Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)

1934-02-16 / 37. szám

Xfil' évfoG?«m 37. szám. árai 10 fillér 11*34. Február 16. Péntek. .. Gosztonyi László plébános útnak Főtisztelendo G 7,a|acsány 54 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. Felelős szerkesztős Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban, Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin A szovjet és a magyar falu. Hiába tagadják: a szovjettel történt diplomáciai összebarátxo zás óriási izgalmat kelteti az or­szágban. A kormány a kedélyek lecsillapítására természetesen ma­gyarázó cikkeket íratott fizetett lapjaiban, megszólaltatott a lapok hasábjain néhány lelkes NEP- istát s ezzel el is intézte a kér­dést. A cikkek és nyilatkozatok óriási sikernek tüntetik föl a szovjetnek baráti körünkbe való becsatolását, aminek úgy gazda­sági, mint revíziós téren hama­rosan kézzelfogható eredményei várhatók (!) Attól, — mint a kormány nyilatkozatai mondják, — nem keli félni, hogy a szov­jet bolsevista propagandát foly­tat Magyarországon. Csudálkozunk, hogy ezt ilyen határozottan ki merik jelenteni. Hiszen tudott dolog, hogy a szovjet csak addig tarthatja meg uralmát, amíg bolsevista, vagyis ahova beteszi a lábát, ott pro­pagandát kel! indítania. A forra­dalmasítás sarkalatos programmja a szovjetnek. Ezt tudni keil. Mindenütt hozzá is fogott mun­kájához, ahol csak megvetette lábát. Ugyan miért tenne kivételt épen Magyarországgal ? Az ter­mészetes, hogy, amikor az agitá­ció-tilalomról esett szó az elő­zetes tárgyalásoknál, a szovjet megbízottai mindent megígértek. És most már bizonyos az is, hogy mi mindent, amit akkor mondottak, készpénznek véltünk. A szovjet most markába nevet, hogy miiyen jó fogást csinált. Neki csak az kell, hogy vala­hova befészkelhesse magát. A többi az ő dolga. Önmagát ta­gadná meg, ha nem fogna mun­kához. Sajátságos, hogy épen akkor vált két külön fogalommá, szovjet és bolsevizmus, amikor őssze- baráíkozíunk Moszkvával ! Ezt is el kellene most hinnünk! De nem hisszük. Zala vármegye székházának közgyűlési termében kedden szó­ba került a szovjet . . . Nem ismételjük, mi történt ennek kap­csán. Most már tilos bírálni a szovjetet, a bolsevizmust, mint kormányzati formát. És, ami mind-énnél furcsább: épen azok voltak a megyegyülésen a leg­hangosabb helyeslők— akkor, ami­kor elhangzott a figyelmeztetés, hogy a bolsevizmus, mint egy idegen államnak belügye — hát: tabu ! — akik annak idején legtöbbet szenvedtek a bolseviz- mustól. De, — amitől Isten mentsen! — ha még egyszer úrrá lenne az országban a bol­sevizmus, akkor is ők lennének az elsők, akik annak áldozatául esnének. A bolsevizmust nálunk, — mint mondják — a falu buktatta meg. Hát a magyar falu ma is az, ami volt 1919 ben. F.rre a falura támaszkodik Gömbös Gyula a pártszervezésnél. Nem tagadjuk, ért is d bizonyos ered­ményeket, mert a szegény nép minden új embertől a viszonyok javulását várja. Ámde bizonyos az is, hogy a magyar falu, ha másért nem, hát azért fordít hátat Gömbös Gyulának és párt­jának, mert a szovjettel barát­ságba léptünk. A népre, az egy­szerű, romlatlan falusi népre nincs hatással az, hogy a szov­jetről most bizonyos alkalmakkor és bizonyos vonatkozásokban csak „illedelmesen“ szabad nyi­latkozni. A mi népünk emléke­zetéből még nem ment ki Kun Bála és társasága. És a mi né­pünk úgy gondolkodik, hogy Kun Bélát nem azért tartja a szovjet, hogy például gazdasági téren érvényesíttesse erőit és te­hetségeit. Kun Bálának más szerepet jelölt ki a szovjet, mely­nek eszméit ő terjesztette ha­zánkban. A magyar falu mindenféle ma­gyarázat ellenére is egynek tartja a szovjetet a bolsevlzmussal, a kommunizmussal. Nem kell az neki még akkor sem, ha öles Bécs, feb. 15, Az éjszaka szü­netelt a harc és csak elvétett lö­vések hallatszottak. A katonaság a főváros hat kerületét teljesen megtisztította h lázadóktól, s a többiben is befejezéshez közele dik a tisztogatási munka. Az hi­szik, hogy ma délben a szociál­demokraták már mindenütt meg­adják magukat. Tegnap este már csak a Goethe és a Bebel udvar­nál folyt a heves harc. A Goethe udvar kigyuladt és majdnem tel jesen leégett. A harcok során de­rült ki, hogy a szociáldemokrata polgárháborúra készülve úgy épít­tette meg a községi lakóházakat, hogy azok harc esetén szilárd bázisokat képezhessenek és tömör­ségükkel ellenállhassanak az ost­romlóknak. A bécs melletti hegyen is meg­tört a szociáldemokraták ellenál­lása. Itt kétezer védőőr sáncolta el magát, de az esti órákban nagy részük már menekülni kezdett, s Mödling és Baden környékén igyekezett zavart kelteni, A kato­naság azonban üldözőbe vette őket. Floridsdorf környékét telje­sen megtisztították. Itt a katona­ság kétezer foglyot ejtett, több száz puskát és számos gépfegyvert zsákmányolt. A szociáldemokraták­nak Bécsben — saját becslésük hasábok hirdetik is, hegy a szovjet nagy rendeléseket tesz Magyarországon. Nem áhítozik a magyar a vörösök pénze után, meri tart attól, hogy arra a pénzre tapad valami . . . Jellem­ző egyébként az az eset, ami vasárnap történt Pázmánd, fehér- megyei községben a Nép zász- lőbontási próbája alkalmával. Simon András képviselőnek oda- kiabálták, hogy : kint vagyunk a vízből a szovjet-barátsággal, Kun Béla lesz a nagykövet! — azután faképnél hagyták a zászlóbon­tókat. Nem változtat a falu felfogá­sán az sem, hogy megállapodá­sok szerint a budapesti szov­jetkövetség és kereskedemi kon­zulátus létszáma nem lehet több 20 főnyi személyzetnél, s hogy nem lehetnek sem a követségnek, sem a konzulátusnak tagjai olyan „volt magyarok“, akik most „szov­jet állampolgárok“. Végül: a jó magyar nép nem nevezi „viharvetők“-nek azokat, akik a szovjet ellen szólanak, ha az illetők ezzel talán „más állam­nak belügyeibe“ is avatkoznak. Ellenben a hatalmi szóval szer­zett győzelem mindig csak pyrr- husi győzelem. szerint — 1.500 halotjuk van, de a hatóságok csak ötszázra becsü­lik az áldozatokat. A Marx-udvar­ban 350 halott van, köztük sok asszony és semleges polgári sze­mély, akiket a lázadók nem en­gedtek ki az épületből és igy ál­dozatul estek. Az asszonyok egy része nem ártatlan halottja a lá­zadásnak, mert ezek is fegyvere­sen harcoltak a katonaság ellen. A kórházak szerint sok sebesült azért halt meg, mert a szociálde­mokraták későn szállították őket kórházba. Kiderült, hogy a szo­ciáldemokraták klórgázzal is akar­tak támadni. Bauer és Deutsch szociáldemo­krata vezérek még szökésben van­nak, de nem tudják, hogy Auszt­ria területén tartózkodnak-e vagy Csehországba szöktek. Megállapí­tást nyert, hogy Deutsch aktiv részt vett a harcokban és irányí­totta a lázadókat. Kézrekeritése esetén nem kerülheti el az akasz­tófát. Tegnap este még kisebb har­cok voltak az Anker kenyér-gyár és Heiligenstadt környékén is. A rögtönitélő bíróság tegnap két halálos ítéletet hozott, melye­ket végre is hajtottak. Az egyik elitéit Weisl mérnök, a floridsdorfi tűzoltóság parancsnoka, aki tüzelt a katonaságra. Éjfél után akasz­tották fel. Weisl a bíróság előtt kijelentette, sajnálja, hogy hibája miatt oly sok ártatlan ember vesztette életét. A bécsi szociáldemokrata vé­dőszövetség nagy felkészültségére jeilenző adatokat tett közzé a közbiztonsági államtitkár. Például Ottakrink lakótelepén a rengeteg puskán kívül 3 ezer kézigráná­tot, sok lőszert, 11 láda igen veszélyes robbanóanyagot találtak. Jedlersdorfban a szociáldemo­krata gyermekotthonban 600 pus­kát, több gépfegyvert és kézi­gránátot találtak. A ládákon cseh jelzés szerepelt. A lőszerek nagy része cseh eredetű. Még az utol­só napokban is 7 vagon hadi­anyag érkezeit Csehországból a szociáldemokraták részére. Linzben már teljes a nyugalom, s hasonlóképen a többi vidéki városokban is. Ensleitenben 200 halott van, továbbá 80 súlyos és 200 könnyű sebesült. Hatszáz embert foglyul ejtettek. Tegnap délután már csak Steyrben volt komolyabb zavargás. Bécs, február 15. A gyárakban mindenütt folyik a munka. Az általános sztrájk jelszava nem ta­lált visszhangra. A kormány szá­mos községi képviselőtestületet fel­oszlatott, mivel azokban szociál­demokraták ültek. A Reischpost azt kívánja, hogy a lefoglalt szociáldemokrata va­gyonokat fordítsák a harcok által okozott károk jóvátételére. A francia sajtó aggódik. Páris, február 15. A francia sajtó Ausztria függetlenségének végét várja. Azt hiszik, hogy Doiifuss oiasz biztatásra számolt le a vörösökkel, s ezekután a német viszály ügyében sem for­dul a Népszövetséghez, hanem Olaszországra támaszkodik, amely hajlandó támogatni Ausztriát Né­metországgal szemben. Francia- országnak egyformán veszélyes, ha Ausztria Németországra vagy Olaszországra iámaszkodik. Len­gyelország semleges, Anglia pedig nem törődik a dologgal. így Franciaország és a kisantant ma­gára marad. Róma, február 15. Olasz po­litikai körök bizakodással nyilat­koznak az osztrák helyzetről. Véleményük szeri n|t Doiifuss erősebb, mint valaha. Olaszország meg akarja védeni Ausztria függetlenségét, Doiifuss megerősödésének a Vatikán is örül, mert a marxisták győzelme a forradalmat és a bolsevizmust jelentette volna Ausztriában. Fehér zászló a Goethe udvaron. Bécs, február 15. Ma délben a lázadók a Goethe-udvarra is kitűzték a fehér zászlót és meg­Majdnem teljesen megszűntek a haccek Ausztriában. A lázsdók megadják magukat. — A halottak száma kéfezea* korul van.

Next

/
Thumbnails
Contents