Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)

1934-06-07 / 127. szám

Ára 10 fillér X IfII. évfolyam 127. számi. 1934. junius 7. Csütörtök. Felelős szerkesztő! Herboly Ferenc. Szerkesztőség és Széchenyi-tér 4. kiadóhivatal: Zalaegerszeg, -------- Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban.,. Előfizetési árak i egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Két beszéd. Vasárnap a fehérmegyei Lovas- berény községben egységespárti gyűlés volt, amelyen Sztranyav- sxky Sándor a NÉP országos el­nöke is beszédet mondott. Érin­tette a királykérdést is és erre vonatkozóan a következő kije­lentést tette: „Ha a magyar ér­dek a magyar király jövetelét teszi szükségessé, ám jöjjön a király, de a korona csak annak a fejét érintse, akié a magyar jövő“. Ugyancsak vasárnap mondott nagy beszédet Bethlen István gróf Debrecenben a Székely Tár­saság zászlóavatási ünnepélyét kővető banketten. Beszédében a többek között a következőket mondotta: „Az erdélyi, felvidéki és délvidéki magyarság sorsa válságra fordult, s ha nem sie­tünk idejében segitségükre, hiába lesz revízió, mert olyan területe­ket kapunk vissza, ahol többé nem lesz magyar“. Hogyan siethetünk az elszakí­tott területeken élő magyar test­véreink segítségére? IJgy, hogy követeljük a békeszerződésekben biztosított jogaiknak tiszteletben tartását és siettetjük a revíziót. Figyelemmel kell lennünk termé­szetesen arra is, hogy ezidősze- rinf „idegenben“ élő véreinknek, sót az elrabolt területek összla- kósságának óriási többsége legi­timista érzelmű, akikben a visz- szacsatlakozás reményét csak úgy tudjuk életben tartani, ha nem taktikázunk, hanem nyilt állást foglalunk a legitimizmus mellett. Akkor hiábavaló minden elmagyartalanitási kísérlet, mert a lakósság körében apáról fiúra száll a visszacsatlakozási vággyal együtt a legitimista érzés is. En­nek szép példáját mutatták a tótok már akkor is, amikor a csehek még kedveztek nekik, amikor még üzemben voltak a felvidéki gyárak. Amikor ugyanis boldogult IV. Károly ki­rályunk első ízben tért vissza, a tótok százával ezrével jelentek meg a felvidéki városokban az­zal, hogy fizetni akarnak adót, be akarnak állani katonának, mert: itthon van a király. Ma kevesebb magyar van a Felvidéken, mint volt akkor, kevesebb a magyar iskola, több a cseh tanító, mint volt akkor és mégis az onnan érkező hírek szerint több a ma­gyar dal, a magyar tánc, még a határtól távol fekvő helyeken is, mint akkoriban. Tehát akartak adózni, akartak katonáskodni, mert „itthon“ volt a király. Nem kell a tótnak a cseh de­mokrácia, nem kell neki a köz­társaság, nem kell neki Cseh­szlovákia. A tótnak Magyarország kell magyar királlyal, azzal, akit a trón megillet. Hasonlóképen gondolkodik Erdély, a Bácska, a Bánát és Horvátország lakőssága. Nagy vonzóerő az elrabolt vidé­kek lakósságára a király szemé­lye, a Szent korona. Magyar érdek követeli tehát, hogy jöjjön minél előbb a ma­gyar király, mert, ha itt van a király, akkor az elrabolt terüle­tek lakóssága magyar, tót, oláh nyelven követeli hangos szóval, sőt tettekkel is a revíziót. De ezek a régi testvérek csak az örökös királyt ismerik magyar királynak. Ők nem szabadkírály- válaszíók. Ne is osszuk meg őket, mert, ha ők is két pártra oszlanak a királykérdésben, a harmadik, ezidőszerinti uiuk fog csak örülni, de mi nem. A fönt említett két beszéd idézett szakaszaira ezekben vá­laszoltunk. A képviselőtestület a kormány­hoz fordul a város háztartásá­nak rendezése érdekében. X zárószámadások a képviselőtestület előtt.! Zalaegerszeg város képviselő- testületi Czobor Mátyás polgár- mester elnöklésével kedden dél­után közgyűlést tartott. A gyűlés megnyitása után Szi­lágyi Mihály főszámvevő ismertette az 1933. évi zárószámadást, amely szerint a múlt esztendőben a vá­ros bevétele 1,290.236, kiadása 1.295.931 pengő volt, vagyis a zárószámadás 5.695 pengő hiány­nyal zárult. A jelentéshez Árvay László dr. szólt hozzá kimerítően. Aggályos­nak tartja, hogy az előző évvel szemben a zárószámadás hiányt tüntet fel. Szükségesnek tartja ezért, hogy a polgármester legalább fél évenként tájékoztassa a pénz­ügyi bizottságot a helyzetről, hogy a szükséges intézkedéseket idejé­ben megtegyék. Rámutatott arra, hogya hiány fedezését a város lakos­ságára hárítani nem lehet, mert to­vábbi terheket el nem bir. Elis­meri, hogy a város fejlesztése és a jövő generáció érdekében áldó zatokat kell hozni, de ezek az áldozatok odáig nem terjedhetnek, hogy a jelenlegi generáció tönkre menjen. Megállapítja, hogy a sú­lyos terheket részben az okozza, hogy kizáróan a városnak kell fentartania olyan intézményeket, melyek nem pusztán városi érde­keket szolgálnak. Jórészt vidéki érdekeket szolgálnak. Jórészt vi­déki érdekeket szolgál az iskolák egy része, a szépen kifejleszteti tűzoltóság, a kórház. A hiány el­tüntetésére nem szabad újabb pótadót igénybe venni, mert máris megsemmisül naponta egy-egy adóalany. Ehelyett meg kell találni a kiadá­sok csökkentésének módját ki kell erőszakolni a kor­mánynál a kamatterhek csökkentését, továbbá ál­lamsegélyt kell kérni. Annál inkább indokolt, hogy az állam segítséget nyújtson a vá­rosnak, mert a szociális teihek formájábn olyan kötelezettségeket is vállalt, amelyekről gondoskodni magasabb közületek feladata vol­na. Hisz a városnak részben azokat a néprétegeket kell eltar­tania, amelyek a falvakból tódul­nak a városba. Utalt arra, hogy a kiadások csökkentése érdeké­ben legutóbb felmerült a városi adóhivatalnak beolvasztása az állami adóhivatalba. Czobor Mátyás polgármester válaszában helyesnek mondotta ázt az álláspontot, hogy az állam­iak is segítenie kell a várost a terhek viselésében. Kérte is már az államsegélyt, s reméli, hogy — mint más városok — Zala­egerszeg is megkapja. Kérte már a belügyminiszter közbenjárását a kamatterhek mérséklése érde­kében is. Fontolóra kell venni az adóhivatal beolvasztását az állami adóhivatalba, mert ez 40 ezer pengő megtakarítást jelentene és csak a javadalmi hivatalt kel­lene fentartani 2—3 személlyel. Bejelentette, hogy a jövőben ne­gyed évenként tájékoztatja a kép­viselőtestület a városi háztartás helyzetéről. A közgyűlés ezután elfogadta a zárószámadást a felvetett indít­ványokkal együtt és utasította a polgármestert a negyed évenként való jelentéstételre. Egymásután elfogadták az üze­mek és alapok számadását is. Vita csak a villamos üzem szám­adásánál volt, amely 32 ezer pengő leirást javasol, továbbá a helyzet javítására a küntlevősé- gek szigorú behajtását. Ebből le­hetne fedezni a kölcsöntörlesztést és a levont nyugdijjárulékok visz- szafizetését. A pénzügyi bizott­ság azt javasolta, hogy a villa­mos üzem üzletét és a szerelést adják bérbe. A műszaki rész ma radjon Wassermann Frigyes ta­nácsos irányítása alatt. Az irodai munkát 2 ember elvégezhetné, akiket a számvevőséghez oszta­nának be. Czobor Mátyás polgármester kö­zölte, hogy eljárt már a kereske­delmi minisztériumban az annui­tások csökkentése érdekében s reméli, hogy sikerül eredményt elérni. A közgyűlés ezután a zárószá­madást a javaslatokkal együtt el­fogadta. Fitos Jenő dr. felajánlotta a vá­rosnak a Tüttősy-utcában levő házát és a Biró Márton utcára ki­nyúló 1.360 négyszögöl telkét megvételre. A megvétel esetén a város megnyithatná a Kisfaludy- utca meghosszabbítását. A házért 14 ezer pengőt, a földért négy­szögölenként 13 pengőt kért. A pénzügyi bizottság javaslata az volt, hogy egyelőre vegyék le az ügyet a napirendről, s az alatt a polgármester kezdjen új tárgyalá­sokat az ár leszállítására. Briglevics Károly dr. felszóla­lásában megjegyezte, hogy ha utcát akarnak nyilam', még több érdekeltei is kelt tárgyalni. Udvardy jenő dr. közölte, hogy tárgyalt Fitos Jenő dr.-ral, aki a földek egységárát leengedte 10 pengőre, de a ház árával nem mehet le, mivel a szakértők 14 ezer pengőre becsülték a házat, így a telek és a ház mintegy 27 ezer pengőbe kerülne. A közgyűlés elhatározta, hogy végleg leveszi az ügyet a napi­rendről, mivel a városnak belát­ható időn belül úgy sincs pénze a vásárlásra. A tárggyal kapcsolatban Varga Mihály megsürgette az Erzsébet királyné utca folytatásának meg­nyitását, A Biró Márton utcai sorompót áthelyezik, s ebből a célból ki­sebb terület megvásárlása vált szükségessé. Az erre vonatkozó szerződést a közgyűlés elfogadta. A 48-as hősi szobor költségeihez 2oO pengővel járul hozzá a város. A Budapesten tanuló zalai egye­temi hallgatók azt kérték, hogy a város őket is részesítse támoga­tásban, amint ezt a pécsiekkel is tette. A közgyűlés úgy határo­zott, hogy a rendelkezésre álló évi 360 pengőből a polgármester mind a budapestieket, mind a pécsieket támogassa. Majd utasí­tást adott a közgyűlés, hogy a Stefánia Szövetségnek utalják ki az évi 300 pengő tejkonyhasegélyt. Teljesítették Németh János dr. tisztiorvos kérelmét és elengedték az 1933. évi különmunkadijak be­fizetését, Kucsera István aljegyző magánmunkálaíi dijait pedig visz- szautalták. Majd fontos háziipari kérdéssel foglalkozott a közgyűlés. Zalai Kendő és Kötő Háziipari Vállalat nevén Szász Sándor vezetése alatt új üzem alakult a megyében, 8 ez mintegy 400 embert foglalkoz­tat a háziiparban. A vállalat fel­keltette mind a kereskedelmi mi­niszter, mind a budapesti keres­kedelmi körök figyelmét, úgy hogy máris értékes munkát vé­gezhet. A Vállalat most további fejlődése érdekében a zalai házi­ipari alapból 8 ezer pengőt igé­nyel. A közgyűlés elhatározta, hogy javasolja az alispánnak, mint az alap kezelőjének, a 8 ezer pengő kiutalását.

Next

/
Thumbnails
Contents