Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)
1934-02-08 / 30. szám
X#ll éwtm-w&m 30. mx&m» Jit®^ Id fillér jä#4. Februá!* 8> CsiHőHök. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban v S\ , Kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Szv -ji-tér 4. ,—== Telefonszám 128. ülöfizetési árak : egy hónapra 2 pengi, negyedévre 6 pengő, — Hirdetések díjszabás szerin Az önkormányzat védelmében. A fővárest törvényjavaslat nyomán támadt hullámok nem ültek el. A kormánynak „enyhítő“ módosításai nemcsak hogy nem teremtettek nyugalmat, de az alkotmányvédő szövetséghez csatlakozott a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt is, mely hétfői értekezletén foglal kozott a javaslattal. Ezen az értekezleten egyben bejelentette azt is, hogy rendületlenül küzd az önkormányzatok érdekében. A pártnak ezt az elhatározását megindokolták : Wolf Károly dr., Esterházy Móric gróf és Ernszí Sándor dr. országgyűlési képvi- selők. A kormány lapjai természetesen a Keresztény Pártnak értekezletéről csak mint amolyan kisebb jelentőségű eseményről imák, s híven szokásukhoz !e- kicsinylik az ellenfeleket. Egyik azt írja, hogy a Keresztény Párt majdnem rejtelmes okokból vonult ellenzékbe. Erre azonban már a pártnak egyik szónoka előzetesen megválaszolt, amint arra rá is mutatunk. — Akármit beszéljünk, — folytató — tisztában kell lennünk azzal, hogy roppant komoly szándékkal állunk szemben, amely diktatúrára törekszik. Nem megnyugtató az a tudat, hogy ez az ország nem alkalmas a diktatúrára. A legnagyobb erővel kell küzdeni minden diktatórikus szándék ellen. Legkemolyabb meggyőződésem, hogy országos és nemzed veszedelemmel állunk szemben. Ne feledjük soha, hogy a magyar nép ragaszkodik az alkotmányhoz és nekünk minden eszközzel meg kell védelmeznünk az alkotmányos életet. Ez a kormány a legbrutá- lisafefoan küzd olyan pártok ellen, amelyek a konzervatív haladás hívei voltak. — Más következménye ennek nem lehet, mint az, hogy a tömegek elítélve látják azt a munkát s azután csak balra mennek. Ernszt Sándornak szavaiból kitűnik tehát az ok, ami ellenzékbe kényszeriieíte a Keresztény Pártot. „Rejtelmes“ okról csaK az beszélhet aki nem képes a dolgok mélyére hatolni. De nemcsak a Keresztény Párt indítja meg a harcot az autonómiák védelmében, hanem maguk az autonom testületek, a törvényhatóságok is. Erre átiratban kéri fel őket a főváros törvényhatósága. Az átirat már ott van az ország minden törvényhatóságánál — Zala megyénél is, amint azt tegnap jelentettük. Nagy viták várhatók tehát a törvényhatóságok közgyűlésein és reméljük, hogy most, amikor bizonyosra vehető, hogy hamarosan sor kerül a többi törvényhatóságra is, — most a törvényhatóságok még meglévő erőiket összegyűjtik és megállítják útjában a diktatórikus áramlatot. Zala megye akkor marad hü tradícióihoz, ha teljes fegyverzetben áll ki az autonómia védelmére és a diktatórikus törekvések visszaverésére. Harminc halottja és többsziz ssbisüitje van a párisi utcai harcoknak. A miniszteiFeisGSk vendkivüil intézkedések!«© kapott felhataBmaaásf. Eíüljáróban Wolf Károly dr. leszögezte, hogy a szóbanlevő javaslatnak sorsa nem kizáróan fővárosi ügy, hanem általában elvi szempontokat érint. Mindé 1 nekelőtt az alk^mányosság szem- j pontját érinti. Épen "ezért beje* ! lentette azt is, hogy a párt har- j colni fog azért, hogy az autó- j nomia gondolata épen maradjon j s a közérdek védelmét biztosítsák. ! Esterházy Móric gróf azt j hangoztatta, hogy az Európában j megnyilvánuló jelenségekkel szem- j ben a kormány feladata az volna, í hogy az itteni önkormányzatot j megóvja attól, hogy valaha is | felmerülhessen a diktatúra szűk- i ségessége. A közelmúltban a diktatúra külsőségeivel bizo nyos kacérkodás történt. Ha a pengő tartásáról lehetett olyan logikás kommünikét kiadni, meiyet sárga irigységgel néznek tömörsége és határozottsága miatt, akkor lehetne olyan nyilatkozatot is teoni, amely elejét venné annak az aggodalomnak , mely a diktatúra tekintetében országszerte fönnáll és veszélyezteti a javaslat tárgyalását. Ernszt Sándor dr. rámutatott arra, hogy a miniszterelnök állandóan kétféleképen beszél, aszerint, hogy hol van. Azt látja, hogy hosszú idő óta minden lépés megtörténik a diktatúra érdekében. A kormány első pillanatától kezdődően érezhető volt ez a törekvés. Páris, február 7. A Daladier kormány kedden este mutatkozott be a képviselőházban, amelynek ülése igen izgalmas volt. Hosszas vita u án a kamara 302 szavazattal 204 ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. A kamara ülését forradalmi jellegű tüntetések kisérték, amelyek hamarosan véres zavargásokká fajultak. A város különböző pontjain legalább százezer főnyi tömeg gyűlt egybe, s lármásan követelte a kormány lemondását és halált követeli a képviselőkre, akiknek tekintélyét a sorozatos közéleti botrányok teljesen aláásták. A íömeg mindenütt megtámadta a villamosokat, autókat, azokat feldöntötték és barikádokat építettek belőlük. A tüntetőkkel szemben nemcsak a rendőrséget és a köztársasági gárdát, de a sorkatonaságot is mozgósították, amely több Ízben is fegyveréi használta. A fegyverhasználatnak sok halottja és sebesültje lett. Az öszecsapások este 8 órakor kezdődtek és tartottak egészen a hajnali órákig. Az esti órákban a Concorde-téren mintegy 60 ezer főnyi tömieg rohamot intézett a Szajna-hrd ellen, amely a teret a parlament épületével összeköti. A rendőrség vissza akarta szorítani a tömeget, de ez nem sikerült és a tüntetők a parlament épülete elé vonullak, melyet erős katonai kordon vett körül. A tüntetőket, akik közben felgyújtották a tengerészeti minisztérium épületét, visszaverték, a tüzet pedig eloltották. A tömeget részben fecskendőkkel szorították vissza. De ezzel nem lett vége a harcnak, mert a tüntetők meg-megujuló ro hamokat intéztek a katonaság és rendőrség ellen. Este 9 órakor dördült el az első sortüz, amire a tüntetők még hevesebb támadással feleltek. Mindkét részen sok sebesülés történt. Az óriási felfordulás következtében a képviselőház ülését félbeszakították, de a képviselők nem mertek el- I távozni, mert tartottak attól, hogy a tömeg agyonveri őket. Mivel a foly ionos tűzharcnak egyre több áldozata lett, a képviselőház egyik termét kórházzá alakították át és oda vitték a sebesült katonákat és tüntetőket. A tüntetők nemcsak lőfegyvert, de robbanó petárdákat is használtak. A harcok egészen hajnali 3 óráig tartottak, s a rendőrség egy részét csak 4 órakor tudták bevonni. A tömeg többször rnár- már benyomult a parlament épületébe s tartani keileit attól, ho^y végrehajt]i a fenyegetését és a képviselőket a Szajnába dobja. Ezt csak állandó soriüzekkel le- ! hetett megakadályozni. A halottak és sebesültek számáról nagyon ingadozók a becslések. A belügyminisztérium hivatalos jelentése szerint az összetűzéseknek 6 halottja és 300 sebesültje van, az ellenzéki lapok szerint ez messze van az igazságtól. Azt állítják, hogy a zavargásoknak 29 halottja van, továbbá 300 sebesültje a fegyveres erő és 400 sebesültje a tüntetők részéről. A sebesültek között sok magas- rangú rendőrtiszt is van és egy frontharcos képviselő, továbbá számos városi képviselőtestületi tag. A parlament körül lefolyt harcokon kívül véres tüntetések voltak a város más pontjain és számos vidéki városban, így Liliében, Boulogneban, Nantesban, Lyonban, Nancyban, sőt Algír egyik kikötővárosában is. Különösen véres volt a harc és egész reggelig tartott Liliében. A kormány és a hatóságok állandó tanácskozásokat tartanak a véres események ügyében és a rend biztosiíása érdekében. Daladier miniszterelnök éjjel egy óráig tanácskozott a köztársasági elnökkel. Az elnök rendkívüli teljhatalommal ruházta fel a kor- mányelnököí, akit feljogosiiolt a szélsőséges irányú lapok betiltására. A rendőrfőnököt a miniszterelnök utasította, hogy uicai felvonulásokat és gyűléseket ne engedélyezzen. Daladier miniszterelnöknél küldöttség jelent meg, amely követelte lemondását. Á miniszterelnök azt felelte, hogy a jelen pillanatban nem adhatja át a kormányhatalmat, mert ez gyávaság vo'na. Hir szerint a kormány ostromállapotot rendel el és tábornokok bevonásával válságkormányt létesít. Az ellenzéki lapok igen élesen támadják az éjszakai események miatt a kormányt, a rendőrséget és a katonaság vezetőit. A Le Jour azt írja, hogy ha a miniszter- elnök nem őrült, éreznie kell a helyzet súlyosságát. A lapok megegyeznek abban, hogy az éjszakai események nem maradhatnak következmények nélkül. Páris, február 7. Az Action Francaise a halottak számát öt- venre, a sebesültekét többezerre becsüli, de ezek a számok túlzottak. A halottak tényleges száma mintegy 30, a sebesülteké 600. A tüntetők ökölcsapásokkal és rúgásokkal megtámadták Herriot volt miniszterelnököt is, akit a rendőiség csak nehezen tudott kiszabadítani.
