Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)

1934-06-29 / 146. szám

2

Zalamegyei Újság

1934 junius 29.

Kérdően nézek a páterre.

— Nyomban meg fogom mondani, miért az utolsó. — Majd folytatja a rend lovagjainak elsorolását : — Következik szósze- rint Mattencleit Imre báró ur, aki hatvankilenc éves. Arról nevezetes, hogy ő volt Istenben boldogult Károly királyunk nevelője. Belrupt-Tissac Frigyes gróf ur, csak ötvenkilenc éves. A legfiatalabb Skerbensky Hrzistie báró. Mindössze ötven esztendős. Sokáig J nő főherceg adjutánsa volt, ma bankhivatalnok Bőseiben, ók az utolsó lovagok. Ha meghalnak, többé nem lesznek a rendnek világi tagjai, hanem csak egyháziak, papok és apácák. Tizenkét éve nem gyűlt össze a rend káptalanja, nem volt lovaggá avatás és nem is lesz. Nem suhan többé a széles, kereszt-markolatu kard, hogy lovaggá üsse azokat, akik a hit terjesztésére és védelmére esküdtek fel. Visszatérünk a betegápolásra és a tamásra. Ma már csak gyakorlati célú rendeltetéssel szolgálhatjuk az emberiséget.

A páter elmerengve néz ki a fogadóterem hatalmas ablakán, tekintete a múltban révedez: Látszik rajta, hogy a lovagok elmúlásán meditál. Sokáig ülünk így, amig végül is megszólal:

— A rend mestere ma Heider Pál troppaui apát úr. Az ő kezébe szalad össze a rend ügyeinek legfőbb intézése. Négy provincia volt, de a háború óta ez különvált. Mindegyik önálló, a csehszlovákiai, jugoszláviai és az olaszországi is. Ez volna röviden Összefoglalva mondanivalóm a rendről. Különben jöjjön, nézzünk körül.

A kastély lakói.

Keskeny udvaron megyünk át. Kutgémet látok a ciszterna fölött. Az emeleten körbeszaladó ablakok.

— A második emelet új építés, két éve huzattuk fel.

Elérkeztünk egy hangárszerü építmény elé. Takaros menyecskék sürögnek-forognak, kékköté- nyes legények járnak kelnek. A helyiségben ragyogó tisztaság mindenütt. Pléből készült vályúban üvegeket mosnak, máshelyen címkéket ragasztanak az üvegre. A vignetták hirdetik, hogy az üveg tartalma a Rend borpincéjéből kikerült szőlőé, rajta a kastély rajza és a jellegzetes hosszú fekete kereszt.

— Ez a mi jövedelmi forrásunk. Ennek árából tartjuk fenn a plébániákat, az iskolákat, meg a kórházakat. Ami megmarad, azt a noviciusok neveltetésére fordítjuk. 300—400 hektóból nem sokra telik.

Álmegyünk a konviktusba, ahol mindössze négy novicius lakik. Teljes ellátást kapnak, itt ké.'Zü - nek a főiskolai tanulmányaikra. Egy fráter is van, Fráter Pnilipp.

— Kitűnő asztalos ! — jegyzi meg a páter. — A kastély a há ború alatt a Laudsccomtur helyiségéül szolgált, papok nem vol tak itt, csak a plébános, aki tra- dic ószerüen ősidők óta a rend tagjai sorából kerül ki, Az a

nagy fal, — mutat a kert végén álió kétembermagasságu kőfalra, választ el bennünket a rend apácáinak kiastromától. Hit kedves nővér foglalkozik betegápolással. Vezetőjük Soror Ignazia.

Hamar felérünk az emeletre. ILközben elmondja a páter, hogy pár napja lakik csak itt Jenő testvér, a német lovagrend utolsó nagymestere. Hosszú volt az ut, amig idáig eljuiott. Az élele tele volt romantikával, aztán nagy csapások szántottak végig rajta. É’eíének alkonyán ide jött megpihenni. Egy ajtó előtt megállunk, rajta felirat: „Clausura“. Csak a rend tagjai léphetik át a küszöböt, Páter Richard kezében azonban máris megcsördül a kulcscsomó és kitárja előttem a tilos ajtót.

Szemtől-szembe Jenő

főherceggel.

— A könyvtárban van most Jenő testvér, tessék várni, tatán fogadja Önt. Mi a becses neve? — Megmondom, de a kedves páter nyelve megbotlik a magyar szón, előkerül az útlevél. Átveszi, eltűnik egy hatalmas, fafaragással diszitett aj'ó mögött. Nem sokáig kellett várnom, kitárja előttem a hatalmas ajtó szárnyad, úgy invitál befelé. Még a folyosón rendbeszedíem mondanivalómat, de bizony mire beértem „Jenő testvér“ elé, elfelejtettem a nagy dikciót.

Meghajtottam magam a főherceg előtt és csak néhány keresetlen szóval kértem, nyilatkozzék lapunk számára. A főherceg egy kis empire asztal előtt ült, előtte könyv. Kezeit összeku’csolja és ajka előtt tartja, úgy néz rám. Amikor befejeztem mondanivalómat, leengedi kezét, akkor látom, hogy mosolyog.

— Nincs szükségem semmi etikettkedésre, — mondja, — azok az idők elmúltak. Egy világháborúnak kellene jönnie, hogy mi is embereknek érezzük magunkat. — Feláll, felém jön, kezet nyújt. — Isten hozta kedves barátom. Hát ön magyar iró, mi is a neve? — Nézi az asztalon levő útlevelemet. — Ahá 1 — hibátlan magyarsággal olvassa. — Hát jó, beszéljünk magyarul, — szól most némi idegen akcentussal. A magyar lapokat mindig megveszem, ha valahol meglátom.

Azt mondta „megveszem“. Polgári fogalmak szerint azt kell ez alatt érteni, hogy odamegy az újságárushoz, talán a rikkancshoz, kivesz tárcájából 20 garast és megveszi az utcán az újságot. Szereltem volna megkérdezni, hogy igy van-e, de felesleges volt. ö maga meséli el, hogy személyesen el szokott menni a pályaudvarokra, ott vásárolja. Hazaviszi és hangosan felolvassa önmagának. Amig beszél, vizsgálgatom alakját, arcát. Magas, karcsú, még mindig délcegnek mondható férfi, a hetvenkét év nem görnyesztette meg. Szép, szabályos arc, igen emlékeztetett a Habsburgokra. Nagy- műveltségü férfi, akit a bázeli „emigráció“ sem tört meg. Jóformán alig tudok szóhoz jutni.

— Fenséges uram, ennyire tud magyarul ?

Felveszi a könyvet a kis asztalról :

— Nézze mit olvasok, az öreg József (József főherceg) könyvét a nagy háborúról. És nem tudja, hogy a 3-as huszároknál ... — gondolkodik ... — annyi minden adat sorakozik bennem, nem is tudom . . .

— Erdélyben

— . . . igen, Erdélyben voltam hosszú időn át ezredparancsnok ? Meg Budapesten mennyi ideig éltem, meg Kőszegen ? Bázelben volt egy hazánkfia, Verzár Frigyes egyetemi tanár, akivel nagy barátságban voltam és akivel magyarul beszéltem.

Meglepő, hogy azt mondja a főherceg : hazánkfia.

— A millenium idejében tanultam magyarul is és természetesen a monarchia területén élő más nagyobb nemzetek nyelvén is.

— Valamit a múltról, a jelenről és a jövőről, ha méltóztatnék ..

— kezdem el újból.

— Jól feladta a leckét mondhatom, — igy felel a főherceg

— szerencse, hogy magánember s nyilatkozhatom. A múlt ? — Szeme a dús szemöldök alatt mintha eltűnne egy percre, mikor a múltról gondolkodik ... — Én mindenben egyet értek e mű (József főherceg könyvére mutat) tartalmával. Szerencsétlenség volt, hogy elvesztettük a háborút, illetve nem is mi, hanem az elbizakodottság. Szerencse a szerencsét_TU FEHÉRKERESZT

h_r

DROGÉRIA

*

ILLATSZERTÁR

HÁZTARTÁSI

CIKKEK

KESZTHELY

PHOTÓ

ÉS

SPORTSZAKÜZLET

AZ AUTÓÁLLOMÁS MELlETT FIÓKÜZLET: HÉVIZFÜRDŐ, GABI VILLA

lenségben az, hogy igy is nem német állampolgár ma ön is, én is. A közismert közhely szerint, a Habsburgok „elnyomása“ elenyészett ahhoz képest, mi lett volna, ha ma fél Európa német iga alatt nyögne. Tudj’ Isten, nem tudok a német imperializmusért lelkesedni. Gőzhengerként szántott volna végig Magyarországon s ön ma Sommer lenne. Ez holt bizonyos ... A jelen ? Még mindig átmeneti állapot, még mindig nem b.llent helyre a lelkek egyensúlya s amig ez a két generáció él, nem is fog. Új kor, új emberek kellenek ahhoz, hogy Isten parancsait meg tudjak érteni. Felebaráti szeretet ... A jövő ? Nincs váteszi tehetségem, konzervatív is vagyok, de a jövőben nem a háború fogja megtizedelni, hanem a gép és a nőuralom.

Valami siri csend lesz a szobában, a főherc g néz rám, várja, hogy beszéljek, amikor nem szólok, folytatja :

— Tudja-e, hogy milyen új élet, munkaalkalom, megélhetés, bizodalom támadna a cinikussá vált, agyonsanyargatott lelkekben, ha a gépek a békebeli teljesítménnyel dolgoznának csak. Vm fogalmunk arról, mit dolgoznak ma már a gépek ? Borotváló gép, Gólem, a háziszolga-gép könyvelő-gép . . . végül is nem marad az embereknek teend:jük, holott az emberiség naponta százezerrel mindig több lesz. Mire fog ez vezetni ? . . . azután 1 Lesznek, akik haragudni fognak rám, de én bizony nyíltan kimondom : a nők a mindjobban gyérülő állásokat^ is elfoglalják, a férfiak munkanélküli tömege napról-napra nő. Tudja e milyen nagy házassági housse lenne, ha például Eeurópában az államok együttesen kimondanák, hogy nő állást nem vállalhat. El tudja-e képzelni, milyen új világfordulat lenne ez? Az ötszáz és nem rit- ezer schillinges kegyencek helyét elfoglalnák a háromszáz schilin- ges családapák, férjek. A mai fiatalság, a férfi és a nő a házas- ságtalanságban züllik, mindegyik kaszt a maga módja szerint, de züllik. 1900-ban a lányok 15 százaléka volt 30 éves, ma pedig 70 százaléka a lányoknak 30 esztendős. És mit gondol a világ, ez a 70 százalék mind leány ? De ki törődik ma ilyen dolgokkal? Egy pár ilyen „konzervatívnak“ csúfolt vénember, aki előre látja a száz év múlva elkövetkező Sodomát és Gomorát. Nekem pedig kell törődnöm az emberekkel, mert rendünk jelszava : Serviendi aliis consummor,ami némi szabadsággal : felebarátom szolgálatában kell leélnem életemet — mint fordítható — ezt parancsolja nekem.

Súlyos szavak ezek, több, mint nyilatkozat ... de ki törődik ma ezzel ? Egy új Krisztusnak kellene születnie, hogy felvilágosítsa az embereket.

Búcsúzom a főhercegtől, aki a pá er priorral együtt lekisér az elfogadó szobáig. Mielőtt elköszönnék, még megkérdem :

Gösfai silier* I liter3 ...... 50 fül.

BaSatonmelSéfai rizSing ..... 60 fül.

Badacsonyi fehér ....... 80 fill.

Tokaji száraz I liter............................1-23 fill.

Tokaji édes szomorodni .... 1-60 fül.

Németh Laci

csemege üzletében

Telefon 81 Zalaegerszeg Telefon 8;

Y