Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)
1933-12-01 / 272. szám
Zalamegyeí Üjsag 1933 december 1. Agyonlőtte legény ismerősét egy pókafai leány. megkötik az adásvételi szerződést négyszögölenként 80 filléres árban, a foglalók egy részét felszólítják a terület visszaadására, a többiekkel pedig, — mivel fölmérés még nem volt, — ezután tárgyalnak. A munkásdalárdának megsza vazták a tüzifasegélyt, a főker- tésznek a költözködési segélyt, végül a Zrínyi könyvkereskedés üzletbérét 1.200 pengőre szállították le. Rövid táviratok. Gömbös miniszterelnök és Káliay földművelésügyi miniszter ma az osztrák kancellár vadász- területéről Semmeringre utaztak. Onnét Bécsbe, majd Budapestre térnek vissza. A miniszterelnök 5, a földművelésügyi mi- n i s z t e r 3 zergét lőtt — A francia kormány valószínűen kénytelen lesz — elődje példájára — javasolni a tisztviselői fizetések leszállítását, ami az új kormányt is könnyen megbuktathatja. — Földomlás következtében Nápolyban két ház összedőlt. Három ember meghalt, 4 súlyosan megsebesült. — Litvinov Rómában szeretne a vatikáni körökkel tárgyalni, de ez legfeljebb akkor lesz lehetséges, ha a szovjet külügyi népbiztosa Mussolini utján garanciát nyújt a Szentszéknek, hogy a szovjet Oroszország ban biztosítja a vallás szabad gyakorlatát. — Belerohant Páris mellett egy autó a menetelő ka- onák csoportjába. Két katona meghalt, 7 életveszélyesen megsebesült. — Az angol Lordok Házában is megalakul a revíziós csoport. Bethlen és Eckhardt együtt dolgoznak Londonban a revízió érdekében. — Súlyos természetű párbaj folyt le ma délelőtt Weiss István, az OTI vezér- igazgatója és Berényi Sándor hírlapíró között. Weiss a fülén és füle mögött erősen megsérült. A felek nem béküliek ki. —- A műegyetemen ma a keresztény hallgatók kivonultak egyik előadásról, mert a zsidó hallgatók nem akarták elfoglalni a nekik kijelölt helyeket. Az előadás elmaradt. Más incidens ma nem történt. — Kivégeztek Kölnben ma 5 embert, meggyilkoltak két rohamosztagost. — Letartóztatták a csehek Pozsonyban Schőbel Henrik soproni fiatalembert, mivel tagja a a leventeegyesületnek. — A német sajtó népszavazás nélkül követeli a Saar-vidéket. Állatkivitelünk. A folyó év augusztus-októberi negyedében Zala megye állatkivitele a következőkép alakult: Augusztusban kivittek levágásra Ausztriába 45 szavas- marnát, 482 sertést; Olaszországba 248 szarvasmarhát ; Németországba továbbíartásra 91 lovat. Szeptemberben levágásra Ausztriába 24 szarvasmarhát, 275 sertést, továbbtartásra 7 lovat ; Olaszországba levágásra 195 szarvasmarhát; Franciaországba 191 juhot; Németországba továbbtartásra 65 lovat. Októberben levágásra Ausztriába 8 szarvasmarhát, 367 sertést, 16 lovat; Olaszországba 341 szarvasmarhát; Németországba továbbtartásra 14 lovat. Szerdán este a zalaegerszegi járásban fekvő Pókafa községben feltűnést keltő gyilkosság történt. Czömpöl Ilonka 24 éves pókafai leány agyonlőtte legényismerőséi, Kurucz Károly 25 éves pókafai földművest. Az eseményről a következőket jelentik: Kurucz Károly szerdán reggel több legényt hozott kocsin Zalaegerszegre, ahonnét estefelé jókedvűen tértik haza. Pókafára érve valamennyien bementek a Vöcz- köndi-féie vendéglőbe, s ott bo rozgattak. Közben Kurucz kiment a vendéglő sarkához, ahol — amint később egy arra járó elmondotta — Czömpöl Ilonkával beszélgetett. Kurucz valamikor udvarolt a leánynak, de aztán szakított vele, s a heves beszélgetés, úgy látszik, ekörül forgott. Kevéssel azután, hogy Kurucz kiment, a korcsmában kártyázó legények durranást hallottak, de nem tulajdonítottak neki nagy fontosságot, mert azt hitték, hogy valahol ajtó csapódott be. Este 9 órakor azután egy asszony a Tihany, november 28. — Az őszi verőfény sápadt-arany tengerében, mélyzöld hegyoromról tekint íe az ősi apátság két kedves tornya a Balaton szikrázó habjaira. Csobban a viz ezüstje, üzennek a domb-óriások, édes gyermekmesék meghalkult emlékei kúsznak a szivek köré, regéit sóhajija a sziklabariang a kigyúló alkonyati szivárványos fénybe s lassan siklik a fehér hajó Tihany királyi misztériuma felé . . . * Két kicsi szoba ! Ezekben a pici helyiségekben töltötte életének öt tragikus napját a magyar béke gondolatának királya: IV. Károly. A kis szobácskábán minden a régi helyen. Vörös posztó, sárga margarettás ágyteritő — a hatvan év előtti kispolgári osztály divatja — egyszerű fényezett faágy, az is abból az időből. Éjjeli szekrény, bronz villanylámpa, mellette magányos ezüst gyertya- tartó . . . Feketén lobbanhatott benne a fény az álmatlan álmú éjszakákon. Kis zöld pihenő, ugyanolyan mély fotel, távolabb szekrény, szemben kis primitiv márványmosdó, zöld porcellán tál és kanna . . . A másik kis helyiségben szürke vászonnal behúzott fogadó-berendezés, imazsámoly, a garnitúra zsinórral berekesztve, minden úgy áll ott, ahogyan a boldogtalan királyi pár hagyta .. . A jobboldali falon, az ablak mellett fekete márványtáblán arany- beiüvd ez a felírás: Itt töltötte a Haza szent földjén utolsó napjait IV. Károly koronás királyunk hűséges hitvesével Zita királynéval 1921. okt. 26—31. Alatta koszorúk. A „IV. Károly Király Országos Emlék-Bizottság“ minden esztendőben augusztus 15-én, Nagyboldogasszony nap ján, országos emlékünnepet rendez s a kegyeletes napok relikviája ez a hatalmas virágtenger... Legfelül van gróf Károlyi József örökzöld tövis koszorúja, ennek kocsma sarkánál átlőtt fejjel, holtan találta meg Kuiucz Károlyt. A golyó a jobb füle mellett ment be és azonnal megölte. A falubeliek mindjárt gyanították, hogy Czömpöl Ilonka a gyilkos és keresésére indullak. Mialad a leányt keresték, az már útban volt Kemendollárra, ahol késő este önként jelentkezett a csendőrségen. Bejelentette, hogy agyonlőtte Kurucz Károlyt. Két lövést adott le rá revolverből, de csak az egyik talált. A csendőrség azonnal őrizetbe vette a leányt és megindította a nyomozást. Ma reggel értesítette a zalaegerszegi ügyészséget. Délután Zalaegerszegről a vizsgálóbíró kiszállott a helyszínére a törvényszéki orvosokkal, akik felboncolják a holt testet. A csendőrségen azt vallotta, hogy a legény szülei nem akarták megengedni, hogy Kurucz felesége legyen, ezért követte el tettét. Kijelentette hogy önmagái is agyon akarta lőni, de ehez már nem volt lelkiereje. I a fájó emléknek a legkifejezőbb szinbóluma.. . Mélyfekete gyászszalagján megcsillannak az ezüst betűk . . . „Hűséges kegyeledel gróf Károlyi József“ ... A falakon a tragikus sorsú király, Zita királyné, Ferenc József, Vaszary j Kolos portréi s a levegőben úszik egy boldogtalan király megrázó ember-drámája . . . Simogató szemek könnyes lángja siklik át az egyszerű bútorokon, de valahogyan nem is a ssemek, de szivek és ielkek simogatnak itt . . . Tihany felett leszáll az alkony... Strommer Viklorin dr. apát fogadószobájában aranyszikrákkal suhan be az est, de ott mintha a lélegzetvétel is megállt volna. Mélységes csendben, hódolatteljes halk-meleg hangon beszél a nagy pap Károly király és Zita királyné tihanyi napjairól, akik óit senkivei sem érintkezhettek. Arra a kérdésre, hogy miért ép Tihanyi választották a nagy dráma idején a király tartózkodási helyéül, némi gondolkozás után ezeket mondja. — Őszintén megmondom, ez a kérdés már engem is sokszor foglalkoztatott. De úgy tudom, — ahogyan mondani szokás: „hallásából, mert én abban az időben nem voltam itt, — hogy a Felségek kívánkoztak ide . . . Gyóntatójuk ugyanis mindkettőjüknek bencés pap volt s a királyné nőtestvérei között van bencés apáca is ... A Felségek óhajtották a bencés kolostort, bizalmuk rendünk felé hajolt . . . Arról az öt szomorú napról, amelyet az uralkodó pár itt töltött, egyik rendtársam jegyzeteket, naplót készített, de ezek az írások egyelőre még nem kerülnek a nyilvánosság elé, talán későbbi időkben, ezt nem tudom ... A történelem azonban őrizni fogja lapjait . . . — De ezekről a szomorú napokról talán ne is beszélnénk, hanem inkább a kis királyról, aki nagy, nemes szív, mondhatom Őszi alkony Tihany feleit. Csendes órák a tihanyi királyi szobákban, Epizódok Ottó királyfi életéből. igazi „királyi lélek“ ... A testileg kitünően fejlett ifjú a szellemi kincsek tekintetében is egészen rendkívüli és csodálatos emberi erényeiben, a tökéletes jellemű férfi vonásaival . . . Amikor körülbelül tiz éves volt, tudatára ébredt kivételes emberi voltának és elhatározta, hogy ő többé sírni nem fog, akármi is éri . . . Hogy belül mi történik, azt nem szabad látnia senkinek és ezt az elhatározását szilárdan meg is tartotta. Akarata egyébként is roppant erős, megtörtént, hogy nem volt kedve tanulni, — ezt tanáraitól tudom, — ilyenkor megkérte oktatóit, engedjék játszani, majd ő mindent azután pontosan elvégez. És csakugyan, szavát mindig be is váltotta. Kitünően beszél magyarul, nem mindennapi tehetségű előadó, a magyar fogalmazási készsége meg egyenesen meglepő. Ebben az irányban Ady Lajosra hivat- kozhatom, aki a legnagyobb elragadtatással beszélt magyar dolgozatairól. Egy külföldi viszonylatban is neves jogtudósunk pedig — engedély nélkül nem szeretnék neveket említeni, — azt mondotta nekem, hogy ilyen rendkívüli tehetségű fiatalemberlel hosszú pályáján alig találkozott. Roppant éles eszü, szívós, szorgalmas, nagy kötelességtudása pedig a felséges asszony érdeme, aki nemcsak a legjobb anya, hanem kitűnő nevelő is, aki az apát a legszebb pedagógiai eredményekkel pótolja gyermekeinél . . . — Az udvar körében állandóan olvasnak magyar lapokat. Ezzel kapcsolatbon egy kis derűs epizódot mesélek Oltó királyfi meleg kedélyéről, finom humoráról. Annak idején, amikor az én apáti kinevezésem történt, egy reggel szentmise után izgatottan mondta kintlevő rend áriamnak Wéber Jácintnak. „Főtisztelendő Páter, tetszik-e tudni, mi az újság?...“ Wéber kérdően nézett. „Az, hogy Strommer Viktorint kinevezték Tihanyba apáinak ! . . . Wéber csodálkozott. „És honnan tudja ezt a Felség?...“ A királyfi mosolygott. „Már mise előtt olvastam a pesti újságban !“ Nincs száma annak a sok kedves történetnek, amelyeket a királyi csa Iádban élő rend ársaim mesélnek a királyfi kiválóságáról, meleg szivéről, a magyar földhöz való ragaszkodásáról és egészen rendkívüli ember-voltáról... Nemcsak mi bencések, akik talán mélységes szeretetünkben elfogultak is lehetünk vele szemben, de olyan nagy egyéniségek is, akik távolabbról, tárgyilagosadban, hűvösebben bírálják a királyfi szellemi értékeit. És a magam részéről — teljes emberi őszinteséggel — csak azt mondhatom, én úgy látom, zsákutcába kerüli a magy r nemzet, vissza keli fordulnia, hogy az igazi utat megtalálja ... A vég előttem rém kétséges... És szerintem, a magyar nemzet szempontjából, a kis király egy gyönyörű nagy Ígéret, a nemzettől függ, hogy mit és mennyit kíván belőle megvalósítani... És én itt, — fejezi be az interjút Tihany új, illusztris apátja, — a királyhagyományoknak nemcsak köte- lességszerüen vagyok az őrzője, hanem a iegáthatottabb meggyőződésből és nem győzöm elégszer mondani: Oltó királyfi nagy, nemes szív, valóban királyi lélek!... V. J. M.
