Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)

1933-10-05 / 225. szám

H$f6. «iffftlf'öiBsi 225, szám. ás*® m fiiiés» i.3*S3a Október 5 Csütörtök. I Fötisztelendö Gosztony. i László plébános útnak 54 Zalacsány JYEIUJSÍ6 Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. |Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. "T kban. H Előfizetési árak: egy hónapra 2 pengő, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint «8—B Jegyzetek« Szegény nyugdíjasoknak újból le keli nyelniük egy keserű piíu- lát: egységes lakásbért tervez az új nyugdi-törvényjavaslat. Hir szerint 5-6 raiilió pengő az az összeg, amit a kormány ezen a réven megtakarítani remél. Egé­szen csinos summácska, különö­sen a mai időkben, amikor a nyugdíjasok illetményeit már úgyis alaposan körülnyirbálták. Eszünkbe jut, hogy hajdanában-danában, a régi jó középkorban, vagy még ennél is régebben a királyok bi­zonyos mennyiségű arany- és ezüsipénzt vereílek. Ám amikor az udvari kincstár kiürült és sür­gősen pénzre volt szükség, de elegendő adót képtelenek voltak kipréselni, akkor elrendelték az ezüst- és aranypénzeknek rövid időre való beszolgáltatását. Mi történt a beszolgáltatott tallérok­kal ? Körülnyirták azokat. Persze csak egy-két miiüméternyit, hogy nagyon meg ne ártson. S ha egy idő múltán újból kiürült a kincs­tár, újból bekérették az arany- és ezüstpénzeket és egy-két millimé­tert újból lefaragtak belőlük. Mi­után pedig a kincstárok akkortájt is gyakran kiürültek, sokszor elő­fordult, hogy a frissen veretett aranytallér egy-két évtized múltán úgy összezsugorodott, mint a fogyó hold. Amikor új volt a tal­lér, három vágómarhái leheteti vásárolni rajta, de az utolsó nyí­rás után már iegíölebb csak egy sovány iyukot kapott érte a tu­lajdonosa. Hát ilyenformán néz ki a nyugdíjasaink járandósága is. Ití elcsípnek belőle egy kicsit, amott is lefaragnak belőle vala­micskét és mire a nyugdíjas rá­döbben a valóságra, akkorára már a betevő falatra is alig marad belőle valami. Természetesen ezek uián nem csuda, hogy a kormány minél sűrűbben gyakorolja a nyí­rást, a nyugdíjas tábor annál ke­servesebben folytatja a sirási. Sajnos, ahogy ma a helyzetet látjuk, nincs sok remény arra, hogy a sirás megakadályozza a nyírást. * Előző számunkban irtunk a cseheknél divatos népszámlálási eljárásról s ennek kapcsán irtuk azt is, hogy az elszakított Felvi­déknek első teljhatalmú minisz­tere, Srobár Lőrinc dr. Kassa megszállásakor 88 százalék ma­gyarról beszélt, tehát jóval több­ről, mint amennyit a magyar nép- számlálás adatai feltüntettek. Ami­kor a bolseviki uralom megszűnt Kassán és a csehek újra bevonul­tak, akkor ugyanaz a Srobár már azt mondotíta, hegy „a szlovák Kassának szlovák jellegét minden körülmények között megóvjuk“. Félév múlva tellát már „szlovák“ város volt Kassa! Srobárról, a nagy „csehszlovák“ politikusról érdemes fölemlíteni a következő­ket. 1907-ben egy szép nyári va­sárnap délután vidám kártyaparti folyt Rózsahegy városka kaszinó­jában. Srobár, városi tisztiorvos is játszott. Egyszer csak jelentet­ték neki, hogy a Vágbó! egy, szörnyen megcsonkított emberi holttestet fogtak ki. Srobár meg­vizsgálta azt és megállapította, hogy a megnyuzott, fejétől és vég­tagjaitól megfosztott hulla egy, aílétatermetü férfinak holtteste s az illető nagyon excentrikus termé- szeíü lehetett, mert gyomrában valami szecskaféíe anyagot talált. Véleménye alapján három egyház szertartása szerint temették el a „holttestet“ a fonógyár mellett. Persze megindult a nyomozás a j rejtélyes bűnnek földerítésére. És I a rejtély hamarosan meg is oldó­dott. Másnap délután az egyik városi erdőőr egy hatalmas medve bőrét szállította be a pol­gármesteri hivatalba, ahol előadta, hogy a mackót szombaton ejtette el, bőrét lenyúzta, fejét és lábait levágta, többi maradványait pedig a Vágba dobta... Az ország összes lapjai tárgyalták az esetet és Srobár szégyenében Amerikába vitorlázott. Ott résztvetí a cseh­szlovák köztársaság megalapitásá- sában s érdemei elismeréséül előbb teljhatalmú miniszter, majd a csehszlovák köztársaságnak kultuszminisztere lett. — Ilyen komoly tudósok és politikusok kormányozták a felszabadított tó­tokat. szocialista hirlaptudósitó iroda közleményt adott ki, amely sze­rint a nemzeti szocialista körök élesen elitélik a Dollfuss elleni merényletet. Rámutat a közlemény, hogy a nemzeti szocialisták kez­dettől fogva elitélték a politikai erőszakot és kiközösítették tábo­rukból azokat, akik ilyenre vete­medtek. Bécs, október 4. Kétségtelen, hogy a Dollfuss elleni merénylet politikai jellegű, bár az érdekeit alakulatok azt a hírt terjesztik, hogy a merénylő exaltáli ember. A hatósági orvosi vizsgálat meg­állapította, hogy a merénylő ép­elméjű és beszámítható. Dollfuss kancellár az éjszakát jól töltötte és ma reggel igen frissen ébredt. Többen készítették elő a Dollfus elleni merényletet. Bécs viharosan ünnepli a kancellárt. Bécs, oklóber 4. A Szent Ist­ván dómban tartott hálaadó szent­mise alkalmával hatalmas tömeg gyűlt össze a téren és viharosan éltette Dollfuss kancellárt. Bécs, október 4. Tegnap dél­után Dollfuss kancellár ellen re- volveres merényletet követtek el. Egy Dertil nevű volt katona, aki elbocsátása előtt örvezető volt, revolverre! két lövést adott le a kancellárra, mikor az távozott a parlament épületéből, ahol a ke­resztényszocialista párt ülésén veti részt. Szerencsére a kancellár csak könnyű sérülést szenvedett, mert az egyik lövés a kancellár mellényének gombját érte és le- sikloíi, a másik pedig a jobb felsőkart ugyan átfúrta, de csak a lágy részeket sértette. A me­rénylőt azonnal elfogták. A kan­cellár kíséretében levő Stockinger kereskedelmi miniszter vetette rá magát és a földre teperte, majd a rendőrök megbilincselték. Ki­hallgatása alkalmával a merénylő azt állította, hogy nem akarta megölni a kancellárt, csak meg­sebesít eni, bár számolt a halál lehetőségével is. A merénylő hir szerint a nemzeti szocialistákhoz tartozik, más hirek szerint azon­ban szociáldemokrata. Dollfuss kancellár a merénylet után lakására hajítatott és este 8 órakor már rádióbeszédet mon­dóit. Beszédében megnyugtatta Ausztria népét, hogy jól van, s hangsúlyozta, hogy megingatha­tatlanul halad azon az utón, ame­lyen elindult. Késő este a kancellári palota előtt a hazafias front hatalmas tüntetési rendezett a kancellár mellett. A felszólalók bosszút és statáriumot követeltek. Fey al- kancellár a palota erkélyéről vá­laszolt a felszólalásokra. Kijelen­tette, hogy a kormánytól a bosszú gondolata távol áll. A kormány igazságot gyakorol és nincs szük­sége bosszúra, mert nem akar arra a színvonalra sülyedni, ame­lyen az elvakult merénylő és tár­sai állanak. A kancellári palotába tömege­sen érkeztek az est folyamán a táviratok, amelyekben külföldi ál­lamférfiak gratulálnak a kancellár­nak szerencsés megmenekülésé­hez. Táviratot küldött Gömbös miniszterelnök is. A pápa a nun- ! cius utján fejezte ki szerencse- I kivánatait. : Ma délelőtt Innitzer bíboros a } Szent István dómban hálaadó szentmisét mondott a kancellár megmenekülése alkalmából. Berlin, október 4. A nemzeti A rendőrség megállapította, hogy Dertil alaposan készült a merényletre, s a jelek szerint többen készítették elő a merény­letet. A merénylő azt vallotta, hogy a merénylettel fel akarta hívni a figyelmet mostohaapjára, Günther Rajmund íróra, akii leg­alkalmasabbnak tart az ország vezetésére. A rendőrség most ku- taija, hogy az Írónak voli-e része a merényletben. Dollfuss ma töltötte be 44. szü­letésnapját, s ebből az alkalom­ból is sokan üdvözölték. ft Balaton lesz a norvég cserkésztiszt zalai utjának legszebb emléke. helyi delegátusa, kiséri utján Berggreen cserkésztisztet. A két előadás között, hétfőn a Balaton mellé rándult ki a norvég vendég ifj. Eitner Sándor és Bődy Zoiíán dr. megyei cserkészfőtiíkár kiséreíében és pedig, hogy a ven­dég a vidéket közvetlenebbül lát­hassa, autón. Először Hévizén állapodtak meg, ahol John Berg­green megfürdött. Elragadtatással nyilatkozott a hévizí tóról, külö­nösen pedig a lótuszokat csodálta meg. Hévízről Keszthelyre vitték a vendéget, akinek megmutatták a Balatont, a hercegi kastélyt és Keszthely egyéb nevezetességeit. Majd a Balatoni körútig egészen Badacsonytomajig mentek, s főleg a szigligeti öbölben időztek sokat, mivel Berggreen a Balaton lát­ványától alig tudott megválni. Különösen szokatlan látvány volt számára, amint elmondotta, hogy ekkora belső vizre akadjon Ma­gyarországon, még inkább pedig a Balaton különböző színe. Ott­hon ezt sohasem tapasztalta, bár Norvégiában is sok nagy tó van„ Beszámoltunk már arról, hogy Berggreen norvég cserkésztiszí, aki odahaza egy tengerhajózási vállalat tisztviselője, magyaror­szági körútja során Zalába érke­zett. Berggreen a Jamboree után maradt Magyarországon, mint mondotta, a magyar nóta tartotta itt, amelyet nagyon megkedvelt. A világtáborozás óta az ország­nak már sok vidékén megfordult, járt Miskolcon, Hódmezővásárhe­lyen, Szegeden, Pécsett, Mohácson és természetesen Budapesten. Esperantó nyeiven mindenütt elő­adásokat tartott hazájáról, s an­nak szépségeiről. Zalai útja is előadásokkal kezdődött. Mint megírtuk, vasárnap délután a zalaegerszegi gimnázium torna­termében tartott vetitettképes elő­adást, amelyet mintegy 200 főnyi felnőtt- és diákhallgatóság tapsolt meg, kedden pedig a kereskedel­miiskola növendékei számára is­mételte meg előadását. Az elő­adást ifj. Eitner Sándor salom- vári földbirtokos tolmácsolta, aki, mint az Esperantó Szövetség

Next

/
Thumbnails
Contents