Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)
1934-03-20 / 63. szám
ára 10 fillér 1034. március 20. Kedd XVII. évfolyam 63. ezám. WVEGYEI ÚJSÁG IMHI Szerkesztőség Széchenyl-tér Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, 4. —■ Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban, Előfizetési árak t egy hónapra 2 pengő, negyed« évrep pengő. — Hirdetések dijszabás szerin Jegyzetek. A Göcsejvidék megismertetésére és fellendítésére irányuló propaganda már átlépte vármegyénk határait. A pompás dia- pozitív-sorozat megjárta már az ország fővárosát nagy érdeklődést tanúsít iránta a kuliusz- minisztérium és több országos egyesület is. A fővárosi sajtó is mind gyakrabban foglalkozik a „göcseji kérdés“-sei. Egyik fővárosi lapnak vasárnapi száma nagy cikkben foglalkozik Göcsejjel, különösen azzal a részével, amely még mindig nem részesül kellő gondozásban, vagyis: nélkülözi a megfelelő közlekedési utakat. Utak nélkül hiába terem a föld, hiábavaló a lakóssá-gnak minden erőlködése, a helyzet, mely úgyszólván évszázadok óta nem változott, nem fordul jobbra. Ha egy hatalmas vidék lakóssága októbertől áprilisig még a szomszéd falvakkal sem érintkezhetik, ha terményeinek értékesítése céljából nem képes megközelíteni az ipari és kereskedelmi központokat, — épen azért, mert hiányzanak a jó utak: akkor igazat kell adnunk azoknak a göcsejieknek, akik — az illető lap szerint, — szégyenkeznek azért, mert — göcsejiek. Reméljük azonban, hogy a megindult propaganda rövidesen olyan változásokat hoz, hogy senkinek sem kell szégyenkezve bevallani, hogy göcseji, mint ahogy a mi vidékünk nemcsak hogy nem szégyenkezik emiatt, hanem büszke arra, hogy — Göcsej. * A most befejeződött római tárgyalások — az európai sajtó egybehangzó véleménye alapján — megnyitották a kaput a közép- erópai viszonyok konszolidációjára és ezek után várható a Dunamedence rendezése is. A rendezésnek mindmáig legnagyobb akadálya az, hogy a kisántánt fél a határok megváltoztatásától és már mindent igér, csak elkerülhető legyen a revízió. Azonban, amint a jelek mutatják, — a kis- antantnak napjai meg vannak számlálva. Most már látják az oláhok, hogy nekik más érdekeik vannak, mint a cseheknek és mindahárom kisántánt állam belátja, hogy sokkal többet ér a jogos tulajdonossal békességben élni, mint rablott holmival megrakodva örökös izgalomban élni. És igy, ha a gazdasági viszonyok a kis- antánt nélkül, sőt annak ellenére is rendeződnek, akkor a ma már nagyon is meglazult kapcsok egy-kettőre szétpattannak. Az oláhok már nyíltan megvádolják a cseheket hűtlenséggel, a lengyel is egyre sandább szemmel néz a csehre, aminek más következménye nem lehet, mint belenyugodni abba a helyzetbe, amelynek alapjait Mussolini vetette meg. * Március elsején minden indokolás nélkül betiltották a Nagyváradon megjelenő „Erdélyi Lapokat és most ugyancsak minden indokolás nélkül engedélyezték a további megjelenését. Egyébként tovább gyötrik az oláhok a magyarokat. Benes hol barátságos szólamokat intéz a Magyarország felé, hol meg ba- kafántoskodik, hogy így, meg úgy . . . Közben természetesen fogdossák a megszállott Felvidéken a „kémeket“, hogy annál több kellemetlenséget okozzanak a magyaroknak. Nem más ez, mint ideges kapkodás. Egyszer szép szó, másodszor kegyetlenkedés. Már ahogy telik attól, aki mindentől fél, még a saját árnyékától is. A szomszédoknak kapkodása a legbiztosabb jel arra, hogy közeledik a magyar föltámadás. De erről senki sem beszél. Minek is beszélni ? Jön, aminek jönnie kell. A történelem szekere legázolja azt, aki elébe áll . . . kiterjeszthetők és kibővithetők. Az egyezmények annyit jelentenek, hogy Olaszország, Magyarország és Ausztria elhagyták a szóvirágok mezejét és a tettek mezejére léptek, hogy végleg megvessék a gazdasági és politikai felvirágzás alapjait. Megállapította ezután, hogy a népszövetség gyökeres reformra szorul. De, ha a leszerelési értekezlet kudarcba fül, akkor a reformra rnár nem lesz szükség, mert akkor a népszövetség meghalt és végleg eltűnik a népek életéből. A továbbiak során a Duce harcot hirdetett a születések korlátozása ellen, mert minél kevesebb ember születik, annál inkább csökken a fogyasztás. Erkölcsi gyávaság az úgynevezett felső tízezer részéről, ha csak egy gyereket akar, vagy egyáltalán nem akar gyereket. A felső tízezerre is áll az a tétel, hogy választania kell élet és halál között. Ha nincs gyerek, nincs élet. Az olasz népét a gyermekáldásra kell felépíteni. Végül Mussolini Olaszország afrikai és ázsiai érdekeiről szólt és állásfoglalt a parlamentarizmussal szemben a korporációs rendszer mellett. Sajtóvélemények. Bécs, márc. 19. A sajtó a római egyezményekkel kapcsolatban megállapítja, hogy ma Mossolini az egyetlen államférfi, aki a tettek útjára lépett.|Rómában megteremtették az európai újjáépítés előfeltételét. Páris, márc. 19. A külügyminisztériumban kedvező fogadtatásban részesült a római megegyezés, amelyet a sajtó is igen fontosnak minősít. A Matin ^szerint az olasz diplomácia reális érzékről tett tanúságot. A politikai szerződés formulája nem zárja ki a revíziót. Kérdi a lap, hogyan viselkedik a kisántánt az új politikai alakulattal szemben. London, márc. 19, A Reuter iroda a római egyezményt az olasz politika jelentős sikerének tulajdonítja. Az olasz diplomácia elérte, hogy megakadályozta más hatalmak uralmát Olaszország északi kapujában. A gazdasági egyezmények jelentős része, amely a magyar gabona elhelyezését igyekszik biztosítani. Prága, márc. 19. Mussolini rádióbeszédének a revízióra vonatkozó része lehangolóan hatott és csökkentette azt a lelkesedést, amely az olasz—cseh együttműködés mellett foglal állást. A külügyminisztériumhoz közelálló Li- dove Noviny elismeri, hogy a dunai államok ügye Olaszországot közelről érdekli, de Németországot is. Csehország ellenzi az Anschlusst, de Németországot nem akarja kizárni a dunai kérdés rendezéséből. Óhajtja az A római egyezmény nagy visszhangot keltett egész Európában. A miniszterelnök hazaérkezett. — Mussolini beszéde Magyarország Igazságáról. Róma, március 19. Az olasz- magyar—osztrák e g y e z m"é n y t szombaton este aláírták, s közzétették az egyezmény két jegyzőkönyvét. Az első, politikai tartalmú jegyzőkönyv szerint a három állam kormányelnöke abban a törekvésben, hogy minden állam önnállóságának és jogainak tisz- teletbentartása alapján a béke fentarlásához és Európa gazdasági újjáépítéséhez hozzájáruljon, elhatározta, hogy minden olyan kérdésben, amelyek különösen érdeklik őket, úgy szintén az általános jellegű kérdésekben is, tanácskozni fognak abból a célból, hogy a három állam között a legbarátságosabb együmunkál- kodás jöjjön létre. A három kormány, valahányszor azt célszerűnek vélik, az együttműködést megbeszéli egymással. A második jegyzőkönyv a gazdasági együttműködésről szól. Megállapítja, hogy Ausztria, Olaszország és Magyarország május 15-ike előtt egyezményeket fognak kötni a kivitel és behozatal szabályozására, a magyar gabona értékesítésének előmozdítására, valamint az adriai kikötők közös használatára. A gazdasági együttműködés biztositására közös bizottságot küldenek ki. E megállapodások végleges megkötése céljából a három állam megbízottai április 5 én tanácskozásra ülnek össze Rómában. A francia és német követ az egyezmény ügyében látogatást tett a római követségen Gömbös miniszterelnöknél. Gömbös Gyula Dollfuss kancellárral együtt szombaton este elutazott Rómából. Gömbös Gyula miniszterelnök vasárnap éjszaka érkezeit meg Budapestre, ahol az egybegyült közönség ünnepélyesen fogadta. Megérkezése után a miniszterelnök beszédei mondott a rádióban. I Hangsúlyozta, hogy az egyezmények révén Magyarország politikailag és gazdaságilag lényegesen erősödött. Nyilatkozott a miniszterelnök a párisi Matin számára is. Kijelentette, hogy a római egyezmény az első komoly lépés a középerópai kérdés megoldása felé. A három állam együttműködést ajánl a többi államnak is. Az önellátás elve képtelenség és szükséges a gazdasági együttműködés, amire Magyarország mindig hajlandó, ha ezt a szomszédok is őszintén akarják. Mussolini beszéde. Róma, március 19. A római operaházban vasárnap tartották a fasizmus második ötéves nagygyűlését, amely alkalomból százezrek ünnepelték Mussolini miniszter- elnököt leírhatatlan lelkesedéssel. A gyűlésen Mussolini nagyszabású beszédet mondott. Beszéde elején ismertette az elmúlt öt év munkáját és kitűzte a jövő feladatait. Minél több termőföldet kell nyerni, s az összes mocsarakat le kell “csapolni. Újjá kell szervezni az olasz egyetemeket és tovább építeni Rómát. Ezután igy folytatta: — Az elmúlt napokban itt időzött Rómában Gömbös Gyula magyar miniszterelnök és Dollfuss osztrák kancellár. Jegyzőkönyveket irtunk alá és megerősítettük azt az igen erős barátságot, amely bennünket a háború befejezése óta egymáshoz fűz és amely azóta állandóan kimélyült. Magyarország, amelyet elszigeteltek és megaláztak, amelytől elraboltak szinmagyar területeket, mindenkor a legteljesebb megértésre talál minálunk. Ünnepélyesen megígértük Magyarországnak, hogy jobb jövőhöz segítjük az az erős és nemes , magyar nemzetet. Majd rámutatott Mussolini, hogy a szombaton aláirt egyezmények
