Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)

1933-12-19 / 285. szám

Zaiamegyeí Újság 1933 december 19. És nem csüggednek, mert az ok­tatók szivükbe plántálták a ma­gyar akarás, a reménykedés, a küzdeni tudás érzéseit. Mayer István városi vezető és Bodnar Sándor évfolyamoktató könnyes szemmel búcsúztak az évfolyamtól és kérték a leventéket, hogy az életben is állják meg helyüket, s irányítsa mindig őket a kötelességtudás. Ezután a búcsúzó leventék el­énekelték a Himnuszt. Este a távozó leventék az ipa­rosköri vendéglőben bucsuban- kettet rendeztek, amelyen Horváth Jenő és Bita István mondottak szép beszédeket. A csallóközi hattyú. A Révai Társaság kiadásában most jelent meg Tormay Cecile „Ősi küldött« cimü regényciklu­sának első, önmagában is befe jezett része „A csallóközi hattyú“ cimmel. A mű egész vászonkö­tésben 5.60 pengőért a Zrínyi könyvkereskedésben is kapható. A tatárjárás korszakában ját­szódik le ez a hatalmas elgondo- lásu történelmi regény, amelynek az adja meg a aktuálitásáí, hogy a magyarság, ha más formában is, épen olyan szorongatott és szomorú állapotban volt mint ma, de sohasem vesztette el a hitét a jobb jövőben. Mindig idejekorán megjelent az „Ősi küldött«, aki kivezette a sanyaruság korszaká­ból és visszaadta hitét, életkedvét. A „Csallóközi hattyú“ főhőse Ung, a fiatdl levente, aki utrakel csatlósaival Párásból * hazájába, mert a tatárok fenyegető vesze­delmének hire már oda is eljutott. Amint átlépi az országhatárt, már látja azt a páríoskedásí és széj- jelhuzást, amely a közeledő ve­szedelemnek előreveti árnyékát. De a fiatalembernek még is, mielőtt belevetné magát az ország sorsá­nak intézésébe, le kell számolni halálos szereimével Kniga, Ders hitvese iránt. Az ellenség által körülfogod, pestistői megtizedelt Komáromban jászódik le Ung és Kniga szerelmének története, ez a szerelem a halál árnyékában, amelynél finomabban megrajzolt, szivighatóbb szerelmi története alig van a magyar irodalomnak. Zala vármegye alispánja.^ 27776/ni. 1933. Tárgy: Zalaszentgrót község vásárnapok áthelye­zése iránti kérelme. Hirdetmény. Értesítem, hogy a 74.525/1928. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet alapján engedélyt adok arra, hogy Zalaszentgrót község 1934. évben vasárnapra eső jú­nius 24-iki vásárját junius 25-én, november 11-én tartandó vásárját pedig november 12-én tarthassa meg, továbbá megengedem, hogy az 1934. évben február 3 iki vá sárját február 5 én, szeptember 1-ére eső vásárját pedig szeptem­ber 3-án tarthassa meg. Zalaegerszeg, 1933. dec. 14-én. Bödy Zoltán alispán. Végleg betiltják a Prágai Magyar Hirlapot. Prága, december 18 A cseh hatóságok ismét a sajtószabad­ságot megcsufoló súlyos intézke­dést hoztak a kisebbségi magyar sajtó ellen. A Prágai Magyar Hírlap három­hónapi betiltás után vasárnap je­lent meg először, de az ügyész­ség már ezt az első számot is elkoboztatta Szentiványi József vezércikke miatt, melyben Szent­iványi azt irja, hogy a lap hajlit- hatatlan magyarsága továbbra is megmarad. A cseh törvények szerint ha egyszer már betiltott lapot ismét elkoboznak, akkor a lapot végleg be lehet tiitani. A magyar lakósság bizonyosra ve­szi, hogy a cseh hatóságok élnek is ezzel a fegyverrel, mert épen ezért történt az elkobzás. Félszázados fönnállását ünnepli a Karácsonyfa Egyesület. Nagyobbarányu segitöakció karácsonykor. Csendben, hangos reklám nél- nül, de annál szebb eredménnyel működik városunkban a Kará­csonyfa Egyesület. Fáradtságot nem ismerő buzgalommal gyűjti évről-évre a filléreket s másféle adományokat, hogy karácsonykor, a szeretet nagy ünnepén örömet szerezhessen azoknak a szegény iskolásgyermekeknek, akiknek kü­lönben karácsonyuk nem volna. Az egyesület most ünnepli fönnállásának évfordulóját s ebből az alkalomból nagyobbarányu se­gélyezési akciót indított meg. Ne­mes törekvéseit siker is koronázta, mert ezidén mintegy háromszáz szegénysorsu iskolásgyermeket ré­szesít ruha- és lábbelisegélyben. A felruházási ünnepélyt csütörtö­kön délután 3 órakor tartja meg a Kuiturház nagytermében s erre az ünnepélyre a megyei és városi előkelőségeket, az egyházi és vi­lági hatóságokat, valamint az is­kolák tantestületeit és a kulturá lis egyesületeket is meghívta. A város közönsége valóban hálás lehet az egyesület iránt, melynek ötvenéves múltja nyitott könyv s ennek a könyvnek csak aranyalap­jai vannak, mert minden egyes lapon az irgalmasság cselekede­teinek példaszerű gyakorlásával találkoznak. Hogy az egyesület a mai súiyos viszonyok mellett is képes háromszáz gyermek segé­lyezésére, az a tagok buzgalma mellett a közönség megértő támo­gatásának köszönhető. Nem csa­lódunk, amikor föltételezzük, hogy a város közönsége ezután is tá­mogatja az egyesületet, mert hi­szen ennek a támogatásnak nyo­mán áldás fakad. A Karácsonyfa Egyesületen ki vül a polgármester az inségakció keretében gondoskodni kiván ar­ról, hogy mindazok az elemi is kólái növendékek, akik arra rá­szorulnak, lábbelit kapjanak, hogy lábbelihiány miatt egyetlen gyer­mek se maradjon el az iskolától. A lábbeliket a helybeli kisiparo­sok készítik. Kétszáz eve született a magyar sakkcsoda feltalálója. Rövid idő múlva kerek 200 esztendeje lesz annak, hogy a romantikus életű Kemj5e.len far­kas született. Félszázaddal később a „Magyar Hírmondó“ című tíj- ság 1783. évi 43. számában ér- dekes módon irta le a legnagyobb feltűnést keltő találmányát, a sakk- masinát. Maga II. József császár kérte fői Bécsben Kempelent, hogy a csodagépet vigye Euró­pa szerte körútra s ez meg is tör­tént. Berlin, London, Párizs és Pétervár uralkodói, előkelőségei egyformán megcsodálták a török- basát, aki nem húsból és vérből volt, hanem prémes kaftánba, tur- bánb i bujtatott figura, de mégis hibátlanul végezte a húzásokat, háromajtós, asztalformáju szek­rény mellett ülve úgy, hogy vi­lághíres sakkjátékosokat könnyen megmattolt. Régi francia lapok azt Írták, hogy Lengyelország első fölosz­tása után négy évvel, 1776-ban föllázadt egy Rigában elhelyezett félig lengyel, félig orosz ezred. Miután a lázadást leverték, an­nak vezetője, Voruszky kapitány, mindkét lábán súlyosan megse­besült, de megszökött és egy Oslov nevű jószivü orvos elrej­tette, ápoita. Mind a két lábát le­vágták Voruskynak és az orvos barátja, Kempelen Farkas men tette ki Oroszországból úgy, hogy egy masinát csinált neki, amelyben a lábatlan tiszt elfért s Voruszky irányította azután a Poroszországba való menekülés alatt, majd később a török basa kezeit a sakkhuzásoknál. II. Katalin cárnő Pétervárra vitette Kempelent és a masinát, amely többször megverte sakkjá­ték közben. Tóth Béla azonban bebizonyitotta, hogy Kempelen Farkas nem orosz földön 1777 ben, hanem magyar földön 1769 ben csinálta a csodálatosan precíz szerkezetet. Kempelen, aki Mária Terézia királynő alatt tekintélyes udvari tanácsos volt, Pozsony­ban fél évig dolgozott az automa­tán. Ezt egyik jóbarátja, K. G. von Windisch, a „Nemzeti Piu- tarkus“ című egykorú lap szerint igy irta le: — Ez a masina negyedfél láb hosszúságú, két láb szélességű és harmadfélláb magasságú kasznyi volt, olyan formájú mint egy íróasztal, négy mozgó lábakon állott, amelyeken ide s oda lehe­tett az egész masinát tologatni. E masina megeit egy faszéken ült egy férfi fafigura, vagy férfi fakép, török köntösbe öltözködve, közép termetű, meily a jobb ke­zével a kasznyira könyökölt, a bal kezében pedig egy hosszu- száru török dohányzó pipát tar­tott, olyan poziturában, min ha éppen abban a szempillantásban vette volna ki a szájából. A sakk­tábla a kasznyira volt lesrófolva és azon a figura, vagy fakép a szemeit mindég rajta tartotta. Mikor a játék elkezdődött, olyan­kor a török basától mindég el­vették a hosszuszáru pipáját, mert a balkezével jádszott. Legelői mindég ő ment, vagy a játékot mindég ő kezdette. Mig a játék tartott, az alatt a játszó társának minden menetelekor egyet szokott bakkantani, vagy billenteni a fe­jével és köröskörül hordozta vi­gyázó szemeit a sakktáblán. Mi­kor a sakk a királynénak volt, akkor mindég kettőt szokott bil­lenteni a fejével; mikor a sakk a királynak volt, akkor mindég hármat szokott billenteni. Ha pe­dig a jádszó társa vele kötelödsz- ködni akarván, hamisan ment, vagy őtet mesterségében próbálni akarta, olyankor boszankodva és haragosan rázta a fejét, miért, hogy kötekedik vele. Valameny- nyiszer ez a néma játékos eggyet ment, mindannyiszor lehetett a masinában belül hallani a kere­keknek, a csigáknak, rugótoliak­nak és görgőknek zúgását, amely az asztali óra lefolyásához hason­lított. Ennek a mesterséges esz­köznek taláiója az egész játék alatt egyebet sern csinált, hanem minden 10 ik, 12-ik menetiel vagy húzás után, a mozgó kar­nak tolláit felhúzta, és olykor, olykor egy ládikóban kukucskált, amely a játékosról egynéhány ié- pésmre egy asztalon volt és az­zal szoros egybekötleíésben lévén, annak mintegy lelke volt; de ezen ládácskának a masinával való szoros egybeköitetését a bá­mulva csodáikozók sem meg nem foghatták, sem ki nem magya­rázhatták “ Már a XVIIi-ik század végén nyolc nyelven Írtak könyveket a masináról s a XIX. században újra vagy hat nyelven, amikor második kőrútjára vitték az auto­matát. A német báró Räcknitz úgy magyarázta a masina titkát, hogy egy igen kistermetű ember a szekrénynek kihúzott alsó fiókja mögött feküdt, mialatt a sokru­gós szerkezetet megmutatták a nézőknek. Ha aztán becsukták a szekrény ajtait, átbújt az alsó fiók mögül a középső zárt és láthatatlan lyukba s onnan moz­gatta a török bt-bu kezét. Még pedig mágnes segítségével. Ez a magyarázat helytelennek bizonyult, de mindmáig titok maradt az, hogy a törököt mily módon igaz­gatták. Kempelen Farkas, aki 1734-ben született, óriási szenzációt keltett a bécsi udvar előtt, amikor gépét 1769-ben először bemutatta. Sok­kal nagyobb szenzációt, mint ahogy maga akarta volna. Épen ezért nemsokára kijelentette, hogy a masina tönkrement és többe Fondant szalon 1 kg . Csokoládés szalon 1 kg . 2*— pengő . 2*20 pengő Németh Lacinál

Next

/
Thumbnails
Contents