Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)

1933-10-06 / 226. szám

XWI« éwtoS^ssra 226, szánt. i983. Oktober* 6 Péntek! Ara 10 fillér Főtisztelendő Gosztonyi László plébános urnák 54 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. —-- gTelefonszám 128. Zalacsány GYEI DISÁG Felelős szerkesztő i Her boly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban “I kban. | Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengi, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint vissza még életünk árán is, mert csak így ieszünk méltók az aradi Golgotán megdlcsöült Tizenhár­makhoz, csak igy szerezhetjük vissza elrabolt anyagi és erkölcsi javainkat. A nemzet nagy gyász­napján imádkozzunk az egek Urához, adjon erőt, hogy., ne vesszen kárba dicső elődeinknek példájára meghozott áldozatunk, hanem viruljon fel mihamar Szent István ősi birodalma. Október 6. | A magyar nemzet nagy gyász­napja elérkezett. Ezelőtt nyolcvan- négy évvel, 1849. október 6-án szenvedtek vértanúhalált Aradon a Tizenhármak, akik az imádott haza szabadságáén és független- ségeérí harcoltak híven és becsü­lettel s áldozták érte azt, ami az embernek legkedvesebb, legdrá­gább: életüket. Vértanúhalált hal­iak a Tizenhármak, azért haláluk, bárha nehéz bilincsek között men­tek is a vesztőhelyre, mint a go­nosztevők, — nem megszégyenü- !és, hanem megdicsőülés. Mert aki a legfelségesebb, legszentebb eszmékért küzd hősökhöz méltó fegyverrel, az halálában meg- dicsőül, a halálával írja be nevét a halhatatlanok könyvébe. Meg- dícsőülíek az aradi Tizenhármak is s megdicsőülésök napján fáj­dalmas szent érzéssel emlékezik meg róluk nemzetük, — minden magyar, ki e csonka hazának ha­tárain belül, vagy azokon kívül él. Gyásziobogók lengenek a köz- és magánépületeken, a templo­mokban gyászistentiszteletet, az iskolákban, egyesületekben, körök­ben gyászünnepélyeket rendeznek, hogy méltóképen áldozhassunk a vértanuk emlékének. Emlékezé­sünk közben lefutnak lelki szeme­ink előtt ezeréves történelmünk­nek legnevezetesebb eseményei. Az idők hullámzásai nálunk ép úgy, mint más nemzeteknél, hol őrömmel, hol meg fájdalommal teljes napokkal tűzdelték tele a történelmet. Persze mindenütt ke­vesebb az öröm, mint a fájdalom. Azért nevezzük ezt a földet olyan találóan a siralom völgyének. Nehéz munkával szerezhetjük csak meg a mindennapi kenyeret, még akkor is, ha nem olyan nyomasz- tóak a gazdasági viszonyok, mini ma. Kevés az öröm mindig. De különösen kevés örömünk volt nekünk, magyaroknak, kiket a Gondviselés iderendelt a legve­szélyesebb őrhelyre. Külső és belső ellenséggel hányszor kellett küzdenünk s mennyire veszélyez­tetik biztonságunkat ezek ma is. A szabadságharc vértanúinak ha­lála azonban nem tette gyávává, meghunyászkodóvá a magyart. Az önkényuralom idején is, amikor nemcsak a szóra, de még a szem- pillantásra is annyira kellett vi­gyázni, szorgalmasan gyűjtögette erejét és tizenkilenc évi munka után létrejött a kiegyezés, mit követett az országnak gyors föl­lendülése. Alig félszázad múlva azonban ismét megállóit a fejlő­dés, mert a nemzet fiait hábo­rúba szólította a kötelesség. És a magyar nemzel az ő hősiességé­vel, vitézségével megint beszélte­tett magáról az egész világgal, akárcsak a szabadságharc idején, amikor Bécs önkénye csak „észak Bécs, október 5. A Dollfuss elleni merénylet hatása még min­dig érezhető, főleg abban, hogy továbbra is a gratuláló levelek és táviratok százai érkeznek a kan­cellárhoz. Dollfuss ma Ausztriá­ban népszerűbb, mint valaha, s a külföldön is igen jó hatást kelteit bátor magatartása. Doll­fuss állapota egyre jobb, s szom­baton már beszédet is mond a hazafias front gyűlésén. A merénylet ügyében a rend­őri vizsgálat folyik. Megállapí­tották, hogy Derii! családja el­lenséges érzülettel viseltetik a fennálló rendszerrel szemben. Mostohaapját, Günther Raymund irót és mostohaanyját letartóztat­ták Derülnek 6 közeli barátjával együtt. Kutatják, hogy részesei voltak- e a merényletnek ? Bécs, október 5. A merénylet ügyében folytatott nyomozás ada­tai alapján feltehető, hogy a me­rényletet Tirolban készítették elő. Mühlauban letartóztattak 9 nemzeti szocialistát, akik ellen az a gyanú, hogy az utóbbi idők terrorcselek­ményeit ők követték el. Össze­köttetésben állottak Glück volt innsbrucki lakossal, aki nemrég Németországba szökött. Meg is találták náluk Glücknek egy pa­rancsát, amelyben felszólítja őket erőszakos cselekmények elköve­tésére. Megállapították, hogy Dertil már két héttel ezelőtt is merény­letet akart elkövetni Dollfuss ellen, de nem sikerült. gekkel létesített intézményt olyan- í nal pótolják, ami megmentheti a befektetéseket. Van már szó bizo­nyos intézményeknek idetelepíté­séről és az már bizonyosra is ve­hető, hogy a régi szanatóriumnak hatalmas telke és épületei nem '• mennek veszendőbe, hanem rövi­desen új intézmény létesülhet ott. Á legnagyobb valószínűség sze­rint gazdasági irányú intézmény helyezkedik el az ilyen célra is különösen alkalmas területen. Weiss államtitkár a legnagyobb megértéssel és a legteljesebb jó­indulattal kezeli az ügyet és se­gítségével számíthatunk is ered­ményre, mert, — mint ismételten hangoztatta, — a felhasznált nagy tőkének, mely jóval meghaladja a 600 ezer pengőt, veszendőbe mennie nem szabad. Ezt a luk- szust nem engedheti meg magá­nak az állam. Lles francia bírálat a román kormányról. Páris, október 5. A félhivatalos Temps erősen elitéli a román kormány magatartását a külföldi adósságok ügyében, s azt a vállalt kötelességek megszegésének mi­nősiti. Rámutat arra, hogy Romá­nia külföldi hitelét ezzel az el­járással teljesen megsemmisítették. A balkáni királyok találkozása. Belgrád, október 5. Boris bol­gár, Sándor szerb és Károly román király október végén, vagy november elején találkoznak Bel­grádiban. Nagyáriákéi cári kincseket loptak el. Moszkva, október 5. Három szovjet főtisztviselőt letartóztattak, mert több nagyértékü múzeumi kincset elloptak. Az ellopott kin­csek között van Nagy Katalin cárnőnek 2 felbecsülhetetlen ér­tékű nyaklánca és egy Rubens kép. A Duna-vöSgy gazdasági rendezése. Róma, október 5. A Popolo di Roma foglalkozik Mussolininak a Dunamedence rendezésére vonat­kozó emlékiratával. Megállapítja a lap, hogy az osztrák-magyar mon­archia gazdasági egységének széf- darabolása óta hiába igyekeztek a kisaníant megalakításával új gazdasági egységet létrehozni. A kisantaní politikai szövetség volt és marad s áthidalhatatlan ür vá­lasztja el Magyarországtól. Mus­solini közelebbi célja, hogy azt a gazdasági lehetőséget, amelyet rossz rendszerek elrontottak, ismét kihasználhatóvá tegye és a Duna­medence gazdasági politikáját he­lyes útra terelje. Az erkölcsi akadályok kiküszö­bölése a leszerelés előfeltétele — mondja Mussolini. London, október 5. Mussolini a Morningpostban cikket közöl a leszerelés nehézségéről. Megálla­pítja, hogy az összes akadályok ellenére is el lehet érni a kívánt célt, ha sikerül a kölcsönös meg­értést és a bizalmat biztosítani a népek között. Ez ma hiányzik. Csak az erkölcsi akadályok kikü­szöbölésével lehet majd még a négyhatalmi egyezmény alapján is a német és francia álláspont kö­zött közeledést elérni és igy az előzetes leszerelési megállapodást megkötni. London, október 5. A lapok jelentése szerint a három kisan- tant állam külügyminiszterei Si- najában azt az álláspontot foglal­ták el, hogy a hadseregek szol­gálati idejének leszállításába nem egyeznek bele. Hasonló álláspon­ton van Lengyelország is. Kilátás van arra, hogy a szanatórium helyett rövidesen új intézményt kapunk. Czobor Mátyás több napi bu- apesti időzése alatt ismételten írgyalásokat folytatott illetéke- ekkel a szanatórium ügyében is. Veiss István államtitkárral, az )TI vezérigazgatójával abban ál­modtak meg, hogy a közeli be­ikben az államtitkár a belügy­minisztérium megbizottaival együtt -jön Zalaegerszegre, hogy ismét mindent átnézzenek s számbavegye- ek a szanatóriumban. Amennyi­ben nem sikerülne a szanatóriu­mot visszaállítani, úgy akkor más irányban keresnek módozatokat a kérdés megoldására. Weiss állam­titkár fölajánlotta segítségét min­den tekintetben a városnak, mert, — mint mondotta, — nem en­gedhető meg az, hogy az a ha­talmas tőke, amit a szanatóriumra áldoztak, veszendőbe menjen. Az államnak és városnak egyaránt érdeke, hogy az oly nagy össze­Tirolban készítették elő a Dolífuss elleni merényletet. rémes árnyaidnak segítségével győzeedeimeskednetetí rajtunk és fojthatta vérbe igazunkért vívott harcunkat. A világháború vértanúi» nak vére is megnevelte azt a ge­nerációt, meiy küzd az ország és nemzet erkölcsi és anyagi javai* nak visszaszerzéséért. Lelkesítse munkára a maroknyi magyar né* pet s vezesse győzelemre küzdel­mét az aradi Tizenhármak pél­dája és emléke. Támadjon ránk bárhonnan az ármány, verjük azt

Next

/
Thumbnails
Contents