Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)

1933-12-15 / 282. szám

IVI' évfolyam 282, «Am* Ai*«i 10 fillér 1933. December 15. Péntek. Go51 \o ffl' Us ,\ó # 54 b&«°s Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szí «oztöség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ■ .......= Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban, Előfizetési árak : egy hónapra 2 peng?, negyed­évre 6 pengő. I— Hirdetések díjszabás szerint Gyöngyösbokréta és Göcsej. Szent István ünnepe alkalmával nagyban ünnepelte, tapsolta a fő­város népe a hamvas-szűz vidé­ket, Magyarhonnak játszi kedvű fiait és leányait, akik fölvitték öl­tözetben, játékban, dalban ezerév kivirágzott szinpompáját, — a magyar föld lelkét. Rádión is hallhatók voltak ősi ritmusú da­laik, táncaik, naiv népi játékaik. Az újságok hasábszámra ontották az áradó dicséretet, az egész or­szág közönsége örült a leírt, a hallott nemzeti szépségeknek s köszöntötte a rendezőket a „bomba sikerért“. A nemzeti munkahéten pedig beígérték, hogy állandósít­ják is a „Gyöngyösbokrétát“, amint ezt a nemzeti bemutatót elnevezték. Mi azonban az egységes han­gulat ellenére bátorkodunk ez ügyben különvéleményt hallatni. Amikor a nagy búcsújárás volt a budapesti Városi Színházban a Gyöngyösbokrétához, hallottuk mi is a rádióközvetitést. Éreztük, hogy „ott“ két világ ölelkezett össze a forró sikerben — és vég­telen szomorúsággal szivünkben elhallgattattuk a rádiót. Ott tény^ leg búcsú voit. Búcsú, de a lé­leknek ezer éven át megőrzött hamvától, a magyar rónák és halmok, az eldugott kis falvak himporos érintetlenségétől. Búcsú a művészet önfeledtségétől. És egy kicsit, dehogy is kicsit: na­gyot, igenis nagyot szégyenkez­tünk azok helyett az ártatlan sze­replők helyett. Kik voltak ők, mik voltak ők Budapest szórakozást kereső népének ? Exotikumok, különös érdekességek, akárcsak az Allatkertbe vitt indiánok, szere csenek. Ha sajnálatosak Afrika oroszlánjai, India tigrisei, amiket a művelt világ okulására és szó­rakoztatására Európába cipeltek, mennyivel sajnálatraméltóbbak a magyar mezők gyönyörű ember­példányai, akiket szintúgy pénzért mutogattak. Elborult szemeink előtt felvillant a haladó üzleti szellemnek jövendő kora, mely majd hamarosan Budapesten te­nyésztett népi exotikummal fogja elárasztani a világot és teljesen meg fogja hamisítani a most szin- dús népi művészetet. És most, amikor ennek évenként való meg­ismétléséről van szó, szeretnők az egész ország fülébe kiáltani: siessenek megmenteni a magyar népművészetet! A magyar népdalt tönkretették a budapesti kabarék ócska kup­iéi, a zamatos népi játékokat az utolsó zugba is elvitte ostoba ope­rettek csináltsága. Fiaink, leánya­ink felvitték és felviszik, amit lé­lekben a vidék termelt és majd hazaviszik cserébe érte Budapest lelkét. A dísz helyett a cicomát, a természetesség helyett a nyeg­leséget, a derű helyett a ciniz­must, a játszi dévajság helyett az esetlen viccel, a szemérem helyett az erotikum forróságát. Mert, ahova előadás előtt és után szó­rakozni vihették a nép fiait, csak ilyent láthattak. S elképzelhetjük, hogy a sudár magyar ifjak mily könnyen botolhattak a lépten- nyomon eléjökbe vetődő hiszté­rikus, exotikumkedvelő „nagyvi­lági“ nőkbe, s hogy a teimésze- tes szemérmével szemét lesüiött falusi virágszálat milyen szemmel égette ott sok különcségre éhes világfi szeme ? Zala megye máskép viszi a vi­lág szeme elé szépségeit, kincseit. Művészi fényképfölvételekkel és melléjük kedves, vonzó, szórakoz tatóan oktató magyarázó szöveg­gel. A Göcsejt, az elhagyatottat a lenézett Göcsejt, egyszeri meg­látásra kívánatossá tette az isko lánkivüli népművelési bizottság vezetősége. A legelső tudományos közigazgatási és művészeti körök fejezik ki tetszésüket a mű és teljes elismerésöket annak meg­teremtői iránt. Zalából nem visz nek sudár legényeket, piros-pozs­gás leányokat, hogy ott mutogas sák őket és így ismertessék meg a fővárossal a vidéket. Ezek a gondolatok ötlenek eszünkbe, amikor a Gyöngyös bokréta megismétléséről hallunk. Az angol külügyminiszter európai békekörutra indul. London, december 14. Az an­gol külügyminiszter a kormány megbízásából a parlament kará­csonyi szünete alatt európai béke- köruíra indul. Ellátogat Párisba, Berlinbe és Rómába, s mindenütt tárgyal a leszerelési nehézségek elsimításáról. Legfontosabb lesz a Mussolinival való tanácskozása, mert ez a megbeszélés kiterjed a , német-francia feszültség enyhité- ■ sére, a leszerelési és a népszó vetségi kérdésre. Párisi jelentés szerint a francia kormány megvárja az angol ja­vasatokat és azután dönt, hogy milyen alapon hajlandó tárgyalni Németországgal. A Temps azt írja, hogy a francia politika ga randája a kisantant szövetségé­ben van. A francia jelentések ha­tása alatt Londonban már nem tekintenek annyi optimizmussal a német-francia tárgyalások elé. Kirívó igazságtalanságokat te­remtett a gazdavédelmi rendelet Az ormándlakiaka* például nem védi, mert nincs bekeblezett birtokuk. — A zalaegerszegi járásbí­róság területén 948 gazda — köztük sok közép- és nagybirtokos — kérte a védetté nyilvánítást. A birtokoknak védetté nyilvání­tását december 15-ig lehet kérni, de a kérvényezési eljárás már körülbelül befejezettnek tekinthető. A zalaegerszegi járásbíróság terü­letén a mai napig 948 gazda kérte birtokának védetté nyilvání­tását, köztük a zalaegerszegi, al- sólendvai, novai és pacsai járás számos közép- és nagybirtokosa. Védeité nyilvánítást kért Sigray Antal gróf is a zalamegyei Csődé határában fekvő birtokára. A já­rásbíróság mintegy 750 esetben már el is rendelte a védetté nyil­vánítást, a többi ügyben pedig az eljárás most van folyamatban. A védetté nyilvánítási eljárás során derült ki, hogy a gazdavé­delmi rendelet mennyi igazságta­lan helyzetet teremtett, mivel a rendeletet elméleti emberek dol­gozták ki, akik a gyakorlatban dőfordulható esetekre nem gon­doltak és nem hoztak megfelelő intézkedéseket. A sorozatos igaz­ságtalanságokat leginkább néhány kirívó esettel világíthatjuk meg. Mindegyik eset többszörösen for­dult elő a zalaegerszegi járásbíró­ság területén is. Van egyik községben egy nyug­díjas altiszt, akinek nyugdija havi 75 pengő. Nyugdíjazása után hazament gazdálkodni 15 holdas apai örökségére. A rossz viszo­nyok miatt tönkrement, a 15 hold legnagyobb részét elárverezték s két három hold szőlője és kaszá­lója csak azért maradt meg, mert nem akadt rá vevő. Erre most védetté nyilvánítást kért. Igen ám, csakhogy a rendelet azt mondja, hogy, akinek kétféle jövedelme van, az csak akkor kaphat védetté nyilvánítást, ha a birtok katasz­teri tisztajövedelmének négysze­rese meghaladja a másik jövede­lem összegét. A kataszteri jöve­delem a jelen esetben kevesebb, mint a nyugdíj, tehát védelem nincs. Ellenben egy magasrangu nyugdíjas, akinek nyugdija több- száz pengő, megkapta a védetté nyilvánítást, mert annak párszáz hold birtoka van, melynél a ka­taszteri tisztajövedelem négysze­rese meghaladja a nyugdíj ösz- szegét. Másik eset: Van egyik közeli községben egy gazda, akinek II hold földje van 95 korona katasz­teri tisztajövedelemmel. Ez sem kaphat védelmet, mert van neki egy kivénhedt cséplőgépe, melyet 150 millióért erőszakoltak rá még a koronás világban. A gép töb­bet áll, mint dolgozik, de azért 600 pengő a kereseti adója, amit még a 30 pengős búzaár idején vetettek ki rá. Mivel a 600 pengő több, mint a birtok jövedelmének négyszerese, védelemről szó sem lehet. Pedig bizonyos, hogy a gazda a cséplőgéppel még az adót sem keresi meg. Harmadik eset: Egyik község­ben van egy iparos, aki magas kora miatt iparát már egy éve abbahagyta s most kicsike föld­jével vesződik. Adója azonban még mindig az előző évi adóalap után van feltüntetve s mivel ilyen alapon több jövedelme volna, mint a birtok jövedelmének négy­szerese, ezért védetté nyilvánítást nem kaphatott. Legfurcsábban jártak az ormánd- Iaki parcellavevők, akikkel tudva­lévőén már a vétel alkalmával nagy igazságtalanság történt. A gazdavédelmi rendelet csak a te­lekkönyviig bekebelezett földtu­lajdont engedi védetté nyilvánítani, ha az előirt adósságteher is be van keblezve. Az igazságtalan szerződések miatt az crmándlaki parcellavevők legnagyobb részé­nek birtoka még nincs telekköny­viig rájuk írva, s természetesen az adósság sem szerepel a telek- könyvben. Bizonyos, hogy a vé­telárhátralék bőven indokolttá te­szi mindegyik esetben a védetté nyilvánítást, de a bekeblezés hiánya miatt egyik ormándlaki gazda sem kaphat védelmet és továbbra is ki vannak szolgáltatva. A védetté nyilvánítást még csak nem is kérhetik, mert formai okokból okvetlen el kellene uta­sítani a kérelmet. Hasonló sorsra jutottak minda­zok az adósok, akik nem pénz­intézettől, hanem magánosoktól vettek fel kölcsönt és a hitelező az adósságot nem kebleztette be, mert az adós egyébként is jő volt a kölcsönösszegig. A védel­met most ezek az adósok sem igényelhetik, mert az adósság nincs bekeblezve. A rendelet szerint az állam át­vállalja a kataszteri tisztajövede- em negyvenszeresét meghaladó pénzintézeti tartozást. Ez a ren­delkezés is igazságtalan, mert a magántartozást nem vállalja át az állam. Gyakori eset például, hogy örökség esetén a testvérek egyike az osztálynál megvette a másik testvér részét, Tartozása esetleg még a kataszteri jövedelem száz­szorosát is eléri, a negyvensze­resen felüli __ részt az állam még

Next

/
Thumbnails
Contents