Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)
1933-12-03 / 274. szám
1933 december 3. Zala megyeiUjság 3 Zalában még nincs csereforgalom a gazdák és kereskedők között. A válságos gazdasági helyzet köveikezményeképen fejlődött ki egyes vidéki városokban a civilizáció kezdetleges idejére emlékeztető csereforgalom. A megszorult hitelforrások, a tőke és for* gaiom hiánya kényszeritette arra a vidéki kereskedelmet és ipáit, hogy pénz hiányában terményt fogadjon el a gazdavásárlótól. Szegeden és Miskolcon alakuitak az első ilyen vásárló és eladó ringek, amelyeknek cégei a gazdától a vásárolt áru fejében terményt fogadnak ei. Napi áron vesznek át bármilyen mennyiségű terményeikkel, amelyekért csekket szolgáltatnak ki. Ezért a csekkért a gazdák a ringben tömörült kereskedőknél tetszésök szerint vásárolhatnak. Egyes helyeken ezt a mozgalmat, amellyel a forgalom élénkítése szempontjából ál- litóan kedvező tapasztalatokra jutottak, a városi hatóságok is támogatnák. Erre mifelénk azonban ilyen árucsere-forgalom ezideig nem fejlődött ki. A mi ipari és kereskedelmi területünk nem is nyújtana lehetőséget erre, már csak arra tekinteitel sem, mert azt, — mint nekünk mondották — tiltó kormányrendelet akadályozza. De egyébként sem váltja be a forgalmazásnak ez a primitiv formája a hozzáfűzött várakozásokat, mert olyan körülményekkel kell számolni, amelyek mindkét részen károsan éreztetnék ha tásukat. így: számolni keli a lánckereskedelem megjelenésével, amely okvetlenül felütné fejét, hogy a maga illegitim eszközeivel, esetleges visszaélésekkel, fölözze le a maga hasznát. De kérdés az is, hogy a gazdák rendelkeznek-e ma annyi terménnyel, amelyből iparcikkeket is tudnak vásárolni ? A kereskedő és iparos maga sem kap áruhitelt, áll-e hát módjában árut még értékesítésre váró terményért adni ? Ezek azok a kérdések, amelyek a mi vidékünkön a csereforgalomnak bevezetését nemcsak hogy szükségessé nem teszik, de a jelen helyzet szerint arra lehetőséget sem nyújtanak. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy esetenként a kereskedők a felajánlott terményt el nem fogadnák ipari áru fejében a gazdáktól; erre a kiskereskedőknél igen gyakran láthatunk példákat, de állandó gyakorlatra a helyi körülmények nem aikal- masak. Egyelőre tehát nincs szó arról, hogy Zalában is bevezessék a primitiv csereforgalmaí. Viszont, ha a viszonyok igy maradnak, ki tudja, miféle szokások vonulnak be a piacra s milyen eredményeket létesítenek ott ?... Az öregbiró utasitására„hivatalos“emberek kerestéka„babonatárgyat“egy zalaifaluban Még mindig sokan hisznek a babonában. Délzala egyik községében november folyamán fura eset játszódott le, amely sajnálatos módon bizonyítja, hogy a zalai falvakból még mindig nem pusztult ki a babona, sőt néhol még a „hivatalos“ embereket is rabságában tartja. Nem akarjuk nevetségessé tenni a falut, azért nem nevezzük meg, ép igy a szereplők is álnevet kapnak a történetben, amely a következőképen ment végbe: A szóbanforgó községhez is tartozik egy úgynevezett „proletárfalu“, amilyen Zala megye községeiben épült a földreformföldeken. A proletárfalu egyik düledező viskójában két nagyon szegény család lakik: az első szobában Péter István a feleségével és családjával, a hátsó szobában pedig a 85 éves Nemes Ferencné 55 éves Mári leányával és ennek leányával. A szobák között levő konyha közös. Péter Istvánná már a nyár óta ágyban fekvő beteg. A zalaegerszegi kórházban is volt, de állapota nem javult, s igy hazahozatták. A hosszas betegség miatt mindenki találgatta, miért is nem gyógyul meg Péter Istvánné, s egyszer csak szájról-szájra járt a hir a faluban, hogy Péter Istvánné, született Babos Margit, „babona- tétemény“ alatt szenved, azért ne» tudja egy orvos sem meggyógyítani. A babona-téteményt (más néven : rontást) pedig nem tehette más, mint a Péterékkel egy házban lakó Nemesék, mert azok már elég vének ahoz, hogy értsenek a babona-téteményhez — mondották a faluban. Miután a betegség okát eképen „megtalálták“, a falu babonás része feszülten leste, mikor lesz Péterné „megeresztve“ a betegségtől. De hiába volt a várakozás, a beteg állapota csak nem enyhült. Péteréknél elfogyott a türelem, azért a múlt hetekben megjelent Nemeséknél a betegnek két testvére és erélyesen követelték Nemeséktől, hogy azonnal „eresszék meg“ nővérüket a babonától, mert különben baj lesz. Persze a követelésnek csatározás lett a vége. A fiatalabbik Nemes lány nyelve is jól pörgött, amit az márka az izzólámpánk 50 évi kutatást és fejlődést 50 évi gyártási tapasztalatot 50 éva megelégedett vevőket. tökéletes minőséget, nagy fényerősséget, gazdaságos világítást! egyik Babos testvér azzal ellensúlyozott, hogy a keze ügyébe eső vaslapáttal hatalmasan orron csapta a fiatal Nemes lányt, majd a Babosok tovább álltak. Margit nővérük pedig továbbra is beteg maradt. A babonatétemény körül ezután történt a legérdekesebb fordulat. A beteg férje és testvérei elhatározták, hogy felkeresik a község biráját, Botos Derék Józsefet, feltárják előtte a babonatétemény szörnyű következményeit és segítségét kérik, hogy Margit nővérük „mege- resztessék“ a babonatétemény alól. Akkor azután biztosan egy-kettőre meggyógyul szegény beteg. Botos Derék uram nagy részvéttel hallgatta az esetet. — Bizony nagy baj — mondta hümmögve —, de majd teszünk valamit a babona letörésére. Mikor a beteg hozzátartozói nagy hálálkodás után elkocogtak, a biró felkereste Kiglics Jánost, a legerélyesebb, legmarkosabb, sőt legtudományosabb elöljárót és elmondotta neki, micsoda panasz van Nemesék ellen. Valamit kéne tenni — úgymond —, mert szerinte is Nemesék babonázták meg a beteget. — így gondolom én is — szóit Kiglics uram —, mert hát más nem is férhetett volna olyan könnyen a beteghez, már pedig a a babonatéteméwyhez legalább egy hajtincset le kell nyírni babonatárgynak. Megbeszélték aztán a tennivalókat. Arra a következtetésre jutottak, hogy a hajtincs alighanem a tűzhelybe van belesározva. Azt kell hát lebontani, mert nem gyógyulhat meg addig a beteg, amíg ki nem szabadítják a tűzhelyből a belerejtett tincset. A tűzhelybontás idejét a biró és az elöljáró uraimék másnap reggelre határozták el. Határozatba ment az, hogy a műveletet az elöljáró uram végzi Kovács János bisbi- róval, akit az öregbiró segítségül ad Kiglics János mellé. Az öregbiró másnap már korán reggel megjelent a községi irodában és megállította munkájában a kisbirót, aki épen a takarítást végezte: — Elmész most a Kiglics Jánoshoz — szólt hozzá —. akivel már mindent megbeszéltünk, az majd megmagyaráz mindent. De azért neked is megmondom, hogy elmentek a proletárfaluba. Felkeresitek Nemeséket, akik Péterékkel laknak egy házban, s kijelentitek neki, hogy titeket a községbiró azért küldött hozzájuk, hogy a „spórhelt- jüket“ elbontsátok. így is lön! A kisbiró ugyan csudálkozott, de parancs-parancs, pláne, ha az öregbiró adja. Fél óra múlva az elöljáró és a kisbiró már Nemeséknél voltak és zord hangon kijelentették: — Az öregbiró rendeletére a „spórhelíet“ el fogjuk bontani, mert abban van a babonatárgy. Szegény öregek nagyon megijedtek. Aztán rémült könyörgésre fogták a dolgot, kérték, hogy hagyják meg a tűzhelyet. Mikor a kérés visszautasiíásra talált, a két öreg azért könyörgött, hogy a tűzhelyen levő kis borsójukat — ez az utolsó a házban — legalább engedjék még megfőzni. De nem volt kegyelem. A két „hivatalos“ ember végrehajtotta az ítéletet. Valósággal szétszórták a babonaíéíeményes Nemesék tűzhelyét. De eredménytelenül: a hajtincset sehol sem találták. A falu egy része azért továbbra is hisz a babonában. Azt mondják, másutt van elrejtve a babonatárgy, azért beteg még mindig a Babos Margit. A józanabb rész pedig szánakozik a két öreg Nemesen és nevet a babonásokon. Elsősorban az öregbirón és két társán, akiknek sikerült elérni, hogy most már az egész környék csatlakozott a kacagáshoz. bÍPÁ!wnÓ.eválln 100 modern kényelmes szoba. & Ml aljflICS 92dllU Liftek. Hideg-meleg folyóviz. Budapest, IV. Egyetem-utca 5. (a Belváros központjában.) . Köz,*f?.í0“?' ____ 1 ' Az étterem és kávéházban minAz Erzsébet pincében I pincér rendszer! den este szalo nzene. Menü l'GO peagő.
