Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)

1934-02-02 / 26. szám

Xtflf. évfolyam 26. szám Jim 10 fillér »ÍÍ5Í4. Február 2. Péntek. f«,*«-6 oo“'°”4 °“s4M Szerkesz, _ö cs kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. Felelős szerkesztői Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. előfizetési árak : egy hónapra 2 pengf, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin Jegyzetek. A legközelebbi napokban fontos tanácskozásoknak színhelye lesz Budapest. Dollfuss, osztrák kancel­lár, Suvich, olasz külügyi állam titkár, Musanov, bolgár miniszter­elnök s egyben külügyminiszter és Tevfik Rüsdi, lörök külügy­miniszter, tisztelik meg láíogatá sukkal a magyar fővárost. Ezek a látogatások egyrészt udvariassági jellegűek, másrészt pedig politikai jelentőségűek, mert azoknak az államoknak vezető férfiai érkez­nek hozzánk, amelyek az áldatlan békeszerződésekkel teremtett lehe­tetlen helyzeten minden erejökkel és igyekezefökkei változtatni kí­vánnak, még pedig minél előbb. A világpolitika boszorkánykony­hájában most nagy a sürgés-for­gás, a nagy üst melleit álló sza­kácsok izgatottan lesik, várják, milyen kotyvalék kerül ki abból. Természetes dolog, hogy nekünk is föl kell készülnünk arra az időre, amikor elénk tálalják majd az üstnek tartalmát. * Bethlen látván grófnak és Gömbös Gyula miniszterelnöknek szekerei nem mindig haladnak ugyanabban a kerékvágásban. Kivillantak az eltérések Bethlen debreceni beszédéből is, bárha Bethlen óvatosan kerülte azt, hogy az ellentétek erősen kiüt­közzenek. Már a fővárosi tör­vénytervezet kipattanásakor is meggyőződhettünk afelől, hogy Bethlen nem mindenben osztja Gömbös felfogását, mert külön­ben nem tett volna eleget Bethlen az aikotmányvédő szövetség ké­résének azzai, hogy érintkezésbe lép abban a kínos ügyben a mi­niszterelnökkel. Több eredményt vártunk ugyan Bethlen közbenjá­rásától, de hát Bethlen nem akart egyszerre — sokat. Nem is kell most a rögtöni eredménye­ket tekinteni. Elég az, hogy or­szágszerte tudják, milyen különbség van a volt és a jelen­legi miniszterelnök elgondolásai között. A jövő majd más ered­ményeket is hoz. * A vérpárás szenzációkból le­gyen egyszer már elég. A lapok­nak közös elhatározással kellene véget vetniök a pokoli históriák­nak. Hiszen már nincs nap, hogy be ne számolnának valamilyen bestiális bűntényről, szörnyű gyil­kosságról. A nyomtatásban és illusztrációkká! megjelenő rém- drámáknak a bestiális hajlamú emberekre egyenesen csábitó ha­tásuk van. Csíráztatják bennök a bűntény szándékának és gondo­latának magvát s valósággal ki­tartják őket arra, miként kell a nagyobb bűntényt végrehajtani. Az élet gyilkosságok nélkül is elég nyomaszló ma, miért még a tetejébe mind ennek a vér, a ha­lál borzalma ? Nem vértől csepe­gő lapokat kell a közönség ke­zébe adni, hanem olyant, amely oktat, nevel s az ügyes-bajos dolgokban tájékoztatást ad. * Csak nem engedik a magyar nyelvnek szépségeit a hivatalos eljárásoknál érvényesülni ! Alig kerül a kezünkbe hivatalos írás, amelyben ott ne éktelenkednének a szenvedő igealakok, a tömén­telen sok -tátik, -tetik, az ikes igéknek iktelen viszonyítása és más hasonló nyelvrontó dol­gok. A napokban egyik előkelő fővárosi lapban olvassuk a kö­vetkezőket, „méhésztársadaL műnk biztosan számit arra, hogy a tavaszi etetésre szükséges cuk­rot a pénzügyminisztérium ismét ki fogja utalni. Ha ez nem fog megtört'nni, akkor a csa­ládok nem fogják tudni föl­nevelni a fiasitást és igy sok család el fog pusztulni. De a megmaradt családok is annyira néptelenek lesznek, hogy az akác­hordást már nem fogják tudni kihasználni“. csak az ismertetésre szorítkoznak. London, február 1. Az angol sajtó helyesli az angol leszerelési emlékiratot. Hangsúlyozzák a la­pok, hogy ez az utolsó lehetőség a leszerelési egyezmény megkö­tésére és rettenetes felelősség há­rul azokra a hatalmakra, melyek ezt a megoldást sem fogadják el. A külföldi államférfiak buda­pesti látogatásai és tárgyalásai. Dollfuss kancellár értesítette a magyar kormányt, hogy február 7-én Budapestre érkezik Gömbös bécsi látogatásának visszaadására. Körülbelül ebben az időpontban érkezik a magyar fővárosba Suvich olasz külügyi államtitkár, továbbá Musanov bolgár miniszterelnök és Tevfik Rüsdi bey török külügy miniszter. Az érdeklődés elsősorban Doll­fuss és Suvich látogatása felé fordul, mivel utazásuk nem tekint­hető pusztán udvariassági látoga­tásnak, hanem a magyar kormány­férfiakkal megvitatják az összes időszerű külpolitikai kérdéseket. A bécsi Reichspost című kor­mánylap utal arra, hogy Dollfuss látogatása újabb bizonyítéka a i két ország között fennálló baráti kapcsolatnak, amelynek ki kell terjednie nemcsak gazdasági, de kulturális és politikai térre is. Hangsúlyozza a lap, hogy a láto­gatás annál fontosabb, mert egybeesik Suvich látogatásával. A többi lapok szintén nagy jelen­tőségei tulajdonítanak a buda­pesti tanácskozásoknak, s meg­állapítják hogy februárban az egész európai diplomácia figyel me Budapest felé fordul. Beavatott magyar politikai kö rökben az a vélemény, hogy Suvich államtitkár olasz részről Ausztriának és Magyarországnak közös szabadkikötőt ajánl fel Triesztben, Feloszlatták az egységespárt nagykanizsai ifjúsági csoportját, mert nyilaskeresztes szervezkedést folytatott. A nagykanizsai egységespárt kebelében érdekes politikai bot­rány pattant ki. Még a múlt év elején megalakult Nagykanizsán az egységespárt ifjúsági csoportja. A csoport vezetője Szabó Gyula ögynök volt, aki szervezőképes­ségével hónapokon keresztül telj- hatalmuan irányította az „egy­séges“ mozgalmat. A csoport 18—22 éves fiatalemberekből, leginkább állástalan iparoslegé­nyekből állott, akik összesen mintegy hetvenen voltak. Ezek részére a város a Rozgonyi-ut­cában szórakozó helyiséget bo­csátott rendelkezésre, ingyenes fütő és világitó anyaggal. Itt tar­tották a gyűléseket és táncmu­latságokat. A lendületes „kormánypárti“ szervezkedés mögött, mint most kiderült, szenzációs kulisszatitkok húzódtak meg. A Rozgonyi-utcai „egységespárti“ otthon tulajdon­képen nyilaskerestes tanya volt. Az Ifjúsági csoport vezetője már több Ízben összeköttetést keresett a Meskó-féle nyilaskeresztes párt­tal, s onnét szervezkedésre meg­bízást kért. Először elutasították, majd látva erős nemzeti szocia­lista tevékenységét, felvették a nyilaskeresztes párt tagjai közé és megbízták a szervezéssel, így Szabó Gyula Budapesten mint nyilaskeresztes vezér, Nagy­kanizsán mint egységespárti fő­szervező szerepelt — hivatalosan. Végül most a kanizsai egységes­párt vezetősége rájött a dologra, melyről a városban már régóta suttogtak. A pártvezetőség lezárta a Rozgonyi-utcai helyiséget, fel­oszlatta az ifjúsági „egységes­pártot“, Szabó Gyulát pedig azonnal kizárta a párt kebeléből. A kanizsai kormánypárt most teljesen élűiről kezdi az ifjúság megszervezését és — hogy a jö­vőben kasonló furcsaságok elő ne fordulhassanak — többé nem lesz önálló ifjúsági csoport, ha­nem a fiatalságot közvetlen a pártba szervezik be, ha — jelent­keznek. A most leleplezett politikai botrány komolysága kitűnik ab­ból, hogy a kanizsai kormánylap is kénytelen foglalkozni az ügy­gyei, de azt elhallgatja, hogy tulajdonképen mi történt. Csak arról szól a cikk, hogy az ifjúság renitens volt. Többek között eze­ket írja a lap : — A Nemzeti Egység nagy- kanizsai szervezetének állandóan nyugtalanító problémája volt az ifjúsági csoport ügye. A csoport Szabó Gyula vezetésével nagy agilitással élte a maga külön életét . . . Csupán az volt a baj, hogy a fiatalok csoportja semmi­képen sem tudott belehelyezkedni a Nemzeti Egység alapszabály- szerű pártkereteibe, hanem álla­mot akart alkotni az államban... — Az ellentétek lassan annyira kiéleződtek, hogy a párt elnök­sége szükségesnek látta a kérdést erélyes kézzel rendezni és az if­júságot pártfegyelemre birni . . . Többszöri kísérlet után a párt vezetősége Írásban szólította fel az ifjúsági csoportot a követel­mények szerint való működés biztosításra. Erre a felszólításra érdemleges válasz ne i érkezett, hanem megjelent a fiataloknak egy küldöttsége a pártvezetőség előtt és olyan feltételeket szabtak, amelyek ellenkeznek a Nemzeti Egység Pártjának intencióival és alkalmasak a felekezeti és társa­dalmi béke veszélyeztetésére. A pártvezetőség természetesen nem fogadta el ezeket a feltételeket, A cikk azzal végződik, hogy az egységespárí vezetősége ez­után kimondotta, hogy a szóban- forgó ifjúsági csoport nem tarto­zik az egységespárt kebelébe, s a párt újból fogja kezdeni az ifjúság megszervezését. H franciáknak nem tetszik az angel és olasz leszerelési terv. Páris, febrnár. l.Az olasz és angol kormányok eljuttatták le­szerelési emlékirataikat a francia­kormányhoz. Mindkét emlékirat közeledést jelent a német állás­ponthoz és kitűnik belőlük a tö­rekvés, hogy a leszerelési egyez­ményt létrehozzák. A francia sajtó az emlékiratokat nagy tar­tózkodással fogadja, s leginkább

Next

/
Thumbnails
Contents