Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-06-16 / 135. szám
1934. junius 16. Szombat. XVII. évfolyam 13S, szám. Ara 10 fillér ■BBHHBDBBaaaB Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Ssarkasztöség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Saéchenyi-tér 4. ■ Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban,,. Előfizetési árak: egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, — Hirdetések díjszabás szerint Reviziés mozgalom Felaómagyarországon. Kassa, 1934. június. . . . Tévédéi azt mondani, hogy a Szlovenszkőnak csúfolt Felsömagyarországon „terjed“ a reviziós gondolat. A revíziós gondolat most csak „kikristályosodott“, még pedig Felsőmagyaror- szágnak minden falujában, feküdjék az akár Pozsony, akár Mára- marossziget mellett. A revizió gondolata akkor terjedt el, vagyis: a revizió utáni vágy akkor nyilatkozott már meg Felsömagyarországon, amikor a cseh „hódítók“ megjelenésére le kellett szedni az angyalos címeres iskola- táblákat s amikor a házakra a fehér—piros cseh, meg a fehér- kék—piros tót zászlót kellett kitűzni. Tévedésnek kell minősíteni azt az állítást is, hogy a mai generáció teljesen „csehszlovák“ szellemben nevelődik és lehet majd idő, hogy olyan területeket igényelünk, ahol egy magyar sincs. — Hát az igaz, hogy az iskolai nevelés szelleme teljesen magyarellenes ; azonban ezzel szemben áll a családi nevelés. A tót családok, — értem itt a tót néptömegeket, — gyermekeiknek egyszerűen megmondják, hogy hazugság az, amit az iskolában tanítanak. A tót nép nyomorának egyedüli, kizárólagos oka az, hogy elszakították Magyarországtól. És a tót nép számit arra, hogy vissza is csatlakozhatik még magyar testvéreihez, amit bizonyítanak azok a deputációzá- sok, amelyekkel azt akarják elérni, hogy tiszta tót községekben állítsanak magyar iskolákat, mert a magyar nyelvre a tótnak szüksége van, a gyermek pedig otthon úgyis megtanul tótul . . . Sokkal nagyobb az elkeseredés a csehek iránt és sokkal erősebb a régi anyaországhoz való visszacsatla- kozás vágya, semhogy a mai fiatalság letenne arról a szándékáról, hogy magyar akar lenni. A tót és rutén aratók, a tutajosok, drótosok, üvegezők nem beszélnek unokáiknak másról, mint arról, hogy mennyi fehér kalácsot ehettek akkor, amikor még szerte az országban járhattak-kelhetlek... A csehek most kapkodnak fűhöz-fához, mit csináljanak, hogy repedező országuknak fönmaradá- sát biztosíthassák. Beszélnek szépen, ígérgetnek — hol jutalmat, hol büntetést, szaglásznak, minta vérebek, hol vannak revizionisták, büntetnek, kegyetlenkednek, de hiába. Nem ismerik ők a tót népet, bármennyire testvéreiknek tartják is. Előbb lassúbb, később gyorsabb tempóban szedtek el előlük mindint, bizonyosan nem azért, hogy visaza is adják az elrabolt dolgokat: tőlük tehát nem remélhet semmi jót és különösen nem jobbat, mint a magyartól — a tót. Annyira megbántották, annyira lekoldusitották a csehek a tótot, hogy nem remélhetik a tótoknak bizalmát, vagy — szeretetét. A tót csak egy nemzetet szeret: a magyart. Ezt az érzést sem kedveskedésekkel, sem büntetésekkel nem lehet a tótokból kiirtani. Ezért haragszanak annyira reájok a csehek. Bántja a tótokat már kezdettől az is, hogy nyelvüket el akarják csehesiteni. A magyar meghagyta a tót nyelvet. A magyar úr a tóttal a legszívesebben tót nyelven tréfálkozott. A cseh azonban csehhé akarja tenni a tót nyelvet. Eleget panaszkodnak a tót lapok amiatt, hogy az iskoMikes János gróf szombathelyi megyéspüspök, a felsőház tegnapi ülésén nagy beszédet mondott, melynek egyik szakaszát egyes lapok olyan formában közlik, hogy az merőben ellentétes azzal, amit a püspök abban az ügyben mondott. A legfürgébb kormány* párti lap a többek között ezt írja: „Külpolitikai kérdésekkel foglalkozva megállapította Mikes püspök, hogy céljaink érvényesítése érdekében lojális atmoszférára van szükség, arra a nemzeti egységre, amelyet a miniszterelnök hirdet, kár, hogy vannak, akik megnehezítik a miniszterelnök szándékát“. Ebből az olvasható ki, hogy a püspök azok ellen szólott, akik nem vesznek részt a NÉP mozgalmában, vagyis nem lépnek be az egységes pártba. Valójában pedig azt mondta a püspök, hogy: Abszolút egyetért a miniszter- elnök azon megállapításával, hogy, ha azt akarjuk, hogy külpolitikánk sikeres legyen, akkor a nemzetnek teljesen egységesnek kell lennie. Ebben a tekintetben nincs nézeteltérés a pártok között sem. Mindenki keresi a nemzeti egységet. Sajnálja, hogy nincs jelen a miniszterelnök, mert szemébe megmondaná, hogy sokan megnehezítik az ő jószándékának érvényesülését. Nem akar példákat felsorolni, de számos esetet mondhatna arra, hogy sokan ezt a nemzeti egységet különböző protekciós igéretekkol igyekeznek keresni és megválóiákban cseh tanítók és tanárok, a hivatalokban cseh tisztviselők ülnek. A csehek csak annak a kevés tótnak kellenek, akik jópénzért behódoltak nekik. Ezekre persze szükségük volt a cseheknek akkor, amikor az elszakadási időkben velők kellett a szegény tót népet a népgyülésekre beterel- tetni és amikor kellett belőlük néhány példányt Parisban bemutatni, mint első eresztésü „csehszlovákokat.“ Még csak ennyit : Felső- magyarország lakóssága : magyarok, németek, tótok, rutének, kérik az anyaországban lakó testvéreiket, siettessék a revíziót. De biztosítják is őket afelől, hogy a magyar óllameszme iránti hűséget mindig megőrzik és rendületlenül bíznak abban, hogy mihamar egy ország lesz Csonkamagyarország és Fel- sömagyarország. sitani. Sehol Magyarországon kívül a protekciós Ígérgetéseknek nincs olyan tág tere, mint nálunk, ahol mostanában különböző Ígérgetésekkel, sőt fenyegetésekkel is igyekeznek egy pártba tömöríteni az embereket. Ezt négyszem kö2t is megmondhatta volna a miniszterelnöknek, de azért mondotta el az ország szine előtt, hogy a miniszterelnöknek alkalmat adjon arra, hogy szintén az ország szine előtt de* zavuálhassa azokat, akik rossz szolgálatot tesznek az országnak is, de neki is. Beszédének folyamán még a következőket mondotta a püspök : Egy évvel ezelőtt megnyugtató kijelentést kért a miuiszterclnök- től arra vonatkozóan, hogy az ország katolikus többségét nem akarja* e háttérbe szorítani. A miniszterelnök azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy jól tudja, hogy Magyarországot a katolikusok nélkül és ellenére kormányozni nem lehet. A miniszter- elnök beszélt a számok dinamikájáról is, a maga részéről azonban azt szeretné, ha a számoknak ez a dinamikája az egész vonalon érvényesülne. Ami a királykérdést illeti, egyetért azzal, amit Berze- viczy Albert a legutóbb a felsőházban mondott, csak épen végső következtetését nem fogadja el, azt t. i., hogy a királykérdés nem időszerű és hogy annak rendezése előtt még sok egyéb fontosabb kérdés vár megoldásra. Királykérdés nincs. Van azonban király, gki most nincs itthon. Igaz, hogy nem időszerű, hogy a király most hazaérkezzék ős őt megkoronázzuk, de igenis időszerű és szükségszerű, hogy ennek a kérdésnek rendezését megkezdjük és előkészítsük. A miniszterelnöknek legulóbbi megnyugtató kijelentése ebben a tekintetben rést ütött az eddigi falba és mi ezen a résen keresztül nyújtjuk neki kezünket. A miniszterelnök, nem mondom, hogy opportunista, de mondjuk, reálpolitika alapján azt mondotta, hogy hajlandó velünk egyetérteni. Ezzel azt mondotta, hogy mi viszont i d e á 1 i s t á k vagyunk. Én azt mondom, — folytatta Mikes püspök, hogy ha kettőnk közül valaki reálpolitikus, akkor mi legitimisták azok vagyunk, mert a magyar legitimizmus erős tromf a magyar külpolitikában, erős tromf az irredentizmus kérdésében és a Szent István birodalminak valamikor való helyreállitá- ban. Azt mondják, hogy mi legitimisták szentimentálizmusból tartjuk királyhüségünket. Ez az elnevezés egészen rossz. Talán az ideálizmussal még megvádolhatnak bennünket, mert bevallom, mi nemcsak észből és'okosságból vagyunk legitimisták és királyhűek. Elvégre ideálizmus a hazaszeretet is és jaj annak a nemzetnek, amely feladja ideáljait. Hiszem és remélem, hogy ezek után vége lesz az otromba támadásoknak az egyik oldalon és a felesleges csipkelődésnek a másik oldalon és meg lesz az egyetértés és a lelki harmónia, mely előkészíti jövőnket. A miniszterelnök egyik beszédében azt mondotta, hogy könny volt a szemében, amikor búcsút vett Szent István tornyától. Sajnálom, hogy itt a miniszterelnök nem volt optimista. En optimista vagyok ét remélem, hogy könny fog csillogni a magyar miniszterelnök szemében a meghatottság és az öröm könnye, amikor a Szent István koronájával ékeskedő magyar királyt vissza fogja kisérni Szent István dómjába. A költségvetést elfogadta. Mikes János gróf megyéspüspököt beszédének befejezése után lelkesen ünnepelte az egész felsőház. Rövid táviratok. A felsőház mai ülésén Glatt- felder püspök hangozlatta, hogy a legitim királyság a nemzet létérdeke, majd Kozma Miklós mondott nagyszabású beszédet. — A Dréhr perben ma a Kohner- váltók ügye került sorra. Ripka volt főpolgármester azt vallotta, hogy Bud János és Ernszt Sándor Dréhr lemondatására hívták fel Vass minisztert. — Dollfuss kancellár visszautazott Bécsbe. Mikes püspök felsőházi beszéde As egyik kormánylap a beszédnek egy szakaszát „furcsán“ értelmezi.
