Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)

1933-11-15 / 258. szám

IVI. évfolyam 258 szám. Hff*S 10 fillér 1838. November 15. Szerda. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128 ■MHBBmBHaaBH POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 peng«“, negyed* évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Egy csomó frázissal vagyunk gazdagabbak vasárnap óta. Gömbös Gyula miniszter elnök ugyanis a kormányra lépte­kor bejelentett programját, mely 95 pontból állott, megtoldotta tizenöttel és igy most 110 pont fölött merenghet e! a magyar. Újat természetesen sem a 95-ben, sem a 15-ben nem mond. Leg­alább ennyit kell ígérnie minden miniszterelnöknek beköszöntőjé­ben. A forma, az adagolás azután különféle lehet. Kinek hogy van kedve kicifrázni, egy kicsit kifé­nyesíteni a programnak nevezett frázishalmazt. Tesznek hozzá egy- egy tetszetős jelszót is, mint pél­dául Gömbös a „nemzeti egy­ség" et. Igazán furcsát gondol felőlünk a külföld, hogy itt unos- untaian a „nemzeti egység“-et kell emlegetni, mintha bizony a magyar nem akarna egységes lenni, Ugv látszik, Gömbös Gyula meggyőződést szerzett afelől, hogy 95 pontjának nem tulajdonit sokat az ország, hát a „nemzeti egység“ ostyájába burkolta azokat, gon­dolván, hogy igy senki sem meri majd a neki nyújtott adagot visz- szauíasiiani, mert attól tart, hogy rásütik a hazafiaílanság vádját. De, tegyük föl, hogy a 110 tétel csakugyan tartalmaz valami újai, ami eddig még nem szerepelt kormányprogramban s aminek végrehatására nem tettek volna komoly Ígéretet kormányok, akkor sem lelkesedhetnék érte az ország népe, mert a miniszterelnök annyi dicséretet furulyáztál maga felől, hogy azt már saját párthívei is unják. Párthivek alatt természete­sen nem értjük azokat, akiknek „muszáj“ az egységespárti gyűlé­seken megjelenni, ott minden szó­noklaton viharosan tapsolni, a pártba beiratkozni és a pártjel - vényt viselni. Ha mindennap, vagy legalább is minden héten egy-egy csatát nyerne, ha kincseket hozna az országba s a nemzet tobzód­nék a jólétben, akkor is sok volna az az ünneplés, melyben Gömbös részesül. Lehetséges, hogy kor­mányzati ténykedéseinek nagy eredményei lesznek, — ami kívá­natos is, — ünnepeltesse magát annak idején, senki sem szól érte. De akkor, amikor még egy ma- kulányival sem javult a helyzet, amikor minden programpont csak frázis eddig: mindenki előtt föl­vetődik a kérdés, miért az ünnep­lés? Vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre, aki jóbarátja Gömbösnek, „Sza­badság" cimü lapjának vasárnapi számában imigyen ir: „Kérve- kérem Gömbös Gyula miniszter- elnököt : hallgasson néha kicsit ránk is, akiknek ízlését és dob­hártyáját sérti még a túihangos propaganda, a túlságosságában émelyítő tömjénezés, a sok hamis hang, amely mind a „nemzeti egységet" bőgi érzés és meggyő­ződés nélkül, a bizantinus alázat és szolgalelküség, mely lehazudja előtte a való helyzetet, a szörnyű bajokat, belső és külső veszedel­meket és rózsaszínű ködöt vará­zsol az ö őszinte és becsületes magyar szeme elé..." Csudálko- zunk, hogy Gömbös miniszterei nők nem unja még ezt, hogy megengedi például a^t, hogy egyik lapjának képes melléklete egy ol­dalán nem kevesebb, mint kilenc helyzetben rajzolja meg képét, amint szónokok Higyje el a töm- jénező tábor, hogy ezzel inkább árt, mint használ a kormányel­nöknek és pártjának, mert a kö­zönség, mely az ünneplésre okot egyáltalában nem lát, kihámozza ám az igazságot és a sok-sok ün neplésben csak hizelgést lát, mint ahogy mást nem is láthat. Az ilyen ünneplésnek és ünnepelte­tésnek rendszerint kudarc a vége. Távszónoklatokért, frázisoknak gyártásáért s azoknak elpuffogta- tásáért nem jár ünneplés. Göm­bös Gyula, a katona felől senki sem tételezte volna föl, hogy folytonosan görögtüzeí gyujttasson maga mellett, mikor tudnia kell, hegy az olyan hamar ellobban s utána annál szomorúbb a valóság. Sok a jóból is megárt. Gömbö­séknek is megárthat ez a sok „jó“, amivel a közönség egyébként már torkig van. — Puffogtak a frázisok az egységes­párt budapesti zászlóbontásán is. Legérdekesebb ezek között a „félre a felekezeti kérdéssel“ cimü szakasz. Ez sem új dolog, min­denki kívánja a felekezeti békét, de természetesen olyan formában, hogy : érvényesülhessen ez is, meg az is, — noha katolikus is ... Hitler külön-külön akar tárgyalni a hatalmakkal? Visszaköveteli a gyarmatokat. Páris, nov. 14. A Matin feltű­nést keltő vezércikkben azt ajánlja, hogy Franciaországnak közvetlen tárgyalást kell kezdenie Német­országgal. így is fennáll ugyan a veszély — mondotta —, de cél­szerűbb egymagunknak menteni, mint a hatalmaknak együttesen az összeomlás felé haladni. A sajtó híradása szerint Hitler külön küldöttségeket indít Ró mába, Párisba és Londonba, hogy az igaz béke megteremtésének jelszavával tárgyaljanak a hatal­mak megegyezéséről. A német javaslatok lényege a következő: Németország ellenőrzése csak oly mértékben engedhető meg, mint a többi hatalmaké. Németország hajlandó biztosítani a nyugati ha­tárokat, viszont kívánja a Saar vidék visszaadását, egyes gyar­matok visszaadását, szabadkezet Ausztria irányában, végül a ver- saillesi szerződésnek a háborús büiiösségről szóló szakaszának törlését. Prága, nov. 14. A cseh sajtó azt fejtegeti, hogy a német vá­lasztási eredmény hatásának nem szabad kiterjednie túlságosan a külföldre. Az egységfrontot Né­metországgal szemben továbbra is meg kell tartani. Róma, november 14. A német választások eredményével kapcso­latban olasz hivatalos köröknek az az álláspontja, hogy a nemzet­közi problémák megoldására Olasz­ország nem tehet kezdeményezést, de Németország kezdeményezését Olaszország támogatja. London, november 14. A né­met választás külpolitikai sikere máris megmutatkozik. A Times szerint Hitlernek meg kell kísérel­nie a fegyverkezési egyenjogúság megteremtését és uj békét kell teremteni a Versailles! békeszer ződés helyett. Statisztikai adatok Zaláról. A Magyar Statisztikai Szemle legújabb száma országos kérdé­seket tárgyalva néhány érdekes adatot közöl Zala megyéről is. Kimutatást közöl a lap az 1932. évi lakóházépitkezésekről, s meg­állapítja, hogy 1932-ben kevesebb lakóház épült az országban, mint az előző évben, de kevesebb a lakóháztermelés a háboruutáni építkezési fellendülés kezdeti évé­nél, 1922 né! is. Emelkedés csak Budapesten mutaíkezott. Zalában 1930 december végén a lakóházak száma 67.494 volt. 1932-ben épült a megyében 498 lakóház (ebből csak 9 az emeletes). Az uj lakások összes száma 684 (ebből 319 egyszobás, 143 két­szobás), az uj lakószobák száma 796. Fürdőszoba csak 66 lakás­ban épült. , Egy másik kimutatás a köz- utakról számol be. Zala megye közutainak összes hossza 2.01 Pl kilométer. Ebből földút 659 3 ki­lométer, kavicsolt és áthengerelt makadám ut 1.286-4 km., asz­faltos vagy kátrányos felületi ke­zeléssel ellátott ut 559 km., kő­burkolattal ellátott 4*7 km., tég­lával burkolt 1 km., aszfalttal burkolt ut 6‘8 km. Kimutatás található a lapban az ország szállodáiról is. Esze­rint Zala megyében 1920-ban a a szállodák száma 36, a szálló­szobák száma 807 volt, 1930-ban j pedig a szállodák száma 59, a szobáké 1.236. Nagykanizsán 6 szálloda van 92 szobával, Zala­egerszegen egy 30 szobával, Ta­polcán 4 szálloda 35 szobával. A zalai fürdőhelyek közül Hévizfürdőn van egy 112 szobás szálloda. Héviz- szentandráson 30 szálloda össze­sen 730 szobával, Balatonfüreden 11 szálloda 170 szobával, Bala- tonarácson egy 20 szobával, Keszthelyen 5 szálloda 47 szo­bával. A zalai városok és közsé­gek közép helyet foglalnak el szállodák tekintetében. A Zala­egerszeghez hasonló nagyságú Szekszárdon és Mohácson nincs olyan szálloda, amelyben tiz szoba volna. Az egész országban vezet Szombathely 243 szobájával. A Balaton környéken és Hévizén összesen 2.265 szállószoba van. Záróvizsga a tejgaz­dasági ellenőri tanfolyamon. A földművelésügyi miniszter még augusztus hó első napjaiban megrendezte Keszthelyen a gaz­dasági akadémiával kapcsolatosan a VII-ik tejgazdasági ellenőri tan­folyamot, melynek záróvizsgája november 12-én folyt le Keszt­helyen az akadémián. A vizsga iránt szakkörök ré­széről igen nagy érdeklődés mu­tatkozott és igy azon megjelen­tek a földművelésügyi miniszter képviseletében Lenek Jenő dr. min. tanácsos, a tejgazdasági ügy­osztály- , dr. Czvetkovits Ferenc min. tanácsos a szakoktatási ügy­osztály főnöke, Mesterovits Iván a földmiv. minisztérium tejgaz­dasági főmegblzottja, Wuchetich György a felsődunántuli-, Piltz Iván az alsódunánfuli szarvas­marhatenyésztő szövetség igaz­gatója, a zalavármegyei gazda­sági egyesület képviseletében Terstyánszky Géza földbirtokos, továbbá Gullner Elemér baranya-, Figura György, dr. Kristály Ala­dár zalamegyei gazdasági fel­ügyelők, Ambrus János kehidai mezőgazd. szakiskolai igazgató, a tanári karral, Náray Andor, Kukuljevic József dr., Kolbai Károly, Sóti István akadémiai ta­nárok, a tanfolyam előadói és az akadémia asszisíensi kara. A négy órán át tartó vizsgán a tanfolyam szaktárgyaiból a leg­nagyobb készültségről tettek tanú­ságot a növendékek és arról, hogy úgy a tejtermelés, mint az állattenyésztés terén a legújabb szakismeretekkel is rendelkeznek. A tanfolyam befejeztével Lenek Jenő dr. min tanácsos köszönetét mondott a tanügyi osztály főnő­kének, az akadémia igazgató­jának, a tanári karnak azért, hogy ezt a tanfolyamot, melyre most a tejgazdaságokban oly nagy szük­ség volt, rendeznie lehetett. Fi-

Next

/
Thumbnails
Contents