Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)

1933-07-21 / 162. szám

1933 julius 21. Zalamegyei Újság 5. közbékéjével szemben, ami mindenek felett kell, hogy álljon. — Amióta emberek élnek a földön és ellentétek támadnak, az elintézés első módja mindig az volt, hogy a sértő bocsánatkérés­sel elégtételt ad. Nem minden sértés olyan, hogy bíróság elé le­hessen vinni, mégis lehet vastag és mélyen bántó sérelem. Ha te­hát azt tapasztaljuk, hogy a dől got nem lehet bíróság elé vinni és az elégtételadás sem történik meg a sértő részéről, akkor szokás, hogy azok, akik közel állanak a megbán- totthoz, igyekszenek vele felejttetni a megbántást. Minden tisztességes és megbán­tott ember igényelheti a védelem­nek, az elégtételadásnak azt a formáját, hogy a hozzá közelállók melléje álljanak. Bődy Zoltán alispán beletartozik a tisztes és megbántott emberek kategóriájába, tehát igényelheti — bár nem várja, — hogy melléje álljunk. — Nem dobunk mi követ sen­kire, de sajnáljuk, hogy a hán­tás megtörtént. Nem élezünk ki semmit a történtek után sem. El­lenkezően : a visszautasitásnak ezt a módját el tudjuk vonatkoz­tatni kéztől, fejtől, emberektől. — Azt mondják a napirendről való levétel hívei, ne hozzuk ide a politikát. Erre azt mondhatom : Lehetséges, hogy a politika is közrejátszott a támadásban, lehet, hogy az elégtételadás politikai meggondolásból maradt el. Ezzel szemben áll, hogy nekünk, az in­dítvány aláíróinak, semmi politi­kai tendenciánk nincs. Nem ke­resünk embereket sem fönt, sem lent, sem itt, sem a termen kívül. Mi csak azt akarjuk kije­lenteni az alispánnal szem­ben, hogy mellette állunk, tiszteljük és kívánjuk, hogy a támadás után se kedvet- lenedjék el, hanem köz- szolgálatát folytassa azzal a lelkesedéssel, amellyel eddig. Azt akarjuk, hegy az alispán, akit az utóbbi időben sok kereszt ért, ne törjön le a kereszt alatt, mert az ő nemes lelkére, munkájára a vármegyének és ennek a város­nak még sokáig szüksége van. — Ml politikától függetlenül tiszteljük az alispánt. De óvást kell emelni az ellen, hogy, mikor hangban és módban elsiklás tör­ténik, akkor ezt a hangot a poli­tika nevében érinthetetlennek mi­nősítsék. A becsület kérdésében mindegy, honnét jön a megbán- tás. Elég a megbántás ténye ahoz, hogy mi az elmaradt elégtétel helyett elégtételt adjunk. A poli­tikai atmoszféra nem jogosít feí arra, hogy a megbántás salvus conductust kapjon. Beszédét azzal fejezte be, hogy ennek a városnak részéről, amely iránt az alispán annyi jóindulatot tanúsított, Bődy Zoltán megér­demli, hogy elégtételt kapjon, Rosenthal Jenő dr. felszó­lalásában nagy tisztelettel szólt az alispánról, majd indítványozta, hogy a javaslat első pontját mel­lőzzék és csak a másodikat hagy­ják meg, amely szerint az alispán­nal szemben bizalmat nyilváníta­nak. Gerencsér Lajos dr. azt in­dítványozta, hogy a javaslat elfo­gadása esetén küldöttség hozza az alispán tudomására a határo­zatot. A támadás háttere. Jancsó Benedek dr. beszéde elején kifogásolta Árvay László dr.-nak az egységespártra vonat­kozó közbeszólását, majd szóvá- tette, hogy Farkas Béla dr. a tá­madó cikk írójáról, mint tölcsérről beszélt, amelyen más fújja a han­got. Kérdezi, kire értette ezt? Farkas Béla dr.: Tudja azt mindenki. Igazgató ur épen olyan jól tudja, mint én. J a n c s ó Benedek dr.: Ezek után elmondom az események hátterét. Az egységespárti gyűlés után Szilveszter Péter János" azt mondotta nekem, hogy megtá­madja az alispánt. Én azt felel­tem : ne tedd, mert a főispán nincs itthon. Szilveszter válasza az volt, hogy azt tesz, amit akar. Legfeljebb megtagadja a NÉP (Nemzeti Egység Pártja). — Most ki is jelentem — folytatta az igazgatófőorvos —, hogy Szilvesztert a NÉP kényte­len megtagadni az alispánt ért támadás miatt, mert meggyőződésem, hogy nincs ember, aki Bődy Zoltán alispánt ne szeretné és ne sajnálná, ha az al­ispánt akárhonnét is tá­madás éri. Kérte ezután, hogy a gyűlést függesszék fel és állapodjanak meg olyan formulában, amelyet mindenki elfogad és igy a hatá­rozat egyhangú lehessen. Sze­retné egyébként, ha az adna elég­tételt, aki a sértést elkövette. (Fel­kiáltások: Tessék rávenni). Kijelenthetem — mondotta — teljes felelősség mellett, hogy az alispán ur meg fogja kapni a teljes elégtételt vagy a főispán úrtól vagy a kormányelnök úrtól. Mél- tóztassék a határozatot úgy meg­hozni, hogy az elégtételadásnak ezt a módját ne vágják el. Deutsch Hermann hangoz­tatta, hogy el se tudja képzelni, hogy legyen ember ebben a vá­rosban, aki ne akarná az alispán részére a teljes elégtételt. Csatla­kozott Jancsó dr. indítványához. Árvay László dr. szólalt ez­után a zárószó jogán és örömét fejezte ki, hogy Jancsó dr. is egyetért velük a támadás elítélé­sében, az indítványhoz azonban az eredeti javaslat aláírói nem járulhatnak hozzá, mert az akció kezdete óta mód lett volna az elégtétel megadásához. Most már, amikor 32 képviselő- testületi tag hivatalosan állást foglal, nem engedik a kérdést el­odázni. Hangsúlyozta, hogy az aláírók részéről politika nincs a dologban, kizáróan csak az alis­pán iránti tisztelet vezérli őket. Nem fogadhatja el Rosenthal dr. javaslatát sem, mert hiszen a bizalomnyilvánitáshoz ok is kell. Az elnök ezután szavásra tette fel a kérdést, mire a képviselő- testület 22 szavazattal 7 ellené­ben elfogadta az indítványt, amely elitéli a támadást és bizalmat nyilvánít. Kimondotía a gyűlés azt is, hogy a határozatot küldöttség utján hozza az alispán tudomására. A küldöttségbe Pehm József, Ár­vay László dr., Kaiser Emil dr., Riszt Sándor, Horváth István, Kováts Ferenc, Rigler Mihály, Dankovics Lajos, Nagy Lajos, Farkas Béla dr. és Gerencsér Lajos dr. képviselőtestületi tago­kat jelölték. Ezután a közgyűlés tudomásul vette a belügyminiszter leiratát a költségvetés megállapításáról. A közgyűlés az alispán éltetésével fejeződött be. A küldöttség az alispánnál. A képviselőtestület által kijelölt küldöttség ma délelőtt fél 12 óra­kor jelent meg az alispánnál. A képviselőtestület határozatát Árvay László dr. tolmácsolta. Rámuta­tott, hogy a városi közgyűlés im­pozáns többséggel ítélte el az al­ispán ellen intézett támadást. A képviselőtestületet fáj­dalommal töltötte el az esemény, épen ezért megragadta az alkal­mat, hogy szeretetéről és bizal­máról biztosítsa az alispánt. Be­szédét azzal a kívánsággal fejezte be, hogy az alispán még hosszú ideig folytathassa áldásos műkö­dését a vármegye és a város javára. Bődy Zoltán alispán, aki megindultan hallgatta a szeretet megnyilvánulását, válaszában meg­köszönte a képviselőtestület hatá­rozatát. Rámutatott, hogy a táma­dást meg nem érdemelte, épen ezért örömmel látja az együttér­zés megnyilvánulását. Azóta, hogy a támadó cikk megjelent, nap nap után kapja nem­csak a megyéből, de a megyén kívül is a levele­ket, határozatokat, távira­tokat, amelyek elitélik a támadást. A szóban forgó cikk nem ért célt, mert barátainak száma a támadás óta csak szaporodott. Beszédét azzal végezte, hogy amint a város szeretetet mutat iránta, ép úgy szeretetet fog ta- nusitan ő ezentúl is Zalaeger­szeggel szemben. Az alispán ezután még hosz- szasan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. Horogkeresztes tömeg támadása egy osztrák csendőrlaktanya ellen. Bécs, julius 20. A karinthiai Spittalban 400 főnyi, horogke­resztes jelvényeket viselő tömeg megrohamozta a csendőrlakta­nyát. A csendőrök nem tudták- megakadályozni a tüntetők be­hatolását az épületbe, ahol vad verekedés kezdődött és a tömeg a laktanya egész berendezését összetörte. A csendőrök csak a szomszéd községekből érkezett erősítéssel, szuronyt szegezve tudták kizavarni a nemzeti szo­cialistákat a latanyából. Sokan megsebesültek, számos embert letartóztattak. Munkanélküli suhancok a nyilt utcán űznek gúnyt egy szerencsétlen emberrel. Felháborító eset a Bárány előtt. Ma reggel fél 9 tájban furcsa kiabálás, majd vad bahotázás za­varta meg a csendet az Arany Bárány előtt. A járókelők meg­álltak, az üzletekből riadtan fu­tottak ki az emberek, mert a lár­mából arra lehetett következtni, hogy .valami nagy szerencsétlen­ség történt ott. Hát szerencsétlen­ségről szó sem volt, de az eset felháborított minden jóérzésü em­bert. Az a szegény, városszerte ismert néma cigány kiabált ott s körülötte egy csomó suhanc ha- hotázott. A szerencsétlen cigányt arra vezette útja és a suhancok tiszteségesebb foglalkozás hijján „viccet“ csináltak vele. Elkapták a botját és elhajították s amikor az egyedüli támaszától megfosz­tott ember ezért az ő hangján „kiabálni“ kezdett, ha ugyan kiabálásnak nevezhetjük azt, amit hallatott, az utca gyerekei szörnyű kacajra fakadtak. Végre botjához juthatott, azzal megfe­nyegette a vásott gyerekeket és tovább állott. A kacaj, hahotázás természetesen ismét kitört, s nem akadt senki, aki legalább megfe­nyítette volna a rakoncátlankodó- kat. Odahuzódtak ezek a Bárány kapuja mellé, hangosan tárgyal­ták a „jól sikerült viccet“ s va­lószínűen elhatározták, hogy azt majd meg is ismétlik. Hát ez csak mégis felháborító dolog! A város kellő közepén csoportba verődik 8—10 vásott gyerek s ott mindenkinek szeme- láttára gúnyt űznek egy szeren­csétlen öreg emberrel és mula­toznak azon, milyen nyugodtan és zavartalanul végezhetik reggeli mulatozásukat. Ajánljuk az esetet a rendőrség szives figyelmébe. Eredménytelenül oszlik szét a londoni konferencia. London, julius 20. A világgaz­dasági értekezlet temetése meg­kezdődött. Az albizottságok ma délután és este készítik el záró­jelentéseiket, amelyek semmi po­zitívumot nem tartalmaznak és pénteken délelőtt adják át azokat az elnöki tanácsnak. London, julius 20. Imrédy Béla magyar pénzügyminiszter ma már elutazott Londonból és szomba­ton, vagy vasárnap érkezik Buda­pestre. Uíbözben Hollandiában tölt egy kis időt. A békereviziós javaslat aláírói szaporodnak. London, julius 20. Govver an­gol képviselőnek békereviziós ja­vaslatát még 14 képviselő irta alá. Árzuhanás a londoni tőzsdén. London, julius 20. A dollár rohamos árzuhanása óriási páni­kot idézett elő az értéktőzsdén s a pánik átterjedt a gabonatőzs­dére is.

Next

/
Thumbnails
Contents