Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-06-28 / 145. szám
ára 10 fillér XVII. évfolyam 145, szám, Felelős szerkesztőt Herboly Ferenc. 11134. Junius 28. Csütörtök. Szerkesztőség Széchenyi-tér és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, 4. '.hí1 Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengi', negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Húsz éve■■■ 1914. junius 28-án, déli 1 óra tájban a Magyar Távirati Iroda Szerajevóból, Bosznia fővárosából a következő táviratot kapta: Ma délelőtt 11 órakor a trónörökös- pár a városházára ment. Az ajtóban bomba robbant föl, amely hat embert megölt. A trónörökös és neje sértetlen maradt. A trónörökös és Hohenberg Zsófia hercegnő ezután bevonultak a városházára, ahonnan később távoztak. Az ajtóban előlépett egy szerb diák és két revolverlö- véssel a trónörököst és nejét agyonlőtte. A Magyar Távirati Iroda részint táviratban, részint telefonon közölte a megrendítő hirt az összes lapokkal, úgy, hogy délután Va3 órakor már mindenfelé elterjedt az. Junius 28 vasárnap volt, amikor a szerkesztőségekben alig tartózkodott valaki, azért tehát a M. T. I. a nagyobb kávéházakba táviratozott, vagy telefonált, abban a biztos föltevésben, hogy az újságírók mindenesetre ott tartózkodnak. Ahol azután sikerült a nyomdai személyzetet megtalálni, ott a lapok rendkívüli kiadásban tudatták a nagyközönséggel a szerajevói gyilkosságot, amely megindítója volt az 52 hónapig tartó világháborúnak és az azt követő eseményeknek, amelyeknek koldusa ma az egész világ. Amint a közönség az első meglepetésből fölucsodott, mindenfelé csak ez volt hallható: Ebből nagy háború lesz I... És lett is... Huszadik évfordulójához értünk tehát annak, hogy Szerajevóban felrobbantak a bombák és eldördültek a revolverek, hogy a mon- arkia trónörökösének és felesé gének legyilkolásával megindítsák azt a lavinát, amely népek millióit, évszázados birodalmakat temetett maga alá s bontott meg olyan történelmi, gazdasági és földrajzi egységeket, amelyeknek helyébe újat, jobbat sem a lefolyt húsz év alatt nem sikerült, sőt később is alig lesz lehetséges létesíteni. Most, amikor ennek a ránk nézve különösen gyászos évfordulójához értünk s visszatekintünk két évtizednek nyomorúságára, még mindig olyan hangokat hallunk, amelyek újabb háborúval fenyegetnek bennünket. És ebben épen a magára anyira büszke francia nemzetnek külügyminisztere jár elül jópéldával. A franciának tehát addig nem elég a vér és a nyomor, amig minden állam térdre nem hull előtte s minden másról megfeledkezve, épen csak Franciaország biztonságát igyekszik garantálni! Hej, néhányszor már hitte magáról Franciaország, hogy mindeneknek ura és — emlékezzék csak, — nagyravágyásának mindig határt szabott a sors. A merényletet, — mint megállapították — Belgrádban határozták el, hogy a már régen készen levő tervet, a monarkia földarabolását megvalósíthassák. Az orosz volt az akkor kicsi Szerbia főpártfogója s az orosz akarta, hogy olyan „hőstettel“ vigyen véghez pártfogoltja, mely okot szolgáiiaí- hat a monarkia fegyveres beavatkozására. Ez meg is történt Sze rajevóban. Bizonyosra vette mindenki, hogy Németország háború esetén meüénk ál), azért hát jelentkezett is a francia, mint az orosz szövetségese. Németország julius 6-án jelentette ki, hogy a monarkia az adott esetben saját maga határozza el, hogy mit fog cselekedni, de számíthat Németországra, mint szövetségesére és barátjára. Szasszanov, orosz külügyminiszter pedig ugyanazon a napon úgy nyilatkozott a monarkia nagykövetének, hogy, ha a monarkia Szerbiában vizsgálatot folytatna, úgy ez nagyon rossz hatást keltene Oroszországban. Ez után gyorsan peregtek az események, amelyek közül kiemelkedik az, hogy Tisza István gróf, akkori magyar miniszterelnök, mindig ellenezte a háborút. Keszthely uszósportja. A Magyar Uszószövetség páratlan áldozatkészséggel országszerte uszodák épitésát határozta el. A keszthelyi városházára is beérkezett (mintegy másfél hónapja) a MUSz többrendbeli kérdőivé, melyet minden 10.000 lakósu, vagy legalább egy középiskolával biró vagy főiskolával rendelkező városnak megküldött a Szövetség. Keszthely mindhárom feltétel szerint igényelheti az uszedaépitést és miután a kérdőíveket annak rendje és módja szerint kitöltve visszaküldték a MUSz nak, s régi, de soha be nem vált módszer szerint a bizakodó várakozás álláspontjára helyezkedett a város t. vezetősége. Bizonyára most sokan fogják azt mondani: minek Keszthelynek uszoda, hisz ott a — Balaton ? ! Erre az ellentveíésszerü kérdésre könnyen felelhetünk: igen, van Balatonunk, van szép fürdőnk, modern strandunk — fürdésié, lubickolásra, uszkálásra, — de nem úszásra, sportszerű uszótré- ningek tartására, mert 1) hullámos vízben nem lehet tréningezni, 2) felmért, mesterséges pálya hiányában nem lehet időre úszni és nem lehet az eredményeket kontrollálni. 1934-et írunk, amikor aki és amely egyesület csak teheti, igen nagy gondot fordít a vizisportokra. Ez természetes is, hiszen úszóink messzeföldön híresek és vizipoló- sportunk az egész világon első helyen áll I Szakértő körökben az utánpótlás kérdése állandóan a legklelégiíőbb problémát jelenti. Ezért építenek országszerte uszodákat és a — valamikor csak a fővárosba koncentrálódott — sportok, igy az uszósport tervszerű és szakszerű fejlesztésébe a vidéket is belevonták. Keszthelynek már volt egy Sípos Mártonja s csak nem rég tűnt fel egy új magyar uszófeno- mén, a keszthelyi Csik Ferenc, aki két éve még a Balaton szeszélyes hullámain fejlesztette tehetségét s ma-holnap a párisi Grand Prix-n szerez dicsőséget a magyar névnek. Igen! Vannak most is és lesznek tehetségek Keszthelyen és nem szabad tétlenül néznünk e tehetségek elkallódását. Három éve a Törekvés Sport Egylet vezetősége átérezte ennek a gondolatnak fontosságát, nagy áldozatkészséggel trénert szerződtetett a fiatal úszók mellé, felszerelést vásárolt és pár hét múlva győzelmet győzelemre halmozott a fiatal zöld-fehér uszó- gárda. Az elmúlt két nyáron azután semmi sem történt! (?) Ezidén a Yacht Club vette kezébe a késztMegdobálták a Budapesten átutazó Bapthou kttlttgyminisz- tér vonatát. A képviselőház tiltakozása Bapthou kijelentései ellen. Budapest, június 27.^ Barthou francia külügyminiszter Beigráa- ból jövet ma reggel átutazott Budapesten. Az Arlberg express reggel 6 óra 25 perckor érkezett meg a Keleti pályaudvarra. Az esetleges tüntetések megakadályozására a rendőrség széleskörű előkészületeket tett. A pályaudvar környékét rendőrség szállta meg és egy szakasz rendőr fogta körül Barthou szalonkocsiját. Sok újságíró is megjelent a pályaudvaron, de a francia külügyminiszter senkit sem fogadott és egy pgrere sem hagyta el kocsiját. A vonat 7 óra 50 perckor induit tovább Bécs felé. Kőbánya és Ferencváros pályaudvarok közöt Barthou vonatára kőzáport zúdítottak. Több kődo- bás a szaíonkocsit érte. A rendőrség megindította a nyomozást a tüntetők kézrekeritósére. Budapest, június 27. A képviselőház tegnap délután impozáns ülést tartott, amelynek főtárgya tiltakozás volt Barthou francia külügyminiszter történe- lemhamisitó és sértő kijelentései ellen. A pártok szónokai egymásután szólaltak fel és foglaltak állást a revízió gondolata mellett. Krüger Aladár az egységespárt nevében mutatott rá, mekk ra megütközést és felháborodást keltett a magyar társadalomban Barthou kirohanása. Hazugság, mintha Románia a sajátját vette visäza Erdéllyel. Románia hősi sétálás után egy összeomlott ország egyik darabját árulás utján pribék módjára rabolta el, Eckhardt Tibor a független kisgazdapárt nevében beszélt. Utalt arra, hogy Barthou keleti szövetségesei segítségével be akar minket keríteni. Mi nem lépünk a katonai szövetségek útjára, de figyelmeztetjük Barthout arra, hogy Millerand levele ünnepélyes francia Ígéret volt, amely szerint a trianoni szerződés igazságtalanságait orvosolni fogják. Az európai együttműködés legnagyobb akadálya az a kivénhedt francia generáció, amelyhez Barthou is tartozik. Mi ragaszkodunk követeléseinkhez és új békekonferenciát követelünk, a fenyegetésektől pedig nem ijedünk meg. Esterházy Móric gróf a kereszténypárt nevében jelentette ki, hogy Franciaországban sokan vannak, különösen a fiatal generációban, akik Barthouval nem értenek egyet. Egy lefegyverzett nemzetet nem lehet háborúval fenyegetni csak azért, mert jogi fegyvereket akar igénybe venni igazsága érdekében. Nakünk minden eszközt igénybe kell vennünk, hogy a háborúhoz vezető csoportok ki ne alakulhassanak. Buchin- ger Manó hangsúlyozta, hogy a szociáldemokraták is kívánják a revíziót és ellene vannak minden fegyvercsörtetésnek. Griger Miklós a legitimista néppárt részéről szólalt fel. Szintén hangoztatta, hogy Barthou nem képviselte a franci közvéleményt. Utalt arra a nyomorságra, amelyben az elszakított területek lakossága szenvedj egyetlen kivezető útnak jelölte meg a revíziót. Kánya külügyminiszter szólalt fel végül, aki újból leszögezte a magyar kormány álláspontját a revízió kérdésében. Teljesen magérti, hogy a magyar társadalom felháborodással fogadta Barthou kijelentéseit. Majd felolvasta a miniszterelnök ismeretes sajtónyilatkozatát.
