Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)

1934-03-15 / 60. szám

X VII- évfolyam 60, szám. Ár« 30 filiér <684. március 15. Csütörtök, Felelős szerkesztő: Her boly Ferenc. m 1SBSS5SE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. @8 POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengő, negyed* évre 6 pengő. — Hirdetések dijszabás szerin Március Idusán zászlódiszbe öltözik a trianoni Magyarországnak minden faluja, minden városa, a nemzetnek ap- raja-nagyja nemzeti szinti kokár­dával ékesíti gúnyáját, a temp lomokban ünnepi istentisztelete­ket tartanak, iskolákban, egye­sületekben, körökben hazafias ünnepélyeket rendeznek, amelyek megújítják a szent fogadalmat: Rabok tovább nem leszünk! Ünnepelünk. Ünnepeljük 1848. március tizenötödikét, melynek emléke immáron kilenc évtized­nek távolából ragyog felénk mind fényesebben. Március az ébredés­nek, a szabadulásnak hónapja az emberi lélekben ép úgy, mint a természetben. A föld fagya a márciusi enyhe fuvalomra enged föl, a föld kérgét övező jégpán­cél a márciusi szellőre málik szét, hogy megjelenhessék a fej­lődő életnek első jele, az ártat­lanságnak színébe öltözött hóvi­rág s nyomon követhesse a sze­rény, illatos ibolya. A történelem tanúsága szerint márciusban in­dultak meg a nemzeteknél a sza­badságmozgalmak. A magyarok szabadságmozgalma is 1848. márciusában, annak is jelentős napján, a hó Idusán indult meg. A nagy mozgalmat az ifjúság indította meg, amikor a nemzet jogainak védelme érdekében sza­vát fölemelte és nemes elhatáro­zását tettekkel is megpecsételte. A sajtóra rakott bilincseket egyik percről a másikra leverte, s a szabad sajtó első termékével lob- bántotta lángra a szabadságharc csodásielkü költője, Petőfi Sán­dor, minden igaz magyar szivé­ben a szabadságszeretetnek szuny- nyadó tázét. A magyar szabadság életre éledt 1848. március tizenötödikén. Megtermetté első szép virágait is, amelyek azonban gyümölcsöt már nem hozhattak, mert az ár­mánynak dermesztő fagya meg­ölte azt. A magyar nemzetnek erejét ismét megtörték ugyan, de elismerték, hogy ez az erő meg nem szüntethető. Amikor a Gond­viselés erre a földre vezette őseinket, nem a pusztulást szánta a magyarnak osztályrészül, ha­nem a fejlődést, a virágzást és, hogy kultúrát teremtsen ott, ahol eddig még senki nem tudott egységes államot alkotni. Ám voltak bűnei, hibái a nemzetnek, melyekért lakolnia kellett. A ma­gyar lélek azonban a megpró­báltatások idején mindig új erőre kapott és lerázta magáról a bi­lincseket. Clio, a történelem Múzsája, aranylapot nyitott 1848. március tizenötödikének a magyar törté­nelemben, de ezt a lapot gyász­keretbe vonták a szabadsághar­cot követő idők. Ám ez a gyász­keret mihamar letörlődött s úgy látszott, többé folt nem éri az aranylapot. De jött a világháború. A magyar vitézség megint ismertté lett a világ előtt; arra azonban gyengének bizonyult, hogy az egész világgal szemben győze­delmeskedjék. Megtört a magyar erő. A „győztes“ ellenség nem méltányolta vitézségünket, a ránk erőszakolt háborúért minket tett felelősekké és iszonyú büntetést mért reánk. Történelmünk arany­lapja megint gyászkeretet kapott. De csalódtak, amikor azt hitték, hogy leáldozott dicsőségünk nap­ja. A rettenetes „béke“ megfosz­tott ugyan bennünket az életle­hetőségtől, de a magyar erő nem pusztult el. Másfél évtized­nek szenvedései után is él s most ismét tördeli azokat a bi Róma, március 14. Mussolini és Gömbös magyar miniszterel­nök tegnap délben másíéiór^s szívélyes megbeszélést folytattak a középeurópai problémáról, előké- szitéseképen a hármas tanácsko­zásnak, amelyben Dollfuss vesz részt osztrák részéről. Gömbös Gyula délután felke­reste Sincero bíborost, aki a S ?ent Imreév alkalmával a pápa kö­vete volt. A bíboros magyar nyel­ven köszöntötte a miniszterelnököt. Este 7 órakor Gömbös a Vati­kánban jelent meg, ahol egyházi és világi méltóságok fogadták és a pápa szobájába kisérték. XI. Pius pápa félórás kihallgatáson fo­gadta a magyar miniszterelnököt a könyvtárszobában. A kihallga­tás után a vatikáni követ bemu­tatta Őszentségének a miniszter- elnök kíséretében levő urakat. A pápa szívből jövő szavakkal ál­áldását adta a magyar delegációra és az egész magyar nemzetre. A pápai kihallgatás után a minisz­terelnök Paceili bíboros államtit­kárnál tett látogatást. Este 10 óra tájban megérkezett Rómába Dollfuss osztrák kancel­lár is, akinek fogadására megje­lent a pályaudvaron Mussolini és Gömbös. Róma, március 14. Mussolini, Gömbös és Dollfuss ma ülnek össze a hármas tanácskozásra. Megállapítható, hogy a tanácsko­zások egyik főtárgya a magyar gazdasági élet fellendítése Olasz­ország és Ausztria együttműkö­désével. A három ország gazda­sági megegyezése megszüntetheti azt a gazdasági elnyomást, ame­lyet a kisintant állandó ellensé­ges magatartása Magyarországra nézve jelent. Bécs, március 14. A Reichs­post jelentése szerint Franciaor­szág és Csehország már nyugod- tabban ítélik meg a római ta­nácskozásokat, s remélik, hogy lincseld, amelyeket reánk raktak. 1934. március 15-én Róma felől fújnak a jeget olvasztó szelek s amilyen mértékben enged ezek­nek nyomán a bennünket szorító vasgyűrü, olyan mértékben fogy ellenségeink ereje. Az idei márciustól várjuk sza­badulásunkat. Imánk egyesül a triánoni határokon túl lakó test­véreink imájával és a hő imát meghallgatja Isten, ki nem en­gedheti, hogy igazságunkat továbbra is lenyűgözve tartsa a gonoszság. A 48 as hősök emlé­kezetében ünnepeljük Március Idusát és abban a reményben, hogy a jövő március 15 én már ünnepelhet az ismét egységessé vált magyar nemzet Szent István helyreállított birodalmában. a talál .ózó alkalmas lesz a kö­zépeurópai újjáépítés előmozdí­tására ^ , Úgy tudják, hogy rövidesen Neurath német külügyminiszter is Rómába utazik, hogy találkoz­zék Mussolinival. Róma, március 14. Ma délben Mussolini fogadta Dollfuss osz­trák kancellárt, akivel hosszasan tárgyalt. Este vacsorát és foga­dást rendez Gömbös és Musso­lini tiszteletére. A Popolo di Róma rámutat, hogy helytelen Prága gyanakvása a római tanácskozások miatt. Olaszország teljes jóakarattal akarja rendezni a dunai kérdést. London, március 14. A Daily Mail szerint Mussolini terveinek főcélja Ausztria és Magyarország függetlenségének megszilárdítása, ami azonban nem zárná ki a kis- antanttal való gazdasági meg­egyezéseket. Szerbia és Románia inkább a német, mint az olasz befolyás erősödését kívánják, mig Csehország inkább hajlandó be­lenyugodni az olasz befolyás növekedésébe. A Daily Telegraph megállapítja, hogy Ausztria függetlenségére Olaszországnak védelmiszempont­ból van szüksége, mig Magyar- ország fügetlensége az aktiy olasz külpolitikára nézve jelent támo­gatást. Rövid táviratok. Sixtus herceg állapota tovább­ra is reménytelen. — Ausztriá­ba ismét beengednek egyes né­met lapokat, mivel a feszültség enyhült. — A német leszerelési jegyzéket eljuttatták Párisba. — Az oroszok automatikusán mü ködő léggömböt engedtek fel a stratosférába, s ez 18 600 méter j magasságig emelkedett, ahol 55 ! fokos hideget mért. Hatsanórás alapismeretterjesztő tanfolyam befejezése Lickóiadaioson. Ünnepélyes keretek között, vá­logatott műsorral fejezte be a lickóvadamosi iskolánkivüli nép­művelési bizottság a 60 órás alapismeretterjesztő tanfolyamot. A zsúfolásig megtelt iskolában a leventék és a hallgatóság első­sorban a Himnuszt énekelték el. Majd Karmacsi Ilonka és Török Mihály levente hazafias szavalata következett. Utána a róm. kát. iskola énekesei énekelték a „Kár­pátokban zokognak a fák“ c; éneket. Következett a hallgatók­nak tuJajdonképeni vizsgázása, akik megmutatták, hogy a sötét téli estéken nem hiába jártak az iskolába. Tullér Antal levente mondotta el azután búcsúbeszé­dét, melyben megemlékezett a tanfolyam vezetőjéről, rendezőjé­ről, köszönetét fejezte ki azonban a vármegye vezetőinek is, akik sem anyagi, sem erkölcsi áldo­zatot nem kiraélíek azért, hogy ők, — t. i. a ieveniék — kik édes hazánk reménységei, minél jobban felkészülhessenek az eljö­vendő életre. — Szomorú sors­ban telnek fiatal éveink — fűzi tovább beszédét, — de ha ezt az időt önmagunk művelésére for­dítjuk, nem kárbaveszetí idő az, mert kicsiszolva, az élet nehéz csapásait kiegyensúlyozva állunk majd oda, hogy munkálkodjunk a boldog, nagy magyar jövőn. Szüksége van szegény megcson­kított hazánknak ilyen kiegyen­súlyozott magyarokra, mert a le­számolásnál az fog győzni, aki többet tud, aki többet tanult. Ne szégyeljük tehát, hogy ebben a korban is tanulunk, mert, aki tanul az tud, aki pedig nem tanul, elmarad, s az eljövendő idő el­söpri az élet színpadáról. Kéri végül a vezetőséget, hogy más években is osztogassa a tudás gyümölcsét, mert belátják, hogy erre nagy szükségük van. Utána Nemes irma szavalata Követke­zett, majd az iskola énekkara több szép irredenta éneket adott elő. Kőszeghy Ferenc tanító, a tanfolyam vezetője, ismertette ün­nepi beszéde keretében a tanfo­lyam rövid történetét s megem­lékezett arról is, mily sok gán- csoskodás történik egy ilyen tan­folyam megrendezésénél. „Mér menjek én oda, hiszen én is tu­dok számétani, irnya, meg olvas- nyi“, de mikor valahol a nevét kell aláírni, egyszerre szemüvegre van szüksége, mert rossz a sze­me. Persze a szemüveg soha sincs kéznél stb. Hál* Isten — úgymond tovább, — a tanfo­lyam hallgatói az ilyen bölcs mondásokat figyelemre sem mél­tatták s a tanfolyam minden zök­kenő nélkül eljutott a befejezés­hez. S most örülnek igazán, Mussolini ma délben Dollfussal tanácskozott. A világsajtó m római találkozóról.

Next

/
Thumbnails
Contents