakos és elképesztő események lázrohamait kénytelen kiáliani az emberiség megsanyargatott ideg- rendszere. Alig elviselhető feszült­ségben élünk, folytonos remegés­ben, az űzött vad bizonytalansá­gában. Nem tudja senki, mire virrad holnap... De ilyenkor az­tán százszorosán ügyelnie kel! olyan kis népnek, olyan vére- vesztett népnek, mint a magyar: minden szemrebbenésére, minden szavára, minden mozdulatára. Még a sóhajára is... Úgy kei! visel­kednünk e kirobbanó idők vég­zetes, vad korszakában, mini az erdők kis vadjának, amely ezernyi ráleselkedő vesze­delemmel szemben védekezik: a természet alattomos erőivel, mohó dúvadakkal és a legmohóbb vad, az ember gyilkos fegyverével szemben. A körülkerített magyar népnek, mely fogcsikorgatva lett „nagy idők tanúja“, különösen szüksége van most józan okossá gára, kemény önfegyelmére, de legfőképen jó idegeire. Arra a bizonyos magyar „flegmára“,amely oiy gyakran hagyott ei bennünket az utóbbi időkben nagyon is megérthető okokból. De most, most ne hagyjon el bennünket semmiesetre se... Gondoljunk Svájcra, Hollandiára, a skandináv államokra: milyen józan önmér­séklettel várakoztak a világháború alatt, óvták semlegességüket, fél­tékenyen vigyáztak, hogy bele ne keveredjenek a „nagyok“ birkózá­sába. Kis népnek féltékenyen óva­kodnia kell, hogy el ne ragadja a heves vérmérséklet szárnyas pa­ripája. A világpolitika nyomorult zseilérsorba taszított bennünket ás nekünk élnünk kell az egyetlen előnnyel, amely a világesemények szegényemberéé s ami abban fog­lalható össze, hogy nem szabad semmit kezdeményeznünk, nem szabad tolakodnunk, nem szabad túlhangosan észrevételünk, hogy valahol vagyunk. Üljünk nyugod­tan, de éberen figyelő szemmel keskeny ereszünk alatt és várjunk egyelőre, de csak — egyelőre. Majd, ha eljön az ideje s lesz értelme, akkor talpra állunk. Talpra állottunk most is, amikor a franciák történelemhamisitó külügyminisztere kirohant ellenünk. Meg is lett ennek az eredménye: egész Európa közvéleménye fog­lalkozik ügyünkkel s aki csak teheti, tanulmányozza történelmün­ket: Ennek a tanulmányozásnak újabb eredménye az lesz, hogy a revíziós eszme nagyobb teret hó­dit s a népek leikiismereie egy­szer mégis csak fölébred, hogy igazságot szolgáltasson nekünk. Kalandokba nem bocsátkoznak; az bizonyos. Tisztességes, békés utón követeljük azt, ami a mienk. De, ha más útra kényszerűének bennünket, attól sem ijedünk meg, mert a leghatalmasabb fegyver, az igazság, a mi kezünkben van. Románia és Anglia újabb erős fegyverkezést kezd* Bukarest, julius 5. A hadügy­minisztériumban értekezlet volt, amelyen Károly király is résztvett. Az értekezleten elhatározták, hogy az ország területén tizemen kivül lévő hadianyaggyárakat üzembe helyezik és nagyarányú gyártási munkát kezdenek. Azokat az anya­gokat, melyeket belföldön nem lehet előállítani a francia Creusot hadianyaggyárban rendelik meg. London, julius 6. A kormány rövidesen törvényi terjeszt a par­lament elé a véderő fejlesztéséről. Hatvan miüió fontot (1.200 mil­lió pengő) fordítanak hadirepülő­gépek, cirkálók építésére és a hadsereg mechanizálására. Kettős halálos vonatgázolás az alibánfai vasúti átjárónál. Csütörtökön este sulyoskimene- telü vonatgázolás történt Alibánfa község halárában. A szencséilen- ségről a következőket jelentik: Csütörtökön reggel Bucsuszent- lászlóró! két kocsi rönkfái szállí­tott egyik Alibánfa környéki köz­ségbe. A szekerek késő este in­dultak hazafelé. Útközben a me­zőn találkoztak Katona Ferenc 65 éves alibánfai gazdával és család­jával. Katona az egész napi mun­kában elfáradt, lábát fájlalta és ezért felkérezkedett az egyik kocsira, amelyet Lisztenberger Jó­zsef bucsuszentlászíői lakos haj­tott. A kecsi§ fel is vette, Katona családja pedig mögöttük gyaíogo san ballagott. Este háromnegyed 9 óra tájban érkeztek a szekerek a Kisfalud- puszta és Kemendoüár állomások közti vonalszakaszon az alibánfai átjáróhoz. Lisztenberger szereke épen az átjárón haladt át, mikor hirtelen odaérkezett a Zalaeger­szegről 20 óra 25 perckor indult és Cellbe haladó vonat. A moz­donyvezető a kanyarodó és a sö­tétség miatt nem láthatta idejében a szekeret, s igy a vonat teljes sebességgel beleszaladt a kocsiba, amely ketté törött. Lisztenberger fejét és testét a mozdony borzal­masan összeroncsolía, s még a helyszínen meghait. Életveszélye­sen összezúzta a vonat Katona Ferenc fejét is. A mentők szállí­tották be 3 zalaegerszegi kórházba. Felépüléséhez nincs remény. Az összeütközésnél a mozdony is annyira megrongálódott, hogy üzemen kívül kelleti helyezni. A zalaegerszegi állomásról segély- mozdonyt kellett küldeni, amely a kemendollári állomásról másfél- órás késéssel, 22 óra 18 perckor vitte tovább a celli szerelvényt. A szerencsétlenség ügyében meg­indult a vizsgálat. Lapzártakor értesülünk, hogy Katona Ferenc 2 zalaegerszegi kórházban ma déiben meghalt. Mi Imz a badacsonyi Kisfaludy forgással? Folyamatban vsn a vízjogi eljárás. A badacsonyi Kisfaludy forrás ügyével foglalkoztak már várme gyénk illetékes tényezői. A kér­dés azonban kinőtt a megyei keretekből, mert napirendre tűzte azt a fővárosi sajtó is, melynek egyik tekintélyes orgánuma a na- pókban hosszabb cikket közölt a forrás sorsáról. Azt írja többek között, hogy a forrást újabban vízvezetéki csövek közé kívánják szorítani. Pedig ez a forrás teszi kellemessé a nyári kirándulóknak szivet-lelket gyö­nyörködtető útját, amely törté­nelmi emlékek között vezet. Érinti I például a Szegedy házat, amely­ben Szegedy Róza és Kisfaludy Sándor szerelme szövődött. A ház most öröklés utján Hertelendy Gáborné tulajdona. Innen alig száz lépésnyire fölebb áll a most Esterházy herceg tulajdonában levő Kisfaludy ház, amelyben annak idején Kisfaludy Sándor időzött. A régi Szegedy ház mö­gött az ut másik oldalán fakad meredek ulpartból a Kisfaludy forrás, melynek csobogása sok szép költeménynek megírására ihlette a költőt. Az érdekeltek egy része vízve­zeték céljaira akarja felhasználni a vizet. A kultúrmérnöki hivatal, — Írja a lap — készített is egy tervet, amely szerint a forrást elzárnák, vizét tartányba gyűjte­nék, ahonnan a vízvezeték főcsö­vébe kerülne. A forrás helyett tehát vízcső vezetne a turistaút mentén s a csőből kapnának az érdekeltek egy egy csatlakozóhe­lyet. A főcsövet alulról elzárnák és a fölöslegben összegyűlő vizet az eddigi úttól eltérően vezetnék a Balatonba. A hegylakók és a kiránduló közönség részére egy- egy önműködően záródó kifolyó csapot tervezett a mérnökség. Vízvezetékké változnék át tehát a forrás és a patak és ezzel tönk­remenne a Szegedy Róza házá­hoz tartozó turistaút mellett fek­vő kis virágoskerí, kipusztulnának a vízfolyás mentén soríáiló hatal­mas jegenyék, amelyek fokozzák a táj szépségét, elveszne az ut mellől a viz frissítő ereje és a Kisfaludy forrás hangulatos helye sivár közkuttá változnék. A forrás lezárásával Badacsony elveszítené szépségének és a kirándulások vonzóerőinek egyikét, pedig a Badacsony fekvése, geológiai ala­kulata, növényzetének szépsége egyaránt indokolttá teszi, hogy a Baiaton idegenforgalmának egyik központja legyen. A turiz­mus természetes szépségeket ke rés és nem leli örömét a meg- rendszabályozott természetben. A tisztaság kérdése nem igen jöhet szóba, mert házi használatra a birtokosoknak vannak kutjaik. A vízvezeték legfölebb az esetleges parcellázást tehetné előnyösebbé, ez viszont nem közérdek. A dologban annyit sikerült megtudnunk, hogy az ügy sza­bályszerű vízjogi eljárás alatt áll s annak eldöitétő! függ, lesz-e vízvezeték, vagy megmarad-e a forrás és a patak eddigi állapo­tában. Valóban ez utóbbi volna kívánatos. Rövid táviratok. Az oláh bíróság felmentette azt a detektívet, aki Ijjártó Sándor nagyszalontai lelkészt úgy meg­verte, hogy megvakult. Bíró György magyar újságírót viszont 30 napra Ítélték azért, mert tiltakozott az ellen, hogy Nagyváradon leszerel­jék a magyarok rádiókészülékeit, amiért Budapestet hallgatták. — Barthou rövidesen Rómába uta­zik Mussolinihoz — Véres kommunista zavargás volt az éjszaka Amsterdamban. — Fertőszentmiklós határában a vonat elütött egy kocsit. Két ember meghalt, kettő haldoklik.

Next

/
Thumbnails
Contents