Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)

1934-01-14 / 10. szám

1934 január 14 Zäiawiegyei Újság 3. közvetlen kocsin lehet a Balatonra jönni, a Balatonon csak oki. épí­tész, vagy építőmester építhet, még pedig a jövőben csak terv szerint. Kéri a szövetség, hogy a kul- tuszminiszt r a nyári szünidő meghosszabbítását illetően időben intézkedjék. Nagyobb vitát provokált Zala- vármegye uj építési szabályren delete, mely sok vonatkozásában kivihetetlen. A szabályrendelet fogyatékosságaira Nagy mérnök mutatott rá és javasolta, hogy ebben az ügyben felterjesztés történjék. A tanács tárgyalásának legki­magaslóbb pontjai voltak : a pécsi egyetemi tanárok által a nyár folyamán rendezendő nyári egyetem létesítése a keszthelyi akadémia tanári karával és Buda­pestről meghívandó tanárok be- voná ával, melyre már olaszok és németek is jelentkeztek, to­vábbá a Keszthelyen augusztus­ban rendezendő ipari, kertészeti, szőlészeti, mezőgazdasági kiállí­tás, mely 3 hétig tartana. Erre az időre a szövetség több kon­gresszusnak a megrendezését ha­tározta el és hetenként esetleg többször indítandó filléres vona­tokat. A kiállítás rendezésébe a balatoni megyék és járások foly­nak be, azonkívül egy szükebb- körü bizottság fogja az egész ki­állítás rendezésének részleteit el­intézni. Mindkét pont jgen nagy tet­szésre laiált. Kukuljevic József dr. akadémiai tanár indítványára el­határozta a szövetség, hogy a Balatonvidék megismertetése és kultuszának fellendítése érdekében megkereséssel főidül az összes iskolánkivüli népművelési ható­ságokhoz és a VKM hez, hogy nyári továbbképző tanfolyamaikat lehetőleg Keszthelyen tartsák meg, kapcsolatban az akadémiá­val, ahol mezőgazdasági irány­ban is folyhatnának az előadások. Az idő sodrában... Otwere év előtti dolgok. A pásztor életet sok költő éne­kelte meg már ideálisan békés életnek, s a pásztorokat jó és csendes embereknek. Úgy látszik, ötven éve nem volt ez igy; erre vall, hogy i 884 elején Zala megye közigazgazgatási bizott­ságában panaszok hangzottak el a pásztorok ellen, s majdnem az oláh cigányokkal helyezték őket egy sorba. Abban az időben még nem tartották a pásztorokat számon, igy azok ide-oda ván­doroltak, s velük együtt vándo­roltak néha egész sertéscsordák vagy juhnyájak. Ez volt az oka, hogy végül is elrendelték a pász­torok összeírását, nyilvántartását és ellenőrzését. Ma már a pász­torok ismét épen olyan rendes emberek, mint voltak a költők által megénekelt időkben. Leg­feljebb a kanászválasztások idéz­nek elő sajnálatos eseményeket, de ebben sem szegény kanászok hibásak. * A Balaton-kultusz a nyolcva­nas években igen erős volt. A Balaton Egylet Nádasdy Ferenc gróf elnökletével serényen dolgo­zott. Balatoni kiállítást rendezett, gondoskodott balatoni fénykép album készítéséről (ezt gróf Es­terházy Mihály fotografálta), el­határozta évkönyv kiadását, re* gatták rendezését Balatonfüreden, kirándulásokat szervezett. Foglal­kozott a hajóközlekedés bizton­ságával is. Azt kívánta a keres kedelmi minisztertől, kötelezze a gőzösöket, hogy térjenek ki a vitorlásoknak, éjjel pedig világít­sák ki a veszélyesebb pontokat. * Polgármesterválasztás volt öt­ven éve Nagykanizsán. Babochay Györgyöt választották polgármes­terré, dr. Benczik Ferencet fő­ügyésszé, Horváth Károlyt taná­csossá, Juhász Györgyöt szám­vevővé, Szakonyi Józsefet főka­pitánnyá. Erdőmester Botfy Ká­roly volt. * Az önsegélyző szövetkezetek di­vatosak voltak abban az időben. Zalaegerszegen, Nagykanizsán, sőt még Perlakon is alakult ilyen szövetkezet. Mindenütt a helység vezető emberei álltak a mozga­lom élére és a szövetkezetek ered­ményes működést fejtettek ki. * Az 1880-iki népszámlálás, ada­tait négy év múlva tették közzé. Ezek szerint a mai 96 százalék­kal szemben akkor csak 70 szá­zalék volt a magyar a megyében. Az analfabéiizmus elképesztően nagy volt. A 7 éven felüli férfiak közül csak 54 százalék, a nők közül pedig csak 30 százalék tu­dott Írni és olvasni. * Halál egy macska miatt. Le- senceistvandon két asszony össze­szólalkozott amiatt, hogy egyik a másiknak macskáját bezárta a szobájába és egész nap nem en­gedte ki. Az egyik hevesvérű asszony fia baitát fogott és agyon­verte a másik asszonyt. * Postarablás történt ötven éve Aísódomboru melleit. Késő este egy keresztben álló szekérrel fel­tartóztatták a postakocsit, majd három ember megtámadta és le­ütötte a postakocsist. Azután a postazsákot keresték, de a kocsin levő lucernával együtt emelték ki és igy nem találták meg. Közben „élethü“ jelmezével és, ami a fő, álarc nélkül sem „ismerte fel“ senki. Tudniillik azt hitték, hogy valami kitünően sikerült jelmezbe bújt előkelőség. A jelenlevő rend­őrminiszter jelentette aztán nagy titokban a királyak, hogy az az ember egy véletlen folytán beke­rült igazi koldus. A királynak sok mulatságot szerzett a várat­lan idegen esetlen viselkedése és kikiálttattaa Karnevale hercegének. A királyon kívül mindenki köte­les volt neki engedelmeskedni s amit akart, azt azonnal teljesí­tették. Arra az egy estére kor­látlan úr volt. A Karneval hercege szerep ez­után még sokáig divatban volt. A farsang utolsó napján rendezett álarcosbálon később már pályázni is lehetett erre az „állásra“. A nyertes mindig a legszellemesebb, a legfelismerhetellenebb jelmez tulajdonosa lett. Hercegi mivolta azonban az első hajnali kakas­szóra megszűnt. Ez a szokás az idők folyamán elkopott. Csak a név maradt meg. Az északi országokban az idő­járás nem kedvezett a farsangi utcai felvonulásoknak, tréfáknak. Mert az csak természetes, hogy úgy van a Karneválnak értéke, ha azt sokan látják. Ennélfogva a déli országokban tudott csak a farsang valódi mivoltában fejlődni. Ebben egyideig Olaszország ve­zetett, majd pedig a délfranciaor­szági Nizza városa. Mint ahogyan Oberammergau a tízévenként meg­ismétlődő passziójátékokra, úgy Nizza városa egész éven át a farsangra készül. Iparszerüen. A legtökéletesebb, a legraffináltabb módon igyekeznek felejthetetlenné tenni azok előtt a nizzai karne­vált, akik azt egyszer is látták. Ma már a villamos technika min­den színes csodáját felölelő mó­don, művészi tervezéssel hálózzák be a várost, amely a mesealakok tündérországává alakul át. Égő virágok, foszforeszkáló kóbor­kutyák és az emberi elme ezer kigondolása áll a szórakozás szol­gálatában. Végtelennek látszó, gyönyörű, virágdiszes kocsikorzó hullámzik egész napon át a Col di Tendá-ról (Nizza fölött levő hegyről) leereszkedő utón. Tánc, ének, virágcsata, művészi és hu­moros felvonulások, tréfák, roman­tikus szerelmi közeledések teszik tarkává és felejthetetlenné a nizzai karnevált. Ilyenkor leomlanak a társadalmi osztályok válaszfalai és demokratikus ünnepséggé va- rázslódik át a karnevál. Legelőke­lőbb és leggőgösebb, jelmezbe öltözött dáma sem utasítja vissza az ugyancsak jelmezes táncosának felkérését, aki lehet a polgári élet­ben akárcsak egy üzleti szolga is. Bemutatkozás nem szükséges. A magyar Karnevál története meglehetősen régi. Már tudni­illik a nép körében elterjedt hus­hagyókeddi mulatozás. Már Má­ria Terézia idejében erősen dí­vott. 1772-ben megjelent egy rendelet, mely szerint a budai karneválokon eltiltotta az „utála­tos maskurák“ viselését. Vagyis nem lehetett nyilvánosan meg­jelenni ízléstelen maszkokban. — 1790 után, amikor II. József meg­változtatta a magyarok javára az alkotmányellenes rendeletét, nagy farsangra készültek a magyarok. Ekkor született meg Csokonai Vitéz Mihálynak páratlan humor­ral megirt farsangi verse: „Do­rottya, vagy a dámák diadala a farsangon.“ A Karnevál ünnepét ekkor már Budán és Pesten kü- lön-külön tartották, mert a du­nai közlekedés — csónakhidakon — nem valami megnyugtató volt, tekintve a tavaszi jégzajlásokat, nem egyszer megtörtént, hogy Pestről Budára átrándult farsan­golók, akik csónakhidakon, vagy a megfagyott Duna jegén még át tudtak kelni, másnap megindult jégzajlás miatt nem térhettek vissza otthonukba. Ez volt a ter­mészeti Karnevál herceg igazi farsangi tréfája. Országoshirü volt a pesti, vá­ci-utcai „Hét választó-fejedelem­hez“ címzett nagyszálloda, ahol a pesti aranyifjuság tartotta a farsangi mulatságokat. József ná­dor nem egyszer megjelent eze­ken. 1830 után már az elkészült Redout-ban (nagy-vigadóban) tar­a támadók szekérznrgési hallottak és elmenekültek. Az akkoriban felállított csendőrség két nap alatt kinyomozta és elfogta a tettese­ket három somogymegyei ember személyében. * Nem is csoda, hogy az analfa­bétizmus ilyen nagyarányú volt, mert abban az időben a népok­tatás igen gyenge lábon állott. Megtörtént például Mikefa köz­ségben, hogy az üresedésben levő és féligmeddig rendszeresí­tett tanítói állásra a község egy Valentin Károly nevű volt zala­egerszegi börtönőrt hívott meg, aki börtönőri tisztsége előtt sem volt más, mint hivatalszolga. A község takarékoskodni akart, azért hívta meg a börtönőrt, aki az állást el is foglalta. Á magyar rádió haílámiiosszai Dem változnak. Az európai rádióállomások je­lentős része január 14 és 15-ke közötti éjjei eddig használt hul­lámhosszát a luzerni nemzetközi konferencia által megállapított uj hullámhossz szétosztási tere sze­rint megváltoztatja. Magyaror­szág, mivel a hullámhosszkioszíás reánknézve hátrányos von, csat­lakozott azon európai államokhoz, amelyek a luzerni tervet nem fogadták el és igy a magyar rá­dióállomások továbbra is a jelen­leg használt hullámhosszaikat fogják megtartani. Az európai uj huilámsávtervezeí Budapest I. hullámhosszát és az ott folyó ki sugárzást egyáltalában nem fog­ja befolyásolni. A közvetitőálio- mások és Budapest Ii. hullám­hosszait az erre illetékesek állan­dóan figyelemmel fogiák kisérni és ezeknek az állomásoknak üzemét fenn fogják tartani, a ne­tán mutatkozó legkisebb zavarás esetén is a zavaró hatások kikü­szöbölése mellett. tották a Karnevált. A XIX. szá­zad közepéig dívott a pesti far­sang. Abban a pátriarchális lég- körben, amely jellemzi a hatva­nas, a nyolcvanas évek „uram- bátyámos“ közéletét. Aztán erős hanyatlás következett. Időközön­ként jótékonysági egyletek igye­keztek feltámasztani az országos jelmezes bálok fénykorát, azon­ban sikertelenül. A háborút követő idők mintha elvették volna a kedvét a nagy tömegeknek a zajos mulatságok­tól. Jött azonban helyette a fék­telen táncszenvedély, amely egész Európán átszáguldott. Ennek a. jegyében aztán új vigalmakat ren­deznek farsang idején, de csak elvétve jelmezben, vagy álarcban. Ez a tünet azonban csak átme­neti. Ahogyan két-, meg három­ezer évvel ezelőtt is mulattak az emberek, úgy fognak mulatni és játszani a további kétezer évben is. Nyáry László. Üzlet­áthelyezés miatt nagyon ölesé ápak TÓTH szabónál.

Next

/
Thumbnails
Contents