Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)

1934-02-23 / 43. szám

Xtftl 43. szám, Ára 80 fillér ‘934. Február 23. Péntek! ,^endö GosxtonV' ^ Za***» főtt 54 Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengi, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések dijszabás szerin És nem volt figyelmeztetés... Emlékezetes, hogy a legutóbbi megyegyülésen Pehm József apát- plébános a szovjettel való diplo­máciai kapcsolat felvételét bíráló beszédében többek között azt a ki­jelentést tette, hogy a szenvedő nem­zetek iránt mindig megértést tanúsító magyar nép inkább rokonszenve­zik a szenvedő orosz néppel, mint a véreskezű csekarendszeren felépülő szovjettel. Ezt a kijeién lést az elnöklő főispán erélyes csengőrázása akasztotta, meg, mondván: Ne méltóztassék idegen állam belügyeibe avatkozni, mert ez árt az ország érdekeinek. Végeredményben ebbő! a figyel­meztetésbői származott azután az az ideges légkör, amely végig uralkodott a megyegyüiésen. Mi már akkor kifejtettük, hogy az elnöki beavatkozás nem volt m^g- okolt, m?g a nemzetközi érintke­zés szabályainak szempontjából sem. A szovjet elismerésének parlamenti jóváhagyása és a szer­ződés ratifikálása ugyanis még nem történt meg, tehát a szovjet ténykedése hivatalos fórumokon is bírálható, legalább is a ratifi­kációig, sőt szerintünk azon túl is. Ezt a felfogásunkat megerősíti most a képviselőház keddi ülése. Túri Béla az ülésen a keresz­ténypárt részéről éles szavakkal bírálta a szovjetszerződést és en­nek során határozottan „beavat­kozott“ a szovjet belügyeibe. Fel­olvasta például a Társadalmi Egyesületek Szövetségének három év előtti határozatát. Ebben a TESz, amely most feltűnően lel­kesedik a szerződésért (bizonyíté­kul a kormány és a szövetség szoros kapcsolatára) éles szavak­kal Ítélte el a szovjet minden emberi érzést és civilizációt meg- csufoió véres és kegyetlen eljárását a vallással szemben. Javasolja a határozat a bojkottmozgalmat a testi és lelki elnyomettságban sínylődő orosz nép felszabadítása érdekében (Mennyire hasonló sza­vak hangzottak ei a megyegyülé­sen is). Aztán még inkább „be­avatkozott“ a szónok a szovjet belügyeibe, meri azt mondotta, hogy a magyar nép nem szívesen fogja látni valamelyik palotán az orosz szovjet zászlóját és jelvényét. Tudvalévőén a zászló az államok szuveréniíásának jelvénye. Ha te­hát valaki kifogásolja a zászlót, az bizony „beavatkozás“ az illető állam jogaiba. Halattszottak a képviselőház ülésén erős közbeszólások is. Egyik enyhébb fajta volt, hogy Meskó Zoltán „frakkos gyilkosok“ kifejezéssel illette a szovjet urait. Csodák-csodája, ennyi beavat­kozás hallatára az idegen állam „belügyeibe“ nem hangzott el a képviselőházban elnöki figyelmez­tetés. Pedig a parlament inkább hivatalos fórum, mint a megyeháza; annak a szavára inkább felfigyel­nek az érdekeit külállamok és hi­vatalánál fogva a képviselőház elnöke bizonyára eléggé jártas annak megítélésében, bogy rri a beavatkozás az idegen államok ügyeibe. De nem szórta a rend­reutasítást, mert kétségtelenül azon az állásponton van, hogy a jogos bírálat még nem beavatko­zás, különösen nem addig, amig nemzetközi kapcsolatunk az illető országgal nincs. És nem ám a kereszténypárt.i Czettler Jenő elnö­költ, akit esetleg elfogultsággal vádolnának meg a beavatkozás hívei, hanem a tőről metszett egységespárti Almássy László. Kérdezzük ezekután, vájjon a kormány álláspontját ki képviselte helyesen : Almássy László, aki nem csengetett vagy a főispán, aki csengőjével vihart vetett és aratott ? A ma reggeli sajtó nagy izga­lommal tárgyalja a gyilkosság ügyét és a legsúlyosabb feltevé­sektől sem riad vissza. Rámutat­nak a lapok, hogy Prince sok előkelő személyiség nevét tudta, akik szerepeltek a Stavisky-ügy­ben, s a gyilkossággal azt akar­ták megakadályozni, hogy ezek a nevek nyilvánosságra kerüljenek. A lapok szerint szervezett maffia működik, s valószínűen több más gyilkosság várható a tanuk el­tűnése céljából. Számosán kaptak fenyegető leveleket. Egyik lap szerint Stavisky kémkedéssel is foglalkozott. Ez­zel kapcsolatban letartóztattak két osztrák színésznőt, de később szabadon bocsátották őket. Nyilatkozat. Öriey György dr. nagykanizsai kir. közjegyző úr a Zalam«gyei Újságnak egy közleményéért tő­lem lovagias utón elégtételt kért. Megbizottaihoz intézett válaszom­ban közöltem azokat az okokat, amelyek gátolnak abban, hogy „lovagias utón“ adjak elégtételt. Ezek között az okok között sze­repel az is, — mint válaszom mondja, — hogy a Zalamegyei Újságnak elvi álláspontja az, hogy az esetleges sérelmeknek meg­torlása a független bíróságok elé tartozik, amiből természetesen az következik, hogy a Zalamegyei Újságnak minden közleményéért vállalom a sajtójogi felelősséget, vagyis a törvényes felelősségre- vonás alól ki nem bújhatom, de nem is akarok kibújni és igy elégtételt is adhatok, amikor a bíróság vétkességemet megálla­pítja. Abból pedig, hogy én „a sajtóközleményekért lovagias utón történő elégtételadásra való fel­hívásban a sajtó terrorizálását látom“, — épenséggel nem kö­vetkezik az, hogy elégtételt adni hajlandó nem vagyok. A bíróság ennek ezerszeres hangoztatása ellenére is megbüntethet, ha bű­nösnek talál. Ezeknek kijelentését azért tar­tom most szükségesnek, mert a Nagykanizsán megjelenő Zalai Közlöny mai számában foglalko­zik az üggyel s a többek között így ír: „Herboly Ferenc felelős szerkesztő a rnegbizoííakhoz in­tézeti levelében kijelenti, hogy meggyőződése tiltja a lovagias elégtételadást s egyébként is a sajtóközleményért való lovagias felelősségrevonást a sajtó terrori­zálásának tartja s nem hajlandó elégtételadástau. Hát én ezt a három utoisó szói nem írtam válaszomban. Ezt a Zalai Közlöny csak önké­nyesen dobta oda. Én az „elég­tételadást“ nem tagadtam rneg, A Zalai Közlöny ennek a három szónak odavetésével valótlanságot irt. Herboly Ferenc a Zalamegyei Újság felelős szerkesztője. Ma délelőtt tovább folytak a tanácskozások Suvich _ és a magyai* kormány között. Budapest, február 22. Suvich államtitkár tegnap délután hosz- szasan tanácskozott Gömbös mi- niszterelnökkel és Kánya külügy­miniszterrel. Este a miniszterelnök vacsorát adott az olasz államtit­kár tiszteletére, majd pedig fo- gadéestélyí, Uiána Suvich és Gömbös Gyula rádióbeszédet mon­dod, hangoztatván, az olasz-ma­gyar barátságot. Páris, február 22. A Temps be­hatóan foglalkozik Suvich \asz külügyi államtitkár budapest lá­togatásával, s azt hiszi, hogy az osztrák-magyar gazdasági kapcso­latok kimélyítéséről van szó, mely­be Olaszország is bekapcsolódnék. Bécs, február 22. A Neue Freie Presse Suvich budapesti látoga­tásáról írva megállapítja, hogy a látogatás összefüggésbe hozható az osztrák-magyar viszonnyal, s szó van a megbeszéléseken a gazdasági kapcsolatok fokozott kihasználásáról. Utal arra, hogy ezt a látogatást valószínűen követi Rómában Mussolini, Gömbös és Doílfuss kanceliar találkozása. Budapest, február 22. Suvich, Gömbös és Kánya között ma délelőtt ismét másfélórás tanács­kozás volt, majd az olasz állam titkár az olasz követségre ment. Tömegesen bocsátják szabadon Bécsben az elfogott szociáldemokratákat. Bécs, február 22. Az utcai har­cok sebesülteinek állapota javul és további halálesetektől nem kel! tartani. A letartóztatások még folynak. Elfogták Halmi József magyar- országi kommunistát is, aki a Vörös Újságnak volt szerkesztője. A szociáldemokrata vezérek kö­zül azokat, akik eilen nem indult külön bűnvádi eljárás, gyűjtő táborba viszik, mig az egyszerű párttagokat szabadon bocsátották. Több lázadó még a rögtönitéiö bíróság elé kerül, a többiek ügyét azonban az esküdtszék tárgyalja. A múlt héten 140 vádlott közül hetet végeztek ki. A bécsi kormánybiztos intézke­dett, hogy a köztársasági szobor helyére emlékmű kerüljön,melyen a karhatalom halottainak nevét örökí­tik meg.Emléktábláva! jelölik meg a karhatalom halottainak nevét azo­kon a községi házakon is, me­lyeknek ostrománál elestek. Kü­lön bizottság dolgozik azon, hogy megváltoztassa az utcák és köz­ségi házak szociáldemokrata el­nevezésék Nagy izgalomban tartja Francia- országot a Stavisky-ügy tanújának meggyilkolása. Ujabfo gyiSfeosaágakat «árnak. Páris, febr, 22. A francia köz­véleményt nagy izgalomban tartja egy gyilkosság, amely a Stavisky botránnyal kapcsolatos. Az áldo­zat Prince törvényszéki tanácsos, akinek a közeljövőben kellett volna fontos tanúvallomást ten­nie a parlamenti vizsgálóbizott­ság előtt a Stavisky-ügyben. Prince tanácsost kedden este telefonon felhívta ismeretlen egyén és közölte vele, hogy édesanyja súlyos beteg, tehát célszerű volna, ha azonnal Dijonba utaznék. Prince elutazott. Felesége is vele akart menni, de erről az ismeret­len telefonáló, aki a kezelő or­vosra hivatkozott, lebeszélte. Prince magával vitte a tanúval­lomására vonatkozó fontos okmá­nyokat is. Másnap reggel a tanácsost a vasúti síneken találták meg hol­tan, lábai össze voltak kötözve. Megállapították, hogy mikor a sínekre helyezték, már halott volt. Jelentkeztek szemtanuk, akik Di- jonban egy ismeretlen emberrel látták a tanácsost. Beszélnek egy autóról is, amely valószínűen a holttestet szállította. A tanácsos­nál levő okmányok eltűntek.

Next

/
Thumbnails
Contents