Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)
1933-09-01 / 197. szám
&9I. kffolyam 197« szám. Apa 10 fillér 1933. Szeptember I. Péntek. föt\S^e ; ,e0d6 GOSX^V' ^ # 5GYEI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. _«esztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Sz échenyi-tér 4. —.. Teleíonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. "T kban. I Előfizetési árak: egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Pártgyüiések, lelkiismereti szabadság, demokrácia, illendőség és más egyebek. A kormánypárti Sápok utasításaikhoz híven megírják, hogy az egységespárti alakuló gyűléseken óriási számban jelenlek meg a választó polgárok és annyira lelkesedlek, hogy már szinte sok is volt, a legitimista gyűléseken pedig alig verődött össze egy-egy kisebb csoport s az is Gömböst éljenezte. Papíron így fest a dolog ; hogy azonban mi az igazság, azt a nagylengyel! egységespárti alakuló gyűléssel kapcsolatosan megírtuk. De ne vonjuk kétségbe annyira a kormánypárti sajtó híradásait. Higyjük el, hogy az egységespárti gyűlések népesebbek és éljenzéssel teljesebbek, mint a legitimista gyűlések. Ugyanakkor azonban, amikor ezt elhisszük, vegyük tekintetbe azt is, hogy ma nagyon sok a függő elem, a hatalom igen sok embernek a lelkiismeretát és meggyőződését irányíthatja, hogy az egységespárti gyűléseken rendesen ott vannak a főispánok — és más hasonló csekélyebb jelentőségű dolgokai, — mindjárt megállapíthatjuk, hogy az egységes- párti gyűlések miért olyan „népesek“. Ezekre a gyűlésekre lehet kényszeriteni az embereket — hatalmi szóval s ugyanezzel az eszközzel lehet visszatartani az embereket a legitimista gyűlésektől. (Azért beszélünk legitimistákról, mert, amint a jelek mutatják, a legitimistáktól fél leginkább a kormány s a legitimisták ellen nagyobb erővel harcolnak a kormánylapok, mint bárki és bármi ellen. Bár a szegény legitimista arisztokraták nem bírják pénzelni a mozgalmat, — amint azt a kormánypárti sajtó nagy gaudi- ummal állapítja meg, mégis csak van ereje a legitimizmusnak, ha a kormány olyan nagy erőt mozgósít ellene!) Manapság, amikor annyira tisztelik az élen álló nagy demokraták az emberi jogokat, az egyéni szabadságot, amikor halált kiált a demokrata tábor a lelki- ismereti kényszerre, akkor az egységespárti alakulások körül tapasztalható jelenségek láttára s olyan főispán! kijelentés hallatára, hogy: „elvárom, hogy a tisztviselők egy pártban legyenek velem“, — azt mondhatjuk, bizony megint csak ott tartunk, ahol annak idején, a liberálispárt virágzásakor, amikor igy beszéltek a függő elemek: szabad elhatározásomból abba a pártba lépek be, amelyikbe — muszáj. A harc tehát a két tábor között egyenlőtlen fegyverekkel folyik. Egyik oldalon áll a kormány a maga teljes hatalmával, erejével; a másik oldalon az ellenzék, csak szóval és írásban. Ha azonban j mindegyik félnek ugyanazok a l fegyverek állanának rendelltezé- ■j sére, megszűnnék a „muszáj“ és ; a szervezkedéseknek még papíron | is más eredménye lenne, mint van • ma. A nemzeti egységbe bscsüle- j tes magyar szive, lelke viszi a ; magyar embert ; a nemzeti egy- \ ság szent gondolata ellen tehát \ az vét, aki egy pártot „nemzeti 1 egység “-nek nevez s abba különít féle eszközökkel kényszerit be j embereket. Az úgynevezett NÉP ! nem más, mintegy politikai párt, i mely a mai kormány élelbentartá- | sát, hatalmát, uralmát kívánja biz- ! tositani. Ebbe a pártba való beli lépés azért épenségge! nem je- I lentheti azt, hogy a belépéssel szolgálja valaki a nemzeti egység eszméjét, a be nem lépés pedig i nem lehet megtörése a nemzeti egységnek. Az egységespárton kivitt átló polgári elemek mindenkor voltak, vannak és lesznek is is olyan jő magyar hazafiak, mint az egységespártba önként, vagy „muszáj“-ból belépett egyének. A kormánylapok egyike-másika csemegének tartja rideg önzéssel vádolni a legitimista arisztokratákat és főpapokat. Föltételezik felőlük azt, hogy címek, rangok síb. elnyerhetése reményében kívánják hazahozni a királyi. Hát, akik ezt akarják, mindenesetre meggondolták a dolgot annyira, mint a pártvigéc urak és a szubvenciós lapok. Ezek a független elemek sem akarják kalandokba kergetni az országot, de nem is szolgáltak rá a kormánypárti vádakra. Ellenben az bizonyos, hogy, amely lapok az egységespárt szolgálatában állanak s a vádakat olyan szívesen hangoztatják, jó pénzeket kapnak a kormánytól, már — ma. Igen, ma! Rosszul eszközölte tehát a helybeli szubvenciós mai számában a beszámolási a szubvenciós újságokról. A beszámolásnál nem kellett volna szokása szerint hetet-havat össze- handabandázni, hanem azt kellett volna Írnia, hogy a szubvenció a közpénzekből cseppen, — azaz pardon, — ma csurran, még pedig tisztán csak azért, hogy az illető lapok a kormányról zengjenek dicséreteket. Erre az igazmondásra azután megfelelne a nép ilyenformán : A mi keservesen kiizzadott filléreink szolgáljanak az állami költségvetés deficitjének eltüntetésére, munkaalkalmak teremtésére, a munkanélküliek foglalkoztatására, kórházak, szanatóriumok, iskolák, utak építésére, az inségakció támogatására és ne arra, hogy a kormányt dicsérges- sék. Dicsérjék a kormányt az ő tettei s ha a kormány azt cse- lekszi, ami hasznunkra van, uralmon maradhat továbbra is, belépünk mi a pártjába akkor anélkül is, hogy csalogatni, kényszeríteni kellene arra valakit s hogy szubvenciót kellene osztogatni az újságoknak. Ez volna leszámolás a szubvenciós lapokkal. Mert hát „ebben a szerencsétlen világkaoszban“, amikor olyan kevés az ország pénze, valóban nincs helye a szubvenció-osztogatásnak s aki a szubvenciót elfogadja, annak illenék nagy szerényen meghúzódnia és nem ugrándoznia. Ne álljon ki a fórumra tele szájjal kiabálni, hanem csendben visszahúzódva gondoljon arra, hány éhező munkás lakhatnék jól abból, amit ő a kormánydicsőitésért kap. Ha más nem, az illendőség megkívánná, hogy igy cselekedjék. Olyasmit is ir a helyi kormánylap, hogy a Zalamegyei Újság valamikor szubvencióért könyör- gött. E valótlan kijelentéssel szemben az igazság az. hogy nem mi környékeztük meg a szubvenciót, hanem még az 1922-ős választások idején az környékezett meg minket. Mi a szubvenció szemérmetlen felkinálkozását, amelynek ára független véleményünk feladása lett volna, visszautasítottuk. Meg is lett az eredménye: hosz- szabb időre betiltották lapunkat. Ünnepélyesen fogadták a magyar küldöttséget Krakkóban Varsó, augusztus 31. A Báthory- ünnepségeken résztvevő magyar küldöttség az este érkezett meg Krakkóba. A pályaudvaron a magyar Himnusszal fogadták a vendégeket, akiknek üdvözlésére számos előkelőség is megjelent, Köztük Szembecki helyettes külügyminiszter is. A magyar küldöttség vezetője, Serédi hercegprímás a vonatból való kiszállás után elhaladt a kivezényelt disz- század előtt. Ezután a krakkói polgármester mondott üdvözlő beszédet, amelyre Kállay földművelésügyi miniszter válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a két nemzetet őszinte, meleg barátság fűzi össze. Az utcán összegyűlt tömeg magyar „éljen“ kiáltással üdvözölte a magyar vendégeket. Tessék hát a konkrétum. Vitéz Marton Béla zalaegerszegi sikertelen kirándulásával kapcsolatban megírtuk, hogy az elmaradt kormánypárti gyűlésre a tisztviselőket is összeverbuválták a szokott módon. Válaszképen azt irja a helyi kormányiap, hogy cikkünk „a közigazgatási és községi tisztviselők (Hát a községi tisztviselő nem közigazgatási tisztviselő ?) újabb, ismételt, igaztalan megvádolása.“ Szerintünk a kormánylapnak ez az állítása az igaztalan, alaptalan, sőt nevetséges. Soha nem volt szokásunk a tisztviselőket gyanúsítani, ellenkezőleg most is azt irtuk, hogy a párthatalom kényszeritette a tisztviselőket némely hivatalfőnökök befolyásolása utján. Kifogásolja a helyi kormánylap. hogy általánosságban beszélünk, s nem mondunk konkrétumot. Tessék hát a konkrétum is: Kezünkben van egyik zalaegerszegi hivatal írásos körözvénye, amelyben a helyettes főnök a hivatalfőnök rendeletére való hivatkozással parancsoló módban utasítja a tisztviselőket, hogy jelenjenek meg a kormánypártnak a Bárány szálló nagytermében tartandó értekezletén. Nem Írjuk ki a hivatal és az illető tisztviselő nevét, mert a Z. N. provokálása után sem akarunk kényelmetlen helyzetbe hozni személyeket, tekintettel arra, hogy bizonyára azok is csak a párt befolyásolására adtak ki ilyen utasítást. De a Z. N. szerkesztője vagy pártjának más tagja megtekintheti az eredeti körözvényt szerkesztőségünkben. Ugyanott szolgálhatunk adatokkal a hivatalos telefon „állítólagos“ használatáról és egyéb hivatali körözvényekrő! a gyűléssel kapcsolatban. Azt hisszük, ennyi konkrétum bőségesen elég lesz és bizonyiiani fogja azt is, hogy nem szórványos esetekről van szó, hanem a pártvezetőség alkalmazta a főispánnak az alakuló gyűlésen elmondott különös elméletét a tisztviselők politikai „függetlenségéről.“ Rövid táviratok. Az amerikai St. Paulban öt bandita fényes nappal az utcán 30 ezer dollárt elrabolt több bankküldönctől. A banditák két rendőrt agyonlőttek, majd füstfüggönyt támasztva elmenekültek. — Roosevelt és Ford között tovább dúl a harc. Fordnak valószínűen el kell fogadnia az autóipari munkakódexet. — Pozsonyban nagy útépítési panamát lepleztek le. — Boris bolgár király és Sándor szerb király külföldön valószínűen találkoznak, hogy országaik viszonyát barátságosabbá tegyék. — Az ir kékingesek főhadiszállásán házkutatást tartottak.
