Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)
1934-02-02 / 26. szám
Zalamegyeí Újság 1934 február 2. c* A természettudomány az ipar szolgálatában. * in. Új korszakot jelentett a táviró és telefon feltalálása, s annak tökéletesbitett alakja, a drótnélküli táviró, a rádió, amely már annyi bajba jutott hajó segélykiáltását sugározta szét az éterben s amelynek oly sok hajótörött köszönheti életét. Előadásom elején említettem, hogy az ősember barlangban húzódott meg éjszakara s ott keresett menedéket a tél viszontagságai, eső, hó elől. Később cölöp- épitményeket emelt. Ezeket ugyanis vízben emelte s ott a viz fölött nagyobb biztonságban érezte magát, mint a földön. A cölöpépit- mények természetesen fából ké- készültek. Később aztán sárból vert magának házat, mint a fecske, gyors ütemben következtek aztán a vályog, kő, tégla házak. Természetesen mindenütt a kéznél levő, vagy könnyen megszerezhető anyagból készült a lakóház. De már az ősember sem elégedett meg a puszta falakkal, hanem azokat tehetségéhez méiten díszítette. Barlangja falaira sokszor meglepően sikerült állat- és emberalakokat rajzolt, illetve vésett, s a rajzot néha színes földdel meg is festette. Az épített házra később fából, kőből, csontból faragott szobrok kerültek. Már az ősember is félt különféle gonosz szellemektől és tisztelte, imádta a jókat. Kezdetleges vallási érzete azt parancso ta neki, hogy bálványai számára építsen otthont, de ez az otthon szebb, nagyobb, díszesebb volt, mint az övé. Halottai számára síremlékeket emelt. Később a nagy hadjáratokat emlékét kapukkal, oszlopokkal örökítették meg. Nagy csarnokokat, uralkodóik számára fényes palotákat emeltek. A templom- építéssel karöltve haladt a szobrászat, festészet fejlődése is. Lépésről lépésre haladt az építészet is, mig végre elérkezett a mai, csak célszerűséget szolgáló egyszerű, ; de egészséges, világos épületekig. A cölöpépitménytől az amerikai felhőkarcolóig szédületes utat futott be az építészet. Végül az orvosi tudománynak köszönheti az emberiség azt, hogy, akit valamilyen szerencsétlenség ér, s kezét-lábát veszti vagy kénytelen nyomorékon szenvedni, hanem műkézzel, mülábbal csaknem olyan jól tud mozogni, dolgozni, mint ép embertársai. Az orvosi tudomány és vele kapcsolatosan a vegytan állítja elő az emberiség javát szolgáló gyógyszerek tömegét, a fertőtlenítő eszközöket. Nekik köszönhetjük, hogy ma már nem pusztitnak ki pestis, kolera, himlőjárványok egész vidékeket, mint a középkorban. Látjuk tehát, hogy a tudomány minden ága szolgálta és szolgálja az ipart. A fizikának köszönhetjük a rádiót, mely az éter hullámain át millió embert tanít, szórakoztat és amellett sok-sok embernek — szerelőnek stb. kenyeret, tisztességes megélhetést nyújt. Gyermekkorunkban bizonyára mindannyian olvastuk Verne Gyula * Kukuljevic Jőzsef dr. keszthelyi akadémiai tanárnak a zalaegerszegi Jpartestület kulturdélutánján tartott elő; adása. fantasztikus utazásait a holdba, a naprendszerbe, a tenger alatt; Jókainak „A jövő század regénye“ talán mosolyra is késztetett egyi künket, másikunkat s ime vannak tengeralattjáró hajóink, repülőgépeink, s a Zeppelinek hihetetlen gyorsasággal repülnek egyik világrészből a másikba, a Zeppelin pl. Németországból Friedrichs- hafenból Délamerikába 70 óra alatt megállás nélkül teszi meg az utat utasokkal, nagy podgyász- szal. Valamikor törvény irta eiő, hogy az első autók előtt ember fusson vörös zászlóval és figyelmeztesse az utasokat a közelgő veszedelemre. Hol vagyunk ettől? Ma már az express vonat sem elég gyors. S a gyermekmesék griff madarát felváltotta a repülőgép. Az emberiség mindezt a tudománynak és a vele haladó iparnak köszönheti, de mindezeken felül Istenbe vetett bizalmának, amit az ipar jelmondata is kifejez. Igen, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, áldja is meg az Isten a tisztes ipart s akkor nincs ok kishitűségre, kétségbeesésre. Bármilyen válságos időkben is élünk, szálljon ajkunkról ima és vezéreljen bennünket a hit az élet utjain. Talán soha se volt az emberiség távolabb Istentől, mint napjainkban, de viszont ma keressük mindenhol az Istent, mert másutt nem talál megnyugvást háborgó lelkünk. Hogy a lelki békét, megnyugvást, gondjaink, bajaink, szenvedéseink enyhülését és az annyira óhajtott és szükséges Isten áldását megnyerhessük, életünket, munkánkat az evangélium törvényeire kell alapoznunk, arra az evangéliumra, mely előírja a felebaráti szeretetet, egymás megbecsülését, megértését, támogatását, a gyengék, elestek felkarolá sát, egymás munkájának kölcsönös megbecsülését. Tudomány és ipar egymásra van utalva, egymás nélkül nem haladhat, nem élhet meg. Bele kell kapcsolódnia egymás életébe. Kezet kézben, az iparosok jelmondatától vezéreltetve dolgozzunk Istennel és akkor rajtunk lesz az annyira kért, sziv- szorongva várt Isten áldása és annak segítségével emelt fővel, erős hittel és reményei nézhetünk egy jobb, szebb, boldogabb jövő elé, a régi dicső, nagy Magyar- ország feltámadása elé. Adja Isten, hogy igy legyen. Isten áldja a tisztes ipart! (Vége.) Gép és villany nélküli tartós ondolálást a legtökéletesebben végzem. Teljes garanciával. A haj selymes és lágy marad. Nem göndör, hanem hullámos. Verasztó Lajos «rí és hölgyfodrász. Jótékony divat-hullám közeledik A jé modor ismét divat. Isméi! Mert nem mindig volt az, sőt nálunk fájdalom — még most sem az. Nyugateuró- páfcól azonban már olyan hirek érkeznek, hogy társaságbeli emberek, sőt fiatal leányok és fiatal emberek is ismét udvariasak, jómodoruak igyekeznek lenni egymáshoz és mindazokhoz, akikkel érintkeznek. Ezért, — öár gok szór tagadni szerelnök, kenyiele- nek vagyunk elismerni, hogy a divat útja Nyugatról vezet Keletre — minden remény megvan arra, hogy ez az új szellem előbb vagy u óbb nálunk is általánossá lesz. Félő ugyan, hogy inkább utóbb, m nt előbb . . . Az utolsó tizenöt év társadalmi és egyéni átalakulásai közül ta Ián a legkínosabb volt az, melyet az ifjúságnál lábrakapod szabadosság, durva modor keltett az idősebb generáció előtt. Hány, gondokban megöregedett apa szive van tele keserűséggel; hány, a fájdalomtól fényét vesztett anyai szempár úszik könnyben nap-nap után a kíméletlenségektől, melyeknek tanúja volt és ianuja ma is, sőt amelyeket önmagának is el kellett s el kell szenvednie a veie érintkező cs hozzátartozó fiatalabb generációtól ! A baj gyökere csak részben kereshető a háborúban. Hiszen a szülők a háborús fiatalságot is féltő gonddal igyekeztek nevelni, mégis, mikor a háborús évek nehéz kábuliságából felocsúdtak, egy új, ismeretlen nemzedékkel találták szemben magukat. A háború nyomán —< annyi sok más testi lelki értékkel együtt — a jó modor is elveszett, ennek nyomán a családi élet ridegebb, a társadalom szegényebb lett. A társadalom bomlasztó szelleme az egyéni függetlenségei, szabad- fágot hirdette s az életküzdelmekben korán önállósult ifjúság mohón kapott rajta. A „mamáí- lan zsúiokon“ és a „gardedám nélküli táncos-összejöveteleken“ a háború szenvedéseitől megtépett fiatal lélek nem tudott élni ezzel a szabadsággal : fegyelmezetlen lett szavaiban, tetteiben és viselkedésében. Helyesnek okosnak és imponálónak tartót ták a kíméletlenséget és iapin íaílanságot. Helytelenül, ferdén gondolkodtak s ennek kimondása és kiélése őszinteséget jelenteit az. ő szokásukban. S ezeknek a felnőtt, de neveletlen gyermekeknek éretlen szertelenségeit a fiatalabbak és hasoniókoruak elismerése fogadta. Divattá tették érdemekben megőszült úriembereknek vállveregető leereszkedéssel való „lemagázását“, vagy sze- lidebben „leöregemezését“. A tisztességadás terén még a márkázást ki nem érdemelt „maga“ szó jár ki uriasszonyoknak egészen fiatal emberek részéről . . . Ez a felfogás alakította ki a fiaial lányok közölt a „démon- tipust“. Modern leányt szemtőí- szemben „jó“-nak, „szerény“ nek nevezni: egyértelmű voi* a sénéssel. Leányok, akik csak valamit is adlak magukra, társaságban, vasúton, a legnyugod- tabban ruzsozták ajkukat maguk elé tartott tükörbe nézve, vagy fésüliék végig rövid hajukat társasebéden, a fiukat tegezték és „drága pofáménak szólították. A modern leánynak egyik jellemvonása, hogy mindent tud. Ha például valaki igy szól hozzá: „Elmondanék egy történetet, de félek, hogy megbotránkozik rajta“, — okvetlenül így kell felelnie: Én már minden megbotránkozáson túl vagyok“. Egy angol nőpedagógus védelmébe veszi a leányokat, s azt mondja, hogy mindez a leányok többségénél nem a lélekből, hanem csak az ajakról jön, az is csak azért, mert divat. Hinni akarjuk, hogy igy van, de azt sem tagadhatjuk, hogy a rossz modor, a tapintatlanság durvává, közönségessé teszi a lelkeket és tömérdek keserűségnek, bajnak válik forrásává. De a háborús fiatalság nyomába ma már új generációk lépnek s ezek kezdik észrevenni, hogy a jó modor elsőrendű fontosságú az éleiben. Lassanként divatba jön ismét a jó modor. A jó társaságbeli fiatalok ma ismét kezdenek udvariasak lenni. Ha a hölgy leejt valamit, a fiatal ember odaugrik fölvenni, ahol ülőhelyek vannak, a fiatal emberek átadják helyűket a hölgyeknek, A hosszú ruha után jön a hosszú — haj, a leányok szívesen fogadják a virágot és bájosak, f nomak, gyengédek — s n~m férfiasak — akarnak lenni. Nem szólítják egymást és udvarlóikat lehetetlen becázőneveken s aranyifjuság „Uram“-nak szólítja, nem „inagázza“ az idősebbeket. Ma már a fiatalember megköszöni vendéglátóinak a „kedves estét“, amelyen, szerencséje volt résztvenni, meghallja a bemutatkozásnál elhangzott nevet és — Uram bocsá‘ — ezt mondja: „Örülök a szerencsének !“ A jó társaság megunta végre a durvaságot s szinte mohón kap a jómodor után. Azokat, akik még mindig a háború után divatba jött zsargont beszélik, akik tapintatlanok, akik nem akarnak, vagy nem tudnak felhagyni a rossz modorral, lassan magukra ■ hagyják. Látásnál kényelem! Fényképezésnél siker! ha szemüveget, fényképezőgépet és kellékeit Bánfai optika és foto szaküzletében vásárolja. ZALAEGERSZEG, Kossuth Lajos utca 4.
