Zalamegyei Ujság, 1933. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)
1933-08-23 / 189. szám
Felelős szerkesztő: Her boly Ferenc. JtVI. évfolyam 189« szám. Ära 10 fillér 1933. Augusztus 23 Szerda. I i: Teli Síécöeiyí-Iéi i. xxüKszsmsxtflsés: Kesxtiely, Kossntn l.-h, POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árák : egy hónapra 2 pengő, negyed» évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint A fővárosi lapok közül néhányan megfosztották első királyunkat a „szent“ jelzőtől és augusztus 20-iki számukban csak „István Király "-ról emlékeztek meg. Hát az igaz, hogy a magyarok első királya István volt, de az is igaz, hogy a magyar népnek emlékezetében Szent István él, amiként él Szent László, majd Szent Imre, Szent Erzsébet, Szent Margit. Aki tiszteli a történelmet, tiszteli a nemzeti történelmet, a nemzeti hagyományokat, az nem is foszthatja meg e szenteket attól a jelzőtől, mellyel a katolikus egyház megtiszteli őket. A magyar nép a maga összeségében első királyunkat Szent Istvánnak ismeri, ilyennek kell ismerniük tehát mindazoknak az újságoknak, amelyeket a magyar nemzet számára Írnak. Elfogadható okot senki sem tud mondani a „szent“ jelző elhagyására, tessék tehát első királyunkat ezzel a jelzővel mindenkinek megtisztelni, mert, aki ezt nem teszi, az vét a nemzeti érzület ellen, maga ellen a magyar nemzet ellen, mert a magyarnak első királya Szent István volt. Maga mondja ezt a magyar nemzet. Ezek a lapok tehát épenség- geí nem szolgálják sem a nemzeti ügyet, sem a históriát azzal, hogy mintegy tüntetőén elhagyják első királyunknak az egyház által megszentelt jelzőjét és csak mint István királyt emlegetik. , Az ember minden cselekedetének kell okának és céljának lennie. Vájjon mi lehet az oka és mi lehet a célja annak, ha valaki a nyilvánosságnak, tehát a katolikusoknak is ir és beszél s közben elhagyja első királyunk neve mellől a „szent“ szót? Erie a kérdésre szeretnénk választ kapni azoktól a nagy tudósoktól, publicistáktól, akik kilenc évszázadnak hagyományai ellenére is megfosztják az első magyar királyt az őt jogosan megillető jelzőtől. Vegyék el azt bárkitől, amit ők maguk adományoztak, de ne nyúljanak ahoz, amit náluk sokkal hivatot- tabbak adtak tiszteletűk jeléül kimagasló egyéneknek, népek, nemzetek, egyházak büszkeségének. Avagy talán a mai kor a jogosan kiérdemelt jelzők eltörlésének ideje? Valami ilyesfélét kell gondolnunk, mert ezek a jelzőfosztó lapok nem ellenzékiek, nem is destruktivok, hanem a hatalmon levő pártnak lapjai, mely hatalom, tudjuk, — mindenben irányt szab, vagy legalább is irányt akar szabni és újra átfesteni az egész magyar közéletet. Ennek a pártnak egyik szükebbkörü gyűlésén szólták le Nagy Lajost is, — amint arról annak idején hirt adtunk. Valóban csudálkozunk ilyen körülmények között azon, hogy nem emelkedik szó a sajtóban a nemesi előnevek viselése stb. ellen. — No, de ne folytassuk a dolgot. Csak arra vagyunk kivánv- csiak, milyen okok és milyen céPáris, augusztus 22. A lapok továbbra is részletesen foglalkoznak Dolfuss és Mussolini tárgyalásaival. A Temps megállapítja, hogy a tárgyalások nemcsak Ausztria függetlenségéről, de a dunai unió problémájáról is folytak. A lap szerint Magyarország hajlandó bizonyos ausztriai gazdasági pozíciót feladni Olaszország javára. Ennek ellenében Olaszország átvenné a magyar gabonatermés egy részét. Az Echo de Paris „Útban a német-római birodalom újjászületése felé“ címen irt cikket. Azt írja, hogy a békeszerződések revíziója megkezdődött. Mussolini célja Olaszországot, Németországot, Ausztriát és Magyarországot bizonyos szövetségbe vonni. Elsősorban osztrák magyar uniót akar, amely utasításait Rómától kapná. Németországot felszólitanák, hogy csatlakozzék ehhez a szövetséghez. Mussolini meg akarja törni a kisantantot, hogy olasz-német vezetés alatt álló Középeurópát szervezhessen meg. Róma, augusztus 22. A római lapok Dolfuss és Mussolini tárgyalásaival foglalkozva hangoztatják, hogy a két államférfi Hétfőn megint részesített bennünket áldásaiban a „távvezeték“. Valahol, Zalaegerszegtől távol belecsapott a villám s azért órákra megállóit minden üzem, mely árammal dolgozik. Nagynehezen sikerült, — mint tudjuk, — órák múlva az összeköttetést fölvenni Ikervárral s azután volt áramunk egy darabig. A késő esti órákban a vezeték kapott megint egy kis ütést, amiből hamarosan feltápász- kodott ugyan, de éjfél után jött a nagy ütés. Ettől azután annyira megkábult, hogy még ma reggelre sem tért magához. Sötétek lettek az utcák, a lakásokban sem gyul- tak ki az égők, pedig hát sok lakásban éjjelenként is szükség van világításra ... Az eddigi tapasztalatokból tehát megtudhatjuk azt, hogy a mi áramszolgáltatásunkat vihar, égi- háboru, «gy-egy letört faág, Zala- bér határában a röpködő libák és még másfajta hasznos madarak állandóan veszélyeztetik. Ilyenkor, lók parancsolják a magyar nemzet tagjai számára irt lapoknak azt, hogy első királyunknak neve elő! sikkasszák e! a „szent“ szót... Európa békéjén dolgozott. Utalnak arra, hogy Ausztria hajlandó Németországgal visszaállítani a jóviszonyt és ebben Mussolini támogatja. A Giornale d Itália szerint természetes, hogy Ausztria elsősorban Olaszországhoz és Magyarországhoz fordul, de mihelyt lehetséges, együttműködik Németországgal is. Bécs, augusztus 22. A riccio- nei tárgyalások mellett az osztrák sajtó figyelme a most Bécs- ben kezdődő magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások felé fordul. Ezzel kapcsolatban a lapok azt írják, hogy Olaszország a magyar és osztrák áruforgalmat Trieszt felé akarja terelni. így kívánja egyrészt a trieszti kikötő forgalmát növelni, másrészt Ausztria gazdasági életét erősíteni. A trieszti kikötő életének fellendítésével ugyanis Ausztriának nagy átmenő forgalma lenne. Magyarország szintén Ausztrián keresztül bonyolítaná le Triesztbe irányuló forgalmát, s ezért ellenszolgáltatást kapna. amikor megállanak a gépek, elsötétülnek az utcák és lakások, de megáll a munka a kórházban is, ahol pedig állandóan szükséges a jó világítás, hiszen ott a súlyos operációk is gyakoriak, — a szegény egerszegi ember búsan kérdezi — természetesen csak önmagától, — miért is kellett a mi kis áramfejlesztő masinánkat any- nyira leszólni, ledorongolni, életétől megfosztani és újjal, a méregdrága távvezetékkel fölcserélni, mikor ez utóbbi folytonosan ra- koncátlankodik, kellemetlen játékot üz a reászorulókkal és e mellett igen sok adófizető polgárnak nagy károkat is okoz ? Hát most már kérdezgethetjük, hol itt a haszon? Tudomásul kell vennünk, hogy kaptunk távvezetékes, — „modern“ — áramszolgáltatást és — nincs tovább. Visszacsinálni már nem lehet. Tűrnünk kell mindazt, amit kapunk a táv- vezetékestől. A sok hasznos tapasztalatokból, amelyeket most szerezni alkalmunk van, legfőlebb csak azok tanulhatnak, akik oly igen vágyódnak a távvezetékes áramszolgáltatás után. Nem akarunk Ízléstelenek lenni, de a távvezeték híveinek azt mondjuk : hasonló jókat kívánunk nekik. Azonban eltekintve a tréfától, szólunk annak a közönségnek nevében, mely súlyos százezreket kénytelen kiizzadni az új áramszolgáltatásért és a leghatározottabban követeljük, hogy a hibákat a legnagyobb gyorsasággal javítsák ki s ne hagyják órákon, félnapokon át áram nélkül a várost. Nagyon súlyos következményei lehetnek egy ilyen vezetékhibának különösen akkor, amikor az éjfélkor esett hibát csak délelőtt 11 órára tudják kijavítani. A város képviselőtestületének erélyesen kell követelnie, hogy a bajok a lehető leggyorsabban nyerjenek orvoslást. Igazán meglep bennünket, hogy Egerszegtől Ikervárig, ahol az egész vonal állandóan ellenőrzés alatt áll, ilyen hosszú időt igényeljen a zavarok megszüntetése. Hát nem elég, amit fizetünk a „modern“ áramszolgáltatásra, még nagy veszteségeket is szenvedjünk miatta ? ! Nem lesz burgonya-boletfa. Kállay Miklós föidmivelésügyi miniszter a burgonyatermelők előtt kijelentette, hogy a burgonyatermelőket a kormány megsegíti. Hírek terjedtek el arról, hogy a kormány burgonyaboleítát szándékszik bevezetni és igy akarja a termelők súlyos helyzetét könnyíteni. Ezek a hírek tévedéseken alapulnak, miután a kormány nem szándékozik újabb bolettarendszert kiépíteni, hanem más módot keres, hogy a magyar burgonyatermelés rentabilitását biztosítsa. A celldömölki Katolikus Legényegylet jubileuma. A celldömölki Katolikus Legény- egylet vasárnap ünnepelte fennállásának 30 éves jubileumát. Az ünnepélyen megjelentek a zalaegerszegi és keszthelyi legény- egyletek küldöttségei is zászlóik alatt. Reggel 9 órakor az apátsági templomban Jándi Bernardin bencés apát mondott ünnepi szentmisét, Székely László dr, egyházmegyei elnök pedig szentbeszédet. Ezután az ezrekre rugó menet felvonult az új székházhoz, amelyet Jándi apát megszentelt. Utána díszközgyűlés volt, amelyen több értékes beszéd hangzott el. / Az olasz-osztrák tárgyalások a külföldi sajtóban. A távvezeték megint remekelt. Megállította Zalaegerszegen a gépeket, sötétségben hagyta az utcákat és lakásokat. Igazán megérdemli a dicséretet.
