Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)

1933-10-04 / 224. szám

Ifi, évfolpm 223 széni. u Apa 10 fillér rsn* • , UM» Pltb*“°S 0M*”’ W«*» útnak Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. SÖ»3. Október 3. Kedd. Szerkesztőség és Széchenyi-tér 4. kiadóhivatal: Zalaegerszeg, gTelefonszám 128. IMSnBBSSSBB POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengC, negyed­évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Rákóczi városában, a kurucok ősi fészkében, a ma­gyarság sziklavárában, Kassán, hova két évszázados számkivetés után 1906. október 29-én tért örök pihenőhelyére a nagy Feje­delem : elnémult a magyar szó. Azon a földön tehát, amelyet II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, any­jának, a höslelkü Zrínyi Ilonának és bujdosó társaiknak hamvai megszenteltek s amelyet immáron másfél évtizede a cseh martalócok sáros csizmája tapos: tilos lett a magyar szó. De az elrabolt Felföld nek másik nagy városa, Pozsony, is hasonló sorsra jutott. A leg­utóbbi népszámlálás alapján ugyan­is a csehek megállapították, hogy a „szinmagyar“ Kassán csak 18, Pozsonyban 16*2 százalék a ma­gyarság arányszáma és igy e két városban a magyarságnak nincs többé joga anyanyeíve használa­tára. A kassai és pozsonyi ma­gyarságnak nincs joga gyermekeit magyar iskolába járatni, nem sza­bad e városokban magyar felira­tokat alkalmazni, eltűnik a két város székházéiból a magyar szó. .. Tehát a népszámlálás „meg­dönthetetlen“ adatai jogosították a cseheket ennek az égbekiáltó újabb jogtalanságnak elkövetésére. Hat az olyan népszámlálás, ami­lyen a cseheknél szokásos — leg­alább is a bitorolt területeken — hozhatott is ilyen eredményi. Sőt különbet is. Amilyen épenséggel tetszik. Az a kérdés, milyen hasz­nálatra kell a népszámlálás. A csfheknél tisztán csak arra, hogy ország-világ előtt beigazolják azt, hogy az a föld, amit a mi tes­tünkből harapott ki jutalmazásukra az ántánt, néhány határszéli, el- magyarosodott falu kivételével — ó, nem tóiJ — hanem — cseh­szlovák ! És ezt igen könnyen, minden erőlködés, minden szó nélkül meg is csinálhatják. Cseh­országban a népszámlálás techni­kai kivitelének meglehetősen szo­katlan formája van. A számláló­biztos megjelenik a családoknál és ceruzával ő maga tölti ki a számláló iveket. Egyik biztos meg­engedi, hogy a bejegyzettek meg­nézzék, mit irt be; a másik nem. Ilyenkor azután elég gyakran tá­madnak összeszólalkozások a biz­tos és a bejegyzettek között. A ceruzával fölvett adatokat azután „bent a kerületi irodában“ dol­gozzák föl. Ott pedig minden számlálólapra azt írják, ami nekik tetszik. Azt hisszük, ezzel magya­rázatot nyer a statisztika, amely­nek alapján megállapították Kassa és Pozsony magyarságának arány­számát. 1919. január 6-án, amikor a Felvidék teljhatalmú minisztere, Srobár Lőrinc dr., volt rózsahegyi orvos „átvette“ Kassát, kijelen- lette, hogy Kassa, bár 88 száza­lékban magyar, azért kerüli a csehek uralma alá, mert — Sót tengerben fekszik. Hogy azóta a kiüldözések révén csökkent a ma­gyarok száma, akár csak Pozsony­ban, — mégis lehetetlenség, hogy arányszámunk csak 18 lenne. Ámde most, amikor a revíziós mozgalmat elnyomni már lehetet­lenség, szükség volt „bent a kerületi irodában“ az ilyen ada­tok megállapítására. Hogy a nép­számlálás valóban úgy történik, amint itt leírtuk, arról a tizenkét év előtti népszámlálás alkalmával Prága, október 3. A Beneshez közeláiió Slovensky Vecer haza- árulóknak nevezi a magyarul be­szélő ióíokat és eljárást követe! azok ellen az állami tisztviselők ellen, akik tüntetőén magyarul beszélnek. A Felvidéken tovább tart a fel­háborodás a cseh hatóságok in­tézkedése miatt, amellyel megtil­tották Pozsonyban és Kassán a magyar nyelv hivatalos használa­tát. Rámutatnak, hogy az 1910 iki népszámlálás Pozsonyban 78 ezer lakosából 32 ezret még magyar­nak tüntetett fel, most pedig a csehek 120 ezer lakosból még 20 ezret sem minősítenek magyarnak. Ép ilyen hamisítás történt Kas sán, ahol 1910-ben 44 ezer lakóé­ból 33.500 magyar volt, most pedig 60 ezer lakosból 20 száza­lék sem magyar a csehek szerint. Prága október 3. A Pravo Lidu A „Nemzeti Újság“ körkérdést intézett a vidéki városok polgár­mestereihez az inségakció lebo­nyolításáról. Czobor Mátyás zala­egerszegi polgármester a követ­kezőkei mandoiia: — Az inségmunkák végrehaj­tására a városi mérnöki hivatal dolgozott ki tervet és költségve­tést. A kiadások túlnyomó részéi munkadijakra fogjuk kifizetni. El­kerülhetetlen azonban, hogy anya­gok beszerzésére is fordítsunk bi­zonyos összeget, mert az inség­munkák összeállításánál az a szempont vezetett bennünket, hogy lehetőleg csak maradandó értékű munkát végezzünk. — Az inségmunkákat már ok­tóber elejével megindítjuk, ha a szükséges fedezetet elő tudjuk teremteni. A sok munkanélkülit máris munkához kell juttatnunk, azonkívül a munkát még arra alkalmas időben akarjuk elvégez­tetni. Az ősszel végzett munkák bérét nem fizetjük ki azonnal, e sorok írója személyesen győ­ződöd meg. Hazudozásokon épült föl a csehszlovák állam, hazudozások- kal tartották fönn azt eddig és ugyancsak hazudozásokkai akar­ják föníaríani továbbra is. Mivel azonban a cseheket már barátaik is jól kiismerték, hazudozásaik híreire már alig találnak náluk s igy — még ennek az újabb erő­szakoskodásnak ellenére is vár­ható a magyar Igazságnak föltá­madása, ami a „hatalmas cseh republika“ megsemmisülését ered­ményezi. jelenéste szerint Hlinka, a tót néppárt vezére egy morva lap számára nyilatkozott. Kijelentette, hogy a tótok követelik a pitts- burgi szerződés betartását és a felvidéki köztisztviselői állásoknak tótokkal való betöltését. Figyel­mezteti Prágát, hogy fogadja el ezeket a feltétéleket, amíg nem késő. A Felvidék hangulata olyan elkeseredett, hogy rövid idő múlva a lakosságot már a feltételek tel­jesítésével sem lehet megnyugtatni. A Pravo Lidu megjegyzi, hogy Hlinka vagy bolond vagy gonosz­tevő és mint ilyent kell a kor­mánynak kezelnie. Pozsony, október 3. A politikai rendőrség letartóztatott egy ingat­lanügynököt, akit azzal gyanúsí­tanak, hogy gyakori bécsi utazá­sai alkalmával találkozott Jehlics- kával, a csehelienes tói külföldi propaganda vezetőjével. hanem egy részét visszatartjuk és csak a téli hónapokban fizetjük ki, amikor a mumusokat az erő­sebb fagy és hóesés miatt nem tudjuk foglalkoztatni. A munkások a visszatartott munkabérekről utal­ványokat kapnak, amelyeken a beváltás időpontja jelezve van. Czobor polgármester hangoz­tatna, hogy az inségmunkákat or­szágos jellegű közmunkákká kel­lene átszervezni, olyan közmun­kákká, amelyeknek kiadásai legna­gyobb részben munkabérekből te­vődnek össze. A városok az in­ségmunkákat azért nem tudják kellőképen kihasználni, mert a szükséges cement és kőanyagot fedezet hiányában nem tudják be­szerezni. — Ezért főként ezt a két anya­got kellene a városoknak olcsón rendelkezésükre bocsátani — fe­jezi be nyilatkozatát Zalaeger­szeg polgármestere. — Országos központi irányítással elérhetnők, hogy az útépítésekhez szükséges kőanyagot inségmunkákkal állami banyákban, vagy akár magánbá­nyákban is olcsón áliiisák elő s a vasút az Ínséges közmunkákhoz szükséges kő- és cementanya­gokat az önköltségi árhoz közel eső mérsékelt tarifával szállítsa* Október elérkeztével a szüret hónapjába léptünk. Valamikor — a boldo­gabb időben hangos heje-huja, vigalom, mozsárágyuk durrogása jellemezte ezt a hónapot. Csikor­góit a prés, folyt a szőlő arany­színű leve és a gazda egész háza népével, jóbarátok seregével kós­tolgatta az idei termést. A régi szép idők elreppentek és helyükbe itt maradt a zordon jelen. Most is lesz szüret ott, ahol a természeti csapástól meg­védte a termést a jó Isten és mégis fellegek, — a gondnak, a búnak hirdetői, ülnek a gazdák máskor örömtől ragyogó arcán. Nem tud felmelegedni és ör­vendezésre hangolódni senki. A nagy szőlőbirtokos csak úgy ked­vetlen, mint akinek csak néhány „vágó“ jutott birtokul. A gazda­sági élet nyomorúságos állapota rajt ül mindenen. Ott terpeszke­dik mázsányi súllyal mindenen a kérdés, hogy hogyan és mint lesz ? Lesz-e kiút, szabadulás a lehetetlen állapotból. Választ sze­retne mindenki hallani és tettek­ben gyönyörködni, amik szabad- lélegzésre engednének mindenkit, akik most óriási terhek alatt fu- ladoznak. Az éjszaka sötétjében eltévedt vándor nem örülne meg jobban a távolból felpislákoló mécsnek, mint a magyar gazda­társadalom megörülne az első biztató szónak es feiemeiő tettnek* Most: boldog az, ahol lesz ter­més ; lesz szüret; de hej, a hor­dók jórésze itt sem telik rnegl Eltekintve minden csapástól, egyébként is kevés volt a szőlő hozama országosan. Ha tehát most a bor taián értékesebb is lesz már a termelőnél, ez nem jelent sokat. Kevés bort magasabb áron eladni, azt az eredményt adja, mim a múlt években, amikor több bort alacsony áron vesztegettek el. Most és akkor is összeszámítva minden kiadást, amit a szőlő megművelése okozott, alig mutat­kozik haszon legalább is olyan értelemben, hogy a termelő most alaposan segíthessen magán. Ehhez hozzávéve még más ter­melési cikkek (búza, rozs, tengeri stb.) alacsony árát: megérthető a termelő levert kedélyállapota a szőlőkben is. Hiszen mintha az időjárás is ellenünk fordult volna. A csemegeszőlő, amely máskor tekintélyes jövedelmet biztosított, ez évben igen megkésett a be- érésével. Nincs más hátra most már, mini azt annyiszor megírtuk, az A cseh sajtó szerint Hlinka bolond vagy gonosztevő, mivel jogokat követel a tótoknak. A polgármester nyilatkozata az inségakció lebonyolításáról.

Next

/
Thumbnails
Contents