Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)
1933-10-03 / 223. szám
mí. éffoifBm 2Ü3, Mám. tS23» Oktober 3. Kedd a ív Tiiier reíelős szerkesztős Her boly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. = STelefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni érákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 pengó, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Bugac az Bugac... Mint örvendetes idegenforgalmi eseményt könyvelte el az alföldi „hírős város“ a minap a svájciak látogatását Bugacpusztán. Négyszáz (400) svájci látogató szállott le a magas hegyek boldog országából s kereste fel Bugacoí. A kirándulást magyaros vendégség fejezte be gulyással és jó kecskeméti kadarkával. Az emelkedett hangulat hatása alatt csakhamar táncra is perdült a vendégsereg. Svájci hölgyek táncoltak a bugaci csikósokkal, svájci urak járták a csárdást a bugaci répaszedö leányokkal. Ez igy egészen rendben is volna s mi is csak örülni tudnánk Bugac idegenforgalmi szerencséjének, mert talán az ott leadott svájci frankokból a pénz forgalmának s körforgásának örök törvényei szerint majd csak errefelé is elsétál néhány jó svájci frank. Örülünk azon is, ha a nagy nyugati demokrácia összeölelkezik derék alföldi csikósainkkal s leányainkkal, de örömünk nagyobb lenne, ha svájci vendégeink e hangulatos látogatása mindjárt nem fejeződött volna be Bugacon, hanem kedves svájci vendégeink egy kicsit beljebb is betekintettek volna s ellátogattak volna aucar- jaikon Budapesten át errefelé a Dunántúlra is, mert igy attól tartunk, hogy a jó svájciak csak Bugacon át látják Magyarországot, melyről ellenségeink ma is azt hirdetik a hiszékeny külföldinek, hogy az csak „a feudálisok, csikóschok, kolláschok, fogaschok és fokoschok“ országa. Csák amo- fyan exotikus ország itt, Európa keletén, mint akár Zanzibár odalent valahol Keletafrikában, hová a világjárók csak exotikumok és kuriózumok keresése céljából látogatnak el, jó! megszervezett fegyveres expedícióikkal ... Pedig, ha a jó svájciak kissé beljebb, erre a Dunántúlra is ellátogattak volna, láthatták volna, mennyire nem igaz ellenségeink híresztelése, mintha csak csikósok, gulyások laknák ezt a földet, hanem erre beljebb felé van olyan fejlett kultúra és civilizáció, mint a Nagynyugat akármelyik országában, Hogy errefelé a Dunántúlt már a világhódító római imperiá- listák is mint kulturföldet ismerték és sorozták be 130 országos birodalmukba s Pannónia néven igazgatták azt a honfoglalás előtti és alatti időkben... Budapest és idelent a Dunántúl kultúrintézményei, utjai, folyói és hegyei természeti szépségeikben a „művelt“ és „nagy“ Nyugat kultúrájával és szépségeivel versengenek. Balatonja pedig egyetlen maga nemében, amit a boldog Svájc is megirigyelhetne tőlünk. Dunántúl dolgos és müveit népe pedig fölve- heti a versenyt akár Franciaország, akár már nyugati ország népevei. Hogy miért nem jöttek e! erre is, arról talán idegenforgalmi hivatalunk többet tudna mondani. Lehet, hogy rövidre volt szabva idejük. Bármint legyen azonban, idegenforgalmi hivatalunk legyen rajta, hogy, ha ilyen nagyobb számú külföldi kiránduló csapat jön hozzánk, turistaútját ne fejezze be Bugacon, nézzen kissé beljebb is, mert lehet, hogy Hor- tobágynak és Bugacnak, a Nagy- alföld e két nevezetességének is megvan a maga szépsége, érdekessége és varázsereje, de ez nem minden, Bugacon még nem végződik Magyarország. Bármennyire őrülünk, hogy derék bugaci csikósaink úgy megtáncoltatták a svájci hölgyeket, bármennyire is szeretjük, ha népszokásainkat, népviseletünket megismerik az idegenek, még sem tudjuk helyeselni s népünk önérzetével és jellemével összeegyeztetni, ha népünk fiaiból és leáA ságodi körjegyzői irodában vasárnap délelőtt nagyjelentőségű esemény játszódott le. Megtörtént Kaszaháza községnek, Gébárt és Neszelej lakotthelyeknek Zalaegerszeggel való egyesítése. A város részéről Mikula Szigfrid dr. főjegyző, mint a polgármester helyettese és Szilágyi Mihály főszámvevő, a rendőrség részéről Popovics Lajos rendőrtanácsos, a zalaegerszegi járás képviseletében pedig Skublics Ödön dr. főszolgabíró jelentek meg, ott voltak Kaszaháza községnek volt elöljárói is. Mikula Szigfrid dr. közölte a megjelentekkel, hogy felsőbb rendelkezés alapján megtörtént az egyesítés. Közölte a kaszaháziakkal, hogy a város szeretettel fogadja és nem tekinti őket jött- menteknek, hanem amikor közösségébe fogadja őket, ugyanolyan jogokat biztosit számukra, mint aminőket a város régi polgárai élveznek. A polgármester megyei ember volt, ő maga is hosszú éveken át foglalkozott a községek ügyeivel, a főszámvevő járási számvevő volt, ismerik hát a falu népének viszonyait, óhajait, kívánságait. Megértik, hogy fájó szívvel búcsúznak a régi falujok- tól, de vigasztalja őket az a tudat, hogy ügyeik-bajaik, minden törekvésük és igyekezetük olyan megértésre találnak a városnál, mint találtak a főszolgabiróságnál. Skublics Ödön dr. főszolgabíró búcsúzott ezután a kaszanyaiból kirakatot állítunk össze s népünket, mint valami indiai törzsfőnököket, vagy a magas Észak derék eszkimóit mutogatjuk bámuló vendégeinknek. Istennek hála, annyira még sem vagyunk, hogy népünk jellemét bántó, ilyen népkirakattal szerezzünk egy-két svájci frankot, mit vendégeink itt hagytak. Fordítsunk annál több gondot kultúrintézményeink bemutatására. Ezzel nem csak idegenforgalmi hasznot szerzünk, de megcáfolhatnók ellenségeink jóvoltából a külföldön még ma is rólunk és felőlünk terjengő sok ostoba és rosszakaratú híresztelést s beidegző- dött hiedelmet is. Mert hiába ! Bugac az mégis csak Bugac, arról pedig nem lehet ítéletet mondani Magyarországról ! Ám akik csak az exoti- kumokat szeretik, maradjanak Bugáénál s érezzék magukat jól derék bugaci csikósaink között. Németh János. háziaktól, kérve őket, hogy tartsák meg őt továbbra is jó emlé- kezelőkben. Ezután is forduljanak hozzá bizalommal, jogos ügyeiknek továbbra is pártolója lesz. Érdeklődtek a kaszaháziak, de különösen a gébártiak és nesze- lejiek a rendészet, tűzrendészet iránt s érdeklődéseikre megnyugtató választ kaptak. Végül a gébártiak és neszelejiek azt kérdezték, van-e lehetőség arra, hogy Andráshidához és illetve Ságodhoz csatlakozhatnak. Mikula főjegyző azt válaszolta, hogy ezirá- nyu kérésöket a képviselőtestület jóindulattal fogja elbírálni és o'yan megoldást keres majd, amely az ő érdekeiket sem séiti és meg- féiel a kommunitás érdekeinek is. Ha az esetleges elcsatlakozásjavuk- ra válik, anélkül azonban, hogy az a kőz-nek kárára lenne, nem zárkózik el kérésök teljesítése elől. Ezzel az egyesítés tényleg is megtörténi. Kaszaházán már szombaton este kigyultak a villanylámpák, amiket a város szombaton szereltetett föl. Egyelőre a Zalahid északi részén levő lámpával együtt öt lámpa világítja meg a Kaszaházai'utcát. Vasárnap reggel már megjelent ott az öntözőautó is. Az első rendőri szolgálatot Horváth II. Pál rendőrfőtörzsőrmester&végezte Kaszaházán, hol ugyancsak vasárnap megkezdődött a postai .kézbesítés is. Az- utca jobboldalán pedig ma megkezdték a folyókák és utcaszegélyek készítését, is.' Az utolsó hittudományi est. jelentős és nívós közönség töltötte meg a Kulturház nagytermét szombaton este fél 7 órakor, amikor Rogács Ferenc dr. szombathelyi prelátuskanonok tartotta meg a hittudományi hét záróelőadását : A megváltás, mint uj kezdet címen. Az illusztris előadó a múlt előadás tárgyából indult ki. A bünbeesett ember számára, mivel az önmegváltódás lehetetlen, csak a helyettesítő megváltás lehetősége maradt^ meg. Ismerteti hat tételben, mit jelent a megváltás a bünbeesett ember számára, hogyan bontakozik ki az az uj élet, amelynek a bünbeesett ember a megváltás révén lett birtokosa. Szól a megváltás lényegéről, módjáról, hatékonyságáról, általánosságáról. Végül szembe- álltja az előadó azokat a felfogásokat, melyek közt, mint szélszélsőségek közt foglalat helyet a katolikus megváltásiam A megváltás helyes értékeléséről szóló gondolatokkal zárja Rogács Ferenc dr. értékes hiludományi előadását. Utána Pehm József apátplébános köszönetét mondott az előadóknak és a szépszámú közönségnek, hogy ily nagy megértésben részesítették a hittudományi hét gondolatát. Külön, köszönetét fejezte ki a katonai tisztikar iránt, mely minden előadáson jelentősen volt képviselve és azok iránt kik 7—8 kilométer távolságból gyalog jöttek minden nap a hittudományi estékre, majd a hittudományi hetet bezárta. Harangszentelés Lórántházán. A lóráníházai templom részére megérkeztek a harangok és azokat vasárnap szentelte meg Pehm József apátplébános nagy közönség jelenlétében. Megjelentek a szertartáson: Virágh Ferenc pusz- tamagyaródi és Biricz János za- latárnoki plébánosok, dr. Puskás Bála baki főintéző, Szedule János tófeji és Orth Rezső baktütíősi káníortanitók. A szentelés után a harangokat fel is húzták a toronyba. A szertartást gyűlés követte a baktüttősi, íófeji, s pusztaedericsi hívekkel és a gyűlésen kihirdették, hogy a pusztamagyaródi és zala- tárnoki plébániák említett községei tartoznak majd a nemsokára működésbe lépő lórántháza* tófeji plébániához. Itt említjük meg, hogy a templomban Vörös János szobrászművész elkészült a Szent Pál és Szent Teréz szobor mintázásával. Megtörtént Kaizaháia egyesítése. Szombat este mái1 égtek a wiiSanylámpák, vasárnap pedig megjelent ott az első rendőr és öntözést is kapott az új városrész.
