Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)

1934-05-12 / 107. szám

Xtfll. évfolyam 107. szám Ara 10 fillér május 12. Szombat, Szerkesztőség és Széchenyi-tér 4. kiadóhivatal: Zalaegerszeg, — Telefonszám 128. Felelős szerkesztő: Herboíy Ferenc. H—M—MM—ara IHflHIWin — POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések dijszabás szerin A Katolikus Akció délzalai zászlóbontó nagygyűlése Nagykanizsán. Hatalmas tömegek nyilatkoztak meg a cselekvő katolikus gondolat mellett. Nagykanizsa, május 10. A város és a környék lakossá­gának körében hatalmas érdeklő­dést váltott ki az Actio Catholica délzalai kerületének kanizsai zász­lóbontása, melynek ünnepi fényét az a körülmény is emelte, hogy a katolikus eszmék megnyilatko­zásának ünnepe Rótt Nándor dr. megyéspüspök elnöklésével folyt le. Az Iparos Székház emeleti nagyterme a megnyilvánult óriási érdeklődés miatt igen kicsinek bizonyult és a kintszorult tömeg­nek, — mely ellepte a kerthelyi­séget és az utcafrontot, — mik­rofon továbbitotta a szónoklatokat. A gyűlésre, melyet több ezer hivő hallgatott végig, bevonultak a környező, mintegy 40 község szervezeteinek küldöttségei. Ugyan­csak küldöttségileg képviseltették magukat a nagygyűlésen Kanizsa összes egyházi és társadalmi egye­sületei. A megnyitó. A Himnusz eléneklése után C s i s z á r i k János dr. c. püspök, meghatalmazott miniszter mon­dotta el megnyitó beszédét. Az Actio Catholica első nagy elgondolója, az Ur Jézus nevében köszöntöm kegyelmes főpászto­runkat, — mondotta. A nagygyű­lés résztvevőinek leikéből kisugár­zik a hódolat, a szeretet és a hála, melyből csokrot kötök, át­fonom a ragaszkodás aranysza­lagjával és ezt nyújtom át. S hi­szem, hogy ez a szeretetteljes hó­dolat exellenciád szivében vissz­hangra talál. Majd a város első polgárát, Krátky István dr. polgár- mestert üdvözölte szép szavakkal, s az Iparoskörnek, a helyiség gaz­dájának köszönte meg a vendég­látást. Mikor lakást kértünk, az Ur Jézus kopogtatott az ajtókon. Azok közé jöttem, kik katolikus ügyről tárgyalnak. Az Ur szavait idézem: „Aki nincs velem, az ellenem van.“ Nem elég mondani azt, hogy szeretem Krisztust, ha­nem dolgozni, munkálkodni kell érte. A jó katolikus e nemes akció szolgálatába áll munkássá­gával. Az emberiség későn vette észre, hogy veszély veszi körül. Akkor figyelt fel, amikor dübörgött alatta a föld, s egyre mélyebbről törtek fel a lángok. Ekkor kezdtünk egyesületekbe tömörülni, ami az Actio Catholica első lépése volt. A munka jegyében pedig megin­dult az akció, melynek irányitója Róma. Ha a katolikus tábor egy­másra talál, s mindannyian együtt leszünk, ha egy szilárd szerveze­tet látunk mögöttünk, akkor Krisztus Urunk szava diadalra jut és az fog parancsolni. A polgármester beszéde. A nagy tetszéssel fogadott be­széd után Krátky István dr. köszöntötte a nagygyűlést. A város 83%-a katolikus. Tehát, mint egy katolikus város jó ka­tolikus férfia szólok Főpászto­runkhoz, hogy hitet tegyek a még katolikusabb élet szükségessége mellett. Megyéspüspökünk eljött e városba, hogy megerősítse gyer­mekeinket és azért, hogy hitet, erőt öntsön a felnőttekbe is. Az Actio Catholica maga az élet. Nincs köze a politikához és nem tesz különbséget magyar és ma­gyar között, csak katolikus egy­ségre törekszik. Sokan vagyunk, de mégis kevesen, akik megtalál­juk egymás kezét,az Actio Catholica nagy célkitűzéseit. Mindenkinek saját pozíciójában kell tevékenykednie a Kát. Actió- ban. Mennél jobb katolikus valaki, annál jobb magyar tud lenni. A pásztor és a nyáj között össz­hangnak kell lenni. Meg kell vé­delmezni a katolikus várat, de ezekhez jó világi és egyházi ve­zetők kellenek, kik komoly műn*, kára tudnak serkenteni bennünket. Szavait a következőkkel fejezte be: Ha az Actio Catholicában mun­kálkodunk, mindig csak azt kell tennünk, amit a rossz katolikusok nem tesznek. A Katolikus Akció lényege. Hatalmas tapsviharral fejezte ki elismerését és tetszésnyilvánítását a nagyszámú közönség a szép beszédért, melyet M i h a 1 o v i t s Zsigmond dr. tb. kanonok, or­szágos igazgató ismertető beszéde követett. Kifejtette szónoklata elején, hogy amerre zászlót bont a Katolikus Akció, mindenütt lelkes tömeg 1 hódol az eszmének. Azonban a legtöbb helyen azt hiszik, hogy ez politika. Olyan nagyok a célok, hogy e célokat kockára tenni a politikáért nem szabad. E célok nem bírják el a pártgondolatok szűk kereteit. A más vallásuak jogait sem akarjuk kisebbítem. Az a célunk, hogy saját hittest­véreinket támogassuk és a hónuk alá nyúljunk. De célunk az is, hogy a katolikusok arányukhoz képest tudjanak hágót adni az országban. Szivárványokat akar­nak építeni Debrecen és Pannon­halma között, de egy harmadik mindig figyeli, mikor robban. 1000 év óta katolikus ez az or­szág. Ne legyen tehát katolikus élet csak a templomokon belül, hanem nyúljon ki a nép közé, a közéletbe. Nem klerikalizmust akarunk, ennél sokkal fensége­sebbet. Eddig a világ úgy volt beren­dezve, hagy minél tovább élvez­zük az életet. A gazdasági részen azonban tökéletes a csőd. Meg­bukott a szabadtermelési rendszer is. Hol van tehát a kiút ? A szov­jet a történelmi idők végső vonag- lása. Ez a bukott világnak utolsó próbálkozása. Valamikor senki sem gondolta volna, hogy a mar­xizmus saját hazájában bukjék meg. A történelem kereke forog és most már nem jöhet más, mini a katolikus anyaszentegyház. Az egész világon katolikus reneszánsz vonul végig és ez kopogtatja a jövő ajtaját. Emberfeletti erő hajtja a törté­nelmet, de az ember csinálja. Va­lamikor nadrágos embert nem le­hetett látni az Oltáriszentség mögött, ma az intelligencia kezdi felismerni, hogy nem csak börze és vagyon kell, hanem lélek és szellem is. A romok felett gigan­tikus *rő van. Róma ormáról fe­lénk árad az új gazdasági elet. Jön a sugár, hogy új köntösbe öltöztesse az egész világot. Olyan emberek kellenek a par­lamentbe, a zöld- és a fehérasz­talok mellé, a tárgyalótermekbe és az esztergapad mellé, kiket az új szellem már felvilágosított. Az egész ország be van hálózva, most már csak az kell, hogy a katoli­kus lelkek áramot bocsássanak a vezetékbe és megindul az eleven, lüktető élet. Főpásztori szózat. Fergeteges taps után Rótt Nándor dr. megyéspüspök mon­dotta el főpásztori szózatát. Kifejtette, hogy eddig a katoü- kusság nem volt megszervezve. Kell, hogy a világiak álljanak a papság mellé. Ezek a kisegítő apostolok. Lélek kell az Actio Catholicához. Az élet a lélek. Te­hát először élni kell tudni a ka­tolikus törvények szerint, azután megtalálja a magáét a lélek is. Legyünk szervezettek, csak úgy tudunk érvényesülni. Egy jobb jövőt hoz az Actio Catholica sze­retett hazánknak. Záróbeszéd. Csóthi Géza prelátus befe­jező szavaiban összefoglalta az előző szónokok fejtegetéseit. Nem elbújva kell katolikusnak lenni, hanem munkálkodni keli a nagy eszméért. Mindenki örüljön, hogy az egyház ügyét előmozdíthatja. A parancsolatokat vigyük bele az életbe. Élő hit és krisztusi kegye­lem mozgassa meg a lelkeket és vigyük át azokat az igazságokat az életbe is, melyeket lelkűnkben hordozunk. Befejező szavaiban a főpásztor áldását kérte Kanizsa városára, melynek lakossága sokat szenved a muramenti kegyetlenségektől. A pápai himnusz hangjai után a megyéspüspök megáldotta a hallgatóságot. Hermann József. Bacsányi János hazatért ■.. A tapolcai Bacsásiyi-ünnepség. Tapolca, május 11. Áldozó­csütörtökön nagy ünnepség kere­tében helyezték örök pihenőhe­lyére Bacsányi János költőt és feleségét. Az ünnepséget a Petőfi Társaság és Tapolca nagyközség rendeziék s azon megjelent a tár­saság részéről Pékár Gyula, Csá­szár Elemér, Bán Aladár, Vértes József, az Akadémia képviseleté­ben Szinnyey Ferenc, a minisz­terelnök képviseletében Träger Érnő miniszteri tanácsos, a vár­megye részéről Brand Sándor dr. főjegyző és vitéz Barnabás István dr. kir. tanfelügyelő. Olt volt Esterházy Móric gróf országgyűlési képviselő, Némethy Vilmos dr. képviselő, valamint Sümeg és Keszthely küldöttsége. Az ünnepsorozat délelőtt a za­lai polgáriiskolai tanárok gyűlé­sével kezdődött, amelyen Zsupán József igazgató elnökölt. Meg­nyitója után Iván József balaton­füredi igazgató üdvözölte Zsuppán igazgatót polgáriiskolai felügye­lővé történt kinevezése alkalmá­ból. Páldy Alfréd Bacsányi Já­nosról emlékezett meg, majd Mó- rocz Sándor budapesti igazgató a központ képviseletében a közép­iskolai reformmal kapcsolatban megállapította, hogy a polgári- iskolai tanárság a 8 osztályú polgáriiskolát kívánja. A déli órákban a Pannónia szállóban a Petőfi Társaság tar­tott ülést, amelyet Bacsányi em­lékének szentelt. Handley Gyula dr. Tapolca nevében köszöntötte a vendégeket, majd Pékár Gyula mondott megnyitót. Vértes József Bacsányi hamvai hazahozatalának előzményeit és a linzi ünnepsé­geket ismertette. Bán Aladár ün­nepi ódat szavalt, majd Császár Elemér mondott nagyszabású em­lékbeszédet. A néhai költő rokona, Bacsányi Paula, aki a Nemzeti Színház tagja, a költő írásaiból szavalt szemelvényeket. Szinnyey Ferenc az Akadémia és a Kisfa­ludy Társaság nevében emlékezett Bacsányiról, Träger Ernő pedig köszönetét mondott azoknak, akik a hamvak hazahozatalát lehetővé tették. A gyűlés után 150 terítékes bankett volt, amelyen Pékár Gyula a kormányzóra mondott felköszöntőt. Szép beszédeké^

Next

/
Thumbnails
Contents