Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)

1934-05-15 / 109. szám

193 4. május 15c Kedd XIII, évfolyam 109, szám, ára 10 fillér Felelős szerkesztő s H e r b o í y Ferenc. SzerKesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. : Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengi, negyed évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin Szépen sikerült a jubileumi hangverseny. Az egyházi éneknek egyedüli bírálata c a hódolat« — mondotta Werner Alajos dr. a nagy egyházművész. A Zalaegerszegi Egyházi Ének­és Zeneegyesület a Kőszegi Kát. Énekkar közreműködésével vasár­nap délután nagy jubileumi hang­versenyt rendezett a plébánia - templomban. — Ennyi volna a száraz tény, ha az esemény megbirálásánál lelkünk nem emel­kednék arra a magaslatra, ahon­nan elénk csillannak azok a cé­lok, amelyeknek szolgálatában állott ez a hangverseny. A Szent Év alkalmából, amit a Megváltó szenvedésének és halálának 1900. évfordulóján rendelt el Krisztus helytartója, rendezték meg a hang­versenyt, hogy a modern egyházi zene remek áriáiban és pompás harmóniáiban elmélyüiten irányít­suk lelki szemeinket a Golgota felé, ahol a magas keresztfán a halálra kinzott Messiás isteni mo- solygásu arcával türelemre int: imádkozik ellenségeiért . . . Délután fél 6 órára nagy szám­ban gyűlt egybe a közönség a plébániatemplomban. Cserkész­fiuk kalauzolták az érkezőket, akik között olyan sokan voltak vidékiek is. Feszüli figyelemmel várta mindenki a hangverseny kezdetét, amit kevéssel fél 6 után jeleztek. Megszólalt az orgona, s mélabús akkordjaival előkészített bennünket a 40 tagú kőszegi kar énekére. És következett egymás­után a műsornak kilenc száma; minden szám után rövid, átve­zető orgonajáték. Bár el voltunk arra készülve, hogy rendkívülit hallunk, mégis meglepett, lenyű­gözött bennünket, a felhangzó kórus, melyben jól iskolázott, erő- I teljes, szép színezetű férfi és női j hangok virtuóz módon oldották \ meg a nagy föladatokat. A mu- \ zsika csodásán kifejező, érzelem- I és hangfestő, ámde szépségeit i csak kitünően fegyelmezett kar­ból csiholhatja ki a hozzáértő karnagy. Éz a muzsika beszél. Énnek vannak egyszerű tőmon­datai, de vannak remek körmön- datai is, melyeknek központozá­sa is magas zenei intelligenciát és áhitatos elmélyülést tételez föl. És amit a szerzők ki akartak fe­jezni : csendes suttogást, zsivajt, lármát, sok fájdalmat és szenve­dést, kevés örömet, azt hűen tük­rözte vissza a Kőszegi Énekkar. Tizedik szám volt a „Consum- matum est“, melyet Werner Alajos dr. püspöki szertartónak, a kiváló egyházművésznek beszéde követett Arról szólott, hogy Krisztus min­denről lemondott, csak a muzsi­káról, a zenéről nem. hiszen szü­letésekor az angyalok énekeltek, az utolsó vacsora után pedig szent himnuszokat zengett, ami­kor az Olajfák hegyére ment. Az egyház, a legkiválóbb pedagógus is szereti a muzsikát, az éneket, amit a kegyelem szolgálatába ál­lított, még pedig háro* vonat­kozásban. Az éneknek ugyanis liturgikus, aszkétikus és miszti­kus vonatkozásai érvényesülnek a kegyelem elnyerésében. A litur­gia maga a nyilvános istentiszte­let. És ünnepélyes istentisztelet nincs ének nélkül. Ha a Szent­atya bíborosok segédletével mond misét és azon nincs ének, az nem nagymise, nem ünnepélyes mise. De, ha a kis templomban a pap Glóriát, Sursum corda-t énekel és a hiveK, vagy azok képviseletében a kórus énekkel válaszol, akkor már ünnepélyes a mise. Aszkétikus vonatkozása azért van az éneknek, mert az ének maga az imádság, mely fölemel, a magasságba lendít. Jó lélekből jó ének fakad, rossz lélek pedig rossz éneket termel. Azért vi­gyázzunk lelkünk tisztaságára, hogy abból cs3k jó ének szár­mazzék. Misztikus vonatkozásá­ban sz ének közelebb hozza a lelket a szent titkokhoz. Az egyházi zenének valóságos kincstára a gregoriárum, melyből fejlődtek a szólamok s az egy­ház kitermelte s kitermeli magá­ból a népénekeket s legújabban a modern egyházi zenét, melynek szép bimbóit a mai hangverse­nyen csudálhatjuk. Az egyházi éneknek szépségei előtt megha­joltak a világ legnagyobb zené­szei. Mozart azt mondotta, hogy összes szerzeményeit odaadná a prefációért. Befejezésül rátért arra, hogy a mai hangverseny nemcsak hang­verseny, hanem istentisztelet. Istentisztelet az előadott müvek­nek megkomponálása, azoknak betanulása, műsorra tűzése, elő­adása és meghallgatása. Köszö netet mond a karnak, köszönetét a hivő seregnek ezen az isten­tiszteleten való megjelenésért s kívánja, hogy az lelkünk üdvös­ségére szolgáljon. A kitűnő szónoklat után még négy részletet adott elő a Kőszegi Énekkar, majd záradékul a Zala­egerszegi Egyházi vegyeskar a Move zenekarának kísérete mel­lett Händel : Allelujáját énekelte el. Amilyen kifejező volt a kő­szegiek éneke a műsor előző számaiban, épen olyan kifejezés­teljes volt az öröménekben, az Allelujában, a zalaegerszegieknek nagyszerű teljesítménye. Mély áhi­tat, igazi nagypénteki hangulat ülte meg a sziveket a Megváltó szenvedéseit festő énekszámok alatt, s a lelkesedés morajlása viharzott a szivekben az Allelujá-ra. Dicséretes munkát végzett mind' két Kar. A katolikus közönség pedig mély hálával eltelten mond köszönetét azért, hogy az Egy­házi Ének- és Zeneegyesület en­nek a pompás istentiszteletnek gyönyöreiben részesítette a Kő­szegi Énekkarnak szerepeltetésé­vel és a maga szereplésével. Szivünk nemesedett, lelkünk gazdagodott a jubileumi hangver­senyen. A hangverseny után az egyházi énekkar vacsorán látta vendégül a kőszegieket a Kuiturházban. A vacsorát követőleg valóságos kis hangversenyt rendeztek a vala- egerszegiek és kőszegiek egymás szórakoztatására. A zalaegerszegi egyházi énekkar műserának leg­szebb számail mutatta be lelkes tetszésnyilvánítások mellett, a kő­szegiek pedig szólószámokkal sze­repeltek. Különösen Szmolyán Lászlóná aratott nagy sikert kel­lemes és nagyíerjedelmü hangjával. Végül Szmolyán László kőszegi városi főpénztáros mondod kö­szönetét a meleg fogadtatásért és a viszontlátás reményében búcsú­zott a zalaegerszegiektől. Az egy­házi énekkar nevében Pehm József apátplébános méltatta a kőszegiek művészi teljesítményét és mondott azért köszönetét. A kőszegiek éjjel 11 óra 21 perckor utaztak vissza. Keszthely — hol vagy? A Balaton a Nemzetközi Vásáron. Keszthely, május 11. Magyar Tenger, — Balaton ! Magyar kin­cseink e páratlan gyöngyszemé­nek méltó jelzővel ki nem fejez­hető értékét csak pár éve „fedez­ték,fi“ a Hortobáerytói, Lillafü­redtől stb. megittasulí, mondhat­nánk' elvakult hivatalos szemek! Elhanyagolt árvaságban, segítség hijján, a balatonparti községek ezelőtt hiába keresték a fejlődés fáradságot és áldozatot gyümöl- csöztető útját. Ma (végre !) más­kép áll a helyzet. A Balaton pro­pagálása, felvirágoztatása, meg­szerettetése, egyszóval a „Balaton- kullusz“ jegyében számottevő lé­pések történnek (és reméljük, hogy fagnak is történni!) úgy a kormány, mint az arra hivatott intézmények részéről! E jóindu­latú, sokszor hathatós támogatás segítségével hatalmas propagan­dát fejtenek ki a balatoni közsé­gek is. A községek jelszava : elő­ször széppé, vonzóvá varázsolni, azután megismertetni, megszeret­tetni magunkat! E programmot tartva szem* előtt, a fejlődés szinte hiheseílen tempóban indult és fokozott mér­tékben halad előre mindenütt a Magyar Tenger partján ! Zsuppos kunyhók egészséges nyugalma és újonnan épített szállók, sokszáz penzió minden modern kényelme egyaránt sóvárogva várja a lük­tető életet, jövedelmet jelentő ide­genek jövetelét. Plakátok, újság­cikkek, levelezőlapok stb. tömege harsogja mindenütt a Balaton- kultuszt. E minden leleményességet ki­használó propagandának fontos „eszköze“ volt: az idei Nemzet­közi Vásár. A méreteiben, újsze­rűségében párját ritkító Vásárnak sokezer látogatója és külföldi fordul meg naponta az 5 ös számú pa­vilonban is, ahol a balatoni községek propaganda képeit, pros­pektusait stb. helyezték el. Sőt nemcsak a balatoni fürdőhelyek propaganda-kiállilását találják meg ebben az „idegenforgalmi pavilon­ban“ az idegenek, de más váro­sok (Veszprém, Székesfehérvár, stb.) tájékoztató füzeteit, képso­rozatait is. S most álljunk meg egy szóra ! A Balaton mellett van egy köz­ség, a legnagyobb az összes parti községek között. A Balaton fővárosa ! — hirdették pár éve (!) a plakátok. Kedves, virágos vá­roska, természeti szépségekben tobzódó, csodás vidék. Keszthely. Ez a Keszthely nem kapott helyet az 5-ös pavilonban, de nincsen nyoma az egész Vásáron ! Kérdezzük : — miért ? !! Váj­jon miért tarthat számot Székes- fehérvár, vagy Veszprém nagyobb idegenforgalomra, mint Kes?t- hely ? Miért mulasztotta el a vá­ros ezt a nagyszerű propaganda alkalmat ? ! Szép, hogy a város vezetősége olyan nagy súlyt helyez Keszt­hely szebbé, modernné tételére, de minek ezek az óriási befekte­tések, (szállodáknál, Balatoni Muzeum stb.), ha elfelejtik fel­hívni az idegenek figyelmét. Vagy talán nem ismerik a „néma gyermek“-ről szóló találó szálló igét, vagy várost kormányzó újabb programpont a „sültga­lamb“ várása ? A Nemzetközi Vásárról hazajött sok-sok keszthelyi adófizető pol­gár jogos kérdését tömöritjük e szóban : miért ? ! E kérdéssel kerestük fel Reisehl Imre városbirót, aki lapunknak a következő nyilatkozatot tette: „Keszthely propagálása ^elmaradt a NKV-ról, mert ez sok pénzbe került volna és nincs is foganatja az ottani propagandának. A vá­ros különben minden erejével az őszi. kiállításra készül, melyet Keszthely a Balatoni Szövetség­gel karöltve rendez s amely elő­reláthatóan meg fogja mo*gatnj

Next

/
Thumbnails
Contents