Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)

1934-06-09 / 129. szám

Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Xlfll. évfolfaiii 129. szám. Ára 10 fillér 1934. junius 9. Szombat. 99B&BBK4flK&aBnflHB9BK3SZ383ZaEMHHl Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchanyl-tér 4. ■ ===== Telefonszóm 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint A királykérdésben engedett már merev álláspontjá­ból a miniszterelnök. Ezt min­denki tudja, mert hiszen nyilat­kozatát az országyülés szine előtt tette meg. Nyilatkozatából kitűnik az iá, hogy elvi álláspontjának föntartásával nem ellensége a legitimizmusnak és, ha trról győződik meg, hogy a legitimis­ták által vallott álláspont az or­szág érdekeit szolgálja, akkor teljes egészében magáévá (eszi azt. Hangoztatja azt is a minisz­terelnök, hogy a királykérdést csak a nemzet összessége old- hajija meg a kormánnyal együtt. Ez természetes is. A nemzet elle­nére nem foglalhatja el a trónt senki sem, a nemzet nem koro­názhat mást, csak azt, akit ö akar. Fölösleges ismételten hang súlyozni, hogy a nemzet nagy többsége legitimista és a király­kérdés megoldását időszerűnek találja úgy belső, mint külső po litikai szempontból. Ha a népnek nagy többsége nem volna legiti­mista, ha nem kívánná a király- kérdésnek megoldását és, — ha nem ismerné a kormány a nép­nek ezt a felfogását, akkor nem volna szükség arra, hegy a sürü egymásutánban rendezett vidéki egységespárti szervezkedő gyűlé­seken az élharcosok olyan nagy fölkészültséggel bizonyilgassák a királykérdés megoldásának idő­szerűtlenségét. De nem volna szükség arra sem, hogy a kor­mánypárti lapok úgyszólván na­ponként írjanak, hol nyíltan, hol burkoltan a legitimizmus ellen. A miniszterelnök tehát épen párt­jának szervező gyűléseinek lefo­lyásából és lapjainak írásából erősödhetik meg abban a föltevé­sében, hogy a magyar népnek óriási többsége legitimista és igy nincs semmi komoly akadálya annak, hogy ő nyíltan legitimista legyen. Próbálja csak kitűzni a legitimizmus lobogóját: majd meglátja, hogy a királykérdésben is olyan egységes a nemzet, mint a revízió követelésében. Élharco­sai közül egyik másik néha el­szólja magát, amikor azt mondják, hogy legitimisták csak a grófok 1 Állítjuk, még pedig teljes határo­zottsággal, hogy ilyesmit jobb meggyőződésük ellenére monda­nak még az elsőosziályu élharco sok is és, ha ma a miniszterei nők nyíltan legitimista lesz, ezek a nagyhangú élharcosok is rög­tön átfestik magukat legitimis­tákká. Azt láthatja a miniszter­elnök, hogy a szabadkirályválasz tás jeligéje alatt nem sikerül a nemzetet egy táborba gyűjtenie még akkor sem, ha minden falu­ban meg is szervezted a pártját s ha mégannyira hordják is a pártjelvényt. De hirdesse ki, hogy ő legitimista. Azonnal egy tábor­ban lesz az ország népe, vagy olyan elenyészően csekély lesz a táboron kívül áliák száma, hogy az számításba senki sem veheti. Régen nem becsültek már le és nem csepültek le politikai elvet annyira, mint a legitimizmust (sze­rencse, hogy nem a nemzet több­sége), hazaárulók összejövetele ellen még talán sohasem intéztek olyan durva támadást, mint nem­régiben Budapesten a legitimis­ták ellen. Már pedig, ha a legi­timizmus olyan káros, olyan ve­szedelmes volna az országra néz­ve, akkor aligha állnának mellet­te nagy hazafias tömegek s alig­ha engedett volna legitimista-elle­nes merevségéből a magyar mi­niszterelnök. Nem mulaszthatjuk el, hogy ismételten rá ne mulas­sunk arra, hogy az elcsatolt terü­letek lakóssága úgyszólván kivé lel néikül legitimista érzelmű és visszacsatlakozási vágyával együtt mindig azt az óhaját fejezi ki, Genf, junius 8. A leszerelési értekezlet végleges elnapolását, úgy látszik, sikerül elkerülni. Franciaország és a többi hatal­mak sem akarják a felelősséget vállalni a kudarcért, azért csütör­tökön újabb bizalmas megbeszé­lések folytak, s ezek a péntekre virradó éjszaka hir szerint meg­egyezéssel végződtek. A létrejött kompromisszum a szembenálló csoportok kölcsönös engedélyein alapszik. A megegyezésben az érdekelt felek elismerik, hogy a leszerelési értekezlet folytatásához szükséges Németország visszaté­rése, de a visszatérésre nem hiva­talosan szólitják fel Németországot, hanem diplomáciai utón folytatják le a tárgyalásokat. Elismerik az Budapest, jun. 8. A törvényszék ma nagy érdeklődés mellett kezd­te meg Dréhr Imre volt népjó léti államtitkár bűnügyének tár­gyalását. A tárgyalás elején a vé­dő a főtárgyalás felfüggesztését indítványozta a fegyelmi ügy el­intézéséig, de a kérelmet a bíró­ság elutasította. Majd pontonként megkezdték az egyes vádak tár­gyalását. Először a bicskei kas­tély megvásárlásának ügye került sorra. A vád szerint Dréhr e vételnél 75 ezer pengővel károsította meg az államot. Az elnök kérdésére Dréhr Imre kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert ő nem volt vagyonkezelő, s az osztályfőnökök öt csak tájékoz tatták az ügyről. Vass miniszter maga intézett mindent. A kastély megvásárlását a minisztertanács a Batthyányyak megsegítése érdé­hogy az örökös király foglalja el a trónt. Az a beállítás, hogy, ha elcsatolt testvéreink a legitimiz­mus mellett nyilatkoznak meg, az csak súlyosabbá teszi a helyze­tüket és nehézségeket gördít a revízió elé, nem felel meg a tények­nek. A mainál súlyosabb helyze- tök már nem lehet; a revízió ügyét pedig csak támogatják a nyilt színvallással, mert a világ sorsának intézői meggyőződhetnek afelől, hogy a megrendelt revizió- ellenes tüntetéseknek indító oka csak a durva erőszak volt. Vége­zetül csak annyit: tűzze ki Göm­bös miniszterelnök a legitimizmus zászlaját, akkor majd láthatja egy táborban az egész magyar nem­zetet. A NÉP gyűléseknek leg­nagyobb és legkisebb szónokai egytől-egyig a legitimizmus és a királykérdés időszerűsége mellett fognak szónokolni. egyezményben, hogy a bizottság megszervezésére szükség van, A bizottság és ellenőrzés tanulmá­nyozására bizottságot küldenek ki. Bizoltságot küldenek ki, továbbá gyakorlati leszerelési javaslatok tanulmányozására, vagyis a külön­böző emlékiratok és határozati javaslatok összhangbahozására. A leszerelési értekezletet elnapolják és csak akkor hivják össze, ami­kor a fenti kérdésekben már ha­ladás tapasztalható. Ezt az ideig­lenes megállapodást a francia, angol és amerikai megbízottak fogadták el. Ha kormányaik hoz­zájárulnak, ma már az értekezlet elé terjesztik. A szovjet nem akarja elfogadni az egyerményt. kében határozta el. Tudott a szer­ződésről Bethlen István gróf is és a minisztertanács határozata alapján Bethlen gróf adott utasí­tást a vételár kiutalására. Elnök: És, ha egymillió lelt volna a vételár, ön azt is java­solta volna ? önnek lett volna kötelessége, hogy felvilágosítsa miniszterét, de ezt nem tette meg. Talán az állását féltette? Dréhr: Attól féltem, hogy lemondásom kormányválságot idé­zett volna elő, ha az Ügy a par­lament elé kerül. Elnök: Dehogy idézett volna elő, inkább dicséretet kapott volna A továbbiakban Dréhr tagadta, hogy Krausz Simontól pénzt ka­pott, mire az elnök megjegyezte, hogy a tanuk mást mondanak, A tárgyalás folyik. Tanitógyttlések A kiskomáromi és nagykanizsai egyesitelt róm. kát. tanitói kör folyó évi rendes közgyűlését ju­nius hó 5-én, Kiskomáromban tartották meg. 9 órakor Sárközy Lajos dr. esperes-plébános szent­misét mondott. Mise után az is­kolába vonult a két tanifói kör taniiósága, ahol Polónyi István komárvárosi ig. tanító elnöklésé­vel megkezdődött a gyűlés. Elsőnek Szőke István murake- reszíuri tanító olvasta fel „Mi az iskola feladata a magyar revízió érdekében“, címen megirt, értékes tanulmányát. Jóleső érzéssel álla­pított meg mindenki, hogy a felolvasó személyében csonka vármegyénk eme exponált helyén is minden idegszálával a „szebb jövő“ ért dolgozó, izig-vérig ma­gyar hazafi: magyar tanító mű­ködik. Draskovits Gyula komár- vároÄ tanító a könyvolvasás meg- kedveitelésére buzdított néhány ügyes, gyakorlati tanácsot is tar­talmazó felolvasásában. Höfler Rajmund zalamerenyei tanító a természetbeni járandóságok újra­értékelését sürgető és Lantos Hilár zalavári tanítónak az oktatás me­zőgazdasági oldalát hangsúlyozó előadása után jelentésekre és in­dítványokra került a sor. Majd az elnök zárószavai után a pápai himnusszal fejeződött be a gyűlés. Utána a megjelentek az iparos székház nagytermében közös ebé­den vettek részt. A Keszthely—zalaszentgrót esp. kér. r. kát. tanítóegyesület junius 6 án Hévizszeníandráson tartotta évi rendes közgyűlését Major György esp. kér. tanfelügyelő egyházi és Horváth János türjei igazg. tanító világi elnök vezeté sével. A Hiszekegy elmondása után Horváth János elnök az egyesü­let nevében üdvözölte Major Györ­gyöt keszthelyi kér. esperessé és tanfelügyelővé történt kinevezte- tése alkalmából. Fontos tisztének betöltéséhez Isten áldását kérte. Major György esperes meg­köszönte az üdvözlést s a kát. tanítóság és tanügy érdekeinek mindenkori támogatásáról bizto­sította az egyesületet. Felhívta a tanítóság figyelmét az Actio Ca- tholica jegyében történő régi tra­dicionális elvekhez való követke­zetes ragaszkodásra. Beszédét a jelenlevők lelkes éljenzéssel fo­gadták. Horvá h János elnök szó­lott ezután a kát. tanitói egye­sületek munkájáról s annak ered­ményeiről, majd a tanitói érde­kek megvédése és biztosítása céljából fokozottabb szolidáris együttérzésre, összefogásra hívta fel a tanítóságot. Hirsch Sándor alsópáhoki ta­nító a gyermek vallásos érzésé­nek mélyítésére, az iskolánkivüli Kompromisszum jött létre Genf ben a leszerelési értekezlet megmentésére. A törvényszék megkezdte a Dréhr-Qgy tárgyalását.

Next

/
Thumbnails
Contents